Alfa már van. Az nem én vagyok. Nagyon más világ. Férfi. Megismerni egy élet is kevésnek tűnik...
De nagyon jó ám, hogy van!!! :-)
(Vagy valami másra gondoltál netán?!)
Ügyes lány vagyok én, mondták már sokan. :-))))
Mik az út jellemzői nálam? Leginkább az éberség, a jelenlét minden pillanatban. Létem minden pillanatában tudatos mozdulatok, tettek, beszéd, érzelmek elérése.
Milyen eszközöket ajánl az én Mesterem? Konkrétan a tai-chi, mint közvetítő közeg, "modell". Aztán mikor ezen a szinten működni kezd a dolog, akkor jöhet a személytől függő vallás, meditáció, tanítások meghallgatása, ima és társai. Ez persze nem általános érvényű. De nekem nagyon tetszik ez a szemlélet: "Ne meditálgass addig, míg lépten-nyomon megbotlasz, folyton összeveszel mindenkivel, nem vagy tudatában testednek, cselekedeteidnek, szavaidnak." Azért vannak párhuzamosságok, de ez a lényeg. Van bizonyos sorrend, amit érdemes megtartani. Hangsúlyozom: az általam választott Mester szerint.
Igen, én szeretném elérni, nem a Mestert majmolni. De mondd csak, Te úgy születtél, hogy TUDTAD az Utad?
Provokáció az nem sanyargatás, ezt nem tudom értelmezni. A provokáció: az a nyúl kiugratása a bokorból. A nyúltól és az ugratótól függ, hogy mi az eredmény.
Kedves Musaic! Te sem vagy ügyetlen a szójátékban. Én kedvelem ezt, életem egyik nagy élménye a Játék. Ez is egy közülük...
"A testemnek, a gyakorláshoz néha szüksége van a Mester fizikai jelenlétére. Elég nehéz lenne elsajátítani a gyakorlatokat másként... Valaki közvetíti a tanokat."
Milyen testi gyakorlatokra gondolsz?
()
"Életével, emberekhez való viszonyával reményt ébreszt a kitartásra és gyakorlásra. Tudásával, komolyságával ösztönöz a tanulásra. Humorával, természetességével rámutat arra, hogy végső soron az előzőek csak eszközök arra, hogy elvezessenek a lényeghez."
A Mester azt szeretné, ha mindezeket te érnéd el.
()
"Örülök, hogy ezek szerint Te már túlléptél ezen a szakaszon. Leírtak alapján Neked is volt-van ilyenre szükséged, tehát meg tudsz érteni."
Meg tudlak. Talán.. :)
Melyek az út jellemzői nálad? Mi a célja, milyen eszközöket ajánl?
()
"Tudod mi Veled kaocsolatban az érzésem? Kérdéseiddel kitűnően megtestesíted a "provokáció" módszerét a tanításban."
Igen. Itt tartok.
A testemnek, a gyakorláshoz néha szüksége van a Mester fizikai jelenlétére. Elég nehéz lenne elsajátítani a gyakorlatokat másként... Valaki közvetíti a tanokat. Életével, emberekhez való viszonyával reményt ébreszt a kitartásra és gyakorlásra. Tudásával, komolyságával ösztönöz a tanulásra. Humorával, természetességével rámutat arra, hogy végső soron az előzőek csak eszközök arra, hogy elvezessenek a lényeghez.
Örülök, hogy ezek szerint Te már túlléptél ezen a szakaszon. Leírtak alapján Neked is volt-van ilyenre szükséged, tehát meg tudsz érteni.
Tudod mi Veled kaocsolatban az érzésem? Kérdéseiddel kitűnően megtestesíted a "provokáció" módszerét a tanításban. Köszönöm, hogy elgondolkodtatsz és ezáltal tanítasz. :-)))))
Bocs, de szerintem ezt a topicot nem neked nyitották..
Volt már ma önálló gondolatod?
Nem kell válaszolni.
Egyébként Jézus szerintem is mester, és mint ilyet marha könnyű dogmatikusan értelmezni. Ha neked jó, akkor jó.
"Ebből csak az derül ki, hogy a farizeusok tartották bűnösnek ezeket az embereket! :)"-véled.
Tévedsz! Figyeld csak meg az általam idézett szöveget:
1. Közelgetnek vala pedig ő hozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák őt. 2. És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velök együtt eszik. 3. Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:
4. Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?
5. És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén.
6. És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala.
7. Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre.
8. Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nemy gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?
9. És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala!
10. Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.
11. Monda pedig: Egy embernek vala két fia;
12. És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.
13. Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
14. Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.
15. Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.
16. És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
17. Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
18. Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
19. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
20. És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
21. És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened: és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
22. Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
23. És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.
24. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.
25. Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.
26. És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?
27. Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.
28. Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt.
29. Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.
30. Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.
31. Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!
32. Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.
Vagyis:
Az 1. sorban az elbeszélő nevezi bűnösnek azokat, akik Jézushoz mentek.
A 2. sorban a farizeusok is.
Ezután Jézus példázatot beszél a bűnösök megtéréséről!
Tehát megegyezhetünk: ezek valóban bűnösök voltak! Ezt a farizeusok is felismerték, az ő hibájuk nem ez volt, hanem az, hogy emiatt Jézust is vádolták, hogy szóba áll a bűnösökkel!
Jézus ezzel szemben tudta, hogy ezek az emberek bűnösök, azért beszélt nekik a megtérésről!
Bocs újra a hosszú idézetért Jézustól, a Mestertől.
"A megtérés mibenlétéről pedig nem hiszem, hogy vitázni kéne mert mindenki a saját tapasztalatából, vagy agyazásából, vagy leginkább a készen kapott magyarázatokból indul ki, így ez nem alap a vitához. "
Valakik a megtérésről -ahogy írod - a saját agyazásukból indulnak ki, van akik pedig a Mester tanításából.
"Ha valaki ott tart, hogy jó-rosz, bűnös-nem bűnös szinten gondolkodik a világról, vagy a "mesterről", annak még egy-két kört még érdemes futnia"
Jézus így gondolkodott, nem hiszem, hogy neki futnia kellene, talán inkább neked!
"Csak annyit írtam, hogy egy Mester jelenlétére egyelőre szükségem van ahhoz, hogy ne össze-vissza tévelyegjek, hanem személyes tanításával kicsit megkönnyítse a dolgom, lerövidítse a kanyarokat"
Mindig jelen van. A testi megjelenésére van szükséged?
Egyszer a három tanítvány, Nan-csüan, Hszi-tang és Paj-csang elkísérte Ma-cu mestert egy holdfényes sétára.
– Mit gondoltok – kérdezte Ma-cu –, mire lehetne legjobban kihasználni ezt az időt?
– A szövegek tanulmányozására – szólalt meg elsőnek Hszi-tang.
– Kiváló alkalom az elmélkedésre – javasolta Paj-csang.
Ilyen válaszok hallatán Nan-csüan megfordult, és faképnél hagyta őket.
– A szövegeket meghagyom Hszi-tangnak – mondotta a mester –, Paj-csang pedig valóban tehetséges elmélkedő. De Nan-csüan lépett túl a hívságokon.
ÖSSZEGEZVE:
Egyszer a Mester azt kérdezte tanítványaitól, hogy melyik a fontosabb, a bölcsesség vagy a cselekvés. A tanítványok egyhangúlag válaszoltak:
— A cselekvés természetesen. Mi haszna van annak a bölcsességnek, amelyik nem nyilvánul meg a cselekvésben.
— És mi haszna van — kérdezte a Mester — annak a cselekedetnek, amelyik egy meg nem világosult szívből származik?
(További jó elmélkedést mindenkinek!
Azért ez előzőhöz kiegészítésképpen:
A tanítványokhoz, akik állandóan a bölcsesség szavaiért nyaggatták, a Mester így szólt:
— A bölcsességet nem lehet szavakban kifejezni. Az a cselekvésben nyilvánul meg.
De amikor azt látta, hogy a tanítványok hanyatt-homlok vetették magukat a munkába, hangosan felnevetett és azt mondta:
— Ez nem cselekvés, hanem mozgás.
A fiatal tanítvány eszének akkora híre volt, hogy tudósok a világ minden tájáról a csodájára jártak, s tanácsot kértek tőle.
Amikor az uralkodónak egy tanácsadóra volt szüksége, elment a Mesterhez, és megkérdezte:
— Mondd, a fiatalember tényleg annyit tud, mint ahogy állítják róla?
— Az igazat megvallva — mondta a Mester kényszeredetten — a fiú annyit olvas, hogy fogalmam sincs, mikor lenne ideje arra, hogy tudjon is valamit.
(Régebben volt itt ez téma, de ez is Mello-tól)
— Van valami, amit én magam tehetnék azért, hogy elnyerjem a megvilágosodást?
— Körülbelül annyit, amennyit azért tehetsz, hogy a nap reggel felkeljen.
— De akkor mi haszna van a lelkigyakorlatoknak, amelyeket kötelezővé teszel számomra?
— Hogy biztosan ébren legyél, amikor a nap kezd felkelni.
(Mello)
Aki aláz, az gyaláz. És fordítva. Ez cselekvés. Aktív. Tudatos.
Az alázat állapotféle. Mégis, ez is cselekvés. Ez is aktív. És tudatos. De nem= a megalázkodással.
A gyalázatra a legjobb rím tényleg az alázat. És nem a szóismétkés. (Ez véletlen elírás volt, de 'véletlen' épp jó helyen.)
Nem tudom, ugyanarra gondolunk-e, amikor az alázatról beszélünk. Isten felé fordulva hol a helye a gőgnek, a büszkeségnek? Az alázat a saját helyzetem felmérése Isten mellett.
Ha tanulni szeretnél, akkor is csak az az első lépés, hogy belátod, van mit tanulnod.
Ez szvsz nem szolgalelkűség vagy alázatoskodás...
Talán ott lehet a megoldás, hogy ezek a tanítások NEM erről szólnak...
Tudod, mindenki úgy értelmezi az élete eseményeit, meg a tanításokat is, ahogy belül érez. Egyáltalán nem biztos, hogy másnak ez ugyanazt jelenti.
Túl sokat csapnak Téged fejbe?!
Egyébként értem, mire gondolhatsz. Hülye barom módjára persze, hogy nem szabad megalázkodni senki előtt. De ezek a dolgok tényleg valami egész mást szimbolizálnak.
