Csillag István, anno 1999:
"A bankrendszer kétszintűségét: a Magyar Nemzeti Bankról leválasztandó három bank szabadon engedését is a kettős szorításból való menekülés eszközének fogja fel. Gorbacsovnak és a Gorbacsov által bírált nyugdíjas párt szolgatársainak büszkén jelentheti az előrelépést, nyugtázhatja az újabb a nyugati dicséreteket annak veszélye nélkül, hogy valamely számára becses politikai hadállást fel kellene adnia. Éppen ellenkezőleg: a nyugdíjazásokkal (Faluvégi, Hetényi nyugalmazásával) meggyengített,
a tejfelesszájú hajlékonyakkal (Németh Miklóssal, Medgyessyvel, Maróthyval) versenyhelyzetbe hozott reformellenzékét (Havasit, Aczélt) újabb bábukkal tarthatja sakkban,
hiszen az – amúgy mindig kezes és szolgálatkész – Fekete Jánost és a Nemzeti Bank más vezetőit most már alulról fogják "molesztálni" az új bankok dinamikus vezérei (MHB – Demján Sándor, KHB – Kiss Pál, BB – Hegedűs Oszkár). [...]
Az FR (Fordulat és Reform, a szerk.) nyilvános vitatása nemhogy kifogta volna a szelet az ellenzékiek vitorlájából, hanem erősítette azt. Az FR alkalmas volt arra, hogy mozgalmat szervezzen. Kádár felismeri e mozgalom veszélyességét, és igyekszik elvágni az FR köré szerveződőket a hivatalos reformkurzustól.
Elrendelik az FR központjának, a Pénzügykutató Intézetnek a megszüntetését. Németh Miklós és Medgyessy Péter teljesítik a ki sem adott parancsot, és a költségvetési takarékosság farizeus érveivel hozzák a közvélemény tudomására az egyik legszervezettebb legális reformközpont feloszlatását."
(Csillag István: Az össze(vissza) öltött burok éve Beszélő, 1999. július)
Pityu, milyen most a kormányűlésen?
