Szegény néni nem elég, hogy csúnyán beleragadt egy lila hátterű pókhálóba, ami ráadásul valami különös oknál fogva hiátust mutat, még plusz kinőtt neki még két karja és két lába is, desőtpláne benőtt neki az a szerve, amely eddig viszonylag jól működött nekije. (gondolom én) Emiatt kénytelen tornagyakorlatokat végezni, hátha segíthet a dolgon, de közben elég csúnyán néz, mert fél, hogy mégsem. :( Pedig felvette hozzá a különleges, műanyag hajbigyóját is.
1. Megmutatja, konkrétan mekkora méretre gondolt. 2. Beijeszti a felhőket, hogy ha mégsem kapná meg a vágyott szerszámméretet, hát összenyomja saját két izmos karjával a világmindenséget. 3. Nem számol a kekec égitesttel (Hold? esetleg), amely veszedelmes közelségbe került mind a vízhez, mind a kezéhez és félő, hogy agyonnyomja mindkettőt. (Úgy a vizet, mind őt.)
Asszem agyoncsapni készül a nőt. Az meg mutitja a nyakát nekije,h ogy ide kéri, mer ottan biztos és már ő úgyis halni készül,mer a haját hiába lóbázza, akkor sem nőtt még le a fenekéig. Úgyhogy fel is hagyna ő már ezzel a dologgal. Azért jött ide késősötét éjszaka a romhoz. Vagy mihez.
Ez aztán a drasztikus megoldás! :) Kukkolok én is betegesen. Kombinálok, következtetek, figyelek, mozaikozok. Régebben pláne. Most már annyira nem. De érdekes. Kisvilág.
Takarékláng? :) Ez tetszik. Nem képzellek nyugdíjasnak. :)
Kösz a választ. Nekem az volt a nyerő, hogy nem igényelek itthonra (földi, légitámadás elhárítva). Hétfőtől lehetetlen lesz kapcsolódnom, kivéve mh.
Nálam az a gáz, h hamár itt ülök, mert kell (kéne) :betegesen kukkolok. Rácuppanok minden marhaságra. No,ezt nem Rád értettem pölö!!! :D
Én elég sok programot mondok le, de nem tudom mi volt előbb a tyúk, vagy a tojás. Asszem tényleg kezdek takaréklángon égni. Ó csodás nyögdílas évelim...
Két variációról tudok a környezetemben. Az egyik, a konzekvens: nem nézi azokat az oldalakat direkt, amelyek hiányoznának nékije, nem nyitja meg az e-mailjeit, csak késleltetve. Időnként teljes netes szünet. A másik a beletörődő. Azt mondja ő 10 éve netfüggő, ha őt ez boldoggá teszi, miért ne? Dolgozik, neveli a gyerekeit, ennyi neki is jár. :) (mert megérdemlem :D) Hogy kinek van igaza nem tudom, néha engem is feldühít önmagam. :) Néha meg nem küzdök. Emiatt programokat nem mondok le, ha olyan színes és zsivajos lenne az életem, hogy ki se látszanék a sok káprázatosságból valószínűleg nem itt ülnék. Most viszont Lajkó Félix koncertet hallgatok/félszemmel lesek épp, náthával küzdök és még a lakásból sincs kedvem kimenni. Olvashatnék, az igaz. Aludhatnék. Felmoshatnám a házat. Akár. :)
Kúl! (: Kezdél hiányozni! Aaaa sze...le..le...m... nem tudom Te hogy vagy vele, de engem néha teljesen kiborít a netfüggőségem. Nincs valami biz. infó róla, hogy azt a többiek,hogy kezelik? Jövő héttől újra nem lesz csak hétköznap, de addig?
Amúgy én sem igazán értem ezt a megtagadást, talán családtagokra jellemzőbb.
Ha valaminek vége, hát vége.
Aztán az ember vagy beszél róla vagy nem.
Baráti társaságban viszont irígységből, vagy féltékenységből ronda dolog rontani a másik renoméját. Általában azt tesz ilyet, akit dobtak. Nehogy már a másiknak sikerüljön nélküle...Én általában ezzel találkoztam a környezetemben.
Jó veled dumcsogni, persze lehet hogy már nem sokáig! :D Elég off vogymunk.
Huhh. Hát megtagadni... azt talán nem. Letagadni vkiket, lopni, csalni, hazudni, azt igen. Szégyellni vkit, azt is igen. És ugyanígy engem is tagadtak már le. Talán szégyelltek is. Remélem megtagadni nem. Bár a fene tudja. Tudod miért érdekes ez? Mert bevilágítottál most egy kis sarokba, amibe magamtól nem vittem volna gyertyát, sőt még a létezéséről sem nagyon tudtam bizonyos szempontból. Hm. Nem voltál indiszkrét. Nem válaszolnék ha nem akarnék. :)
Érdekes dolgok ezek az álmok. Rád olyan jellemzőnek érzem a tiédet. (Pedig nem is ismerlek.) Fura dolog ez nagyon.