OFF
"Vagyis némi kényelemért, vagy engedményért feláldozzuk az igazságot és híveinknek megengedjük, hogy náciskodjanak."
Történelmietlen lenne figyelmen kívül hagyni, hogy Hitler voltaképpen szabad választáson kapta eg a hatalmat, és óriási volt a népszerűsége azokban az években. Nem sok lehetősége volt a katolikus egyháznak a cselekvés terén, és azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az akkori Németországban a katolikusok voltak kevesebben. A színkatolikus Bajorország vezetése például látványosan elhatárolódott Hitlertől, ezt a diktátor nem is felejtette el nekik soha.
"1932. március-április Hitler 11 millió szavazattal második lesz az elnökválasztáson Hindenburg ( 18 millió szavazat ) után.
1932. július 31. A választásokat az NSDAP nyeri 37,8%-os szavazati aránnyal. ( 230 képviselői helyből 133 SPD ) Mivel nem alapítanak koalíciót, a Reichstag megbénul. Szeptemberben feloszlatják (szept.14.), Németország elhagyja a Népszövetség leszerelési konferenciáját."
Nekem ez a téma tetszik. Itt jól ellenőrizhetők bárki számára a hülyeségeitek és a ferdítéseitek. Folytassuk! Bár mégse, sajnos egyáltalán nem érek rá, úgyhogy inkább elköszönök az Index-fórumtól.
De vérzik a szívem ezért a témáért, kevés helyen bizonyítható ennyire könnyen a gyüli haragja és ostobasága.
Kedves Satya!
Ez a „védőbeszéd” inkább beismerő vallomásnak megy el és tartalmaz néhány súlyosbító körülményt.
” A német püspökök mindent megtettek, hogy Hitler és pártja hatalomra jutását megakadályozza. „ Ha ez igaz akkor az derék dolog, de számomra azt is jelenti, hogy nem voltak megtévesztve, vagyis tudták, hogy kivel állnak szemben. Ezért sokkal súlyosabb, ami ezután történt.
” Hitler hatalomra jutása után ígéretet tett, hogy mindkét keresztény vallás jogait tiszteletben tartja. Ezután a német püspöki kar, anélkül, hogy felfüggesztette volna a nemzetiszocializmus tévedéseit elítélését, visszavonta a náci párttal szemben hozott tiltó rendelkezéseit. A püspöki kar ezzel azt fejezte ki, hogy bár a kormányt nem támogatja, híveit egyenlőre nem kívánja a kormánnyal való együttműködéstől visszatartani. „ Vagyis némi kényelemért, vagy engedményért feláldozzuk az igazságot és híveinknek megengedjük, hogy náciskodjanak.
” Hitler tett javaslatot a konkordátum megkötésére. …
. Az 1921-ben kidolgozott konkordátum tervezet alapján kezdődtek a tárgyalások. (vagyis nem Hitler idejében merült fel először, „ Itt van némi ellentmondás, de nem érdekes.
” A megkötött konkordátum sokkal nagyobb mértékbe biztosította az egyház jogait, int a weimári alkotmány, …
Róma visszautasította zat a német lapűállítást, hogy ezel a Vatikán elismerné a nácizmust, és leszögezték, hogy csak a német katolikusok vallási jogainak biztosítása volt a céljuk.. „ Vagyis Rómának nem volt elég a köztársaság által biztosított jogok, ezért egy kis kényelen, könnyebbség stb. fejében üzletet kötöttek a gonoszsággal. Ilyen üzletet Krisztus Egyháza soha sem kötött volna. Így fog majd a Hamis Egyház is szövetséget kötni a Sátánnal.
A végeredmény majd akkor sem lesz pozitív. ” Hitler ezek után nem törekedett szerződés betartására„
” XII. Piusz pápa keveset szólt, de csendben tett sokat. „ Inkább sokat kellett volna szólni hangosan, s ha minden vasárnap hallották volna a hívek, hogy a nácizmus az ördögtől való aljasság (a kommunistázás működött nem is olyan régen), akkor nem tudott volna úgy megerősödni. Másrész, aha meg is erősödik, a zömében katolikus emberek által működtetett közigazgatás nem működött volna olyan flottul, amikor a zsidókat kellett összeterelni, és nem lehetett volna közömbös tekintetektől kísérve végig hajtani az utcákon a vágóhídra szánt embereket.
Akkor az elhurcoltak számát ezrekben lehetne számolni százezrek helyett.
Ha ellenkeznétek ezzel a „mi lett volna ha…” felvetéssel, akkor már előre mondom, hogy volt ilyen, tehát lehetett volna így is. Ezért lemoshatatlan felelőssége van a RKE-nek a II.VH alatt elkövetett bűnökben.
Mindezek után ott van még a háború utáni olajozottan működő ODESSA náci mentő akció.
Azon kívül ott van, a RKE mai hozzáállása a náciszagú politikai erőkhöz.
üdv
belll
"konkordátumot nem Adolf Hitlerrel kötötte a római katolikus egyház, hanem Mussolinivel. Egyik kutya, másik eb!"
Csak két különbségre hadd hívjam fel a figyelmet, Hitler elvakultan katolikusellenes volt, sőt élete végén keresztényellenes, és valamiféle zavaros ősgermán vallás kidolgozásán munkálkodott az elméje, Mussolini pedig hívő katolikus volt és, -nem tagadva azt, hogy a háború kitörése után Hitler mellé állt- a lateráni szerződés idején egyfajta, igen hatékonyan működő, és Olaszország gazdasági felemelkedését célzó keresztényszocialista program képviselője volt.
A Németországgal kötött konkordátum nem erről szólt. Ilyen konkordátumokat a Vatikán minden valamirevaló országgal köt, legtöbbször az adott ország indítványára, és ezekben a szerződésekben az adott országban érvényes törvények, és az egyházi törvények összehangolásáról szokott megállapodás születni. Püspökök kinevezése, egyházmegyék határai, a hitoktatás, kórházak, szeretetotthonok működtetése stb.
Te meg olyan vagy, mint egy szemellenzős, akivel semmiről nem lehet beszélni, mert mint egy papagáj ugyanazt szajkózod gondolkodás nélkül.
Végiglapoztam a német egyház helyzetét a Bismarck-ikultúrharctól a hitleri birodalomig. Az 1870-es évek nagy egyház elleni támadása után a német egyház magához tért, és jelentős mértékben fellendült. Különösen a weimari köztársaság idején.
A német püspökökmindent megtettek, hogy Hitler és pártja hatalomra jutását megakadályozza.
Hitler hatalomra jutása után ígéretet tett, hogy mindkét keresztény vallás jogait tiszteletben tartja. Ezután a német püspöki kar, anélkül, hogy felfüggesztette volna a nemzetiszocializmus tévedésiet elítélését, visszavonta a náci párttal szemben hozott tiltó rendelkezéseit. Apüspöki kar ezzelazt fejezte ki, hogy bár a kormányt nem támogatja, híveit egyenlőre nem kívánja a kormánnyal valóegyüttműködéstől visszatartani.
Hitler tett javaslatot a konkordátum megkötésére.
kitérő: miért és mikor van szükség nemzetközi szerződédre egyállam és a Vatikán között? Akkor, amikor nem látszik biztosítottnak egy egyház heklyzete, szabad működése. (a XIX. században kezdődnek el a konkordátum kötések.) itt is erről volt szó. A vatikán igyekezett biztosítani az Egyház jogait egy nemzetközi szerződéssel. Az 1921-ben kidplgozott konkordátum tervezet alapján kezdődtek a tárgyalások. (vagyis nem Hitler iejében merült fel először, csak utána nem volt rá szükség)
A megkötött konkordátum sokkal nagyobb mértékbe biztosította az egyház jogait, int a weimári alkotmány, és olyan kerettörvény volt, amely Bajorországgal, Poroszországgal és Badennek kötött és továbbr is fennáló szerződéseket kiegészítette. (vagyis volt már hamarabb is, megint csak nem Hitler találmánya)
Róma visszautasította zat a német lapűállítást, hogy ezel a Vatikán elismerné a nácizmust, és leszögezték, hogy csak a német katolikusok vallási jogainak biztosítása volt a céljuk.
Hitler ezek után nem törekedett szerződés betartására.
1933-36 között34 tiltakozó jegyzéket intézett a Szentszék a német kormányhoz. Miután ennek nem volt foganatja, 1937 márciusában Mit brennender Sorga kezdettel körlevelet adott ki XI. Piusz, amelyben nyíltan szembefordult a itlerizmussal.
A német püspöki kar tagjai különkülön ésegyütt is sokat tetteka zsidók megmentéséért. 1943-ban pásztorlevelet adtak ki,amelyben hangoztatták az élethez való jogot. Erre a hitleri rendszer azzal válaszolt, hogy az ellenállást tanúsítókat kivegeztette vagy börtönbe zárta.
XII. Piusz pápa keveset szólt, de csendben tett sokat. Jézus sem azokat emelte ki, akik járták a tereket és Istenről beszéltek, hanem amit egynek a legkissebbek közül tesztek, nekem teszitek.
sőt! az ellenreformáció, a keresztesháborúk meg még sok minden az Egyház bűne... sorold csak nyugodtan tovább... Az Egyház él, egyre hatalmasabb, egyre népesebb, egyre tekintélyesebb... mindig egy közmondás jut rólatok eszembe:
A kutya ugat, a karaván halad...
figyelj ezek történelmi tények (a szerző egy "hálás" zsidó, talán a rokonait Rómából vitték haláltáborba, a pápa ablaka alól), a baromság a vallásos szenteskedő magyarázataitok a cinkos némaságra!
a holokauszt bűne a római egyház bűne is!
a középkor gyilkolásai csak a római egyház bűne!
(értelmi szerző és végrehajtó is!)
Karsai Károly zsidó származású holocaust szakértő, történész szerint az olaszországi zsidó áldozatok száma alig több mint 7000 ezer. És ebben már azok is benne vannak, akik megfázásban haltak meg...
Konkordátumot nem a fasiszta/náci hatalommal köti az egyház, hanem egy országgal. Éppen azért, mert nemzetközi szerződésnek minősül, agészen mások a játékszabályok, mint egy egyszerű nemzeti törvénnyel.
egyébként a németekkel való konkorádtum korábbi, mint a hitleri hatalom. A musszolini féle hatalomról pedig 29-ben nem lehetett látni, hogy mi lesz belőle.
agyis az egész kiindulási alapod hamis, ezért hamis következtetésekre jutsz.
Lehet azon vitatkozni, hogy akkor mi lett vlna a jobb. Csak éppen semmi értelme. (elképzelem, ha XII. Piusz kiáll, és nagy körlevekeben ír a háború borzalmairól, azután pedig mégegyszer annyi ártatlan embert kivégeztek volna, akkor éppen azlenne a baj. Sokkal több az olyan történész, és zsidó megnyilatkozó,aki hálásan emlegeti XII. Piusz és az egész egyház tevékenyéségt.
Ha húszszor kopizod ide, akkor kevésbé lesz baromság? Leírom huszadszor is:
Rómában ma is él a zsidó közösség. Megvannak. Kétezer fő kivételével nem hurcolta el őket senki, és a deportálások leállítását a pápnak köszönik. Úgy értem, ténylegesen köszönik.
Nono! Mussolini nem állított föl haláltáborokat. Churchill pl. kifejezetten nagyrabecsülte, csak diplomáciai óvatosságból nem fogadott el tőle kitüntetést. "Bűne", hogy eltörölte a demokráciát egy olyan történelmi korszakban, amikor az első világháborút megnyert demokráciák ocsmány képmutatása miatt egy egész generáció, és Európa nagyobbik fele kiábrándult a demokráciából.
Ha a II. vh-t ugyanilyen ocsmány béke követi Nyugaton is, és nem a Marshall-segély, akkor most nézhetnéd a demokrácia helyzetét a világban!
De persze továbbra is az az alapvető érzésem, hogy nevetségesek vagytok. Karesz fején találta a szöget: ha mondjuk a mormonokat gyaláznátok ilyen stílusban, a kutya nem törődne veletek. Ha viszont a katolikusokat piszkáljátok, akkor több millió embernek bemutatkozhattok, mint az általatok vélt igazság fölkent (igaz, sajnos utólagos) bajnokai.
Ehhez a szerephez olyan elemi szervezeti érdek köt benneteket, hogy azt holmi tények aligha zavarhatják meg. És persze ott van a harag is, aminek valaki felé irányulnia kell, hiszen bennetek van.
a római katolikus egyházat mindig a "szeretet" vezeti:
- akkor is, amikor a középkorban több millió embert megölt
- akkor is, amikor a II. vh-ban konkordátumot kötve a fasiszta német és olasz állammal, statisztált a zsidó faj-irtásban (náci fegyvereket áldott meg, stb.), cserébe megkapta mai kis területét, amelyhez milliók vére tapad!
David Kertzer
Pápák a zsidók ellen – a holokauszt előszobája
Hallgatni nem mindig arany
Idén ősszel jelent meg David I. Kertzer történész Pápák a zsidók ellen – A Vatikán szerepe a modern antiszemitizmus felemelkedésében című könyve, amelyben a közelmúltban kutathatóvá vált vatikáni dokumentumok alapján értékeli az elmúlt két évszázad katolikus egyházfőinek tevékenységét a zsidósághoz való viszonyuk alapján. Kertzer nem ért egyet II. János Pál pápa Soá-nyilatkozatában közzétett véleményével, miszerint a francia forradalom utáni időszakban a modern kori antiszemitizmus fő képviselői világi, az egyházzal is szembeforduló filozófusok és politikusok lettek. Szerinte a 19. és 20. század pápái szintén elmarasztalhatók e kérdésben. A legtöbb vita természetesen a holokauszt idején regnáló XII. Pius tevékenységét kíséri, akiről – a most Magyarországon is bemutatott Ámen című film mellett - egy angol kutató, John Cornwell 1999-ben írt kritikai életrajzot. (Hitler pápája – XII. Pius titkos története.) A könyvről lapunkban Karsai László történész írt kétrészes recenziót: (A Vatikán és a Holokauszt, Hetek, 2000. március 18. és A Vatikán és a holokauszt – II. rész március 25.). XII. Pius második világháborús felelősségével kapcsolatban David I. Kertzer könyvének a holokauszt előszobája című fejezetében felveti: ha mást nem, azt azért megakadályozhatta volna a pápa, hogy a nácik szó szerint az ablaka alól deportálják azt a római zsidó közösséget, amely a történelemben a legtovább élt gettóba zárva. Ebből a fejezetből következik most egy részlet. (A Pápák a zsidók ellen című könyv magyar kiadása 2003. tavaszán jelenik meg a New York Books kiadó gondozásában. Fordította: Komáromy Rudolf)
kép
Pacelli bíboros, a későbbi XII. Pius pápa távozóban a berlini kancelláriáról. Otthonosan mozgott
Miközben élénk érdeklődés övezi mindazt, amit XII. Pius mondott vagy nem mondott a nácik vezette zsidóellenes kampányról – amelyre a legjobb esetben is csak korlátozott befolyást gyakorolhatott –, meghökkentően csekély figyelmet szentelnek annak, mit tudott mondani XI. Pius az Olaszországban 1938-ban kihirdetett faji törvényekről. Ezeket a törvényeket magában a Szent Városban eszelték ki, hagyták jóvá és tették közzé, ahol a pápa – nem egészen egy évtizeddel azután, hogy az olasz kormány hivatalos államvallásnak ismerte el a római katolicizmust – igazán komoly befolyással bírt. Az olasz kormány 1938 szeptemberétől novemberéig nemkívánatos személyeknek nyilvánított zsidókat, zsidó gyerekeket dobott ki az iskolákból, és nagyszámú zsidó felnőttet bocsátott el az állásából. Arra szólította föl a katolikusokat, hogy kerüljék, tekintsék szennyező forrásnak a zsidóságot.
E zsidóellenes intézkedésekre válaszul se a pápa, se a vatikáni hierarchia nem ejtett egyetlen protestáló szót sem. A magyarázat egyszerű: Mussolini új törvényeiben olyan intézkedések és nézetek öltöttek testet, amelyekben maga az egyház régóta az élen járt.
Akad azonban az olasz faji törvényeknek egy vonatkozásuk, amely mégis pápai tiltakozást váltott ki, és egyértelműen feldühítette az agg egyházfőt. Az új törvények a katolikus hitre tért zsidót is zsidóként kezelték, ennélfogva tiltották zsidónak született katolikusok házasságkötését más katolikusokkal. Az így létrejött együttélést vadházasságnak tekintették.
Míg XI. Pius a zsidók ellen irányuló faji törvények összes többi rendelkezéséről hallgatott, ezt a cikkelyt erélyesen kifogásolta. 1938. október 10-én az olasz kormány szentszéki képviselője jelentést küldött Mussolininek a faji törvények akkor készülő második csomagja vatikáni visszhangjáról: „A Nagytanács legutóbbi fajvédő határozatai nem egészükben találtak kedvező fogadtatásra a Vatikánban.” Beszámolt arról, hogy vatikáni tisztségviselők egyetlen aggodalmukat fejezték ki, mégpedig amiatt, mert az új törvények házassági kérdésekbe avatkoztak be, holott azokat a konkordátum értelmében nem az állam, hanem az egyház szabályozhatta. Az olasz kormánymegbízott közölte: „Ezeket a benyomásaimat Monsignore Montini [a vatikáni államtitkárság munkatársa] is megerősítette... A Szentszék fő, sőt egyedüli aggodalma [az új faji törvényeket illetően] az áttért zsidókkal kötött házasságokat érinti.”
A pápa annyira fontosnak érezte ezt az egy tételt, hogy miután a házasságra vonatkozóan javasolt rendelkezés kiiktatására irányuló erőfeszítései ellenállásba ütköztek, szokatlan lépésre szánta el magát, és egyenesen magának III. Viktor Emánuel királynak írt. A pápai üzenet, amely felhívja az uralkodó figyelmét „az olasz faj felügyeletét” érintő törvényjavaslatra, egy szóval sem említi, még kevésbé ellenzi a jogszabályok lényegét, a zsidóellenes intézkedéseket. A pápa csak arra kérte az államfőt, tegyen valamit a zsidó születésű katolikusok házasságát illető rendelkezéssel kapcsolatban.
Ugyanezt a magatartást sugározták általánosabban az olaszországi hívők felé azokban a hónapokban, amikor az olasz zsidók elleni új intézkedések hatályba léptek. A Vatikán hírlapja, a L’Osservatore Romano november közepén cikket jelentetett meg a faji törvényekről, amelyben a katolikusok és katolizált zsidók közötti házasságot tiltó rendelkezések egyházi kifogásolására összpontosított. A mondanivaló világosan kitetszett: az egyháznak az ellen semmi kifogása, hogy zsidó gyermekeket zavarnak el a nemzet iskoláiból, zsidó tudósokat a nemzet tudományos intézményeiből, zsidó tanárokat és más közalkalmazottakat a munkahelyükről.
kép
XII. Pius a háború után
Miután XI. Pius 1939 elején elhunyt, addigi államtitkára, Eugenio Pacelli követte XII. Pius néven. Egy év múlva Olaszország a német oldalon belépett az addigra már javában zajló második világháborúba, hadat üzent Franciaországnak és Nagy-Britanniának. A holokauszt is elindult gyilkos pályáján, szörnytetteit hamarosan a nácik által megszállt Európából a Szentszékhez özönlő borzalmas beszámolók áradata örökítette meg.
Mussolini rövid és dicsőséges háborúra számított, de mindkettőben tévedett. 1943-ra megfordult a szél, és 1943. július 10-én Szicíliában partra szálltak az első angol–amerikai hadosztályok. Két nappal később a szövetséges katonai kormányzat, jóllehet még csak kicsiny olasz területet ellenőrzött, hatályon kívül helyezte mindazokat a törvényeket, amelyek vallási vagy faji alapon különböztettek meg hátrányosan embereket.
A hadiszerencse visszafordulása palotaforradalmat eredményezett, amely két hét múlva megbuktatta Mussolinit, és az olaszok tébolyultan igyekeztek fegyverszüneti megállapodást kötni a délen rohamléptekkel előrenyomuló szövetséges erőkkel. A káosz közepette, 1943. augusztus 10-én, két héttel Mussolini bukása után Tacchi Venturi atya (a Vatikán nem hivatalos képviselője az olasz kormánynál) írt a szentszéki államtitkárnak, Luigi Maglione bíborosnak, s azt javasolta, használják ki a régi rezsim megdöntését arra, hogy változtassanak az olasz faji törvényeken. A vatikáni megbízottnak azonban nem a zsidóellenes jogszabályok általános visszavonása járt a fejében. Inkább – XI. Pius öt évvel korábbi aggodalmait tükrözve – azt indítványozta, a Vatikán tegyen lépéseket azon rendelkezések eltörlésére, amelyek diszkriminálták a kikeresztelkedett zsidókat.
Maglione bíboros augusztus 18-án lelkesen válaszolt a felvetésre, vélhetőleg azután, hogy XII. Pius pápával megvitatta. Felszólította Tacchi Venturi atyát, tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy három módosítást eszközöljenek az olasz faji törvényeken: (1) a születésüktől katolikusok és katolizált zsidók vegyes házasságával létrejött családokat ettől fogva tekintsék teljesen „árjá”-nak; (2) azokat az egyéneket, akik a faji törvények hatálybalépésekor (1938-ban) már megkezdték katolizálásukat, és ezt követően megkeresztelkedtek, tekintsék katolikusoknak, ne pedig zsidóknak; végül (3) a katolikusnak születettek és zsidónak született katolikusok 1938 óta kötött vegyes házasságát tekintsék jogérvényesnek.
Augusztus 29-én Tacchi atya ismét jelentett az államtitkárnak. Legutóbbi feljegyzése óta érintkezésbe lépett olasz zsidók egy csoportjával, akik akkor Olaszország küszöbön álló náci lerohanásától rettegtek. Azt írta, „az egykori liberális rendszerek által bevezetett és 1938 novemberéig hatályban maradt jogi szabályozáshoz való teljes visszatérést” kérték tőle. Röviden tehát azt, hogy állítsák helyre a zsidóknak egyenlő jogokat nyújtó törvényeket. A vatikáni megbízott azonban arról számolt be az államtitkárnak, hogy ezt elutasította. Az új olasz belügyminiszternek szánt beadványa előkészítésekor – mint írja –„feladatomnak megfelelően arra a három pontra szorítkoztam, amelyet Eminenciád augusztus 18-i üzenetében meghatározni méltóztatott... Ügyeltem arra, hogy ne szorgalmazzam a törvény [azaz a faji törvények] teljes érvénytelenítését, mert bár a katolikus egyház alapelvei és hagyományai szerint néhány cikkelye kétségkívül eltörlendő, egyértelműen tartalmaz olyanokat is, amelyeket érdemes és szükséges megerősíteni.”
Nem sokkal ezután német katonák masíroztak végig a félszigeten, és bevonultak Rómába, ahol október 16-án körülvették a gettót, és több mint ezer zsidót tereltek össze.
Maglione bíboros izgatottan fogadta elhurcolásuk hírét, és nyomban magához kérette Ernst von Weizsäcker német nagykövetet. A történelmi találkozó után azonnal saját kezűleg írta le a történteket:
„»Excellenciás uram, ön jólelkű ember, van szíve; próbálja megmenteni ezeket az ártatlanokat!
A Szentatya fájlalja, kimondhatatlanul fájlalja, hogy éppen itt, Rómában, az egyházfő szeme láttára ennyi embernek kell szenvednie kizárólag a származása miatt.«
A nagykövet néhány pillanatnyi fontolgatás után megkérdezte: »Mit szólna a Szentszék, ha folytatódnának a dolgok?«
Azt feleltem: »A Szentszék nem szeretne arra kényszerülni, hogy rosszallásának kelljen hangot adnia.«
A nagykövet megjegyezte: »Immár több mint négy éve figyelem és bámulom a Szentszék magatartását. Sikeresen kormányozta hajóját sziklazátonyok között anélkül, hogy megfeneklett volna rajtuk, és bár kétségkívül jobban hitt a szövetségesekben, tudta, miként tartson tökéletes egyensúlyt.«”
Ha Maglione bíboros valaha is arra szánta volna a német nagykövet maga elé idézését, hogy tiltakozzék a római zsidóknak a náci főparancsnokságra szállítása miatt, hamar meggondolta magát. Von Weizsäcker tájékoztatta, hogy a zsidók összefogdosására „a legfelsőbb szintről” (vagyis magától Hitlertől) jött a parancs, és a bíboros nyilván nem akarja, hogy kénytelen legyen jelenteni a Szentszék rosszalló szavait, mert az felingerelné a náci főparancsnokságot.
„Erre azt feleltem – emlékezett vissza Maglione bíboros –, hogy az ő emberi érzéseire apellálva igyekeztem közbenjárni. Saját megítélésére hagytam annak eldöntését, említést tesz-e beszélgetésünkről, amely igen barátságos légkörben folyt le.”
Az államtitkár így folytatta: „Emlékeztetni akartam őt, hogy a Szentszék, mint ő is észrevételezte, igen elővigyázatosan nem keltett a németekben olyan benyomást, mintha a borzalmas háború alatt bármit is tett volna vagy kívánt volna tenni Németország ellen.
Mindazonáltal meg kellett mondanom neki, a Szentszéknek nem szabad olyan helyzetbe kerülnie, hogy tiltakoznia kelljen. Ami a következményeket illeti, ha a Szentszék mégis ilyesmire kényszerül, akkor egyszerűen az isteni gondviselésben kell bíznunk.”
XII. Pius államtitkára azon a komor napon megnyugtató szavakkal zárta a német nagykövettel folytatott tárgyalását: „Ismétlem, excellenciád azt mondta nekem, megpróbál tenni valamit a szegény zsidókért. Köszönet érte! A többit az ön megítélésére bízom. Ha úgy gondolja, alkalmasabb nem említenie ezt a beszélgetést, ám legyen!”
Két nap múlva bevagonírozták a németek által Rómában összeszedett több mint ezer zsidót. Csak maroknyian tértek haza élve Auschwitzból.
(Hetek)
(a könyvből lett idézve!)
eredeti:
http://www.hetek.hu/index.php?cikk=37375
Adriel
ui: ez az ármánykodó hallgatás a fasiszta hatalmakkal való konkordátum-beli előnyök fejében lett volna a helyes magatartás? ez önáltatás, ájtatoskodó hazugság vallásos szósszal leöntve.
"El vagy tévedve. A Németországgal kötött konkordátumnak semmi köze a Vatikán területéhez. Azt uigyanis a lateráni szerződés tartalmazta, amit Olaszországgal kötött a Szentszék. "-írod.
igazad van, azt a konkordátumot nem Adolf Hitlerrel kötötte a római katolikus egyház, hanem Mussolinivel. Egyik kutya, másik eb!
csendes munka: csendes hallgatás!
vétkesek közt cinkos aki néma!
Satyának maximálisan igaza van! Sőt, elég finoman fogalmazott, amikor azt mondta, hogy az lett volna az eredménye, hogy még több embert csuknak le. Pontosítanék! Még több emberéletet követelt volna a Vatikán hangos tiltakozása. Két rossz közül a kevésbé rosszat választották. Ez történelmi tény, amit egy-két ember kivételével mindenki belát...
El vagy tévedve. A Németországgal kötött konkordátumnak semmi köze a Vatikán területéhez. Azt uigyanis a lateráni szerződés tartalmazta, amit Olaszországgal kötött a Szentszék.
Az volt a helyzet, hogy a hangos vatikáni tiltakozásnak az lett volna az eredménye, hogy még több embert csuknak le a németek. Ezért a csendes munkát választotta. Minden nuntiatura mentette a zsidókat, ahogyan csak lehetett. Rengeteg pap és világi dolgozott az öüldözöttek mentésén. A pápa tudtával és beleegyezésével.
"Valószínűnek tűnik, hogy XII. Pius a nyilvános és ünnepélyes tiltakozást értelmetlennek tartotta. Ezzel – véleménye szerint – semmit nem változtatott volna meg, ugyanakkor attól lehetett tartani, hogy fellépésével – amit Hitler a konkordátum megsértéseként magyarázott volna "
Világos: A Vatikán konkordátumot kötött a náci birodalommal, cserébe megkapta a mai területét és állami "szuverenitását". De ez a "szuverenitás" nem működött a konkordátum miatt, ugyanis azt nem lehetett megsérteni (pl. fajgyűlölet vagy zsidóüldözés-elleni felszólalással), mert akkor visszavonták volna tőlük a konkordátum eredményeként kapott vatikáni területet.
Vagyis a konkordátum lényege náci szemmel:
kapsz területet Rómában, de hagyd, hogy fajgyűlölet alapján kiirtsak egy népet ("végső megoldás" fedőnév alatt).
A római klérus természetesen kapott az alkalmon, a zsidókat amúgy sem szívlelték (2 legyet egy csapásra).
Azt, hogy odafönt, vagy a zsidó áldozatok hogyan ítélik meg ezt az ármányos taktikát, az más kérdés...
"Csak a kikeresztelkedett zsidókért járt közben, de a RKE és Pius-nak a nácizmus alatt játszott gyalázatos szerepét akkor sem sikerül tisztára mosni,"
Gergely Jenő: A pápaság története
"XII. Pius a keresztény hit humanista elvi alapjáról általában véve és általánosságokban maradva elítélte a fajelméletet és a fajüldözést, közte az antiszemitizmust és a zsidóüldözést is. Ezzel Itáliában és más országokban is hozzájárult ahhoz, hogy a katolikus papság, az egyházi intézmények és a hívők is el nem hanyagolható és le nem becsülendő humanitárius segítséget nyújtsanak az üldözötteknek. A pápa azonban nem vetette latba teljes erkölcsi tekintélyét a népirtás ellen. Nem határolta el az egyházat ünnepélyesen és nyíltan, nem tiltakozott a zsidók koncentrációs táborba hurcolása és fizikai megsemmisítése ellen. Az ünnepélyes tiltakozás – amelyre más esetben oly gyakran sor került – most leginkább helyénvaló lett volna.
A pápa állítólagos hallgatását – a külön ünnepélyes tiltakozás elmaradását- a cinkos egyetértéstől a botrányos erkölcsi vétségen át a magyarázatot kereső megértésig szenvedélyesen tárgyalják azóta is. A vitában nem egyszer érzelmek, semmint tényeken alapuló érvek csaptak össze. (Hogy hallgatott-e a pápa vagy sem, azt a rövidesen kutatható vatikáni archivális források dönthetik el. A beavatottak már ma állítják, hogy nem hallgatott XII. Pius.)[Az idézett könyv 1982-ben jelent meg.] Valószínűnek tűnik, hogy XII. Pius a nyilvános és ünnepélyes tiltakozást értelmetlennek tartotta. Ezzel – véleménye szerint – semmit nem változtatott volna meg, ugyanakkor attól lehetett tartani, hogy fellépésével – amit Hitler a konkordátum megsértéseként magyarázott volna – a német katolikusok további üldözését váltotta volna ki. XII. Pius a német ügyekbe való beavatkozással nem akarta a szigorú semlegességet feladni egy ilyen, az általános humánumot érintő kérdésben sem."
A római pápa nemcsak egyházfő, hanem államfő is; ezt a tényt különösen 1929, Vatikánváros, mit az Egyházi Állam utóda létrejötte óta nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha a XX. század történelmének és a katolikus egyháznak a kapcsolatával kívánunk foglalkozni.
írod:
A római zsidók és XII. Pius közbenjárásával kapcsolatban már válaszoltunk korábban. Csak a kikeresztelkedett zsidókért járt közben
Látod, ez ilyen egyszerű. Ezért nem vagytok érdekesek. Rómában él egy tízezres nagyságrendű zsidó vallású zsidó közösség XII. Piusz közbenjárásának köszönhetően. Bárki megnézheti, ellenőrizheti, ott vannak. Ha megkérdik őket XII. Piusz szerepéről, ők maguk pozitívan nyilatkoznak.
" Talán azért, hogy az a sok elferdült lelkű ember ne az Egyházat nyomassza, bomlassza... nyomassák csak egymásnak a hülyeségeiket, éljék csak ki valahol a sérült lelkük és agyuk minden kínját... na ez a hgy! " Olyan nincs a Bibliában, hogy ilyen célra hozna létre egyházat Isten, de arra van utalás, hogy a világ bolondjait gyűjti össze, hogy a felfuvalkodott kevélyeket megszégyenítse.:))
Kedves Lépcsőmászó!
A római zsidók és XII. Pius közbenjárásával kapcsolatban már válaszoltunk korábban. Csak a kikeresztelkedett zsidókért járt közben., de a RKE és Pius-nak a nácizmus alatt játszott gyalázatos szerepét akkor sem sikerül tisztára mosni, ha valamennyit sikerül lealkudni a halálra ítélt római zsidók számából.
” No, ez a legfőbb érzelmem a HGy-vel szemben: mint közösség nem vagytok érdekesek a számomra. „ Elbalettozhatod itt a hanyag vállsöprést, de egyházadat nagyon is érdekli a HGy és meg is tesz mindent, ami csak lehetőségében van, hogy keresztbe tegyen neki.
Ez az oka, hogy a legtöbb vita itt HGy kontra RK vitává fajul. Van ugyanis több más felekezet, amelyik teológiailag talán még tőletek is távolabb áll, velük mégsem alakulnak ki ilyen éles viták. Az ok pedig az hogy azok nem akarnak minket lesöpörni a pályáról és persze mi se őket.
üdv
belll
"Zavar, hogy nem lehet veletek semmiről beszélgetni, mert a legártatlanabb témából is két hozzászóláson belül valamilyen katolikus gyakorlat bírálata jön ki, olyan bírálat ráadásul, amiben semmiféle magyarázatot nem vagytok hajlandók figyelembe venni, hanem újra és újra nyomjátok ugyanazt. Ez még nagyon konkrét, könnyen ellenőrizhető állításoknál is így van, ami tünetértékű."
K: szimpla egyszerű marketing. (mint ahogy az egész hogy az) ha kicsi vagy, támadd a legnagyobbat, legjobbat, akkor talán rólad is szólnak a hírek...
Lehet, hogy hgy Isten munkája, de hogy ha így van, nem jókedvében alkotta, az biztos!
Talán azért, hogy az a sok elferdült lelkű ember ne az Egyházat nyomassza, bomlassza... nyomassák csak egymásnak a hülyeségeiket, éljék csak ki valahol a sérült lelkük és agyuk minden kínját... na ez a hgy!
Bár nem nekem írtál, megpróbálhatom leírni az érzéseimet a HGy-vel szemben.
Én a magam részéről nem érzem az útálatot, amivel deveraux-ot vádolod. Jele, hogy pl. elkezdtem olvasni Bartus könyvét, azután öt oldal után egyszerűen meguntam. Ellenőrizhetetlen állítássorozat valakikről, akiket nem ismerek.
Katolikusságom nem azt jelenti, hogy "nem vagyok Hit Gyülis". Attól, ha nálatok botrányok vannak, vagy nincsenek, az én katolikus hitem nem lesz sem gyengébb, sem erősebb.
Zavar, hogy nem lehet veletek semmiről beszélgetni, mert a legártatlanabb témából is két hozzászóláson belül valamilyen katolikus gyakorlat bírálata jön ki, olyan bírálat ráadásul, amiben semmiféle magyarázatot nem vagytok hajlandók figyelembe venni, hanem újra és újra nyomjátok ugyanazt. Ez még nagyon konkrét, könnyen ellenőrizhető állításoknál is így van, ami tünetértékű.
Ilyen pl. az, hogy legalább két héten keresztül ment a hülyeség arról, hogy Rómából elhurcolták a zsidóságot és a pápa hagyta. Közben meg Rómában bárki számára ellenőrizhető módon él a zsidó közösség, és mellesleg hálával gondol XII. Piusra. Ahonnan elhurcolták őket, onnan el vannak hurcolva, ott a zsidó élet megszűnt.
Ez az ostoba kötözködés a szememben nem Isten műve. Az a közösség, ahol mindenki megtanulja ezt a dühös agresszivitást, legföljebb nagyon sérülten hordozza Isten szeretetét.
Egyházamat sok jogos kritika érheti, amiről szívesen beszélgetek bárkivel, de a beszélgetőpartnertől elvárom, hogy odafigyeljen arra, amit mondok. Ha ez a figyelem nincs meg, akkor a beszélgetőpartner elveszíti a hitelességét és az érdekességét.
No, ez a legfőbb érzelmem a HGy-vel szemben: mint közösség nem vagytok érdekesek a számomra.
Kedves devereaux!
Tudjuk, hogy nagyon utálsz minket, de akkor is Isten munkája a HGy.:)
Nap, mint nap bizonyságot tesz mellette Isten, a Bibliában leírt jelekkel. Az Ő munkája mellett tesz bizonyságot, mi csak beszálltunk a munkájába.:)
Hogy nem tökéletes a gyülekezet? Az is benne van a Bibliában, hogy a búzával együtt nő a konkoly is.
Hogy 0,4%? Egyelőre.:) A HGy a legdinamikusabban növekvő gyülekezet (egyelőre a 4. Legnagyobb:)).
Isten is keskeny útról beszél, ahol nem a többség megy, azon kívül Isten országát a mustármaghoz hasonlítja, ami a legkisebb a magok között, ami aztán nagyra nő.:))
Üdv
belll
