"Az egyes embernek a nyelvhez való szubjektív viszonyának csak az illető szempontjából van jelentősége, a nyelv szempontjából nemigen."
Hacsak tettek (értsd: nyelvhasználati szokások,elterjesztés) nem következnek belőle, amik megváltoztatják a nyelvünket - ha mégoly kis mértékben is- de ezek összeadódhatnak.
Aztán a nyelvészet tárgya már az így megváltozott nyelv lesz.
Szabad megkérdeznem, hol található adalék arra, hogy a verő szó 'kalapács' jelentéssel szerepelne? A rendelkezésemre álló etimológiai szótárakban ennek nincs nyoma. Próbáltam a történeti korpuszban is utánanézni, ott sem látszott ez a jelentés.
Ez így van, de miért is ne tartozna a nyelvészet tágabb értelmezésébe az emberek nyelvhez való szubjektív viszonya? Hiszen ez alakítja az élő nyelvet, ami a nyelvészet témája.
"Szájt? Ez jópofaság, vagy meghonosodott? Vagy mindkettő?"
Ez egy egyszerű kérdés, műfaját tekintve érdeklődés. :) Na persze gondolhatod tiltakozásnak, de ahhoz nekem nincs közöm. A továbbiakban sem tiltakoztam ellene. Éppenséggel nem öleltem a keblemre sem.
Egyébként pedig miért ne tiltakozhatnék nekem nem tetsző indokolatlan átvételek miatt? Akkor nem lenne érvényes az előző (cigányos) analógiám?
Szerintem itt eredendően paradoxon van a topikot illetően, ami abból adódik, hogy ennek a topiknak nincs helye a Magyarulezben, mert nem nyelvészeti tárgyú. Hiszen ha a témához szólok, az nem lehet nyelvészet, ha meg nyelvészkedek, az offtopik. 8-(
Bírom, hogy ha járványról van szó, akkor az aztán csak és kizárólag "felüti a fejét". Micsoda banális, agyonlapított imaginációk ezek, szerintem már szinte szégyen használni is... :-S Ha halálos baleset van, akkor meg "áldozat". Az nem áldozat. Az más. Áldozat az, amit/akit feláldoznak.
Vannak ennek még társai is. Jelenleg nem jut eszembe, de örülnék, ha valaki írna ilyet még.
Egy analógiával: ha az idegen szavak átvétele és beépülése ellen tiltakoznánk, az olyan lenne, mintha mondjuk a cigányokat utálnánk azért, mert itt élnek közöttünk. Mint ahogy ők is magyarok a maguk módján, úgy ezek a szavak is, mint pl. kalapács részei a szókincsünknek. Itt ez ellen senki nem emelt szót, nem értem, mi itt az apropója...
Az sem baj,ha nem csak hideg gondolatokkal, hanem érzéssel is próbáljuk megközelíteni a nyelv dolgait, hiszen a dolog működése a lélekből is ered valahol. Olyan ez, mint a színtan, nem csak fizikusokra, hanem festőkre is tartozik a teljes felfedezése... Ez a válaszom a Kosztolányis dologra is.
Köszönöm az építők kritikáját, félsikernek veszem...
> Arra akart rávilágítani, hogy a ködösülés gyorsulása miatt elképzelhető lesz hamar, hogy több nyelven beszélünk és azt hisszük, értjük egymást, pedig dehogy.
Értsem úgy, hogy te most éppen egy olyan jelenség miatt aggódsz, amire nem tudsz / nem akarsz példát hozni?
Ez egy "sűrített példa" Arra akart rávilágítani, hogy a ködösülés gyorsulása miatt elképzelhető lesz hamar, hogy több nyelven beszélünk és azt hisszük, értjük egymást, pedig dehogy. Velem már történtek ilyesmik. Nem a "kiló" a lényeg most, erre itt nincs mit reagálnom.
Van egyébként olyan témád, ami közvetlenül a topic témájához tartozkik? Ti., hogy téged zavaró szófordulat, amit szóvá tennél? Vagy számodra minden megfelelő, mert szubjektív érzéseiddel nem veszel részt a dologban, csak "fejjel"?
Esetleg ha visszatérnénk a konkrétumokhoz... Megismétlem, hátha elkerülte a figyelmedet:
> Mert el tudom képzelni, hogy egyszer egy szép napon bemegyek egy boltba és -ad absurdum- már nem csak a kiló, de a gramm sem fogja azt jelenteni, amit jelentett,
Jó hírem van: ha most egy kiló parizert kérsz a boltban, az pont ugyanannyit jelent, mint öt vagy hetvenöt évvel ezelőtt.
"Nincs határ, sajnos, én például akkor adtam fel a reményt, amikor a jól bevált magyar verő szó helyett behozták a szláv eredetű kalapács szót. Minek?!"
Tudod, mit? Azt mondom, ne keseregjünk a múlton, nézzünk előre!
Eljátsszuk, hogy nem vesszük észre, milyen módon lesz rohamosan ostoba, lompos és ködös jelentésű szavakkal tele a nyelvünk, mert elveink vannak: az elvtelenség.Ez nagyon fontos elv...!
Az ilyen cinikus hozzáállás savas jellegére ajánlanám lúgosítóképpen Kosztolányi 'Nyelv és lélek' című könyvének ide vonatkozó -külfödi szavak átvételéről szóló- fejezetét -'a magyarok végletességétől ments meg uram minket' jeligére :)
Olyan a dolog, mint N. Lajos bácsi az időjós, aki még most is büszkén harsogja, hogy nincs semmiféle változás időjárásunkban, nem kell dramatizálni, mindig is volak szélsőséges jelenségek, nem történt semmi új az elmúlt időben...
> Mert el tudom képzelni, hogy egyszer egy szép napon bemegyek egy boltba és -ad absurdum- már nem csak a kiló, de a gramm sem fogja azt jelenteni, amit jelentett,
Jó hírem van: ha most egy kiló parizert kérsz a boltban, az pont ugyanannyit jelent, mint öt vagy hetvenöt évvel ezelőtt.
> Urak/Hölgyek, hol van akkor a határ?
Nincs határ, sajnos, én például akkor adtam fel a reményt, amikor a jól bevált magyar verő szó helyett behozták a szláv eredetű kalapács szót. Minek?!
Üdv! Értékelem. Nos, igen, ezek a dolgok túlnőnek ítéleteinken, és ezzel meg kell tanulnunk együttélni, lázadozni -abban van valami megmosolyognivaló, ugyebár. Szerintem egy dolog a toleráns hozzáállás, amiről beszélsz, ez elsajátítható megfelelő szellemi és lelki rugalmassággal, nyitottsággal. Másik dolog, hogy felelősségnek érzem így is kiállni amellett, hogy nem terjedjen a káosz, ha nem muszáj. Mert el tudom képzelni, hogy egyszer egy szép napon bemegyek egy boltba és -ad absurdum- már nem csak a kiló, de a gramm sem fogja azt jelenteni, amit jelentett, de még a párizsi is sajtot jelent, a tej meg ásványvizet -mert hát jó az úgy, csak módosultak az értelmezések, rendben van ez így. És mindig lesznek, akik a legtiszteletreméltóbb liberális hozzáállással és a legbrilliánsabb gondolatmenettel levezetik majd nekem, hogy így is minden a legnagyobb rendben. T. Urak/Hölgyek, hol van akkor a határ? 11.11 11:11
Szimpátiával olvastam hsz.-aidat (similis simili gaudet). Az anno-t illetően annyit azért megjegyeznék, hogy az átvétel itt valszeg nem közvetlenül a latinból, hanem a németből történt. A német Umgangssprachében keletkezett "anno dazumal" kifejezés először ebben a formában nyert recepciót a magyar kollokviális nyelvben, majd a dazumal elmaradt (vagy dazu-vá rövidült avagy tréfásan decibellé alakult át).
Ami a "kilo = száz" jelenséget illeti, a szavak eredeti jelentésének elhomályosulása teljesen szokásos és természetes, és ez esetben még egy logikus magyarázatot is olvashattunk itt, de kétségtelen, hogy az adott esetben egyértelműen a műveletlenség talaján alakulhatott ki a jelentésváltozás, hiszen már az általános iskolában beleverik a gyerek fejébe, hogy nem a kilo- a száz, hanem a hekto-. Éppen ezért gimnazista koromban, amikor (jó régen...) először találkoztam a kiló szó inkriminált jelentésével, mérhetetlen megvetést éreztem azok iránt a bunkók iránt, akiket így hallottam beszélni. Ma már jóval idősebb vagyok, meg itt a fórumban is egy kicsit megneveltek az antinyelvművelők, így aztán valamivel toleránsabban tudok viszonyulni akár ehhez az iskolázatlan beszédmódhoz is.
Az index címlapja most épp van egy link egy blogra, ahol "informativteknös" fedőnévvel valaki ismertet egy angliai közvélemény-kutatást, "mely kifejezések zavarják leginkább a briteket" témában:
Sajnos "informativteknös" az általa példaképpen kiválasztott kifejezést sem érti: "at the end of the day" ugyanis nem "a nap végén" (az is persze, de mitől lenne ez kifejezés?), hanem 'végül is'.
NevemTeve levezette logikusan 181-ben a kiló -> 100 jelentésmódosulást. A magyar mindennapokban a kiló és a deka játssza a főszerepet. Nemigen kér senki 350 gramm trappistát. Azaz a kiló a magyarban 100 valamit is jelent. Függetlenül attól, hogy az ógörögben mit jelentett.
jaj, istenem, ez egy fikció, hogy megvilágítsam a logikám. De alkalmazható, mert valahogy meg kellett egyezniük elődeinknek, hogy hogy fejezzenek ki szellemi tartalmakat.
Levezeti a szerző, hogy milyen asszociációkon át vezet az út a bolgár és az eretnek között. Csak annyi különbséget érzek, hogy itt nincs törés, hanem jelentésátvitel.
Nemcsak körülbelül sejtették, hogy milyen témában használják ezt a szót, hanem tudták, hogy mire és EZ A SZÓ jelentésátvitellel (nem biztos, hogy ez a jó szakszó) áttevődött az asszociált dologra. (nem tudom, a körte, jó példa-e ide, de eszembe jutott)
