Szerintem belemenni új társaságban ebbe a témába, arra viszont nagyon hasznos lehet, hogy rendkívül rövid idő alatt a leghatékonyabban lehet vele rengeteg információt szerezni a jelenlevők lelkivilágáról.
Nemrég mikor húslevest volt ebédre, kerestem benne az Istent.
Volt benne metélt, répa, karaláb, zuza meg zeller, de sehogy sem találtam az öreget.
Aztán amikor enni kezdtem, mégis meglett...
:)
És akkor még ott van a foci. Azon is össze lehet veszni.
De komolyan! Én azt figyeltem meg, hogy baráti társaságban sem szabad ilyemsiről beszélgetni, mert furcsa dolgok derülhetnek ki. Főleg, ha az ember találkozik a barátai barátaival - mondjuk, bulin - mindenki jól érzi magát, és akkor...
Vigyázni kell.
Én ezt úgy ismerem, hogy úriember ismeretlen társaságban két dologról nem beszél: politikáról és vallásról.
Van benne valami, ezekkel tényleg könnyen össze lehet ugrasztani embereket. De azt azért nem hiszem, hogy egy összezárt társaságban hosszú távon lehetnek tabutémák. Hacsak nincs rá tényleg valami szigorú tiltás.
Viszonylag egyszerű a válasz.
A hit bizonyság nélküli bizonyosság, olyan dolgot veszünk "fixre" amiről nincs kétséget kizáró bizonyítékunk, így aztán szubjektív, és kiválóan termő táptalaja a vitáknak.
Isten a legnagyobb misztérium, elképzelhetetlen, kordába szoríthatatlan, mégis megpróbáljuk képzeletünk határai közé szorítani, így aztán az Istenhit a lehető legalkalmasabb a vitára, mint a húsleves legkiválóbb táptalaja a baktériumtenyészeteknek.
A párom épp most mondja, hogy a sarkkutató állomáson például két dologról tilos beszélni, a politikáról, meg a hitbeli kérdésekről, és így van esély, hogy kibírják az emberek a többhónapos összezártságot súlyosabb konfliktusok nélkül. :-))) No comment! :-)))
Avy
Ja és el ne felejtsük, az Isten a húslevesben is benne van! :-)))
Mellesleg most, hogy elgyütt a karácsony, és az ember lépten-nyomon teológiai értelmezésekbe botlik, kezd kialakulni bennem néhány újabb kérdés. Ezeket összegezném, és akkor írok.
Addig is egy felvetés.
A jelzett Steiner-mű arra próbál célozgatni, hogy az ókori görög szerzők (már a preszókratikusok is)misztikus szerzők voltak. Fejtegetéseiből kiderül, hogy a görög szemlélet koránt sem olyan volt, amilyennek egy frankó marxista szemléletű középiksola elvégzése után gondolná az ember.
Közben kezembe akadt egy tanulmány, amely egyenesen azt mondja, hogy a filozófusok a "pogány" világban épp úgy az Ige kinyilatkoztatásának előhírnökei, előkészítői voltak, mint az Ószövetség prófétái. Utánanéztem: II. János Pál a Fides et Ratio című enciklikában ezt a gondolatot egészen bőségesen fejtegetni.
Na most ehhez szóljon hozzá valaki! Vagy ez másoknak már evidencia?
P.S.: Herakleitosz Töredékei kinek voltam meg. Gondolom, Canis már túl van rajta. Én korábban olvastam, de nem nagyon fogtam fel. Most, Steiner után teljesen logikus, és Steiner véleményét igazoltnak látom.
Canis!
Egyfolytában próbálkozom a Phaidónnal. Költöztem, úgyhogy a könyv még az előző lakásban van, a neten pedig csak a Szókratész halálával kapcsolatos szakaszok vannak fönt. Előbb-utóbb csak megszerzem, ami kell.
Kösz, újraolvasom.
Olvasta valaki II. János Pál Fides et Ratio című enciklikáját? Én épp most rágom át magam rajta. Alapműnek gondolom azok számára, akik szeretnek hitbéli kérdésekről vitatkozni. (Ha a Google-ben beütitek, hogy Fides et Ratio, kijön vagy kétszáz fordításban. Úgy a harmadik oldal környékén magyarul is. Letölthető, nyomtatható. A katolikus.hu-n is megvan.)
Javítsatok ki, ha tévedek, de úgy tudom, pl. Frege fellépéséig senkinek nem jutott eszébe komolyan feltenni a kérdést: mi az, hogy 1? Illetve Kantnak igen, de Frege épp őt cáfolva jut el a saját következtetéseiig. Emlékeim szerint már görög filozófusoknak is eszébe jutott, de nem foglalkoztak vele komolyan. Majd utánanézek.
Kösz, emberek!
Ilyen szépen soha nem tudtam volna megfogalmazni. Voiszont engem az érdekel, hogy az axiómák egy-egy érvrendszeren belül érvényesek, ezek alapjait képeznek, vagy vannak olyanok is, amelyek bármely érvrendszerben érvényesek, azért általánosak.
Nem akarok túl OFF lenni, de:
a matematika épp jó példa ezt a kérdést feszegetni.
Javítsatok ki, ha tévedek, de úgy tudom, pl. Frege fellépéséig senkinek nem jutott eszébe komolyan feltenni a kérdést: mi az, hogy 1? Illetve Kantnak igen, de Frege épp őt cáfolva jut el a saját következtetéseiig.
Mindez azért fontos, mert a számok mint létezők, illetve azok értékének elfogadásán nyugszik évezredek óta a matematika.
Ugye, nem voltam zavaros? Aztán majd lesz ON is, de erre, please, válaszoljatok!
Axioma alapallitas, alapigazsag, mely nem szorul bizonyitasra. Ez altalaban azert fontos, mert valahol minden absztrakt rendszert el kell kezdeni felepiteni.
Aktivan vagy passzivan, de mindenkinek megvannak a sajat axiomai. Lehet akar egy fo axioma is: Isten lete, vagy az, hogy a Biblia maradektalanul igaz. Ebbol a ket allitasbol sokminden kovetkezik. Hangsuly a nezoponton van.
Ugy altalaban mindenki axiomanak tekinti sajat letet, hiszen az nem szorul magyarazatra.
A matematika jobban fel van epitve (nem csoda, hiszen evezredek ota fejlodik, es potolja sajat absztrakt hianyossagait.)
A matematika kulonbozo teruleteinek kulon axiomai vannak.
A valasz: axiomak nelkul nincsen vita, hiszen azok olyan bazis allitasok, melyek mindenhol jelen vannak, mindossze nem mindig tudatosul az emberekben a letuk.
De, hozzá tartozik. Mert ha azt sem tudjuk, mi a vita, hogy tehetünk föl róla kérdéseket? És ha ezzel az axióma-kérdéssel jutunk valahová, tán arra is fény derül, miért a hit váltja ki a legtöbb vitát?
OFF:Kösz az előzőt, jól hozzá tett a tisztábban látáshoz.
Azt viszont nem hiszem, hogy csak úgy hozzá lehetne csapni axiómaként a nem eldönthető állítást a fennálló rendszerhez. Nyilván ez vhol máshol fog okozni egy újabb nem eldönthető állítást és így tovább...
Nem?
De nem tartozik a topiccímhez ezazegész, pardon.
ON
Na, látod, dear Silan, ez az, ami engem olykor elgondolkodtat.
Nem vagyok matematikus, ezért nekem teljesen homályos, hogy mikor, mit és miért tekintünk axiómának? Pedig valamennyi érvelésnek ez az alapja, ezen múlik minden.
Kíváncsi vagyok - ez kérdés MINDENKINEK -, axiómák nélkül lehet-e vitázni?
Igen, igazad van, önvizsgálatot tartottam. Kettős értelemben használom én is, és ahogy a vitaindítódban fogalmazol, ott valóban nézetkülönbség, ellentét, egymásnakfeszülés. A vágyaimban meg eszmecsere. Ha vitatkozom Jenővel, az nem biztos, hogy késhegyig menő. Ha "sok vitát váltott ki X hozzászólása", az jelentheti azt is, hogy komoly anyázások voltak. Na most nem tudom, visszagondolva, mennyire voltam korábban konzekvens ezügyben. Vélhetőleg semennyire.
Úgy értettem, hogy a vitát átneveztük eszme-cserének. Amiről eddig beszéltünk, az viszont több eszmecserénél: olyasmi, ami indulatokat vált ki. Csak ennyi.
Nem biztos, hogy értem. Valaki írta korábban is, hoyg a hozzáállástól nagyon sok függ. Ha olyan csávó vagyok, azért is elkezd csépelni a kezem, ha más színű Jenőn a sapka, ha más, akkor lehet, hogy csak vitázni kezdek. Azaz: beszélgetni, kérdezni, ismerkedni, tűnődni, figyelni. tehát ez pont nem háború. Ezután mondjuk hazamegy a szomszéd házaspár, és mondjuk nem akar megölni, de azt mondja a feleségének: "anyjuk, ezek a Bálinték... hááát, mindenesetre flúgosak." Hehe.
