Szerintem a 336- ra egy kicsit korán reagáltál. A 339- re pedig túl sokszor kérdeztél rá magadtól. Már, ha ez valóban így történt. Ha igen, akkor végre öntsd ki magadból! Ugyan kinek tartogatod? Az a gondolat az igazi gondolat, amely megmozgat testet, lelket, ami nem hagy kérdést odabenn, és ami tiszta szívből jön. Ez olyan volt?
Áááá, Te csak hülyeségeket sutyorogtál neki tiszta szívből.
Ő volt a hülye, mé' vette be?
Emléxem, folyton a vezetőknek nyalizott és ha valamit megkérdőjeleztem, akkor én bennem volt a rossz szellem, meg én még csecsemő keresztény vagyok, meg ilyenek.
Amikor nemrég meghalt a nagyanyám, akkor végig ezen tipródtam. Örűlök, hogy ott lehettem, amikor szüksége volt rám és a mai napig rossz érzés arra gondolni, hogy mennyi lehetőséget kihagytam.
Láthatatlan = lélek. A tied, az enyém, vagy bárkié. Én csak azt nézem. Mert ezek a lelkek, tulajdonképpen nem is a mi lelkeink, hanem Istené. Ő fogja majd eldönteni a sorsunkat, mi azt idelent nem ítélhetjük meg, hogy melyik lélek kell neki, melyik nem. Nem csak villámlót védem, hanem a te lelkedet is. Had fejezzem ki magam egy kicsit másképp. Ismételten csak a békesség reményében. Az én édesanyám 70 éves. Már- már kicsit öregecske. Minta anya volt világ életében, soha nem ártott nekem semmiben. Persze ez így természetes. De most, hogy kissé megöregedett, hogyan viszonozzam neki azt a sok kedvességet, türelmet, tanítást, amit tőle kaptam az idők folyamán? Tudom már. Szép lassan odamegyek hozzá, jó közel hajolok, és ami csak a csövön kifér beleüvöltöm a fülébe miközben rángatom, hogy: SZERETLEK ANYÁÁÁÁM!!! Vajon ez meggyőzi? Vagy, inkább válasszam a másik módszert: Vele nevetek ha nevet, vele sírok ha sír, megsimogatom ha fáj valamije, megölelem ha szomorú, támogatom ha rászorúl, csendesen tűröm, ha rossz kedve van, virrasztok az ágyánál ha beteg, és imádkozok érte ha megengedi? Vajon ezt jobban viselné e? És a ti szüleitek, hogy reagálnának? És ha egy szülő testben legalább ennyit megérdemel, akkor mit érdemel azaz Isten, aki mindezt lehetővé tette? Aki megteremtett engem, és anyámat is. Na meg az egész világot, és minden embert és azoknak lelkét is. Ha pedig megérdemli, akkor addjuk meg Neki is ami jár. Mert többel tartozunk, mint sem azt gondolnánk. Istennek is, és az Ő fiainak azaz a lelkünknek is.
És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
A Szent Szellemmel(Szent Lélekkel) való betöltekezés fontos célja a természetfölötti erőnek a vétele, amely az ember tetrekészségét szinte isteni szintre emeli, és felruházza arra, hogy Istennek a dolgait végezze.
A Szent Lélek az a személy, aki a Názáreti Jézus Krisztus földi és mennyei életének minden egyes részletét pontosan ismeri. Csak a Szent Lélek vétele és a vele való közösség tesz képessé arra, hogy hiteles tanuk legyünk, és igazolni tudjuk, hogy a Názáreti Jézus Krisztus feltámadása és megdicsőülése-e két természetfölötti, örökkévaló esemény megtörtént.
Apcsel 1.8
Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.
Minden bűn megbocsájtatik-csak egy nem: a Szent Lélek káromlása nem.
Jók az idézetek és az érveitek, minden esetre had kérdezzem meg tőletek, hogy azújindulatosság, vajon milyen szívből bújik elő? Mit üzen nekünk a Biblia? Nézzünk magunkba és ott tegyünk rendet először, vagy uccu neki, tanítsuk meg a másikat, mielőtt mi magunk megtanulnánk a leckét? Nézzünk magunkba, hogy indulatossággal lehet e "Szeretetet" védelmezni? Mások hitének bagatelizálásával, lehet e a mi hitünk erősebb? Nem lehet, hogy amiket egymásnak mondunk, azokat a szavakat előbb magunknak kellene feltenni? Vagy ez így jó, ahogy van. Esetleg aki most nem hisz, holnap nem térhet meg Isten kegyelméből? Aki ma káromkodik, holnap nem bánhatja meg azt? A második parancs Zsidó /Héber?/ fordításban így hangzik: Szeresd felebarátodat, mert olyan mint te. Akkor mi kivel is vitatkozunk? Másokkal, vagy....?!
Isten nem afféle uralkodó, aki a felhők tetetjén űl aranytrónusán, és onnan itél emberi mértékkel. Isten a szeretet. Ez a szeretet nem azonos a bálványimádással, ahol mindenféle alámeritkezésekkel probálják Isten kegyelmébe hizelkedni magukakat azok, akik nem ismerik Istent.
Isten minden embert, alá áés nem alámeritettet, nemra fajra, felekezetre való tekintet nélkül EGYFORMÁN szeret.
Ilyen az isteni szeretet. Te pedig emberi gyarlóság, és egó áldozatat vagy.
Bocsánat, hogy közbeszólok, de nem erre gondoltál? :
Mert a szívnek teljességébõl szól a száj. A jó ember az õ szívének jó kincseibõl hozza elõ a jókat; és a gonosz ember az õ szívének gonosz kincseibõl hozza elõ a gonoszokat.
