Kolompár Józsi bácsi heverészik odahaza a szobakonyhában az ágyon és cigarettázik.Egyszer csak odaszól a feleségének:
-He!Asszony!Aggyá má egggyet a tavalyi Magyar Forumok közű,hagy óvassak má!
-Itt van ne!
Józsi bácsi ekkor mély,alapos olvasásba kezdett,majd egy fél óra elteltével felkiáltott:
-He!Asszony!Nézzed má he!Itten aztat írják,hogy mink itt rettegésben tarcsuk a magyarokat!
-Há jelentsük fő őket he,Jóska!
-Jóvan jelenccsük,gyerünk a rendőrségre!
Ja, így már mindjárt más! Úgy látszik Kolompár mester csak a cikk elejét bírta elolvasni, mert a többi betűre igencsak ráaludt a szentem.
Na ebből sem lesz lóvé!
Hogy tudtok egyáltalán hozzászólni a témához, ha nem is olvastátok a cikket?
Itt az eredeti cikk:
Pándon a cigányok gyilkolják, kegyetlenül megkínozzák, majd földönfutóvá teszik a magyarokat. Az egyre inkább kiterjedő roma térhódítással szemben a helybeliek egyelőre a közönyt tartják a legcélravezetőbb magatartásnak. Az otthonából elűzött Hegedűs Erzsébet és családja már másfél hónapja vasútállomásokon, vonatvagonokban, jobb esetben ismerősöknél húzza meg magát éjszakára.
Az 1800 lelket számláló Pest megyei Pánd község nem a jelenlegi államhatárokon túl, hanem a Magyar Köztársaság kellős közepén található a térképen, de az ott élő háromszáz cigány a legváltozatosabb és gyakran kegyetlen bűntettek elkövetésével mégis rettegésben tudja tartani az egyelőre még többségi magyarokat.
Hegedűs Erzsébet és leánya, Váradi Lajosné, három esztendővel ezelőtt a budapestinél nyugodtabb és csendesebb élet reményében vásárolta meg Pándon, a falu végére kirúgó Kossuth utca 40. szám alatti, 2700 négyzetméter nagyságú telekre épült 127 négyzetméter alapterületű, összkomfortos családi házat. A három hölgyből álló család – a harmadik az igen tehetséges, jó tanuló, 13 éves Kitti – házának szomszédságában levő parasztházat szintén budapestiek birtokolják, de ők csak ritkán tartózkodnak a faluban. Ebbe az otthonba a cigányok eddig nyolcszor törtek be.
Hegedűs Erzsébet és leánya társaságában belépünk az elmenekülésük után legalább két ízben föltört és kifosztott házba, ahol leírhatatlan fölfordulás fogad bennünket. A mozdítható tárgyak – amit a betörők még nem vittek magukkal – kisebb-nagyobb halmokba, kupacokba hajigálva, a fiókok kihuzigálva és kiforgatva, a szőnyegpadló föltépve. A padlástérben kialakított gyermekszobában Kitti, a kislány babái az ágyacskákból, bölcsőkből kidobálva hevernek a szőnyegpadlón. A két asszony elűzésük óta most harmadszor jár a kifosztott házban, s a barbár dúlás láttán el-elcsukló hangon mesélik el kálváriájuk történetét, amely azzal kezdődött, hogy Váradi Lajosnét, a fiatalabb édesanyát, májusban a házukban kontár módon elvégzett javítási munka díjazása körüli vita miatt az utcájukban kétszer is megverték. Ezután léptek színre a pándi cigányok hírhedt főkolomposainak számító K.-klán tagjai, barátságot és együttérzést mímelve az asszonyok bizalmába férkőztek, akik számára bizonyos fokú biztonságérzetet sugároztak. Csakhogy kis idő múltán K. S., a cigányok főnöke közölte Hegedűsékkel: a rendőrség megbüntette őt 25 ezer forintra, miután kitudódott, hogy „bevédte” (magyarán: védelmet nyújtott – H. J.) a családot az útonálló verekedőkkel szemben, s egyben követelte az említett összeg „visszatérítését”.
– Erre nekünk nincs pénzünk, s különben sem kértük a maguk védelmét – mondták az asszonyok, mire a maffiafőnök így válaszolt: – Nézze, ha nem fizetnek, akkor a fiatalasszonyt elraboljuk és eladjuk kurvának. De ha ez mégsem jönne össze, akkor a betonba verjük bele a maguk fejét!
A nagykátai rendőrkapitányság magát megnevezni nem kívánt dolgozója lapunknak elmondta, hogy a K. család a múltban valóban eladott magyar nőket külföldre prostituáltnak, de az ügylet kivitelezője, K. S. a bíróság jóvoltából jelenleg is szabadon jár-kel Pándon.
Hegedűsék házát a nyomaték kedvéért nemsokára kővel is megdobálták, mire a megrémült nőket először egy ismerősük, majd a rendőrség egyik nyomozója menekítette ki ostromlott otthonukból. Elmenekülésük után néhány nappal a pándi jegyző értesítette a családot, hogy házukba betörtek. A jegyzőkönyv adatai szerint a betörők – akik nem lehettek mások, mint cigányok – közel félmillió forint értékű vagyontárgyat rámoltak ki. Az elsőt később egy második betörés is követte.
A Hegedűs család három tagja a többszöri életveszélyes fenyegetés nyomán menekült el otthonából, s hogy félelmük megalapozott volt, azt alátámasztják a kifosztott házban, ottlétünkkor összeverődött szomszédok elbeszélései. Na meg az is, hogy e sorok írója közölte a nagykátai rendőrségen, hogy aznap éjszaka, lesz ami lesz, ott kíván tartózkodni a cigányok által blokád alatt tartott pándi házban. Meg is jelent két rendőrautó a Kossuth utcában, és öt-hat egyenruhás vigyázott ránk egész éjszaka. Magyarán, a rendőrség ezzel kimondatlanul beismerte, hogy rendőri jelenlét nélkül életveszélyben lettünk volna.
A konyhában összeverődött közeli és távolabbi szomszédok közül mindenki fél a helyi cigányoktól. Izmos, vállas, életerős és fiatal parasztemberek csak hangjukat lehalkítva mernek beszélni a cigányok által elkövetett gaztettekről. A nevét senki nem meri adni a nyilatkozathoz, s ezen az elmondott történetek tudatában nem is kell csodálkoznunk.
Az egyik középkorú férfi elmondja, hogy a pándi körzeti megbízottat a közelmúltban ítélték el háromévi fölfüggesztett szabadságvesztésre, mert a bíróság szerint megvert egy betörésen rajtakapott cigányt. A megalázott körzeti megbízottól ezután már senki nem várhatja el a jogaikat nagyon is jól ismerő cigány bűnözőkkel szembeni határozott föllépést.
A feleség annak a pándi magyar kislánynak a tragikus történetét eleveníti föl, akinek évekkel ezelőtt egy cigánylegény udvarolt, de amikor a lány szakítani akart vele, akkor a fiatalember előbb hátba szúrta, majd úgy elvágta a nyakát, hogy lecsüngő fejét csak egy vékonyka bőrdarab tartotta a testén.
A pándiak körében uralkodó félelmet leginkább a már említett K. család tagjai által véghezvitt, s minden civilizált képzeletet felülmúló gaztett váltotta ki. A horrortörténet előzménye, hogy a cigányok áldozata, egy Józsi nevű fiatalember, vesztére tavaly ősszel éppen akkor álldogált a tápióbicskei benzinkút melletti buszmegállóban, amikor a „halmozottan hátrányos helyzetűek” betörtek az ottani tanyára, és később úgy gondolták, hogy az ő információja alapján kerültek rendőrkézre. Józsit ezért elrabolták, majd egy nagykátai lakásban fogva tartva három héten keresztül módszeresen és bestiálisan kínozták. A korábban egy bűncselekmény elkövetése közben agyonlőtt K. E. felesége és leánya – a gaztett elkövetésekor mindketten állapotosok voltak – a fogva tartott fiatalembert testének legkülönbözőbb pontjain megégették, bőrét pengével fölhasogatták és az így keletkezett sebekbe sót nyomkodtak. Józsi ezután hosszabb ideig a kórházi ágyat nyomta.
A fenti történetek valódiságát, jelentéktelen módosításokkal, később a nagykátai rendőrségen lapunk érdeklődésére meg-erősítették.
A pándi emberek közönye, magyarán: a helyi cigánymaffia elleni együttes föllépés hiánya a falu posztkommunista vezetőségének jellegzetes magatartásával is magyarázható. Molnár József, Pánd polgármestere a múlt rendszerben a tápióbicskei Április 4. Termelőszövetkezet párttitkára volt, s 1990-ben még Horn Gyula vadonatúj MSZP-jének soraiba szervezte a pándiakat, majd 1998-ban, akárcsak a többi elvtárs, ő is függetlenként indult és nyert a polgármesteri választásokon. Molnár elvtárs a fenti történetek ismeretében sem a pándi cigánymaffiától, hanem a fővárosból odaköltözött néhány magyartól óvja a helybelieket. Olyanoktól, mint például a senkinek nem ártó, törvénytisztelő Hegedűs család, amely ottlétük alatt nem járt segélyekért a polgármesteri hivatalba, hanem dolgozott. Amíg hagyták őket. A polgármester a Pándi Tükör című helyi lapban 1999 decemberében így vélekedik: „Az országon belüli migráció nem a legjobb oldalából (sic!) érinti községünket. A Budapestről kiszoruló, az ott munkanélkülivé, egzisztencia nélkülivé vált emberek próbálnak – az olcsó ingatlanárak miatt – nálunk letelepülni” – írja a Hegedűsék tragédiájával szemben érdektelenséget mutató polgármester, majd az említett lap legutóbbi számában az egyik jobbkeze, a vele egy húron pendülő jegyző azzal büszkélkedik, hogy 1989 óta Pándon 77 lakás épült, amelyből 24 a cigányoknak épített, úgynevezett szocpol lakás. A jegyző ezután hozzáteszi: – A 307 cigány lakos igényszintjét, reméljük, emeli majd az, hogy közülük többen új lakásba költöztek és lakást tartanak fenn.
Közben Hegedűs Erzsébetet, a leányát és a tizenhárom éves unokáját a lakáskörülményeikre oly igényes pándi cigányok kiverték otthonából, földönfutóvá tették, az elhagyott házért nevetségesen alacsony vételárat kínálnak, s a három nő azóta pályaudvarokon, vonatvagonokban, s jobb esetben ideig-óráig egy-egy könyörületes ismerősnél tölti az éjszakákat. Reménytelenül, anyagilag és testileg-lelkileg egyre jobban tönkremenve. S ami még fájdalmasabb, az önhibáján kívül kiszolgáltatott helyzetbe került család sorsa iránt az egyházak is teljes közönyt tanúsítanak.
Nem anyázás céljából nyitottam a topicot, de gondoltam, hogy megharapjátok. Így is lett. Én biztosan nem fogom elolvasni az eredeti cikket, éppen elég amennyi az Indexen található. Nem furcsa, hogy ezt az újságot állandóan beperelik uszítás miatt? Egyébként majd bíróék pontot tesznek az ügy végére. Pár éven belül.
Szerintem addig,amíg nem olvastuk az eredeti cikket,és nem tudjuk,hogy valójában mi is történt Pándon,addig szerintem hülyeség belemenni,akár egy kisebbségi,akár egy Miépes anyázásba.
Teganelőtt egy cigány suttyó kilopta a házam udvarán! álló kocsimból az irataimat,meg cirka 30 rugó kp.-t,majd kiszúrta az első gumit.Szerencse,hogy nejem autója épp a ház előtt állt,így gyorsam bevágódtam a kocsiba és két utcával arréb elkaptam a kölyköt.Hogy bicskát többet nem fog a kezébe az biztos...
Mikor ilyen hírt olvasok,hát mit mondjak,hogy finom maradjak....enyhén szólva is kinyílik a bicska a zsebemben.
Egy roma beperelte a Magyar Fórumot
A kártérítésbe belerokkanhat Csurka lapja
Index
2002. június 13., csütörtök 14:39
A Pesti Központi Kerületi Bíróságon megkezdődött a Magyar Fórumban Cigányok rémuralma Pándon címmel megjelent, az ügyészség szerint is gyűlöletkeltő cikk miatti személyiség jogi per. Jó hírnevének megsértésért egy helybeli roma férfi akkora bírság kiszabását kéri a bíróságtól, amelynek megítélése esetén a Csurka István által jegyzett újság akár meg is szűnhet
„Pándon a cigányok gyilkolják, kegyetlenül megkínozzák, majd földönfutóvá teszik a magyarokat” – olvasható a Magyar Fórum hetilap tavaly júliusban megjelent riportjának első sorában. A cikk írója a továbbiakban azt részletezi, hogy bűntettek elkövetésével a cigányok rettegésben tartják az egyelőre még többségi magyarokat.
„Mélységesen megaláztak a méltóságomban” – mondta a Roma Sajtóközpontnak Kolompár László, aki a cikk miatt személyiség jogi pert indított a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) segítségével. Kolompár akkora bírság kiszabását kérte a bíróságtól, amelynek megítélése esetén a Magyar Fórum akár meg is szűnhet.
Megszűnhet a per is
A korábban kitűzött tárgyaláson nem jelentek meg az alperesek, így érdemben csak csütörtökön kezdődhetett meg az ügy tárgyalása, ám hamarosan le is zárulhat az eljárás, amennyiben a bíróság helyt ad az újság jogi képviselője, Monostory Attila permegszüntetési kérelmének.
Az ügyvéd ugyanis — bár a mai tárgyaláson úgy fogalmazott: „a kereset tartalmi indokoltságával egyetért” — azzal érvelt, hogy a magyar jog nem tesz lehetővé egy közösség tagjaként indított személyiségi jogi pert. (Néhány hete hasonló okok miatt szüntették meg az eljárást abban az ügyben, amely során több tucat magánszemély a MIÉP vezetőinek gyűlöletkeltő kijelentéseit próbálta peresíteni).
A NEKI vezetője, Furmann Imre ugyanakkor úgy vélekedett, az ominózus cikk állításai egy beazonosítható település, beazonosítható csoportjáról, monogramokkal megjelölve pedig a K. családról tartalmaz sértő állításokat, így nem nevezhető közösség érdekében kezdeményezett eljárásnak.
Az ombudsmant is izgatta
A személyiségi jogi per mellett a kisebbségi ombudsman közösség elleni izgatás gyanújával büntetőjogi feljelentést is tett a riport kapcsán. A IX. kerületi ügyészség bár megállapította, hogy a cikk alkalmas a gyűlöletkeltésre, de mivel aktív, tevékeny gyűlöletre nem ingerel, bűncselekmény hiányában megtagadta a nyomozást.
