Neked is csak ezt tudom mondani: nem arról van szó, hogy az emberi gyarlóságok miatt öntöttem volna ki a fürdővízzel a gyereket. Eszemben sincs haragudni istenre, már csak azért sem, mert ahhoz előbb hinnem kéne benne. Különben sem értem, hogy melyik mondatomból olvastál ki haragot, hiszen éppen abból indultam ki: mi közöm kellene hogy legyen istenhez? Ha haragudnék rá, akkor máris lenne valami, ami hozzá köt.
Tévedsz: nem a káros hatásoktól akarok megszabadulni, pontosabban azt nem egy internetes topictól várom. Ezzel ellentétben pontosan a címben, illetve a topicnyitóban megfogalamazott kérdések foglalkoztatnak. Teljesen függetlenül a tapasztalataimtól; azokról csak a kérdésedre válaszolva írtam. A lényeget tekintve mindegy, hogy milyen körülmények hatására fogalmazódtak meg bennem ezek a kérdések.
AZ én fiam is egyházi iskolába járt, és neki is hasonló tapasztalatai voltak, mint neked. Ma már ő sem jár templomba - és én sem...
Ezzel együtt én továbbra is istenhívő vagyok, sőt érdeklődésem egyre szélesebb és mélyebb.
Neked is azt tudom tanácsolni; emberi gyarlóságok miatt ne öntsd ki a fürdővizzel együtt a gyereket is !
Te készen kaptál a suliban egy Isten-képet, ami a mai világban súlyosan meghaladott és tarthatatlan - ezért elveted. OK. De a haragod nem kellene, hogy Istenre irányuljon (persze ez nem sérti őt..), érd be annyival, hogy egy világvallás nem reformálható meg percek alatt.
Lépj tovább, és a kapott jó alapokkal keress, kutass tovább, de nem muszáj ezt egyházi közelségben. Isten mindenütt jelen van.
üdv: tr
Tehát akkor Isten hívei gyakoroltak rád káros hatást, szeretnél megszabadulni ettöl. Ez természetes kérés, nem lehet nem méltányolni.
Csak itt akkor a topicindító cím nem egészen helyes, talán szerencsésebb a "Mi közöm az istenhívökhöz?". Mind1, most már ez van.
Nem tudom, másoknak mit tud adni. Én elolvastam az evangéliumokat és tudom, hogy ezeket a könyveket az elmúlt közel 2000 évben 10-20 embernél többen nem vették komolyan. Ha tényleg komolyan vennénk - ami azt jelenti, hogy élnénk - akkor talán szebb lenne a világ, de legalább más.
Osztom a véleményed a vallásos emberekröl. Két fajtájuk van:
1. aki azt hiszi jobb másoknál;
2. aki azt hiszi rosszabb másoknál.
Söt, talán a kettö csoport egy. Lényeg, hogy bármelyiket is gondoljuk, az azt jelenti, hogy nem hiszünk Jézusnak. Komolytalanok vagyunk.
Azért, mert vallásos nevelést kaptam, mi több, egyházi iskolába jártam, de erre a kérdésre filozófiai magyarázatot nem kaptam (a kérdés fel sem merült, persze), érzelmileg pedig (ami szvsz a vallás alapja, teljesen függetlenül az esetleges igazságtartalomtól) nem tudok azonosulni.
Tapasztalatom szerint ráadásul a vallásos emberek cseppet sem "jobbak" a nem hívőknél, sőt, képmutatásukat ki nem állhatom. Őszinte hitet és erkölcsöt nem láttam, csak szemforgatást. Azok között a papok között pl, akiket tanáraim lévén közelről is volt szerencsétlenségem ismerni, halmozottan fordultak elő lekileg beteg emberek, amit életellenes elveiknek (szegénység, tisztaság, engedelmesség) és hazug önáltatásuknak tulajdonítok.
Azzal meg nem is nagyon lőttél mellé, hogy "üldöznének a hívők": értsd ezalatt azt, hogy szerintem személyiségfejlődésemnek kifejezetten a kárára vált, hogy a legfogékonyabb életkorban ilyen emberek és eszmék vettek körül.
Namármost én senkit nem támadok a hite miatt: őszintén érdekel, hogy másoknak mit tud adni.
Azért hangsúlyoztam, hogy a személyes istenben hívők véleményét kérdezem, mert számukra a vallások tételes tanításai ("dogmák") jelentik az istenről alkotott képet, és legalábbis a katolikus vallást tételeiben is ismerem. Még emlékszem pl. az ún. halálos bűnök egyikére (amelyeket mindenképpen meg kell gyónni, különben elkárhozik az ember): "kételkedtem a hitigazságban" - vagyis igen csak el kell fogadni valamit.
"Olyan ez, mintha a fiadnak azt mondanád: "fiam ne hemperegj a szakadéktól 2-méterre.. jó?" "
Ebből a mondatodból azért úgy látom, hogy szerinted is "akar valamit" az isten az embertől, még ha szerinted ez csak az ember javát szolgálja is. (egyébként a keresztények is ezt mondják, a pokollal való fenyegetőzés erre csak "ráerősít"). A lényeg az, hogy miért hemperegne a szakadék szélén az, aki nem fogad el valamiféle isteni útmutatást? Egyébként tisztázhatnád, hogy mit értesz isten alatt, ha az EGY mindenkivel? És mi az hogy ő a SZERETET? Számomra ez teljes abszurditás. Ezzel az erővel bármilyen fogalmat azonosíthatnál istennel, én pl. javaslom a gyűlöletet :)
"Gondolatok, szavak, tettek és azok következményei vannak, akkor is, ha ezek eredményét közvetlenül nem is látjuk."
Ez nyilvánvaló, de mi köze ahhoz amiről beszélünk?
Ki mondta hogy tartozol? A Szeretetnek nem lehet tartozni.
()
"Ha ő nem szól hozzám, miért kellene elfogadnom bármelyik vallásnak is a kinyilatkoztatásról szóló történetét?"
Szabad vagy. Soha nem mondott olyat hogy el kell fogadnod bármit is tőle.
()
"De még ha biztosra vehetném is, hogy isten tényleg mondjuk a Tízparancsolatban foglaltak követését várja tőlem, mi jogon teszi?"
Olyan ez, mintha a fiadnak azt mondanád: "fiam ne hemperegj a szakadéktól 2-méterre.. jó?"
()
"Nekem pedig miért kellene emgedelmeskednem? Jutalom reményében? - lemondok róla."
Nincs "jutalom", nincs "büntetés". Következmény van.
()
"Féljek a büntetéstől? - kikérem magamnak, hogy fenyegessen."
Soha nem mondta hogy félj bármitől is.
()
Az egész félreértés a sok dogma miatt van, amit a "hívők" terjesztenek, hogy függővé tegyenek "Tőle"(maguktól!!).
Még logikailag sem állják meg a helyüket a feltételezéseik istenről. Gondolj csak bele: hogyan is ítélkezne isten bárki felett, amikor EGY mindenkivel? Mindenki minden indítékát ismeri. Hogyan lehetne bármi is "utálatos" a Végtelen, Szeretet előtt???
Ezek csak érdekkapcsolatok kialakítását célozzák az embereknél, semmi mást.
()
Gondolatok, szavak, tettek és azok következményei vannak, akkor is, ha ezek eredményét közvetlenül nem is látjuk.
A kérdés azokhoz szól, akik hisznek egy SZEMÉLYES isten létezésében. Nem egy ilyen isten létezéséről akarok vitatkozni, hanem azt állítom, hogy létezését adottnak véve sem látom okát közelségének keresésére. Miért kellene hálásnak lennem azért, hogy megteremtett? Miért tartoznék neki ezért bármivel is? Ha ő nem szól hozzám, miért kellene elfogadnom bármelyik vallásnak is a kinyilatkoztatásról szóló történetét? De még ha biztosra vehetném is, hogy isten tényleg mondjuk a Tízparancsolatban foglaltak követését várja tőlem, mi jogon teszi? Nekem pedig miért kellene emgedelmeskednem? Jutalom reményében? - lemondok róla. Féljek a büntetéstől? - kikérem magamnak, hogy fenyegessen.
