Fogcsikorgató kérdés: mit keresünk itt? Keresünk valamit, valakit? Vagy kérdezünk valamit valamitől vagy valakitől?
(korrektívum:
szerintem nem léhaság itt tölteni kevés időnket.
Amit itt látunk, hallunk,
az nem megy veszendőbe.
Megfontolásaink kissé tisztázatlanok,
de nem érdemtelenek.
Ez nem időpocséklás.
Ez nem hányaveti szublimáció.
Nem is tudom, miért írtam ezt úgy, hogy záró-zárójel következik. Lám.)
- Mit keresünk mi tulajdonképpen itt, Vegi? - ébredtem fel a sósmogyorótól, aminek enyhe
keserűmandula szaga volt. Cián! - villant át az agyamon és megkínáltam a pincérnőt.
- Ne törődj vele, megmentjük a jövő multját - tolta fel homlokára tükrös szemüvegét Vegetator
és állított a szeme fókuszán.
A pincérnő nyolc lépés után felbukott és körkörös fuldokló mozdulatokat tett. Nem volt sikere,
úgyhogy ismét felállt és leporolta magát.
Borbálát egy malomkerék nagyságú tálcán szervírozta a két néger. Bal kezében pezsgősüveg,
jobban fehér gyertya, fején fátyol a szemén szemüveg.
Ismét megborzongtam, most a felismeréstől. De hisz ez...
A bejáratnál két néger grizzlymedve alaposan átvizsgált mindkettőnket. Ezeddig nem is figyeltem
fel rá, hogy a Vegetator nemi szerve helyén egy telefonkagyló függ.
A helységben tömör sötét plüssszag volt. A zöldszemű mélyhangú énekesnőt Liánnak hívták
és az asztalon táncolt.
- Borbálát kérem - szólított le egy babaruhás pincérnőt Vegetator.
- Nekem is egyet, meg sósmogyorót - és tetetett unalommal az énekesnő kivágását figyeltem.
- Csak egyet hozhatok, a második most készül - törölt egyet automatikusan az asztalon.
- Nem baj, akkor hozza csak a mogyorómat - feleltem kedvetlenül, mert az énekesnőt eltakarta
egy nagydarab lihegő kövér pasi.
Az utcán többen előre köszöntek nekünk a bonyodalmak elkerülése végett.
Úgy látszik megint polgármesterválasztás lesz - morfondíroztam hangosan magamban.
Ahogy külsőbb kerületek felé értünk, az ég mintha alacsonyabbna tünt volna.
Egy keskeny utcában, ahol már nem fértünk ketten egymás mellett, egy ajtó állta utunkat.
„Belami Nighclub“ állt a lepattogzott zománctáblán, „Fegyveres testületek tagjainak tilos
a belépés“. A hideg borzongott a hátam közepéig. Elszántan félreléptem, éppen jókor mert
egy józant dobtak ki az ajtón.
- Borbála, Belami, Nightclub - szótagolta. Nem egy beszédes gyártmány, állapítottam meg.
- Tele vagy? - de ez neki olyasmiként hatott, mindha csak azt kérdeztem volna: Indulhatunk?
Az ajtó maradványait majd holnap a házmester rendbehozza. A lépcsö sem nyikorgott míg
lefelé mentünk, csak nem végre kicserélték?
A nappaliban lefektettem a diványra és magára hagytam. Ő valami csillagközi dalt dúdolt halkan.
Én addig visszamentem a konyhába és kihegyeztem az összes szinesceruzámat. Elhatároztam hogy ebből
történetet fogok kerekíteni. Egy idő után ismét furcsa zaj, most a nappaliból hallatszott, majd sötét lett.
- Jézus Mária, a perzsaszőnyeg! - rohantam be égő gyertyával a kezemben, de csak a töltő volt, amit
konektorral együtt húzott ki a falból.
Kezébe nyomtam a kávét és a skótmintás terítőt egy mozdulattal lerántottam az asztalról, szerencsére
nem volt semmi rajta.
- Nesze, ebben jól fogsz mutatni - dobtam felé. Arcizma se rendült amíg magaköré tekerte.
- Vegetator a nevem. Energiára van szükségem. - mondta mostmár fáradtelem hangon.
- Merülésed van, mér nem ezzel kezdted? - indultam a hálószoba felé, ahol anyósom vibrátortöltőjét tudtam.
- Csak semmi trix! - mozdult még intőn felém.
- Azt nem x-el írják - morogtam még magam elé, hát ennek semmi se jó?
- Ez az első fellépésed? - tudakoztam tovább a kávékészítés macerája közben.
Tüsszentése talán beleegyezés is lehetett, de én a forró kávéra koncentráltam, na ez méregerősre sikerült.
- Energiára van szükségem - mondta most palóc kiejtésben, gondolhatván hogy az előzőt nem értettem.
- Tessék - nyújtottam a gőzölgő kávét felé - idd meg, ez jót tesz másnaposság ellen.
- Dikk mán he! No kapito? A francba. - szólalt meg ismét. Most nem keltett intelligens benyomást.
- Éhes vagy? - kérdeztem, mert a másik szeme a sarkából a tegnapelött felbontott tavaszi vagdalt konzerv
megbarnult maradványait mustrálgatta.
- Energiára van szükségem - mondta kifogástalan alföldi kiejtésben és a konzervdoboz tartalmát (valószinűleg
analízis céljából) egy titokzatos szúrólánggal gyújtogatta.
Kifejezetten Humprey Bogart-ra hasonlított így profilból, kicsit irigyeltem is őt érte.
A füstből kettőt szippantott, majd egy nemtetsző mozdulattal kidobta a nyitott ablakon.
- Nem talált - jegyeztem meg mellékesen, mivel senki sem szitkozódott odakinnt.
A munkaidőből hazaérve, éppen csak lemosva magamról az út porát, a konyha felől iszonyú csörömpölés
ütötte meg a fülemet. Befordultam a konyhába, ahol egy izmos meztelen de sajnos hímnemű egyed állt
az elektromos kávédarálómmal a kezében.
Na, a ma esti jóleső egyedüllétemnek is vége - gondoltam végig csüggedten csöpögő kézzel, mivel a
kéztörlőmet a derekára csavarta.
- Vegetator a nevem - mondta két tüsszentés között, - van egy zsepid?
Előkaptam a farzsebemből egy Tempo-t, miközben az egyik szeme fókuszosan követte a kezem pályáját.
Nekem rögtön világos a tézis. Eccerü hétköznapi logika. Jobb mint a hajszál. A hajszálat lehet analizálni.
Tehát kimegy, de elötte szétszór egy kis vasport, mintha csirkéket etetne. Mielött teljesen becsukja az ajtót az aljára felcsappantja a mágnest.
Haza jövet éppcsak megnyitja az ajtót és kezével tapogatva megsimitja a mágnes felületét hogy van-e rajta vaspor.
Egy madzagra akasztott patkómágnessel a maradék háztartási munkát elvégezteti a bejárónövel, azt hazudván hogy a zsebéböl hullott ki.
Ibolyának azt mondtam, nem tudom megtalálni Sch. Bélát.
A szobában volt vagy 2000 könyv.
Konnektorok, tócskák, lécek, nem vagyok egy Le Carré - mondtam.
Ibolya azt mondta:
Ez nem lehet, nem lehet. Béla itt van, csak meg kell találni.
Nézze, mondtam Ibolyának, én egy topicgazda vagyok az Index egyik témaspecifikus csatornáján. Csak annyit tehetek, hihetetlen offolás-hangsúlyokkal, hogy megírom azt, amit láttam, és amit elmondott nekem,
mondtam Ibolyának, aki concubinatusban élt Béla bácsival.
Ozzy ha van valmi rendkivül fontos, de nem mindenki szájának és fülének való mondanivalód,
kitalálunk valami cseles helyet, mondjuk itt, és felcseréljük a nevünket akkor nem érti senki (szerintem igy sem - de fö az elövigyázatosság) ez köbö olyan mint tükörböl balkézzel irni, jó terv, nem?
Ha valaki illetéktelenül behatolt a lakásába, ahhoz ki kellett nyitnia az ajtót -
magyarázta Ibolya.
Az ajtó alján a mágnespánt felszedi a linóleumra szórt vasport. Tehát, döfött a légbe kacsójával az asszonyság, ha hazatérte után nem talál vasport az előszobában, akkor az az jelenti: ide illetéktelenül behatoltak.
Felguggoltam. Aszontam a nőnek:
Itt nincs vaspor. Tehát bejött valaki?
Ibolya: Nem, nem jött be senki. Béla ment el. Félek, végleg.
Ozagen: Miért mondja ezt?
Ibolya: Mert nincs vaspor a mágnespánton. Sőt, a mágnespántot is elvitte. (Zokogás.) Elment, elment.
Még mindig nem állt össze a történet.
Csikorgattam a fogam. Ez néha nálam a gondolkodás jele.
