Bebaszna. Mondjuk a withe nem dob fel, mer' milyen az az ember, aki a saját lelkéről akarja elnevezni a nikkjét, oszt elírja... méghogy fehér.
Halálra idegesít viszont, hogy egesz delelott nem tudtam behatolni ide, marmint a zindexre. Ez az elso beirasom.
Te viszont nagyon unatkozhacc, ha GreenAway-N vitázol egy illen bárdolttal...
a mozi a mozi a mozi amoziműsor után kutatsz
vasárnap délután a feleséged és te túl vagy már a vacsorán így válik háztartási eszközzé az eszméd
Sétáló párok egyike lettél....jjjihhhhááááááhh!
Akkor neked sokkal jobb. En mar orak ota probalok egy hasznalhato gepet talalni, ez vegre bejott 20 perc alatt, igaz, hogy ul mellettem egy nagy allat, aki kínos pontossaggal percenkint belekop egy kihaszott kolas dobozba...
Aztan itt van ez a gyerek dolog. Mar mindenkinek van fattya, csak nekem nincs. Deprimáló a dolog. Erre jutalmul, hogy egesz baszott heten dolgozom, szombaton beoltozve kell okorkodnom valami hadizsuron, ahelett, hogy lelokjem a nájtvisset a Somlay csúcsáról. Life szaksz...
Az egy dolog, hogy szól valami valamiről. Az meg egy másik dolog, hogy mi kell hozzá a filmnézőnek, hogy felfogja... Pl. lehet, hogy adsz a kölyöknek egy nagy pofont őmeg lehet, hogy élete végéig azon agyal, hogy most ezt mér kapta. Ez nem jó dolog szerintem. De ha úgy adod, hogy az azonnal megváltoztatja a világról alkotott képét, akkor már jót cselekedtél...
Ilyen egy jó műalkotás (szerintem). Vagyis van hatása.
Még egy példa, hamár tudományt szóbahoztad. Matematikából manapság már olyan bizonyitások vannak, hogy többezer oldal, és három évig olvassák, amikor végre találnak benne egy hibát, és akkor kezdik előröl, mert lehet, hogy mégis elnéztek valamit. Vagyis agyalós egy megoldás, de valójában semmi értelme nem volt leirni azt az ezer oldalt, mert azon túl, hogy pár matematius jól elszórakozik rajta, semmi értelme nincs.
Ugyanez egy műalkotásról is. Kizökkenthet úgy is, hogy csak hagyod hogy hasson, teljesen belevarázsolódsz egy másik világba, a film világába és tulajdonképpen nem is vagy képes rá, hogy kivülről nézzed és gondolkodjál rajta a szó hétköznapi értelmében.
Persze az igaz, hogyha valaki művelt, akkor egy bizonyos filmben sokkal könnyebben tud belemerülni, mert öntudatlanul érti az utalásokat. De ugyanez az ember már lehet, hogy egy másik kultúrkörnek a filmjeit nem fogja érteni...
azhiányozna még!! de miből gondolod? teljesen kiegyensúlyozott vagyok, megvannak a magvaim, receptkönyvem is van, látom, hogy fattyam is született, sz'al nem sír a szám
de most komolyan, mijaszar a művészet, meg tudomány meg ilyenek? ha csak olyasmikkel foglalkoznak, ami semmi szellemi erőfeszítést nem kíván. nyilvánvaló, hogy az élet értelmétől az elmúlásig mindenféle közhelyes, de az emberiséget régóta izgató témáról csak akar valamit mondani a művészet, ars poeticájától függően tanítani, szórakosztatni, elgondolkodtatni, gyönyörködtetni, mittomén még mit akarnak. pölö nekem az tetszik, amit rilke írt az archaikus apolló-torzó végére, hogy "változtasd meg életed!" hogy egy film, könyv, lemez, akármi képes legyen kizökkenteni abból a sodorból, amiben mentem volna tovább, ha nem találkszom az adott művel. nyilván nem minden műalkotás agyalós, de azért a zömük csak az, hiszen dilemmákról meg konfliktusokról, meg földolgozatlan traumákról és egyéb nyalánkságokról szólnak.
Egyébként most itt a példákról (serial), meg gondolkodásról, szájbarágásról (Rhad) eszembe jutott, hogy megint nagy a tévedésetek. Ugyanis egy igazi műalkotáson nem kell gondolkodni, hanem csak úgy közvetlenül hat rád. Még egy gyerekre is.
Persze lehet, hogy az a művészfilm, amikor mindenféle rejtett utalásokat lehet találgatni, és kurva műveltnek kell lenni, de az szerintem nem művészet, hanem műveltségi vetélkedő. Egy játék sznoboknak.
Mondjuk a Greenaway filmjeit szeretem én is (Prospero, Maconi), tehát félig én is sznob vagyok, mert azokra már oda kell figyelni...
berlin fölött az ég még művészfilm volt ugye, a belőle átdolgozott angyalok városa meg nem. sz'al kábé az a definícióm, hogy m.f. az, amit nem lehet magyar fölirattal megvenni dvd-n. mondjuk a sense&sensibility-t meg lehet, sz'al még lehet, hogy csiszolni kell a definíciót
egyébként persze a film nem is művészet, most jövök rá, eleve olyan szájbarágós, kép, hang, szín meg izé, pantomin az egyetlen művészet, azon még gondolkodni is lehet
Én nagyjából egyet értek azzal a definicióval amit Ghost Dog leírt. Azok a filmek halmaza, amelyek kisebb, szűkebb rétegek számára íródtak. És csak egy bizonyos réteg az aki képes értékelni, vagy egyáltalán felfogni. Kicsit olyan "öncélú" filmek és valóban nem a profitszerzés az ami motíválja az alkotót.
Én sem tartom a Fargó-t annak. De igazándiból Tarantino-t sem. Meg mondom miért. Mert pl. ha én most abban hiszek, amit Ghostdog megfogalmazott akkor a Tarantino filmek máris nem tartozhatnak ide.(Elég felkapottak és nagy kultuszuk lett, és nem kevésbé kasszasikerek, nem is játszották kis művészmozikba!) egyszóval a nagy "kasszasikerek" semmi esetre se lehetnek művészfilmek. Hiába volt Besson-nak egy-két ilyen művész jellegű filmje, az 5. elem bármily elvont is semmiképp nem tekinthető annak.
Ugyanakkor ebben a kategóriában már az Elveszett Gyerekek városa annak számít.
Én ilyeneket neveznék művészfilmnek, mint pl. Bádogdob, Félelem nélkül, Maconi gyermek, Szakács a tolvaj..., Prospero könyve, stb. Bunuel már inkább ebbe a kategóriába tartozik. ugyaúgy ahogy Greenway is.
Vagy ott van az én nagy kedvencem, azt hiszem Tom Shoppard rendezésében a Rosencrantz és Guilderstein, ami szintén ide sorolható.
De lehet, hogy ami számodra műalkotás (tehát jó) az másnak nem az...És ez ugyanígy igaz fordítva is.Különböző ízlésűek az emberek...
Nekem, ha egy film jó még nem műalkotás...
