szerinted szemét. ezért veled nem lehet megcsinálni. degeczi kollégának abban igaza van, hogy általánosítani nem lehet. ha nőm azzal állítana be, hogy egy pasi mekkora hatással van rá... nem vagyok biztos benne, hogy elveszni látszó tulajdonom miatt sérülő önérzetemre hallgatva hajítanám ki az utcára. a nőm nem a birtokom, amit megszereztem aztán jólvan. ha szeret szerencsés vagyok, ha maást (is) szeret, az nem a legnagyobb kibaszás a világon.
Nem is cseszegetésből írtam, de egy kicsit felment a pumpa. Igazán lerágott csont, amit erről a témáról lehet még beszélni. A szimpla igazság az az, -akár nőről, akár férfiról van szó-hogy az újnak, a titkosnak varázsa van! Ezt mindannyian tudjuk. Sokkal izgalmasabb az a nő/férfi aki nincs állandóan kézzelfogható távolságban, nem látjuk kócosan, nyűgösen, betegen, álmosan, stb,stb,stb. De amint megszereztük őt igazán (ld mint fent), máris lehet előlről kezdeni, mert ugye az új varázsa..... ! Ezért aztán ha a "réginek" csak annyi hátránya van az "újjal" szemben, hogy éppen nem olyan izgalmas az ágyban,- mert itt kizárólag erről van szó, aki mást mond, nem mond igazat!-akkor vigasztalásul mondom, ez az állapot nem sokáig tart! A megszerzés pillanatátol megkezdődik a visszaszámlálás!
Biztosan akad, aki hajlando lenne elturni, de barmennyire is szeretnenk letagadni, elnek bennunk a civilizalatlan korbol megmaradt nemekre jellemzo beallitottsagok, osztonok - ezek pedig a ferfit hajtjak ujabb kapcsolatokba.
Van aki kepes ennek ellenallni, van aki nem is akar - es nyilvan van sirig hu ferfi is.
De elegge folosleges itt cseszegetni a masikat...
Azért arra baromira kíváncsi lennék, ha a feleséged, vagy barátnőd állítana be az új szerelmével, akkor is ilyen toleráns lennél-e? Végül is gerincesen vállalná a második, harmadik, x-dik barátját, férjét, stb. Jó lenne, ha az igazat írnád, ha válaszolsz!
Mint NŐ fűzöm hozzá a következőket:
Ha nem férfi írta volna az índitót azt hiszem egészen más hozzászólások lennének. Szerintem szemét dolog amit tanácstalan művel:
szemét a feleségével szemben, és szemét a szeretővel szemben is. Az eltelt rövid idő alapján pedig (2 hónap)nyilván nem tudja eldönteni mit is kéne tenni. Aki szerelmes akar lenni soxor, maradjon agglegény.
hc hozzáállását pedig egyenesen undorítónak tarom, pedig nagyon sok férfi viselkedik hasonlóan. Attól függetlenül hogy házas vagy szabad. Abban a pillanatban hogy némi érzelmet fedez fel magában veszi kalapját és odébbáll. Utána meg sopánkodnak hogy nam talál magának társat, barátnőt stb....
Jaaa:((( határidő, asszony, gyerekek, szerető és még a szerelem! Ez sok ám egy kicsit:DDDDDDDDDDDD
Jó volt az átkos:)))) akkor legalább nem kellett melózni!!!!:DDDDDDDDDDDD
most minden jöhet.
a szerelem nagy dolog, ráadásul ritka vendég, nem szabad praktikus megfontolások mentén semmibe venni. de ott van az asszony, a gyerekek, akik önhibájukon kívül kerültek helyzetbe. de az efölött érzett bűntudatod önmagában nem megoldás és soha nem fogja eltakarni annyira a szerelmet, hogy ki ne látsszon a sarka...
ha már az itteni fogadatlan prókátorokra hallgatsz, az én tanácsom a következő:
éld az életedet. élvezd, hogy szeretnek és szeress viszont! szeresd a gyerekeidet úgy ahogy a gyerekeket kell, a szeretődet úgy ahogy egy szeretőt kell, a társadat úgy, ahogy egy társat kell. minden pillanatban legyél ott egészen. ha megbánod amit az előző este csináltál megbánásod legyen igazán őszinte, éppúgy mint mikor azt mondod "most úgy kívánlak!". ha fáj ami van, fájjon igazán, ha élvezed, élvezd igazán, ha szomorú vagy, légy szomorú igazán, ha örülsz, örülj igazán. legyél öszinte magadhoz.
ne tervezz! ne próbáld magad mások helyébe képzelni! ne próbáld kitalálni mit várnak tőled és ne próbálj meg egyszerre egymásnak ellentmondó elvárások szerint élni! ne keress mentséget általános erkölcsi elvekben, hisz az egyetlen erkölcsi mérce, amihez öszintén igazodni tudsz, benned van.
ne gondolkozz azon, elmúlik-e a szerelem és mikor múlik majd el, és mi lesz, ha már elmúlt. ne gondolkozz azon, mit gondolnak most éppen rólad a gyerekek, mert úgysem tudod kitalálni. az a fontos, ne azok szerint az elvárások szerint próbálj élni, amiket szerinted veled szemben támasztanak, hanem úgy élj, hogy önmagad adod, szereted őket, elfogadod őket olyanoknak amilyenek, figyelsz rájuk és gondoskodsz róluk.
legyen benned annyi önzés, hogy a saját életedet végig akard élni.
Hát szerintem is:(((( mert szerelmesen lehet a legjobban szeretkezni:DDDD Nem szerelmesen szeretkezni, nos az olyan, mint kézben elmenni:DDD
ugye milyen árnyaltan fejezem ki magamat????:)))))
hc kedves! nem vagyok profi! ez enyhe túlzás:DDDD De a szerelemnek nem lehet parancsolni:((( AZ JÖN!
Sajnos sok férfi, a többség, önzésből az új nő mellett dönt:(((( Kár a gyerekekért!!!!! Ők az élet értelme, bármilyen logikátlanul is hangzik:)))))
Barátunk nem tudja, hogy ha lány helyett asszony szretőjébe lett volna szerelmes, akkor mindenkire féltékeny lenne, csak a férjre nem!!!! Nála biztonságban érzné a szerelmét:DDDDDDDDDDD De a féltékenység JÖN!!!!! Az jelenti a kapcsolat végének a kezdetét!:)))))
qszi:
Hozzászólásod alapján profi vagy ezen a téren. :-)
tanacstalan barátunk viszont még zavarban esett a rászakadt jótól. Tanácsaid akkor használhatóak igazán, ha emberünk már a családja mellett döntött és érez magában annyi erőt, hogy a kisértésnek csak a teste enged. Amíg lélekben ingatagnak érzi magát, addig marad a szégyen_a_futás kezdetű böcsesség.
Előbb válaszolok, utána olvasom el a többi hozzászólást:DDDDD
Sokunkat elér, elért és el fog érni ez az érzés:))) De ne félj!!! 5 évnél nem tart tovább, hacsak nem hüjülsz meg teljesen!!!:DDD Azonban ma hamarabb vége lesz!:))) Hiába no, felgyorsult világ!!! Ne tegyél ellene semmit! Egyre vigyázz, tedd TAPINTATOSAN!!! Ha a család sokat számít, akkor Te is fontos vagy számukra és hosszú távon ők a nyerők!:)))) NE RUGD FEL A JÓT!!!! Most legyél bika, 8 év ideális különbség az erotika tobzódására:)))) Ha van hely és alkalom az együttlétre, akkor örülj neki! Még féltékeny is leszel!!!!:(((( Akkor vedd elő a jobbik eszed!!:))) A nők nagyon ravaszak, még akkor is, ha nem akarják:(((((
Jujjj, de irígyellek:DDDDDDDDDDDDDDDD
Amennyiben komolyan ragaszkodsz a családodhoz, akkor sürgősen hagyd abba ezt a kapcsolatot. A mellékes kapcsolat még jó hatással is lehet egy házasságra, ha a felek nem léptek át egy bizonyos határt. Ezt általában a szerető szokta megtenni, de az általad leírtak alapján, Veled szaladt el a ló. Ha úgy érzed, hogy a családod továbbra is fontos a számodra és ezt az érzelmi vihart leszámítva továbbra is hosszútávon tudnál élni velük, akkor a család mellett döntsél.
Ha a túlzott lángolásod csillapul és a nejed is pozitívan áll a kérdéshez, akkor kialakíthattok egyfajta nyitott házasságot, de azt csak a kölcsönösség elvén!!
30 éves koromig kellett várnom az érzésre, sajna megérkezett.
Biztos van még ilyen ember, soha nem voltam szerelmes. A barátnőim nagy többségét -ha meguntam már a kapcsolatot- én hagytam ott, de ha néha ők, akkor se mentem a Dunának bánatomban. Kerestem azt a nőt, akivel le tudnám élni az életemet, de szerelmes sose lettem. Egyetem, munka, házasság, gyerek. Az életem a magam által tervezett menetben zajlott. Feleségem nem túl szép, de nem is csúnya, nem buta, -el lehet menni vele az üzletfelekhez összejövetelre anélkül, hogy leégetne. Tökéletes társ, anya, szeret engem. Az egyetlen ember akiben 100 százalékig megbízom, akinek a véleményére igazán kíváncsi vagyok. Évente két-három veszekedés, ez még belefér egy jó házasságba. Az eszemre és nem a szívemre hallgatva házasodtam és ma is úgy érzem, jól döntöttem. Anyagilag is gyarapodtunk, ahogy elképzeltem. Elértük azt a szintet (ház, két kocsi, tengerparti nyaralás) amit célul tűztem ki. De nem lettem a pénz megszállottja. Bőven jut időm a barátokra is.
18 éves koromban azt gondoltam szemét dolog a másikat megcsalni, én sose tenném. Aztán lassan rájöttem, nem vagyok monogám típus. Sőt ahogy elnézem a barátaimat, jó ismerőseimet, más se. :))) (Most komolyan: a hűség ritka) Mindig voltak egy-két hetes, hónapos külső kapcsolataim.
A lányt már régóta ismerem. Nyolc évvel fiatalabb nálam. Mindig is kívántam, de a nagy korkülönbség miatt elérhetetlennek tűnt. Sokat voltunk együtt, lassan több dolgot beszélt meg velem, mint a barátnőivel. (Talán mert bennem nem látott versenytársat :)) ). A végére olyan lett a viszonyunk, mintha én lettem volna a bátyja. Azt mondta, én vagyok az egyetlen akinek mindent őszintén elmond. Intenzív udvarlásba kezdtem, virág, vacsora, apró ajándékok, figyelmességek. Együtt mentünk szórakozni, mint barátok. Megismertem a barátnőit. Az egyikkel összejöttem. Ettől kezdve más szemmel nézett rám. Elkezdett féltékenykedni. (A nőkben is van birtoklási vágy. :)) ) Letolt: ha vele megyek el bulizni, miért hajtok a barátnőire. Nem mintha őt zavarná, de szemét dolognak tartja. Gondoltam ennél jobb alkalom úgyse lesz, bevallottam én igazából őt kívánom, de valami őrületes módon. Nem tudok már aludni se nyugodtan, mindig rá gondolok. Meghallgatott és nem állt ellen. :))
Az újfajta kapcsolat lassan két hónapja tart. Azt hittem idővel csökken a szenvedély, megunom majd. De a múlthéten rádöbbentem szerelmes vagyok. Mindig ő jár az eszemben, mindig vele szeretnék lenni. A gyerekkel kiabálok, otthon nem találom a helyem. Tudom amit leírtam nem egy love story.
Gyakorlott szerelembe esőket kérdezem mikor múlik el hamarabb a szerelem, ha most azonnal szakítok (és szenvedek) vagy ha hagyom kifulladni ezt a kudarcra ítélt kapcsolatot?
