SHEEP IN FOG, uma leitura.
(Sobre um poema de Sylvia Plath)
Fila de hálito branco
descendo a colina
- Mergulhada na neblina, bota branca
pisando mansa & macia dentro da alma das árvores.
Mundos obscuros, mudos -
"the train leaves a line of breath"
Um fio de hálito fica no caminho -
Não é um trem, dessa vez,
não é esta a tradução
e sim ovelhas simples
descendo
(em silêncio)
pela colina.
Uma dezena de pequenas almas ambulantes,
peregrinas
(vistas por alguém que não diz nada).
Uma fita fina e fria, de neblina
retida na retina
e nítida ainda -
Que se solta das mínimas narinas das ovelhas
e se dissolvem na gelada
Manhã.
by Rodrigo Garcia Lopes
Miss Hughes, 42, an artist, illustrator and poet, has rarely commented on her parents' lives and she refused to co-operate with the BBC and its co-producers, the Film Council, and two Hollywood film companies, on Sylvia and Ted.
She claimed yesterday that she has been repeatedly pestered to lend her name to it.
"My feelings were not taken into consideration," she said. "I wrote this poem because nobody seemed to take me seriously."
She writes:
The peanut eaters, entertained At my mother's death, will go home, Each carrying their memory of her, Lifeless - a souvenir.
Maybe they'll buy the video.
She writes of the film-makers: Now they want to make a film For anyone lacking the ability To imagine the body, head in oven Orphaning children.
In another verse in the poem, to be published in the magazine Tatler, she writes angrily: . . .they think I should give them my mother's words To fill the mouth of their monster Their Sylvia Suicide Doll.
Until now, Miss Hughes, who is married to an artist, Laszlo Lukacs, and lives in London, has been fiercely protective of her parents' lives and has stayed out of the limelight.
Plath killed herself, leaving two children, Frieda and Nicholas, in 1963 after she had been abandoned by Hughes for his mistress Assia Wevill after eight years of marriage. Wevill was later to commit suicide, too.
Four years ago, Miss Hughes, fighting back tears, made a rare public appearance, accepting the Whitbread Book of the Year Award on behalf of her father who had just died from cancer, for his volume Birthday Letters - 88 poems to and about Plath.
David Thompson, head of BBC Films, said yesterday: "We are naturally very concerned about the family's feelings but believe we have approached the film in a responsible and unsensational way.
"It will celebrate the extraordinary genius they shared."
Mi mindenre lelhet az ember egy freeblog gyanútlan lapozgatása közben...:
2002. július 6., szombat
FÜGGŐLEGES - MERŐLEGES - ESETLEGES
Nem lehet összehasonlítani egy piros almát egy sárga körtével. Meg ugye mi van akkor, ha az ember egy sárga alma. Kategorizációs elakadásjelzők lépten-nyomon.
Az rendben van, hogy minden relatív, de eeennyire nem lehet az.
Nincs jól körülhatárolható élményem a mai napról. Viszont megtaláltam ma egy elsárgult könyvtári raktári kérőlapot, és nagyjából emlékszem, mit éreztem akkor, amikor hirtelen kimásoltam a HB ceruzával a verset egy antológiából. De az is lehet, hogy azt most érzem. Ezt mindig össze szoktam keverni :o)
"De inkább vízszintes volnék.
Nem vagyok fa, gyökerem nem fogja a földet,
Nem szív ásványi sókat, anyai szeretetet,
Márciusban nem hozok új levelet,
Nem vagyok virágágyak szépe,
Nincsenek láttamon AH-ok, nem kerülök mutatós festményre,
Tudatlanul kell nemsoká elhullnom,
Hozzám képest egy fa halhatatlan,
S egy virágfej nem nagy, de megdöbbentőbb,
S én ezt a sok évet, ezt a vakmerőséget akarom, együtt.
Ma este, csillagok elenyésző fénye alatt,
Fák és virágok szórnak friss illatot.
Járok köztük, és egyik se vesz észre.
Olykor azt gondolom, ha alszom éjjel,
Tökéletesen hasonlítok rájuk -
Agyam ájult.
Nekem a fekvő helyzet természetesebb.
Akkor az éjjel nyíltan beszélhetek,
És hasznos leszek, ha lefekszem végleg.
Akkor a fák egyszerre megérintenek, és a virágok rám érnek."
/Sylvia Plath: Függőleges vagyok - Tandori Dezső ford./
Jó, lehet, hogy igazad van, szentimenti kicsit, frász tudja. A csaj nem sokkal ezután öngyilkos lett.
Olvassátok el az Üvegburát tőle! Ez parancs!
Felhozom.
Talán van valakinek mondanivalója.
Talán valaki úgy érzi, muszáj beírnia valamit a Sylvia Plath-ról elnevezett topikba. Akár verset bemásolni...
Más témákban, amiket olvasgatok, előkerült a neve. Úgy emlegették, mint az abszolút vesztest; mint valakit, aki egész életében szenvedett, aztán szégyenletes módon kinyírta magát -- és mit ért el ezzel az egésszel, amikor mi, akik itt vagyunk: élünk, és írhatunk és olvashatunk bármit, és milyen tök jó nekünk hozzá képest, aki már a föld alatt porlad.
(A "Félek a repüléstől" c. könyv jut erről eszembe, ahol Erika J. olyasmit írt róla, hogy SP a sütőbe dugta a fejét, hogy híres legyen, vagy valami hasonló...)
Milyen embernek tartjátok ti Sylviát?
A mai világban (közhely:) divatos szlogen szerint vesztes volt? Mit veszített, ha...? Nem a döntésének helyességéről kérdezek, azt nincs jogunk és valószínűleg képességünk se megvitatni (főleg jogunk nincs!- szerintem)
Gyáva volt? Megfutamodott? Menekült az elől a szenvedés és fájdalom elől, ami mindenkinek osztályrésze?
Mit lehet gondolni egy olyan emberről, aki 30-akárhány évesen a "sütőbe dugja a fejét", miután a gyerekeinek tejet és ennivalót készít az ágy mellé, - miután egy sor nagyszerű verset megír, ...
Hát milyen ember az ilyen?
hmmm, ez nem túl jó hír. azért még bizakodom. gondolom, ha be is mutatják itt, csak néhány bpesti moziban lesz látható, ami külön megnehezíti a helyzetet (vidéki vagyok nagyon..)
kíváncsi lennék, miért nem jött be a közönségnek ott. rossz a film, túl jó a film a kasszasikerhez, vagy a téma nem érdekli a kutyát se. mondjuk itthon se az SP iránti érdeklődésből nézné meg, aki megnézné, hanem Paltrow miatt, asszem.
Ó, itt regisztrálódni kéne, hogy meg lehessen hallgatni:-(
De a Morning song-ot netről csak letöltöttem wma-ban... Most hogy lehet ezt elmondani?:-) Minőségileg amúgy is ramaty volt.
Fridát itt nyilván nem az zavarja, hogy olyanok nézik meg a filmet, mint greenwood, hanem akik divatnak tartják, hogy egy öngyilkos költőnőt (írónőt) "szeressenek" és divatból nézik meg a filmet. Mert ha csak azok néznék meg ezt a filmet, akik valóban szeretik SP-ot és valami szinten megértik, igen kevesen ülnének a moziban.
A film _lehet_ művészet, nem erről van szó; meg nem is arról, hogy valaki bekerül az irodalomtörténetbe - ezek egyértelmű dolgok.
De ha az irodalomtörténeti, művészfilmbe beleírt ember egyúttal az öngyilkos anyám is, akinek a halálát egészen sohasem sikerül feldolgoznom, akkor nem biztos, hogy könnyedén veszem. Sebeket tép fel ez a film. És be is mocskol sok mindent, amihez a külvilágnak nem lenne szabad hozzáérnie (de persze hozzáér, mert irodalomtörténet van)
ez a Frieda Hughes ott téved hatalmasat, hogy nem veszi észre, hogy a film is művészet...
egyébként meg, aki dudás akar lenni...a költészet olyan szakma, hogy ha belehal az ember, akkor az belekerül az irodalomtörténetbe. ez benne van a pakliban. a bányászokra meg folyton ráomlik a föld, a tűzoltók pedig időnként halálra égnek; mégse panaszkodnak (a szükségesnél sokkal többet).
Újra megölik.
Azt mondta, megtette
Minden tizedik évben,
De ők évente, hetente,
Néhányan nap mint nap megteszik,
Megölik gondolatban.
Megszabadítja őket saját haláluktól,
Ahogy rajta keresztül is
Meghalhatnak, így könnyebb,
Felelőtlenül. Anyámat kiássák sírjából,
Hogy újra és újra megnézhessék
performanszát.
Most már film is készül,
Annak, aki nem tudja elképzelni,
Milyen, mikor fejét a sütőbe dugja,
És elárvulnak a gyerekei. Aztán
Visszatekerhetik,
Hogy újból megnézhessék,
Teljesen elölről, a halál pillanatát.
Hazamennek a popcorn-zabálók,
Kiket anyám halála szórakoztat,
Fejükben holttestével:
Igazi emlék – szuvenir.
Talán a videót is megveszik.
Ha valakit a képernyőn nézel,
Csak meg kell nyomnod
A pause-t,
Mikor fel akarod forralni a teavizet,
És anyám visszafojtja lélegzetét,
Hogy haldoklásával megvárjon.
A filmesek összegyűjtötték
A testrészeket.
Akarják, hogy lássam.
De az izületeknél össze kell kötözni,
És elrejteni a műanyag részeket
Felújított anyámban.
A verseit akarják használni
Tű és cérna helyett,
Hogy hiteles legyen.
Azt mondják, örülnöm kellene,
Hogy visszahozták nekem,
Ezért adjam oda a szavait,
Hogy beletömjék a szörny szájába:
Öngyilkos Sylvia-Baba,
Aki jár is és beszél is,
És kérésre bármikor meghal,
Meghal, és meghal,
És örökké meghalhat újra.
...És ha Frieda versének teljes szövegére ráakadna valaki (a Tatler-ben jelent meg állítólag), ne fogja vissza magát, másolja be ide! (ezt hiába keresem)
Olyannira egyetértettem veled, csipkebogyó, hogy ezt elfelejtettem leírni:) Szóval igen, olyan tanulmányt, amit említesz, én is nagyon szeretnék olvasni.
Most keresgéltem a neten, és az altavista kihozza ezt a címet, és annyira érdekelne, milyenek a zenék - valaki lenne olyan kedves és meghallgatná, és elmondaná nekem? mert nincs hangkártyám... A Morning Song ráadásul az egyik kedvencem, meg a Sheep in Fog is...
Akkor vszínű félreértettük egymást. Az "irodalomelméleti" szóból az elméleti a hangsúlyos, ami alatt az utóbbi években divatos irányzatoknak megfelelő, nem laikusok -és egyszerűen SP és TH írásait szerető emberek- számára készült írásokat értek. Én egy szívből jövő, érzéseken alapuló -akár elfogult- tanulmányt szeretnék olvasni pl. az Üvegbúráról, vagy SP verseiről és nem egy szakszöveget az éppen divatos zsargonnal. Persze a könyv célja az utóbbi volt, és ennek tökéletesen megfelelt, sőt, ahhoz képest, hogy szakszöveg, még élvezhető is.
Valóban, milyen igazad van... Sokan csak onnan ismerik SP-t, hogy "ja, igen, ő az aki 30 évesen öngyilkos lett!..."
Ted-et meg szerintem még kevesebben. Most lehet hülye vagyok, de van egyáltalán TH verseskötet magyarul?
Köszi.
Egyszerűen arra gondoltam, hogy ha Sylvia Plath meg TH szóba kerül, akkor legtöbbször inkább csak az életükről, a szerelmükről, Plath öngyilkosságáról van szó; néha úgy érzem, mintha egy hollywoodi film főszereplői lennének (lesznek is, hehe)-- pedig végül is mindketten írtak is néha, vagy mifene. Egyébként nagyon érdekel az életük, szivesen olvasok róluk, de a lényeg talán nem ez. TH verseskönyvet még mindig nem szereztem, elég nagy baj.
Sziasztok!
Nem voltam gépközelben, de most előállok a konkrétumokkal:)
Tehát: Modern sorsok és késő modern poétikák. Tanulmányok Sylvia Plathról és Ted Hughsról
szerk. Rácz István, Bókay Antal
Books in Print Könyvkiadó, 2002
Greenwood, nem értettem pontosan, mire gondolsz, kifejtenéd? (persze ha van kedved)
"Now they want to make a film
For anyone lacking the ability
To imagine the body, head in oven
Orphaning children"
"The peanut eaters, entertained
At my mother's death, will go home,
Each carrying their memory of her
Lifeless - a souvenir
Maybe they'll buy the video."
"A BBC Films támogatásával készült el a Ted és Sylvia című film, amely Anglia leghíresebb költőházaspárjáról szól. Sylvia Plath 1963-ban öngyilkosságot követett el. Édesanyja tragikus halálakor Frieda Hughes még csak két éves volt, így nem sok emléke maradt róla. Úgy érzi, hogy a Gwyneth Paltrow által megformált költőnő még azt a kevés illúziót is lerombolja, amely benne élt az anyjáról.
Sylvia Plath lánya - aki maga is költő - egy versben kritizálja a film készítőit. Frieda Hughes "mogyorózabálóknak" nevezi az alkotókat, akik szórakoznak az édesanyja halálán. Érzéketlenséggel is vádolja a stábot, mert a fiatalon elhunyt költőnőből eladható árut kreáltak, így az édesanyja nem más, mint "Sylvia, az öngyilkos baba".
A BBC Films képviselői tagadják a vádakat, mert szerintük kiegyensúlyozott, felelősségteljes és szenzációhajhászástól mentes produkciót hoztak tető alá, amelyben tiszteletben tartották a család érzéseit is. Frieda Hughes ennek ellenére megtagadta az együttműködést, és nem járult hozzá, hogy a filmben felhasználják az édesanyja költeményeit."
