Előszöris semmit nem hárítanék a következő generációra, a keseves küzdelem a butaság ellen a mindennapok része azt hiszem sokak számára.
Azonban ísmét kikerülted a kérdésemet: ki szelektálna???
"Az esélyegyenlőség már a fogantatás pillanatában megszűnik... "
Szentigaz, de egy életen át kell törekedni a kiegyenlítésére. Hiszen nem éppen a józan ész esélyeit igyekszed növelni nem?
Az pedig a tanulás, az ismeretek bővítése nelkül lehetetlen.
A butaságot félreállítani, átmeneti megoldás. Hiszen ha nem itt, akkor ott lesz probléma. A megsemmisítést meg kizárhatjuk mint lehetőséget.
Marad a butaság felszámolása azok számára, akik szelektálni érzik magukat hivatottnak. :-)
Na, úgy nézem senki sem olvasta el az Sloterdijkről szóló cikk-idézetet... Nem hiszem el, hogy nincs itt egyetlen "érzőlelkű humanista" vagy legalább valami nyárspolgár aki felháborodásával fellendítené a témát;-)
Trueblod: megkérhetnélek rá, hogy ha a demokráciáról akarsz vitát folytatni, akkor azt inkább a régóta vegetáló "Demokrácia, avagy a csorda rémuralma" c. topikomban tegyétek meg?:-)
A demokrácia legnagyobb hibája, hogy nem megoldásokat keres, hanem lehetőségeket a vétójog használatára...
Szerintem rosszul közelíted meg.
A demokrácia legnagyobb hibája, hogy egyenlőnek ismeri el az embereket, és a véleményeket.
A fekete-fehér már rég a múlté... mostanság szinesedik a világ *-))) én csupán megpróbáltam(ok) felvetni egy igen nehéz, veszélyes, de szerintem járható lehetőséget, amit mérlegelve könnyebben juthatnánk előre...
Könnyen tűnhet úgy, hogy hódolok a legújabb "jobboldali divattrendnek", de valójában nem erről van szó...
Abból amit írtál arra következtetek, hogy nálad egyfajta apokalipszissel érne fel ha a mostani "demokráciát" (amit mellesleg szintén okos emberek irányítanak, csupán ők vannak annyira okosok, hogy ne látszanak) felváltaná egy olyan - szintén humánus - rend, amelyben mindenki érdeme szerint részesül a feladatokból és természetesen a javakból is... azt hiszem ez lenne a demokrácia és még egy másik rendszer lényege is nemde? Együtt előre a közért? Nemde?
Az esélyegyenlőség már a fogantatás pillanatában megszűnik... tehát ezt nem érdemes belekeverni...
A józan ész kitartó harca pedig sosem vezet mejd győzelemre, ha a józan ész nem vállalja fel a saját gondolatait...
...szerintem már te is elgondolkodtál ezen... ha nem tetted volna, nem lennél itt... az út amit Te választottál kétségkívül nemesnek tűnhet, de ugyanakkor a legkényelmesebb is... várunk állunk és majdcsak egyszer valaki csinál valamit...
..ettől függetlenül el kell ismernem ennek az álláspontnak a létjogosultságát... ez a befutottak, megállapodottak álláspontja ami kényelmes statikus, csak néha idegesítő, mikor betonozni akar.. bebetonozni mindent a "majd a következő generáció tesz valamit" jeligével... szép és jó, de a következő genereáció befutottjai majd tovább betonoznak, mert nekik ez így jó...
sebaj, nemsokára én is megállapodok majd, lehet, hogy akkor már másképp beszélek, mert van igazság az egyéni érdekek szerinti osztályozásban, de addig még lázadok egy kicsit, így öregesen...
Akkor már elértem valamit, ha nem látsz valamit egyértelmüen feketének, illetve fehérnek.
Ugyanis a valóságban nincs ilyen. Van ami jó és van, ami nem, csak kérdés kinek, kivel szemben.
Ha nem látok valamit jónak, a megoldás keresése nem nyilvánul meg azonnal a megtalálásában. A dolgok tényleges megértése a lehető legtöbb tény megismerésen nélkül nem lehetséges.
Amit nagyon nem jónak találok, az pont az, amikor kategorizálunk. Hiszen a kategorizálás mindig valamihez mérten történik, de elsődlegesen a saját érdekhez.
Talán nem fogalmaztam elég világosan, hogy amit én egyetlen tisztességes megoldásnak látok, az a józan ész kitartó küszködése. Ahol ez vereséget szenved, ott elszabadul mindaz, ami az ember számára rossz.
Keserves, nem látványos és nem azonnali eredménnyel kecsegtet.
Azonban minden más csak olyan agresszió, ami szintén agressziót szül.
nem értelek, vagyis egyre kevésbé értelek... ha szerinted jó minden úgy ahogy van, akkor mondd ki azt kerek perec, ha nem jó akkor keress megoldást...
A demokrácia legnagyobb hibája, hogy nem megoldásokat keres, hanem lehetőségeket a vétójog használatára....
nem merem azt állítani, hogy én találtam ezt ki először, de ezt sokszor szoktam elmondogatni... ha mégis én lettem volna az első, akkor igazán szeretném, hogyha ezen elgondolkodnátok...
Persze nem eltörölni akarom a demokráciát... csak megváltoztatni... ez is olyan mint a gondolkodás... lassan már annyira defenzífek leszünk és annyira nem is keressük a kiutakat, hogy csak na... lassan majd vétózni is elfelejtünk... legalábbis fennáll a veszély szerintem...
nem szabad passzívnak lenni, mert a mégoly nemes célok is kihalnak lelkes zászlóvivők nélkül és a legalantasabbak is szárnyra kelhetnek néhány vakbuzgó aktivista működésaképp...
Nekem egyáltalán nem olyan egyértelmü ez a hasonlóság.
Ugyanis szerintem akkor derül ki, hogy valaki "helyén" van-e, vagy sem, ha valamilyen formában bizonyított. És még ez is csak időszakos, hiszen az ember fejlődőképes (vagy éppen visszafejlődőképes) lény.
Aztán a kérdés még mindig nyitott, hogy ki az, aki hivatott lenne dönteni "szelektálás" ügyben?
A véres forradalomnak pedig egyetlen formáját sem osztom.
Ismétlem, számomra marad a józan észben való hosszú távu bizodalom.
Tegnap idézte valaki valamelyik médiumban Petőfit... szó szerint nem emlékszem, de íme ahogy én értettem:
Egy emberről sem hiszem, hogy több nálam.
Egy emberről sem hiszem, hogy kevesebb nálam.
Részemről tehát el se jutok a gondolataimban addig, hogy a kukás ne legyen tudós. Te ha már itt tartunk, lehetne a tudós kukás, csak hogy legyen képe arról a buta sztereotípiákon kívül, hogy milyen kukásnak lenni. Ki a tudósokkal az elefántcsont és mentaszínű laborokból! :o) Nehogy már azt higyjék, a teljes értékű élet titka az ő kezükben van.
Emitt egy igen érdekes cikk-részlet-idézet Peter Sloterdijk-ről, a holland filozófusról, aki a mostanában nem igazán divatos nézeteivel kelt egyre-másra felháborodást filozófuskörökben...
Miközben a posztmetafizikai hangoltságú filozófia már nem vállalkozik átfogó világértelmezésre, a természettudomány derûsen fabrikálja a maga biokozmikus emberké-pét, a publikum pedig szolgai lelkülettel dicsõíti biológiai evolúciónak nevezett világkép-pótlékát. A gyülekezet térdet hajt az asztrofizikai liturgia hangjaira, és áldásra szomjasan fogadja a majomkutatás eredményeit.
A helyzet azonban megváltozhat. A Karlsruhéban tanító filozófus, Peter Sloterdijk elõadásai, melyeket nemrég tartott a bajorországi Elmau-kastélyban, nagy feltunést keltet-tek.1 Komolyan felbolydult a filozófustársaság, persze csak az arcok elé tartott, feltartott mutatóujjak mögött. Az esedékes vitára mindeddig nem került sor, leszámítva a Frankfur-ter Rundschauban megjelenõ cikkeket és a Süddeutsche Zeitung riadót fújó beszámolóját. Legutóbb Enno Rudolph heidelbergi bölcsész igyekezett kibontani szegény Platónt Sloterdijk baráti ölelésébõl, igaz, hogy ezzel a kérdés lényegét még korántsem érintette (Frankfurter Rundschau, 1999. augusztus 20.).2 De az akadémikus filozófustársadalom többi részének még ennyi se jutott eszébe. Sloterdijk végül is Siegfried Unseld legköze-lebbi tanácsadói közé tartozik, akinek kiadója, a Suhrkamp Verlag, nem akármilyen meg-jelenési lehetõséget biztosít a mindenkori könyvszerzõknek.
Sloterdijk egy nagy gongütéssel véget szeretne vetni a filozófia és a természettu-dományok civakodásának, kibékítve egymással tudást és szellemet. Egy valódi filozófu-sokból és a témában jártas géntechnikusokból álló demokráciamentes munkaközösség le-beg a szemei elõtt, amely többé már nem vacakol morális kérdésekkel, hanem gyakorlati lépéseket tesz. Az elitcsapat feladata a fajtörténet genetikai revíziójának megindítása lenne a kiválasztás és nemesítés módszereivel. Ezzel csakhamar valósággá válhat Nietzsche leg-szebb álma: Zarathustra látomása az embert felülmúló emberrõl.
Sloterdijk lehangoló diagnózist állít fel, így érvel a géntechnikai szelekció mellett. A kiteljesedõ modernségben – szerinte – fokozódik a civilizáció barbárságra való hajlama: „A gátlásait levetkõzõ ember hétköznapi bestializálódása a szórakoztató médiában nõttön nõ. (...) Az újkori humanizmus korszaka lejárt, nem tartható tovább az az illúzió, hogy a politikai-gazdasági alapstruktúrák a literátus társadalom békés modellje szerint szervezhetõk meg.” Az ember „megszelídítése” kudarcot vallott, „a humanitás jövõje” a régi „humanizáló médiumok” gondatlan kezeiben van. Ha a humanitás görbebotja már csak a felvilágosodás babamúzeumába való, felmerül a kérdés, miként lehetünk „úrrá az idõszerû elvadulási tendencián”. „Mi szelídítheti meg hát az embert, ha a humanizmus, az emberszelídítés iskolája csõdöt mondott”, s ha az „önmagunk megszelídítésére tett erõfeszítések lényegében a létezõk feletti hatalom megkaparintásához vezettek”?
A humanizmus – mondja Sloterdijk – éppen annak a hatalmi problémának volt a része, aminek megoldásaként a mai napig be akarja állítani magát. A humanizmus lekciói nemcsak képezik az embert, de idomítják is, mégpedig végsõ soron törpeformátumúvá. „Az ember domesztikációja az a nagy tabugondolat, amely elõtt a humanizmus az ókortól napjainkig mindig is lesütötte a szemét.” A civilizáció „kisállattenyészete” – idézi Sloterdijk a szociáldarwinista Nietzschét – ártalmatlan embereket hoz világra, csúszómá-szókat, szánalmasakat és megvetendõket, egy nappali és egy éjszakai vágyacskával a szí-vükben. „Etika és genetika leleményes összekapcsolásával” elértük, hogy az ember „kisszerûvé korcsosuljon”. E jámbor és mégis elvadult emberben a faj „háziállatosítása” elérte planetáris léptékû csõdjét.
„Mi szelídítheti meg hát az embert?” Egy szempillantásnyi idõre Sloterdijk meg-próbál belekapaszkodni háziistenébe, Martin Heideggerbe, de keserûen csalódnia kell. A csodált Heidegger – miként panaszolja – „az 1945 utáni (!) példátlanul kiábrándult évek-ben” behúzódott vackába, és „a Lét ájtatos csõszévé” introvertálódott. Ami akkor anakro-nisztikus, bár érthetõ volt, ma már veszélyes. Az idõ nem pásztorjátékra szólít, hanem döntésekre. Az idõ sürget. Az erõszak fokozódik. „Elég, ha tisztázzuk: az emberiség elõtt álló hosszú periódus fajpolitikai döntések idõszaka lesz.” Sloterdijk azonban már megpil-lantott egy „tisztást”, rajta a géntechnikát módszereivel, a kiválasztással és a nemesítéssel. „A tisztás egyszersmind csatatér is, a szelekciós döntés színtere.” Vajon nem szimatolta meg már Nietzsche is a küzdelmet a „kiszerûvé és nagyszerûvé nemesítõk (...), humanisták és szuperhumanisták, emberbarátok és emberfölötti-emberbarátok” között?
Na ez már tiszta sor. Mivel egyaránt megengedhetetlen, hogy az ember még jám-borabbá vagy még barbárabbá váljék, a felvilágosodás lekcióját fel kell váltania a géntechnika sze-lekciójának. S hogy ezt az életbevágó kérdést ne a véletlenre, de ne is gyarló géntechnikusok kezére bízzuk, Sloterdijk egy „antropotechnikai kódex” létrehozását java-solja. Az „explicit jellegtervezésben” csakis a szellemi elit illetékes, a társadalom úgyne-vezett „kulturális fõfrakciói”. Azt azonban sûrû homály fedi, hogyan is kellene az új em-bert felülmúló embernek kinéznie. Elsõ intézkedésként Sloterdijk a „sorsszerû születésrõl” az „opcionális születésre” és a „prenatális szelekcióra” való áttérést mérlegeli.
Az emberi „lényeg” genetikai finomhangolására a régi vágású filozófusok a legal-kalmasabbak. „Az antropotechnikai hatalommal való élés etikai kérdéseiben” és a szuperhumán tulajdonságtervezésben az õ szavuk lesz mérvadó. Ezek a „bölcsek” – akik nyilvánvalóan immunisak a humanista jámborság szellemi vírusával szemben – nemcsak „õsképszerû” szelekciós kritériumok birtokában vannak, de közvetlenül hozzáférnek az emberi „lényeg” igazságához is. Bennük él legelevenebben „az emlék, milyen is a legjobb minõségek mennyei arculata”. Ami kimarad, azt majd kitenyésztik a gondolkodók.
Hogy netán lehetnek erkölcsi aggályaink is? Épp ellenkezõleg. A szellemi elitnek semmiképpen sem szabad kezeit mosva lemondania a „szelektor” szerepérõl. „Minthogy a puszta vonakodás és demisszió sorsát általában saját sterilitása pecsételi meg, a jövõben azon múlik minden, hogy lesz-e, aki ebben a játékban (!) aktív szerepet vállal.” Sloterdijk mellékesen Platón egyik dialógusát, Az államférfit is emlékezetünkbe idézi. A filozófus szavait – látszólag kommentár nélkül – a jövõre értelmezi, s így Platón tényleg a géntech-nika biopolitikává avatásának modelljével szolgál neki. Talán nem a platóni zoon volt az, amely az egyenlõsítõ demokráciát mint tévedést szerencsésen maga mögött hagyta? És nem beszélt-e már Platón is „a reprodukció nemesítõ szándékkal történõ szabályozásá-ról”?
A géntechnika neonnapsugarában a Platón-féle elituralom hirtelen csábító fényben csillan meg. A jövõbõl integet felénk. „Az államférfinak – mondja Sloterdijk – ki kell fésülnie az alkalmatlan természetûeket, mielõtt nekilátna, hogy az alkalmasakkal megszõje az állam szövetét”. Késõbb „a megfontoltak (...) beléphetnek a kultúrába”, miközben „az emberpásztorokat védenceiktõl oly alaposan elválasztják”, hogy „lehetetlenség válogatni az útirányok között”. „Csak egyetlen, belátáson alapuló útirány létezik.”
A Frankfurter Rundschauban megjelent replikájában Sloterdijk kifogásolja kritikusai „rémromantikáját”, saját esetébõl pedig megalkotja a „mit sem sejtõ” tárcaíró ká-zusát. Kijelenti, hogy õ csak Heideggert parafrazálta. Ez így is van, de csak ami a lényeg-telen részt illeti, egészében véve ugyanis nincs így. Sloterdijknek már 1991-ben voltak nemesítéssel kapcsolatos fantáziái, már akkor eljátszott a gondolattal: az ártalmatlan „régi emberrel” a szelekció segítségével lehetne végezni. Jelentések a jövõ helyzetérõl címû könyvében éppenséggel „az óeurópai világnézeti örökség” félretételét javasolja.3 Ezen örökség nyomasztó súlyától megszabadulva Sloterdijk a „biologizmusért” lelkesedik, „melynek célja nem neurobiológiai apartheid vagy intelligens mutánsok osztályuralma a régi ember mai típusa felett, hanem a teljes intelligens emberiség létrejötte”. Egy mondat-tal tovább olvasva elillan minden kételyünk e tételek obszcenitását illetõen – itt a Sloterdijk lelke mélyén élõ („nagyszerûvé”) nemesítõ kap szót: „El lehetünk készülve a legrosszabbra. De semmi sem lehet rosszabb annál, ami akkor történik, ha meghiúsul az intelligens, nemeslelkû emberek szelekciója.”...
[Vulgo folyóirat II. évf. I-II.szám, cikk: Thomas Assheuer: A Zarathustra-projekt]
Én csupán a folyamatot -a "természetes kiválsasztódás" folyamatát- gyorsítanám fel... A félreállításukat egész egyszerűen vitelezném ki, akik most vannak még öregedjenek ki, az utódaikat pedig már a korábban emlegetett szemopontot használnám kiválogatásukra...
És ha még mindig nem működik a rendszer, akkor... hát nem ez lenne az első véres forradalom *-)
"Az alkalmatlan emberek akkor nincsenek útban, ha nincsenek olyan pozícióban, hogy ne lehessen megkerülni őket."
Megkerülted a kérdésemet: hogy lehet ezt elérni? Én sem kifejezetten népirtásra gondoltam, de agresszió nélkül hogyan éred el, ha mindenféle ember létezik?
Ilyen agressziónak tartom a "kitenyésztett" magasabbrendű embert is.
Hiszen hogyan döntenék el és főleg kik, hogy ki alkalmas "csak kukázásra" és ki legyen pl. államfő?
Nincs más megoldás szerintem, mint a józan ész mindennapi küzdelme.
Sziasztok,
Miért emberi az emberi természet?
Csak akkor érthetjük meg az embert a feltétlenség szamara nyitott és egyuttal természetes lényként ha az anticipacio szerkezete valamiképp elöre benne van a természet altalanos szerkezetében.
„Amor Die usque ad contremptum sui (önmagunk megvetéséig szeretni Istent) ez meghaladja a természetet. Ettöl emberi az emberi természet.
Az anticipacio utjat olyasmi hatarozza meg ami sajat magaban nem talalhato meg. Marx szerint az Ubermensch öntranszcendalasat vissza vetette. A teologiai értelmezés szerint egy Ubermensch nem valik a jövöben az elidegenedett tarsadalom puszta eszközévé. Ranke azt mondta; „...mi, akik élünk, a kik megmaradunk az Ur eljöveteléig, éppen nem elözzük meg azokat, akik elaludtak“.
Tehat a méltosag az ember jellemében gyökerezik. Ne illessen senkit az itélkezés joga, hogy egy masik ember rendelkezik-e vagy sem a személyiség (Personalitét) alapvetö jegyeivel. Hattérbe szoritja az „emberkép“ fogalmat is, független hogy keresztény vagy nem. Az ember nem formalja meg magat valami ilyen emberkép alapjan. Vegyük pl. Mt 5, 48 –at. Ami több az embernél kell lenni a szabadon cselekvö lénynek. Sikerül-e?Isten segitségével...
Néztem Vámos legutolsó Rögtön jövök műsorát, ahol Faludy elmondott egy anegdotát, megdöbbentem, mennyit változott a világ ill. benne az emberek.
Faludy József Attilával ült egy kávéházban, jött az egyik irodalmi lap szerkeszője, rendelt Attilától egy verset, melyért 20 pengőt fizetett, ami akkortájt igen nagy összeg volt. Mialatt a vers készült, a szerkesztő az asztal mellett állt, mert annyi pénze már nem volt, hogy leülve egy kávét is rendeljen.
Számomra ez az elhivatott emberfajta az igazi übermensch, mégha nem sok köze is van a nietschei eszményképhez. Baj csak az, hogy nem tudom lehet-e ma találni ilyen lapszerkesztőt (orvost, ügyvédet, vízvezetékszerelőt stb.).
Nnna... felgyűltek itt a kérdések, úgyhogy most nem megpróbálok mindenre egyszerre reflektálni...
Thoughts:
- "Van olyan aki a médiából kölcsönzi gondolatait? "
Igen, van, egyre több ember, de ez engem személy szerint csupán azért zavar, mert minél több az ilyen ember annál könnyebb manipulálni a társadalom egészét...
Talán AZ a bajom, hogy nem ÉN manipulálom őket??.. *-)))
Mit is értek szabad gondoolkodás alatt? A szabad gondolkodást.. erkölcsi, vallási és egyáltalán BÁRMILYEN megkötés nélkül... ha az ember ideáig sikeresen el tudott jutni, könnyebb az élete és ehhez feltétlenül szükséges a teljes őszinteség, hisz folyamatosan szembe kell nézni az embernek a saját félelmeivel, hogy maradéktalanul őszinte lehessen ,mert a legtöbb ember szerintem saját magának hazudik a legtöbbet...
oncognito:
Az alkalmatlan emberek akkor nincsenek útban, ha nincsenek olyan pozícióban, hogy ne lehessen megkerülni őket. Ennyi... nem tervezek népirtást, mert a gány melót is kell valakinek csinálni... mindenki alkalmas valamire és ezt nem kell elfelejteni... a kukás is ember és hagyni kell élni, boldogulni a maga szintjén, de nem hinném, hogy jó ötlet lenne belevonni mondjuk fotonrakétatervezésbe....
teletabii:
nincs ebben semmi rossz... higgyen mindenki amit akar... de ne hazudozzunk egymásnak és főkképp ne magunknak..
Egyébként igen tetszett a gondolat az "ŐSHŐS" és a fogyasztó-birtokló párhuzamról...
A médiahatásokat említettél. Azt hiszem a tömegek ízlésének kialakításában, így a (torz) übermensch kép létrehozásában legfontosabb szerepe a reklámoknak és a tömegkúltúra egyéb TV termékeinek van.
Nem tudom nyitott-e már valaki topicot a reklám ill. az által közvetített értékrend hatásairól, de ez is megérne egy misét.
A mai gazdasági és ezzel együtt társadalmi rend csak a folyamatos gazdasági növekedéssel fenntartható, ehhez pedig az embereket fogyasztókká kell alakítani.
A mai társadalom egy meglehetősen széles rétege számára a fogyasztó ill. a birtokló ember testesíti meg az amúgy benne lappangó hős ősképének ideálját.
"azt sem tartom járható útnak, hogy idiótákon kelljen átverekedni magát az embernek az előbbrejutásáért..."
Ezek a szavak amilyen igazak, olyan veszélyesek is.
Mert mit akarsz kezdeni az un.idiótákkal, hogy ne legyenek útban?
Szerintem az egyetlen tisztességes megoldás az egyén törekvése az előbbrejutásért (nem karrierre gondolok), mert minél többnek sikerül, annál jobb lesz az embereknek általában.
Ez a versengés az élet tartozéka, mert harccá tenni annyit jelent, mint az egyiket megsemmisíteni törekedni.
Mert a harcnál fennál a nagyonis konkrét veszély, hogy a megsemmisítési törekvés nemcsak az idiotizmusra korlátozódik.
"részemről nem a médiából kölcsönzöm a gondolataimat" Hatalmas mennyiségű információ áramlik onnan, ezt ilyen kategórikusan nem merném kijelenteni, de értem mire akarsz kilukadni! Akkor másképp megközelítve:
Van olyan aki a médiából kölcsönzi gondolatait?
"Sokkal inkább azt hiszem a szabad gondolkodás egyik alapköve az őszinteség bármi áron." Kifejtenéd mit értesz szabad gondolkodás alatt?
(Az őszinteség szerintem is nagyon fontos!)
"A topiccím meg olyan amilyen..." Ha jól tudom, ezzel a kifejezéssel Nietzsche állt elő először, itt pedig csak részben beszélünk hasonlóról. Sokan már a cím miatt nem fogják látogatni a topicot, pedig nem is arról van szó, ami miatt Ők kerülik! (Vagy még hátra van a farba...)
"Tud-e elég felnőtt lenni egy társadalom ahhoz, hogy elfogadja ezt a felsőbbrendűségi törekvést gyűlölködés nélkül, vagy ez is csak olyan utópia marad majd, mint a tökéletes szocializmus??" Szerintem akkor lesz jó egy társadalom, ha rájön, hogy nincs szó felsőbbrendűségről, ha mindenki elsősorban az embert tiszteli a másikban...
nem értem miért megbotránkoztató az, ha mindenki a társadalmi hasznosságosság alapján kerül megbecsülésre..
ha jobban belegondoltok egy nyitott(!!) nem faji vagy politikai (!!) alapon szerveződő társadalomban aki "érdemes rá" hogy értékei alapján feljebb lépjen, az feljebb is fog lépni, aki meg nem tud, az nem fog...
ma is vannak emberek akik lapátolnak és mindig is lesznek, csak akkor esetleg azok fogják lapátolni a lapátolnivalót akik mondjuk nem képesek (a csúnya gonosz természet általi predesztináltságuk miatt) autókat tervezni, számítógépet kezelgetni, vagy éppen embereket irányítgatni...
mint már mondtam, nem tartom járható útnak a génsebészet általi "sorozatgyártást" viszont azt sem tartom járható útnak, hogy idiótákon kelljen átverekedni magát az embernek az előbbrejutásáért... manapság kétféle ember van akinek van gyomra ehhez, megteszi és jó eséllyel megkeseredik, a másik fele meg se próbálja és kesereg...
a hüle meg aki útban van, vagy éppen lapátol meg boldogan él... közben pedig haladunk az ön(ki)pusztítás sárgán kövezett útján...
elgondolkodtató megközelítés.. részemről nem a médiából kölcsönzöm a gondolataimat ha úgy lenne talán pártgyűlésen halihóznék, nem itt próbálnék elmél(letlen)kedni... bár ki tudja...
Sokkal inkább azt hiszem a szabad gondolkodás egyik alapköve az őszinteség bármi áron. Ennek jegyében mondtam azt, amit szerintem sokan gondolnak úgy ,mint én, csak ilyen-olyan (vallási, önbecsülési, belső erkölcsi gátakból fakadó) okokból nem mernek nyíltan felvállalni...
A topiccím meg olyan amilyen... Én felvállalom, nem sértés akar lenni, de én pont erről, pont így szeretnék eszmecserét folytatni...
Übermensch? Társadalmi méretekben? Na abból lesz a káosz...a testi tökéletesség édeskevés, és jelenleg nem látom, hogy valami szellemi ugrás is együtt járna ezzel...
Sziasztok.
Bende!
Jobbat mondok, A. Huxley: Visszatérés a Szép Új Világhoz, K. Lorenz: Az emberiség 8 halálos bűne.
Gép01!
A tudományosan szervezett társadalom a maga übermensches törekvéseivel nem fog jóra vezetni. Olyan helyen akarsz élni, ahol a születésed olyannyira tervezett, hogy az egyéni szabadságod foka pl. nem rajtad múlik, sőt esélyed sem lesz másra vágyni? Ha az embernek ez megfelelő lenne, talán már régen bolyokban élnénk, elég idő volt a társadalmi rendek kialakulására, nem a technikai fejlettség a kérdése az ELV kialakulásának, lásd Indiai történelem. Te ilyenkor biztosan csak a felső, tökéletesített kaszt helyzetére koncentrálsz, de ha mindenki "tökéletes" lesz, ki fogja a sz*rt lapátolni? Hát a mesterségesen erre kondícionáltak! Senkinek sem kívánom azt a sorsot, még a távoli jövőben sem, ismeretlenül.
Üdv.
"Mire jó akkor a képmutatás? Miért hazudjuk szembe magunkat? Nem lenne egyszerűbb nyíltan bevallani, hogy felsőbbrendűségre, kiemelkedésre törekszünk?" Miért többes szám első személyben mondtad ezt? Csak nem elérték a médiák a céljukat?
Ui: A topiccímet szerintem is érdemes volna megváltoztatni...
Bendegoose, nem mindenkinek vannak előítéletei a topic-címekkel kapcsolatban. Hiszen a hozzászólások a mérvadók és nem a cím.
Egyébként én nem hiszek a génsebészet, vagy bármely mesterséges fejlesztési kísérletekben.
Nézzük pl. az állatoknál, mit az ember tenyésztett ki, sokkal kevésbé ellenálló és életképtelen, mint a természetes szaporulat.
De igaz ez a növényekre is. A gyomnövény szinte mindent kibír, míg a génmanipuláltat agyon kell pátyolgatni.
Miért lenne ez másként az embernél? Lehet, hogy tökéletsnek születik (?), lehet hogy a jelenleg ismert betegségekre immunis lesz (?), de mi van a nem ismertekkel? Vagy ilyesmivel már utópia lenne számolni?
Az önfejlesztés, az önnevelés - szerintem ez a fejlődés útja. Lehet, hogy nem leszünk ettől tökéletesek, de a klónozás (hiszen mindenki egyformán az ideálisra törekszik) egysíkusága szerintem kihaláshoz vezethet.
Gondoljunk csak a génkezelt táplálékokra.
Túl pesszimista lennék? Nem hiszem. Hiszen az tény, hogy minden felfedezés újabb tévedést hordoz magában.
A tökéletességet célbavenni lehet, de az eléréséhez szerintem tökéletes alkotóra van szükség.
Érdekes volt felvetésed és azt hiszem a legtöbben erre gondolnak...
Én részemről a "génmanipulált szuperhírókat" butaságnask tartom (bár létrejöttük elkerülhetetlen) mivel mindig fennál a "sorozatgyártásban" a típushiba lehetősége...
A testi oldal azt hiszem csupán idő kérdése, hisz az orvostudománytól függ elsősorban nem az egyéntől.
Mindemellett úgy vélem, hogy a lelki érettség nélkül az egész mit sem ér... amíg képmutatóak vagyunk a saját céljainkkal, vágyainkkal kapcsolatosan, addig maximum a külsőségekben leszünk képesek megközelíteni az übermensch kategóriát. Ami engem érdekelne, az elsősorban a lelki része a dolognak...
Tud-e elég felnőtt lenni egy társadalom ahhoz, hogy elfogadja ezt a felsőbbrendűségi törekvést gyűlölködés nélkül, vagy ez is csak olyan utópia marad majd, mint a tökéletes szocializmus??
