Az Önök által emlegetett képeket így lehet jellemezni: dilletáns, neocikisen giccses, műkedvelő és airbrush-gej. Mélységesen csalódtam az izlésükben, ha-ha, de most mégis eltekintek a megrovó szavaktól. Nézzenek inkább igazi képzőművészetet!
Gai-luron, ezek gyönyörű képek! Bámulatos, ahogy ön a net dzsungelében megtalálja az igazgyöngyöket. Én csak ilyeneket ismerek.
Megnéztem végre a fucking Amált, de nagyon komolytalan lehetek, mert végignevettem az egészet (nem hiszem, hogy az esztétikai érzékem működik ilyen jól, inkább a debilitás). A legviccesebb jelenet az volt, amikor a fiúk versenyeznek, hogy kinek jobb a mobilja, és ilyeneket mondanak: De az enyém kisebb! De az enyém meg vékonyabb! Az jó volt.
A Three Extremes sorozatból nézze meg a Cut-ot, nagyon klassz. Hülye koreaiak.
Fölöslegesen gúnyolódik, maguktól is jóval nagyobb érzékük van a szép muzsikához, mint hinné. Akusztikus gitáron elővezettem nekik nekik a tűz körül a You Can't Fight the Moonlight trágár változatát - a refrént még meg is tapsolták, és hódolatul négy kecske belsőségeit hordták a lábam elé. Utána a Mondja, kedves Biemsensteinné, hol dolgoztat Ön? következett, amit a végén már velem együtt énekeltek, és arcmásommal díszített amulettet faragtak a törzs valamennyi tagjának. Ezen felbátorodtam, és elénekeltem nekik a Hegymászás című saját szerzeményemet. Ekkor elevenen megnyúztak. Azóta a Budapest TV-n jósolok zaccból szerdánként - viszont kizárólag az én tevékenységem nyomán nem esznek azóta Pápua Új-Guineában német turistákat szombatonként.
És Ön mit csinált ez idő alatt? Nem célzásképpen mondom, de Kiszel Tünde még mindig szerepel a Star magazin legutóbbi számában, és Ön nem ezt ígérte nekem. Hogy lesz ebből télire légkondicionáló?
A Kannibál holokausztos Deodato foglalkoztatott; Pápua Új-Guineán nincs internet, hozzáférni sehogy nem lehet a tartalmához. Viszont ott készítik, és azért az is nagyon érdekes.
Jaj, nehogy elhiggye, hogy amit itt lát, az igazi. Ez mind-mind csak paradicsomlé. Elképzelni is borzalmas, mi lenne, ha komolyan nők írnák.
Egyébként a múltkor leadták az m1-en az Őszi szonátát. A legrosszabb pornófilm volt, amit valaha láttam - mondja, miért nem rajong inkább valami normálisabb rendezőért? A Kannibál holokausztos Deodato sokkal őszintébb.
(Ilyesmire gondolok: a 90-es években, amikor sikeresen ment az Űrgammák, minden kamasz srác Eördögh Alexára és fizikapéldáira maszturbált, és tessék, nem kellet sokat várni, néhány év múlva a csaj levetkőzőtt a Playboynak, és mindenki megnézhette itt a Földön.)
Annyira klasszikus, hogy most hallok róla először. Nem rossz. Az egyetlen probléma ezekkel az írásokkal, hogy kizárólag a harminc felettiek értik meg. És ez a másikra is vonatkozik.
Még hozzátenném a Gesztis történethez, hogy Geszti azért lerakott valamit az asztalra. Ő volt Iván szinkronhangja az Iván gyermekkora című filmben, úgy 35 évvel ezelőtt. Az igaz, hogy azóta semmi értékelhetőt nem csinált, de még mindig jobban áll, mint Tóta Wé, aki az életében nem szinkronizált orosz filmet.
Agyvérzés kapás? Nos, az És-Ás Brigád a szintén klasszikus PIF-oldalon van belinkelve.
Ha Tóta W. halálos beteg, miért nem próbál meg legalább az utolsó napjaiban írni valamit? De inkább az lehet, hogy örül a rajongóinak, nagyra becsüli őket mind szellemileg, mind emberileg, és nem akar nekik csalódást okozni, emiatt folyamatosan így kell most már írnia egész életében.
Tényleg tündéri ez a honlap, majdnem agyvérzést kaptam, miközben olvastam. Hol találta?
Gesztitől idézett. Gesztitől idézni nálam egyenértékű azzal, mintha valaki utasszállító repülőgéppel belemenne valamibe, amiben sok ártatlan ember van. Lehet, hogy Tóta Wé halálos beteg, vagy ilyesmi. Állítólag már olyan a mimikája, mint Gregor Bernadettnek.
Ez a mondat a szintén elbaszott sorsú Geszti plakátjáról származik, érdekes, hogy Tóta W. pont ezt idézi, talán szeretne ő is annyira kiégett lenni.
Gai-luron, lássa, egy kis viccért nem kell kell Svédországig menni; nézze ezt az oldalt, annyit nevettem rajta, mint ön három Bergman-filmen együttvéve:
Engem mondjuk a fürdőruhámba rakódó homok jobban zavar.
Gondolom, ezen nem lepődött meg. Vagy igen?
Ön nem csupán a skandinávokhoz, hanem a tizes listákhoz is vonzódik. Ismertem egy fiút, aki mindig listákat vezetett. A KSH-ban végezte.
Gondoltam, készítek én is valamiféle listát, hogy úgymond némi fényt csempésszek az életébe, de rájöttem, hogy képtelen vagyok a listakészítésre is. Az első négy után viszketni kezdek.
"Ha a Frankfurter Zeitungot nagyon "akartam" volna, talán szóba sem állnak velem. Egy pesti hetilap szerkesztőségébe nehezebben jutott be a kezdő, mint e világlaphoz. Írásról, a szavak súlyáról, következményeikről fogalmam sem volt. Úgy írtam, ahogy egy fiatalember lélegzik, tele tüdővel, valamilyen barbár jókedvvel. Nem tudtam, hogy öreg, kitanult írók kuksolnak világszerte s mindent odaadnának érte, ha ez a lap fölvenné szavukat; inkább csak időtöltésnek tekintettem munkásságomat a nagy lapnál, mely fejedelmien fizetett."
