Egy férfi bemegy az SZDSZ székházba és jelentkezik párttagnak. A pártaktivista megkérdezi miért akar belépni a pértba.
Azért, mert mikor hazamentem láttam a feleségemet egy másik férfivel az ágyamban a másik szobában a lányomat egy idegennel.
És ezért akar belépni?
Nem. Azt mondtam nekik, hogy én nagyobb szégyent hozok a családra.
Aranyszabó Sámuel az SZDSZ V.kerületi
szervezetének egyik szimpatizáns tagja Bernbe
vonatozik nagybátyjához, aki ott él. A
hálókocsiban egy fülkébe kerül egy atyafival, aki
láthatóan nem városi ember. Nemigen szólnak egész
úton egymáshoz, eljön az este, a testes atyafi
mielőtt leheveredik az alsó ágyra, megkérdi:
-Alul lennék, ugye nem bánja, tudja magas az nekem
odafenn?
-Csak tessék.-szól Aranyszabó, majd ő is lefekvéshez
készül, és felmászik. Kis idő elteltével megszólal:
-Alszik?
-Nem.-szól vissza álmosan az utitárs.
-Akkor megkérném arra, hogy adja fel a táskámból
az újságomat. Utitárs feltápászkodik és odadja.
Nehány perc elteltével ismét leszól Aranyszabó.
-Lennmaradt a tollam, tudja van itt egy
keresztrejtvény... Ott van a zakóm belső zsebében.
Az atyafi nagy szuszogva ismét feláll és
megkeresi a tollat.
-Ez ceruza, van ott egy másik, aranyszínű...
Nem telik egy sok idő, a felső ágyról ismét leszól
az utas.
-Ugye nem alszik még? Maradt egy kis üdítőm a
palackban, megszomjaztam tudja... Ott van kézi
táskám zsebében. Ha lenne olyan szíves.
Az ember morogva áll fel, odaadja és nem állja
meg szó nélkül:
-Mondja! Maguk hivatali emberek sosem alszanak?-kérdi dühösen, és a fal felé fodulva még dörmög:
-Fene azt a belvárosi formáját!!!
Aranyszabó erre leoltja kislámpáját és magára
húzza a takarót.
Reggel megérkeznek, Aranyszabót várja Isaac Goldmayer aranyóra gyáros és kérdi:
-Na, Hogy utaztál?
-Á, hagyd el, csak a szokásos antiszemitizmus és
arrogancia....!
