Szóval van nekem egy problémám. Van egy teleportom és elromlott. Hibakeresés véljából rá szeretném dugni a notebookomat, de nem tudom hogy a teleport melyik portjára dugjam. Nos? :)))
Étkezésemet azonban megzavarta, hogy hirtelen mindenki felpattanva a helyéről rohanni kezdett, már vártam erre, tudtam, próbariadó van. A Trafik egyik kitartóan rendszeres őrültsége, pedig Mador védelmi rendszere felettébb pazar, sőt lenyűgöző, egy kődarab nem juthat be észrevétlenül trafalmadori területre, pláne nem Madorra, a központi bolygó fővárosába, ennek ellenére hagyományosan komolyan veszik a Trafik ezeket a riadókat. A saját és természetesen mások testi épségét nem kímélve nyomulnak le ilyenkor az óvóhelyekre, amik méretüket és szolgáltatásaikat tekintve kisebbfajta városnak is beillenek. A trafalmadori egyéni demokratikus rendszer miatt egy ilyen próbariadó elrendeléséhez elég, ha egy adott körzet vagy város lakosságának valamivel több mint egy százaléka egy órán belül úgy gondolja, hogy legyen egy jó kis próbariadó. Elképzelhető hát, hogy egy százaléknyi ilyen mozgósító hülye naponta kétnaponta összejön, mindennaposak hát ezek a próbariadók, főleg így a kora délutáni órákban. Érdekes módon a Trafik mégsem kellettlenűl vánszorognak az óvóhelyre, vagy urambocsá' figyelmen kívül hagyva az egész riadót folytassák elkezdett tevékenységüket, hanem rohannak, mintha tényleg az életük múlna azon, hogy az egy szinttel lejjebb kialakított óvóhelyen töltsenek el egy negyed vagy fél órát. Sőt mintha még élveznék is a dolgot vigyorogva, de egymással versengve zúdulnak lefelé. Jómagam már csak azért is, hogy ne keltsek különc viselkedésemmel feltűnést együtt rohantam a csordával, de mielőtt még átrohantam volna az óvóhely bejáratán hirtelen megszólalt a csipogóm. Meg szerettem volna egy pillanatra állni, hogy elolvassam az üzenetet, de egy Trafi hátulról nekemrohant, fellökött, a csipogó pedig kiesett a kezemből és egy kimondottan kövér, mégis szélsebesen nyargaló Trafi talpa alatt nagyot reccsenve kiadta a lelkét. Éppen annyit tudtam tenni, hogy balettozva a sok száguldó Trafi között valahogy összekapartam ami a csipogómból megmaradt, aztán már bent is találtam magam az óvóhelyen és a fal mellé simulva néztem, ahogy döngve és nagy szisszenéssel bezáródnak az ajtók, de nem sokáig bámészkodhattam, mert a PH érték jelzőm veszett csipogással figyelmeztetett, hogy savas szektorban tartózkodom, gyorsan felcsatoltam hát a sisakomat és elpattintottam a fejem fölött az első nyálburok patronomat, ami egyenletesen beburkolt Salivary nyállal, majd megszilárdulván körém vonta a védő nyálburkot. Megpróbáltam összerakni a csipogót, de reménytelen feladatnak tűnt, nem értem, hogy miért nem tudnak egy kicsit strapabíróbb csipogókat gyártani, no persze a Trafik sokkal előnyösebb helyzetben voltak, hiszen a diójukba be van építve egy teljes kommunikációs egység, s mivel ezt hangban adott parancsokkal tudják vezérelni, sok olyan Trafit látni, aki magában beszél, ezek nem mindegyike hülye, éppencsak telefonálnak. Vannak persze agyhullámok segítségével vezérelhető szerkezeteik is, de ezeket nem szívesen használják, mert az üzembiztonságuk még nem kielégítő az ilyen szerkentyűknek, viszont a hallóidegük mindegyiküknek hozzá volt passzintva a diójukhoz, így aztán csak az ő szavaikat lehetett hallani, a másik fél mondandóját csak találgatni lehetett. Az én dióm is bizonyára alkalmas lett volna arra, hogy telefonáljak vele, de mivel sem a használatának módját, (hónapokig tanulják a finomvezérlést a Trafik is) sem a "számot" nem ismertem, most főhetett a fejem, hogy miképpen kerülhetek kapcsolatba csipogóm nélkül az ellenállási mozgalom valamelyik tagjával. De még ha sikerülne is telefonálnom, akkor sem hallanám meg a választ. Már csak abban reménykedhettem, hogy ha észreveszik, hogy nem követem a csipogón adott utasításaikat, remélhetőleg meg tudnak keresni, talán valahogy bemérik a nálam lévő diót, esetleg azon át küldenek egy üzenetet, bár abban nem voltam biztos, hogy ezt hogyan tehetnék meg, mivelhogy az én dióm ugye itt volt a zsebemben és még véletlenül sincs semmivel sem hozzákötve a hallóidegeimhez, hangszóró meg biztos nincs benne, az egész csupán arra volt jó, hogy ajtókat nyisson, csukjon vagy automatice kifizesse a fogyasztásomat. Ott álltam hát a fal mellet, egy madori óvóhelyen a szivárvány minden színében pompázó nyálburkomban, aminek láttán még a hülye is kitalálhatta, hogy nem Trafi vagyok, nekik ez a kisebb PH esés meg sem kottyant volna ugyanis. folyt.köv...
Teleportálási tanácsadó 9. még mindig folytatás...
Sajnos a program néha véletlenszerüen lefagyott és iszonyú fejgörcsöt és zavarodottságot okozott a sokszori hirtelen
visszacsöppenésem a valós világunkba, de fogamat összeszorítva végül megfelelően eltervezve a küldetésemet, készen álltam a teleportálásra. Egy Trebin hadnagyhoz hasonlatos kétbalkezes Trafi ügynököt küldött az ellenállási mozgalom, akinek mindössze két feladata lett volna, az egyik, hogy elvigyen ahhoz a teleporthoz, amelyikhez az ellenállási mozgalom a szükséges felszereléseket leszállította, a másik, hogy teleportálásom után lehetőleg nyomtalanul semmisítse meg a porhüvelyemet, természetesen egyik feladatnál sem remekelt, a teleportot csak hosszas bolyongás után találtuk meg, és ezt is csak nagyszerü felkészültségemnek köszönhettük, a porhüvelyem megsemmisítését, meg mint később megtudtam rendesen elszúrta, ugyanis túl közel állt, mikor bekapcsolta a megsemmisítőt, olyan löketet kapott, hogy azóta is kómában van, emlékeztetnem is kellett magamat arra, hogy amint jobb híreket kapok róla meglátogassam. Tehát a majd fél órás késést okozó keresgélés miatti bosszúságommal terhelve indultam útnak. A teleportálás rendben lezajlott, Mador egy csendes helyén egy kis elhagyott teleportáló állomáson másztam ki a teleportból, szerencsére hamar sikerült találnom egy nyálarcút aki némi ellenszolgáltatás fejében nem sajnálta a nyálburkát és meglehetősen vastagon beburkolt, így aztán még a teleportálási ellenőrző hivatal munkatársainak megérkezése előtt sikerült felszívodnom és eljutnom az ellenálási mozgalom egyik titkos telephelyére, ahol már vártak rám.
Ott megtudtam, hogy mivel sajnos (rendszerint) a körülmények szerencsétlen alakulása folytán, néhány fontos előkészítést még nem tudtak megtenni, néhány napot várnom kell, kaptam egy csipogót amivel majd hívnak ha kellek és szóltak, hogy addig is, túristaként töltsem el az időt valahogyan Madoron. Szerencsére adtak egy kellőképpen feltöltött diót is, ez azért bevallom némileg csökkentette a késlekedés miatt érzett bosszúságomat, bevitettem hát magam a központba és beültem az első jobb helyre, hogy némi táplálék bekebelezésével megtöltsem a teleportálás utóhatásától kissé üresnek érzett gyomromat... folyt.köv.
Miután sikeresen visszatértem a küldetésemről, szomorúan látom, hogy egyetlen tippelő sem akadt, ezért aztán nem áll módomban a beigért zsebteleportokat kiosztani.
Igazán sajnálhatjátok, mert nagy kalandtól estetek el, de, hogy lássátok mennyire nem vagyok szőrösszívű, ezért Qszi kap egy lehetőséget, hogy egy olyan bolygóra utazhasson, ahol a vízi közlekedés meghonosodott formája az idomított bálnaháton történő hajókázás, Duhogány úr pedig kap egy utazást egy olyan bolygóra, ahol részt vehet egy tudományos konferencián (teljes ellátással, szállás, pia, nők, gyomorrontás) ahol a világegyetemben járványszerüen felszaporodott Grespik klónok problematikája címmel mellékesen a konferencia egyik legfőbb napirendi pontjaként előadást tarthat. Az előadását a Csillagrendszerek 2-es csatornáján élőben fogják sugározni, az ismert galaxisok 40%-ában, a honoráriuma ehhez foghatóan csillagászati összeg lesz. ;-))
Egy
ilyen különc, "magányos utazó" Trafi hozta tető alá a trafalmadori ellenálási mozgalmat, a mozgalom célját még soha senkinek nem sikerült konkrétan meghatározni, mindössze annyi biztos, hogy néha megpróbálnak egy trafalmadori megcsontosodott hagyományt megtörni, többnyire sikertelenül, néha terveket szövögetnek a trafalmadori hírmondó megsemmisitéséről, mivel szerintük az egész trafalmadori kultúra és rendszer ennek a hírmondó programnak a függvényében alakul, de annyira a gyermekkorukban beléjük nevelt feltétlen törvénytiszetelet hatása alatt vannak, hogy a tervezgetésen és a vitatkozáson túl, szinte soha nem jutnak el a cselekvésig, ha pedig mégis cselekvésre szánják magukat, az rendszerint balul üt ki, és az ellenálási mozgalom olyan fokú gyengülését okozza, hogy szinte sohasem érik el azt a határt, hogy bármilyen kidolgozott törvényük elfogadást nyerjen... Ügynökeikről is csak annyit, hogy róluk, nekünk földlakóknak folyton Trebin hadnagy jut eszünkbe. De ne beszéljünk annyit erről a mozgalomról, hiszen működése szigorúan titkos és még bizony a világmindenség eme eldugott kis zugából is kiszivároghatnak olyan információk, amiknek jobb lenne még nagyon sokáig titokban maradniuk. Szerencsére Trafalmador olyan nagy, az ottlakók pedig olyannyira meg vannak elégedve mindazzal, amit Trafalmador és világa nyújthat a számukra, hogy eszük ágában sincs Trafalmadoron kívűli világokra ráerőltetniük kultúrájukat, az a pár mániákus utazó pedig nem sok vizet zavar, a Sedlerek kenyerét tehát nem veszi el senki. Majd később ezekről a Sedlerekről az univerzum telepeseiről is fogok bővebben mesélni, most röviden csak annyit róluk, hogy ők azok, akik küldetéstudatuktól vezérelve elhintik az élet magjait a halott bolygókon, illetve ők azok, akik a nem megfelelően fejlődő civilizációkat szanálni szokták, ez utóbbi jellemvonásuk a szanálásra kijelölt világok számára nem teszi őket különösebben vonzóvá, és ezen még az a tény sem változtat, hogy minden szanálandó világról megsemmisítése előtt készítenek egy digitális változatot és azt megfelelően tömörítve hatalmas adatbázisaikban tárolják. Ezekben a digitálisan tárolt világokban kutatóik egy megfelelő interface program segítségével csodálatos utazásokat téve, folyamatosan gyűjtik a tapasztalatokat és nem csekély áron értékesítve az információkat, jelentősen emelik az egy főre eső GDP arányát a világukban, rossz nyelvek szerint nem ajánlatos visszautasítani a felkinált információt, mivel ezen cselekedetükkel a különféle világok könnyen a szanálandó civilizációk listájára kerülhetnek.
Utazásom előtt, jómagam is egy Sedler technikával készített digitális másolatot kaptam az ellenálástól, és egy sebtében összetákolt interface programmal behatóbban ismerkedhettem meg Madorral, főként Madornak azzal a részével, ahol a nagy Trafalmadori adatbázis fizikailag is létező létesítményei vannak. Sajnos a program néha véletlenszerüen lefagyott és iszonyú fejgörcsöt és zavarodottságot okozott a sokszori hirtelen visszacsöppenésem a valós világunkba, de fogamat összeszorítva végül megfelelően eltervezve a küldetésemet, készen álltam a teleportálásra.
"A törvényhozás órájának elején és végén, mindannyian közösen eléneklik a trafalmadori himnuszt, ami nem más, mint egy ősi magyar gyermekdalocska a ...., ha emlékeztek még rá, meséltem egy olyan tarafalmadori utazóról, aki járt már nálunk egyszer, ez a Trafi nagyon megszeretett minket magyarokat, hazaérkezése után, olyan sikeresen kampányolt, hogy a trafalmadori nyelvet felváltotta a magyar nyelv, igaz, egy kicsit az ómagyar szlenget beszélik, de könnyen meg lehet őket érteni."
Hinnye, vigyázz, mert Grespik következő munkájában te is forrásanyag leszel, az autentikusabbak közül...
Találtam én is teleportot,
Le is töröltem a port ott,
Csak egy baját bánnám,
Nem fér át rajta a bálnám:(((((
Vizeske nélkül nem megyek,
Elengedni a farkát nerm lehet!
Megaztán hogy néznének odaát?
Odalenne az egész igazság:(((((
Hétfő este várható a folytatás, remélhetőleg sikeres trafalmadori látogatásomról visszatértem után, tippeljétek meg, hogy mennyi idő alatt (hány nap) végeztem a küldetéssel, a sikeres megfejtők korlátozott számban zsebteleportot nyerhetnek. ;-))
A
törvényhozás órája pontosan az ami a neve, ugyanis a trafalmadori politikai és társadalmi élet nem ismeri a képviselő fogalmát, mindenki mindenről hozhat
törvényt, amit bárki meg vagy leszavazhat tetszése szerint. Az egész szavazósdit egy remekül kiépített hálózat segíti, minden trafalmadori köteles napi
egy órát ezzel a szavazósdival eltölteni. A törvényhozás órájának elején és végén, mindannyian közösen eléneklik a trafalmadori himnuszt, ami nem más, mint egy ősi magyar gyermekdalocska a ...., ha emlékeztek még rá, meséltem egy olyan tarafalmadori utazóról, aki járt már nálunk egyszer, ez a Trafi nagyon megszeretett minket magyarokat, hazaérkezése után, olyan sikeresen kampányolt, hogy a trafalmadori nyelvet felváltotta a magyar nyelv, igaz, egy kicsit az ómagyar szlenget beszélik, de könnyen meg lehet őket érteni. A Trafik ugyan már többezer éve ismerik az elektromosságot, a vezeték nélküli kép és hangátvitelt, mégsem épült ki náluk a miénkhez hasonló televiziós, illetve rádiós média, a híreket elektronikus levélben kapják, amúgy is az egész társadalmuk az elektronikus levelezés köré szerveződött, a Trafik neve sem más, mint egy e-mail cím, nevük első része becenév, ezt a nevet a szüleiktől kapják, de csak nagykorúságukig viselik, mert amint nagykorúvá válnak családot választhatnak maguknak és a családjuk megszavazza nekik az új becenevüket, kicsit hasonlóan az indiánok gyakorlatához ez a becenév valamilyen tulajdonságuk vagy szokásukkal összefüggő, sokszor humorosan gúnyos becenév, második nevük pedig a választott családjuk neve, nagyon ritkán fordul elő, hogy a Trafi nagykorúvá vállása esetén nem vált családot, mivel a Trafik nem szüleik közelében nőnek fel, hanem szinte egész gyermekkorukat az iskolában élik le, csak a nagy trafalmadori ünnepeken mehetnének "haza", de sokszor még ezzel a lehetőséggel sem élnek, így aztán nem alakul ki erőteljes kötődés köztük és szüleik között. Rendszerint az iskolai haverok, barátok nagykorúvá vállásuk után összeköltöznek és családot alapítanak. Mivel a miénkhez hasonló média nem létezik náluk, a nagy trafalmadori hírmondó nagyon fontos részét alkotja életüknek, ez a hírmondó és a törvényhozás órája határozza meg a Trafi társadalom működését. A nagy trafalmadori hírmondó egy számítógépes rendszer, ez a rendszer különféle szempontok alapján, minden egyes Trafinak személyre szabottan kiválogatva juttatja el a híreket. Ez sokszor nem is olyan egyszerű feladat, mivel a trafalmadoriak galaxisok sokaságát népesítették be, nagyon nehéz olyan hírcsokrot összeállítani, ami csak a fontos híreket tartalmazza, sokszor előfordul, hogy egy-egy szegény Trafi kénytelen órákat eltölteni az úgynevezett rövid hírek elolvasásával, ennek ellenére minden Trafi imádja a hírmondó híreit és mivel Trafalmador rendszer határain túlra a hírmondó nem sugároz, mindig nehezen szánják rá magukat arra, hogy a rendszer határain kívülre utazzanak. Persze ez alól is vannak kivételek, vannak olyan Trafik, akik egyszemélyes családot alkotnak, ezek rendszerint kihasználván, hogy trafalmadoron az alapellátás alanyi jogon jár minden Trafinak, vagyis munka nélkül is meg lehet élni, méghozzá a mi fogalmainkhoz képest fényesen, egész életüket utazással töltik, kivéve azt az egy évet, amit a nagyszámú trafalmadori kiképzőbázisok egyikén kötelesek eltölteni, többnyire borzalmasan unatkozva, mivel a szabályzat szerint ez alatt az egy év alatt, mindössze kétszer teleportálhatnak el egy-egy napra valahová és még kedvenc csokijukról is le kell mondaniuk, csak nagy néha tudnak szerezni édességet a kiképzőbázisra került mindenféle lényektől. Egy ilyen különc, "magányos utazó" Trafi hozta tető alá a trafalmadori ellenálási mozgalmat, a mozgalom célját még soha senkinek nem sikerült konkrétan meghatározni, mindössze annyi biztos, hogy néha megpróbálnak egy trafalmadori megcsontosodott hagyományt megtörni, többnyire sikertelenül, néha terveket szövögetnek a trafalmadori hírmondó megsemmisitéséről, mivel szerintük az egész trafalmadori kultúra és rendszer ennek a hírmondó programnak a függvényében alakul, de annyira a gyermekkorukban beléjük nevelt feltétlen törvénytiszetelet hatása alatt vannak, hogy a tervezgetésen és a vitatkozáson túl, szinte soha nem jutnak el a cselekvésig, ha pedig mégis cselekvésre szánják magukat, az rendszerint balul üt ki, és az ellenálási mozgalom olyan fokú gyengülését okozza, hogy szinte sohasem érik el azt a határt, hogy bármilyen kidolgozott törvényük elfogadást nyerjen... folyt. köv.
Kedves drága arany ezüst bronz bádog bakelit édesegykomám!
Nem kell ám mindent elhinni, amit mi itt összehordunk, de van egy fazon az Innsbrucki egyetemen, bizonyos Zeilinger nevezetü egyén és az már átzavart egy amolyan kvantumos micsodát teleportációval a laborjában az egyik üstből a másikba. ;-))
Végül döntöttem és lázas igyekezettel láttam hozzá, hogy mindent megfelelően előkészítve belevágjak a nagy kalandba.
De nem szeretném untatni a kedves olvasót, olyan jelentéktelenségekkel, mint a használható teleportok helye, ezek adatai, a kiválasztás szempontjai és egyebek.
Viszont nagyon fontos, hogy a trafalmadori társadalom néhány jellemző ismérvét ismertessem, hiszen ezen ismeretek nélkül nehéz lenne megérteni, hogy mi fog történni megérkezésem után, de ez már a 9. rész témája lesz.
Teleportálási tanácsadó 9.
Trafalmador az ismert univerzum egyik legnagyobb és leggazdagabb világa. Lakói hozzánk hasonló felépítésü humanoidok, csupán a bőrük a miénktől eltérően remekül bírja az alacsony PH-ju savas közeget, de más jelentősebb különbség nincs köztünk, igaz ez is éppen elég. Az igazi különbség a trafalmadori társadalom szerveződésében van. A trafalmadoriak már-már mániákusan törvénytisztelők a magántulajdon szentségét illetően, egyszerüen hihetetlen, de az utóbbi tíz évben egyetlen eltulajdonitott tárgyról van feljegyzés azt is csak véletlenül vette magához egy öreg rövidlátó trafalmadori szakács és sajnos mikor később "rájött" a tévedésére már nem állt módjában visszaadni, merthogy az ominozus tárgy egy tubus löket volt, amit sajnos vigyázatlanul be is adott magának a szerencsétlen, nem is bírták megmenteni az életét.
No persze könnyű nekik a trafalmadoriak ugyanis már évszázadok óta elektrónikus fizetőeszközt használnak, húsz éve egy a testükbe épített chip segítségével intézik átutalásaikat, ennek a chipnek a segítségével szavaznak, ennek a chipnek a segítségével tájékozódnak és még rengeteg dologra használják a chipjüket, amit ők egyszerüen csak diónak hívnak, utalván ezzel is az alakjára. Az elhunyt trafalmadori deaktivált dióját megkapják a hozzátartozói és egy nagy tiszteletben tartott, afféle kegyeleti sarokban őrzik és szertartásosan néha leköpködik ha véletlenül arra járnak. A trafalmadoriak egyébként hozzátartozónak nem saját vér szerinti rokonaikat, hanem bárki számukra szimpatikus trafit (embert jelent trafalmadori "nyelven") a mi fogalmainknak megfelelő családtagnak tartanak és igyekeznek vagy egy fedél alatt lakni, vagy ha erre nincs mód, akkor képesek a nap egy órájában összegyülni valahol néhány percre. Ha egy fedél alatt laknak, akkor pedig a törvényhozás órája után pár percet csevegnek egymással. A törvényhozás órája pontosan az ami a neve, ugyanis a trafalmadori politikai és társadalmi élet nem ismeri a képviselő fogalmát, mindenki mindenről hozhat törvényt, amit bárki meg vagy leszavazhat tetszése szerint. Az egész szavazósdit egy remekül kiépített hálózat segíti, minden trafalmadori köteles napi egy órát ezzel a szavazósdival eltölteni. folyt. köv...
Én ezt nem hiszem el amit itt írtok mert ilyen nincs és biztos csak hülyéskedtek itt mert nagyon ráértek de én már nem vagyok pisis kiskölyök és engem ilyen marhaságokkal nem tudtok megetetni mint a hülye nővérem akart hogy az ő krapekjának ferarija van mert tudja hogy az az én kedvenc kocsim és szivatni akart mint ahogy ti is de én nem hittem el és egyszer kilestem őket a sarokról és láttam hogy egy piros trabantban csókolóznak és akkor én odamentem és mondtam hogy húzzon el a környékről ezzel a levegőszennyező vacakkal aztán gyorsan hazaszaladtam mert kiugrott az a hülye nővérem és meg akart verni de én gyorsabban futok mint az a dagadék és bezárkóztam a szobámba. Na ennyit a teleportról hogy én ezt nem hiszem el.
Ha mindezekkel megvagyok még mindig nagy problémát jelent, hogy mivel "nem mehetek" cyberteleporttal, hiszen most nem a kiképzőtelep a cél, és mivel Trafalmadori tartózkodásom alatt itthon mindössze néhány tizedmásodperc telik el, gondoskodnom kell arról is, hogy praktikusan a visszatérés utánni manifesztálódáshoz lehetőleg az ittmaradt másolatom anyagát használja fel a teleport, ha más anyagot használ fel vagy nem sikerül visszafelé pontosan a kiindulási helyemre irányoznom a trafalmadori teleportot, akkor megint meg kell küzdenem a feles példányommal, és annyira utálom saját magamat gyilkolászni, segítséget meg nem bérelhetek fel, két okból sem, egyrészt semmi biztositékom nincs arra, hogy a segítő nem téveszti össze az ittmaradott hasonmásomat velem, másrészt ez a mostani kis kiruccanásom, szigorúan titkos, mint már említettem könnyelmű igéretet tettem egy nagyon kedves a trafalmadori ellenálási mozgalomban vezető szerepet ellátó jóbarátomnak, hogy kihasználva a trafalmadoriak idegenekkel szembeni feltétlen törvénytiszteletét, a trafalmadori törvény egy kiskapuját kihasználva megszerzek az ellenálási mozgalmuk számára egy szigorúan örzött a trafalmadori történelem, a valós történelem egy darabkáját tartalmazó memóriachipet, aminek fejében ők, mármint a trafalmadori ellenálás, hálájuk jeléül örök életemre ellátnak engem zsebteleportokkal. Kétségtelenül kecsegtető ajánlat volt, de vétkes könnyelműség volt elfogadni, mivel a vállalkozás cseppet sem veszélytelen, a fontosabb adatokat tartalmazó trafalmadori memóriachipeket általában életveszélyes logikai és kémiai csapdák védik, ha alkalmazhatatlan deaktiválóval próbálkozom igen könnyen megtapasztalhatom, hogy milyen érzés hirtelen elveszíteni a védő nyálburkot trafalmadoron és 2 Ph érték körüli levegőben fürdetni arcomat és egyéb testrészeimet, vagy egyszerre átélni eddigi életem összes kellemes avagy kellemetlen élményét, ami higgyétek el, ugyanolyan rossz. Egyszóval igencsak törnöm kellett a fejemet, és borzasztóan észnél kell lennem, mert igen könnyen utolsó utazásommá válhat ez a kis kiruccanás, de ha minden jól megy a zsebteleportok segítségével fantasztikus kalandok sora nyílik meg előttem, ha pedig, és ennek sem kicsi az esélye a trafalmadori ellenálás ennek a memoriachipnek a segítségével magához tudná ragadni a hatalmat, akkor legendás alakja lehetek a trafalmadori történelemnek, ami szintén nem mellékes. Végülis döntöttem és lázas igyekezettel láttam hozzá, hogy mindent megfelelően előkészítve belevágjak a nagy kalandba.
folyt. köv...
Legútóbbi be nem tervezett utazásomból visszatérve, első dolgom volt, hogy becserkésszem majd megsemmisítsem ittmaradt másolatomat. Nem ment könnyen, de végső soron sikerrel meggyőztem őt, hogy jobb lesz, ha nem lesz. Ezzel sikeresen lezártam a "ragadozó" teleport által okozott kellemetlenségeim sorát és végre nekikezdhettem következő utazásom előkészítésének. Mint már említettem a teleportálás megfelelő előkészületeket kíván az utazni vágyótól, ezek elhagyása súlyos veszélyekbe, vagy örökös eltévedésbe sodorhatja az utazót, sok felkészületlen utazót láttam már én magam is, amint kétségbeesetten próbáltak a saját világukba visszajutni, és sokakon sajnos jómagam sem tudtam már segíteni, a legszomorúbb azon utazók helyzete volt, akik felkészületlenségük miatt esetleg másképpen lettek összerakva és ebben a formájukban életképtelenek bizonyultak volna a szülőbolygójukon. A felkészülés különösen fontos akkor, ha meghatározott helyre szeretnénk eljutni, és nem csak a kalandok kedvéért, a felfedezés izgalmáért utaznánk el egy számunkra még ismeretlen helyre. Éppen ezért semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy megfelelően felkészüljünk. Még az olyan sokat tapasztalt utazók, mint jómagam sem engedhetik meg maguknak, hogy hübelebalázs módjára ripsz-ropsz elnyargaljanak egy teleporthoz és aktiválják azt. Jelenlegi utazásom különösen megkívánta, hogy néhány dolgot beszerezzek mielőtt elutazom. Utazásom célja Trafalmador volt, no persze nem a kiképzőtelep, hanem maga az anyabolygó, a fantasztikus trafalmadori civilizáció központja, azon belűl is maga Mador a főváros. Most nyílván sokan felkapják a fejüket, hogy ez hogyan lehetséges, hogyan lehet ennyire behatárolt uticéllal utazni, mikor nemrég még arról beszéltem, hogy a teleportok képesek akár legerőteljesebb koncentrálásunk ellenére is kibányászni a tudatalattinkból annak a helynek a képét, ahová valójában szeretnénk eljutni, Trafalmador fővárosa pedig normális ember számára nem lehet vonzó célpont. Nos igen, jómagamnak is meglehetős fejtörést okozott, hogy Madort az általam oly annyira utált várost, ahová most is csak egy könnyelműen tett igéret miatt (amiről majd később mesélek) leszek kénytelen elutazni, milyen trükkel álcázzam kívánatos célhelynek, végül rájöttem, hogy más úton kell járnom és kockázatos tervet eszeltem ki. A tervem az volt, hogy úgy felbosszantok egy teleportot, hogy mérgében Madorra teleportáljon.
Vigyáznom kellett, nehogy avantgard teleporttal próbálkozzam, mert ezek mérgükben nemcsak Madorra küldenek, hanem kicsit másképp is raknak össze, ami valjuk meg nem túl egészséges. Szükségem volt tehát rengeteg rendörcsokira, törülközőre, és rengeteg mütyürre, hogy megérkezésem után felbérelhessek egy Salivary nyálarcút és keresnem kellett egy megfelelő teleportot aki eljuttat... folyt. köv.
megnyomtam a piros gombot... Szinte nem is láttam mi történt, mert szegény pára úgy eltűnt mintha sohasem lett volna. Sajnos ez az köddé válás nemcsak a Gettoom porhüvelyére, hanem a cuccaira is vonatkozott, pedig biztos találtam volna nála valami használhatót, bizonyára emlékeztek rá kedves olvasók, hogy a teleportáláshoz segítséget nyújtó személy hagyományosan jogot formálhat a feleslegre, mármint a felesleg nem élő részére, természetesen. Sajnos ez az esemény eszembe jutatta azt is, hogy amenyiben sikeresen hazavergődöm nekem is szükségem lesz egy kis "másolat megsemmisítésre" lévén, hogy a "ragadozó" teleport ami elragadott meghagyta rólam a copy-t otthon. Mivel nem szerettem volna ezen az átkozott bolygón is hagyni magamból egy fölös példányt, ezért muszály volt keresnem valakit, aki segít a teleportálásomban, vagy megkeresnem az előző teleportálásom helyén a remélhetőleg egyben maradt zsebteleportomat, bár ennek kicsi volt az esélye, mert sajnos a zsebteleportok nemcsak a fölös példányt, hanem sokszor saját magukat is képesek teleportálás után a devnullra tenni, jobb ötlet híjján elindultam a városka felé, abban bízva, hogy talán most a Gettoom távozása után előmerészkedő benszülöttek között találok valakit, aki segít, vagy a zsebteleportomat találom meg és végre eltűnhetek innen. Legnagyobb bánatomra azonban a városka ugyanolyan kihalt volt, mint ideérkezésemkor, ráadásul a zsebteleportot sem találtam meg, mindössze a kissé megolvadt és visszadermedt aszfalt látványa fogadott előző teleportálásom hűlt helyén. A reménytelennek tűnő helyzetből kerestem éppen a kiútat, mikor felfigyeltem rá, hogy újabb hűvös szél kerekedik, azt pedig már tapasztalatból tudtam, hogy ez minden bizonnyal újabb utazó érkezését jelentheti, nyargaltam is a teleport felé, ahogy csak bírtam.
Kivételes szerencsém volt, mert a teleportból egy kába zavart tekintetű sorstársam kászálódott kifelé, nyílván a nálunk garázdálkodó "ragadozó" teleport újabb áldozata lehetett, némi rábeszélés után hajlandónak mutatkozott arra, hogy cserébe a törülközőért, meg az egyéb nálam lévő mütyürökért kinyírja az itthagyott feleslegemet. Ezután szerencsésen hazateleportáltam, mégsem volt kárbaveszett erőfeszítés, arra törekedni, hogy elhagyjam végre a kárbaveszett erőfeszítések bolygóját.
Elrablóim, egy ablaktalan szobába belöktek és magamra hagytak.
A szobában majdnem töksötét volt, csak az ajtó melletti kis vaskályhából szűrödött ki a tűz fénye. Ez a kályha volt az egyetlen tárgy a szobában, még egy szék sem volt, ahová leülhettem volna. Türelmesen vártam egy darabig, de kezdett nem tetszeni a dolog, ösztönösen is a szabadulást keresve az ajtóhoz léptem és lenyomtam a kilincset. Legnagyobb meglepetésemre az ajtó nem volt bezárva, egy hosszú folyosóra nyillott. Komótosan végigsétáltam a folyosón, megkerestem a kijáratot és könnyed léptekkel elindultam a teleportáló állomás felé. Gondolataimba mélyedve felpakaszkodtam a kis magaslatra, ahol szórakozottan belebotlottam a Gettoomba. A Gettoom kivételesen barátságosnak mutatkozott, megkért, hogy teleportálása után sziveskedjek megsemmisíteni a porhüvelyét, mert neki sajnos elromlott az androidja, és sajnálatos módon az önmegsemmisítő szerkezetét sehogysem tudja beprogramozni, de szerencsére van rajta pánik gomb, megmutatta, az a kis piros, modta, hogy nyomjam meg, ha eltünt, majd bekínlódta magát a teleportba és elviharzott. Vártam egy kicsit, majd miután az ittmaradt Gettoom kikászálódott a teleportból megnyomtam a piros gombot... Folyt. köv
felkerekedtem és elindultam csak úgy az orrom után, hogy ha már ide csöppentem, kicsit körülnézzek a környéken... A köd szép lassan eloszlott, ahogy lefelé ballagtam a magaslatról és a táj egyre színesebb lett. Egy idő után ráakadtam egy parkettalécekből összegányolt útra, ami egy meglehetősen furcsa városkába vitt. A házak mindegyikére jellemző volt, hogy az idővel dacolva a befejezetlenség különböző stádiumaiban lakatlanul roskadoztak. Hosszasan kóboroltam az utcákon, de egy teremtett lélekkel sem találkoztam, az egész városka teljesen kihaltnak tűnt. Hirtelen hűvös szél támadt, fáztam, magam köré tekertem a törülközőmet, talán most először láttam hasznát, hogy a Trafalmadoriak többsége jó kövér a sok édességtől, mert az én Trafalmadorimnak is jókora törülközője volt, megtette köpenynek. A szél azonban amilyen hirtelen fölkelt, oly gyorsan el is ült, később rájöttem, hogy újabb utazó érkezését jelentette, mert hirtelen meghallottam a semmivel össze nem téveszthető gettoom kürtszót, ami még a legbátrabb teremtmények ereiben is megfagyasztja a vért, a városka lakói nyílván valahonnan sejthették, hogy jönni fog egy Gettoom ezért is bújhattak el. Jónak láttam hát, ha én magam is megbújok valami zugban, nem mintha magam megijednék egy Gettoomtól, de semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy végighallgassam verseit, áriáit és egyéb szörnyszüleményeit, a világ legmagamutogatóbb és legfárasztóbb teremtményeinek ezen képviselőjétől. Behúzodtam hát egy közeli épület lépcsőfeljárója alá és onnan lestem a Gettoomot. A Gettoom nemsokára megérkezett, magabiztosan trappolt végig a városka utcáin, mohón keresett szemével valakit, akinek előadhatná legújabb elmeszüleményét, egyre csalódottabb lett, hogy nem talált áldozatot. Jó 4 méter magas volt, gyémántokkal kivert nehéz koronáját és az egész testét beborító neoncső költeményét a mögötte le lemaradozó androidja világította meg egy spotlámpával. A Gettoom hirtelen megtorpant, majd a ruhája alól előkapott néhány ősnyomtatványt, incunabulát majd jelentőségteljesen meghajolt a négy égtáj felé és érces hangon hozzákezdett a felolvasásukhoz, próbálni kezdett. Egy ideig mélán, megadóan hallgattam felettéb unalmas előadását, de aztán előkerestem a zsebteleportomat és a segítségével elhúztam a csíkot. Rájöttem, nagyon találó neve volt ennek a bolygócskának, mert tényleg kárbaveszett erőfeszítés volt márcsak a felszínes megismerése is.
Sajnos azonban a zsebteleportom alighanem gyártási hibás lehetett, vagy magam nem voltam képes megfelelően irányítani, mert legnagyobb meglepetésemre megint csak a magaslaton találtam magamat, a romos teleportáló állomás előtt. A közeli városkából szerencsére már csak haloványan szűrödött el idáig a Gettoom szavalata és egyre halkult is, mivel kétségbeesetten elindultam a városkával ellenkező irányba. Alig tettem meg azonban pár métert, valakik, vagy valamik fogságba ejtettek... Folyt. köv...
A burokszakadás eetén sem kell nagyon megijednünk, a burok képes némi önjavításra, viszont igen könnyen megfulladhatunk, ha nem gondoskodtunk a burok mögött a magunk oxigénnel való ellátásáról. Node hagyjuk a burkot, a Nyálarcúakat, és engedtessék meg, hogy végre elmesélhessem legutóbbi útiélményemet, amit egy "ragadozó" teleportnak köszönhetek és ami miatt, oly sokáig távol voltam.
Utazás a kárbaveszett erőfeszítések földjén!
Ezen utazásom rendhagyó módon kezdődött, éppen hajnali sétámat végeztem, mikor hirtelen 5 óra irányából rámtámadt egy "ragadozó" teleport és elragadott. A támadás teljesen váratlan volt, és jómagam felkészületlenül, törülköző, rendörcsoki, fogkrém és fogkefe nélkül, gyakorlatilag teljesen utazásra alkalmatlan állapotban már lebegtem is át a féregjáraton, mire ráeszméltem, hogy mi történt.
Még nagyobb bánatomra ráadásul teleportálás közben elakadtam a már említett rióhoz hasonló helyen és igencsak hálásan gondoltam arra, hogy mégiscsak meghagytam a szakállamat.
Első dolgom volt, hogy kerítsek valahonnan egy törülközőt, ennek a törülközőszerző buzgalmamnak nagyon is nyomós okai voltak, ugyanis egyrészt nagyon jó idő volt és szerettem volna csobbani egyet a tengerben, mielőtt újra visszaszívódnék a féregjáratba, másrészt a közelben láttam néhány Repetuumi Varacskospofát és nem lett volna éppen életbiztosítás törülköző nélkül összefutni velük, elég rövidlátóak, nem bíztam abban, hogy sikeresen megkülönböztetnek a helyi létformától és nemigazán lett volna kedvem a vacsorájukká válni. Ennyi szerencsétlenség után, igencsak kapóra jött, hogy óvatos törülköző vadászó bóklászásom során ráakadtam egy szerencsétlenül járt Trafalmadori holttestére, még nagyobb szerencse, hogy volt törülközője is, no meg sok egyebe, ezeket a tárgyakat szorgalmas hullarablóként viselkedve gyorsan magamhoz is vettem, és nagy örömmel nyargaltam velük lefelé a tengerpart irányába. De örömöm nem tartott sokáig, mert mielőtt még leérhettem volna éreztem, hogy lassan összeszűkül a gyomrom és ez tapasztalataim alapján majdnem biztos jele volt annak, hogy az utazásom tovább folytatódik újfent a féregjáratban. A megérzésem most sem csalt meg, mert hirtelen körülvett és újra beszippantott a féregjárat.
A nagy izgalmak és a kimerültség miatt, sajnos nem sikerült kitartanom és a féregjáratban való lebegésem során valószinüleg elveszthettem az eszméletemet, mert miután magamhoz térve kievickéltem a teleportból amibe kerültem, egy meglehetősen büdös bolygón egy özönvíz előtti kissé romos teleportáló állomás mellett nézegethettem körül, semmiképen sem túl optimista tekintettel a távoli ködbevesző tájat fürkészve. Miután sem különösebben érdekes vagy más egyéb megtekintésre érdemesnek látszó dolgot nem láttam a környéken, leültem egy közeli sziklára és a szerencsétlenül járt Trafalmadori utazótól elzabrált zsákmány tanulmányozásába fogtam. Elkeseredettségem pillanatokon belül boldog eufóriává változott, mikor ráleltem a Trafalmadori szütyőjében egy frankó, láthatóan feltöltött és működőképes zsebteleportra. Nos, miután eme szerencsés fordulatnak köszönhetően a hazaút biztosítottnak látszott, és további említésre méltó tárgyat nem találtam, és a zsebteleport szerint a hely a "kárbaveszett erőfeszítések bolygója", felkerekedtem és elindultam csak úgy az orrom után, hogy ha már ide csöppentem, kicsit körülnézzek a környéken.
folyt köv...
(c) Munchausen
Miután megigértem, első dolgom volt, hogy legutóbbi, kissé hosszúra nyúlt utazásomból visszatérve ne rögtön ezen út élményeit osszam meg a kedves olvasókkal, hanem előtte egy kicsit meséljek a nyálarcú Salivary lakókról. Egy kedves barátom révén, aki fél életét a Salivary történelem tanulmányozásával töltötte el igen sok mindent tudok a nyálarcuakról bár eddig Salivary-t szerencsésen sikerült elkerülnöm a lakóival egyetemben, bár néha igen közel jártam ahhoz, hogy ébren találkozzam egy-egy Salivary Nyálarcúval, de szerencsére eddig csak eszméletlen állapotban kerültem velük közelebbi kapcsolatba néhányszor, amikor a trafalmadori kiképzőtelepen kötöttem ki egy jól álcázott hyperlink teleportnak köszönhetően. De valószinüleg ha eszméletemnél lettem volna, akkor sem magát a nyálarcút csupán védőöltözetét tudnám leírni, mivel Salivary nyáltengerén kívül, ezek a lények kénytelenek a saját nyálukból készített védőöltözetüket hordani, mert nagyon gyenge az immunrendszerük és egy mezei nátha számukra a legsúlyosabb dögvésznél is veszedelmesebb halálos kór. Az étkezésük is rendhagyó, mert a Salivary krillnek nevezett rákocskán kívül semmi mást nem fogyaszthatnak el veszélytelenül, azért persze néha bedobnak egy jól sterilizált hamburgert, de csak módjával, ugyanis ez körülbelül úgy hat rájuk, mint ránk emberekre egy vizespohárnyi házipálinka, viszont nekik sokkal rövidebb ideig tart a feldobódottság de sokkal tovább a macskajaj és a másnaposság, éppen ezért közöttük kevesebb a szenvedélybeteg mint a mi sorainkban. Bár a mindenféle kibernetikus mütyűr által érzett kóros szenvedélyük sokszor nagyobb romlásba viszi őket, mint minket a drog vagy az alkoholizálás. Ennek a szinte olthatatlan szenvedélynek köszönhetően a Trafalmadori őrszemélyzet kedvenceivé váltak, ugyanis a Trafalmadoriaknak nagyon jól jön, hogy a kiképző bázisaikon és a dokkoló állomásaikon nem kell költséges drága, energiazabáló sterilizátorokat alkalmazniuk, megteszi egy olcsó bérű Salivary Nyálarcú is, aki nem sajnálja a védő nyálburkot ha cserébe valamilyen kis mütyürt elbirtokolhat. Ez a nyálburok amúgy maga a csoda mivel kifelé bármit átenged, viszont befelé csak néhány meghatározott elem, molekula képes átvergődni a nyálburkon. Szerencsére az éltető oxigént a nyálburok átengedi ha nem szenvedünk el egy burokszakadást, akkor a legveszélyesebb, legszennyezettebb helyeken is nyugodt lélekkel átkolbászolhatunk... Folyt köv...
Egyszer a Tau Ceti környékén valaki teleportozta a teherhajóm bal oldalát, vagy egy hetembe került a letisztítása. Nem tudjátok ki használ ekkora portot (kb. 1200m hosszú felületrôl van szó)?
Sajnos már megint sikerült jó messzire elteleportálnom magamat, ezért a folytatás kicsit csúszik, de ha csoda történik, akkor még ma várható az a bizonyos Nyálarcú ismertető. ;-)
Addig is a honlapon ott az első 6 rész.
Mielőtt még belekezdenék a teleportálási tanácsadó 6. részébe, szerentném felhíni a figyelmeteket, hogy az eddigi 5 rész megtalálható a MADHOUSE BBS honlapján egy link alatt.
Teleportálási Tanácsadó 6.
Az előző részt ott hagytam abba, hogy homályos utalást tettem egy Nyálarcú Salivary lakóra, aki "ragadozó" teleporttá vált. Felmerülhet a kérdés, hogy miként vállhat valaki teleporttá? Nos, ennek csakis egyetlen módja van, mégpedig csak akkor vállhat valaki teleporttá, ha éppen teleportálás közben a "cél" teleport elhalálozik. Ilyenkor az utazó egyszerűen teleporttá válik.
ezért is van a teleportoknak egyéniségük, a valamikori utazó egyénisége határozza meg azt is, hogy milyen tipusú teleport válik belőle, a Nyálarcú Salivary lakókból általában rövid életű "ragadozó" teleportok lesznek, ez az egyéniségükből fakad, nagyon ritkák az olyan Nyálarcúak, akik alakváltó teleportokká válnak, a 3. kategóriába tartozó cyberteleporttá válásukra pedig még sohasem volt példa, ez a cyberteleporttá válás különben is csak az emberi fajra és a Trafalmadoriakra jellemző. Ez utóbbiakra oly annyira, hogy belőlük szinte csakis cyberteleport válik. A cyberteleportok nem bizonyítottan örökéletüek, legalábbis eddig még senki nem látott cyberteleportot elhalálozni, így aztán azt sem tudjuk, hogy milyen lehet egy halott cyberteleport, viszont arról nagyon is vannak információink, hogy milyen például egy halott alakváltó teleport, ezek bizony haláluk után a világegyetem két leggyakrabban előforduló elemére hidrogénre és stupidity-re bomlanak.
Miután ebben a részben a teleportok születéséről és haláláról kellő információt adtam, úgy érzem beszélnem kell a sokat emlegetett Nyálarcú Salivary lakókról, de remélem megbocsátást nyerek, ha erre a következő részben kerítek sort, addig is minden kedves olvasómnak kellemes teleportálást és biztos visszatérést kívánok.
Mivel eddig kérdések nem jöttek, jöjjön a teleportálási tanácsadó 5. ;-))
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogyan érheti el az utazó azt, hogy egy teleport őt a kivánt helyre teleportálja, hogyan manifesztálódik az utazó az új helyen? Nos, az első kérdésre a válasz rendkivül egyszerűen megadható, a teleportok az utazó tudatalattiját átkutatva szinte halálos pontossággal rálelnek arra a helyre, ahová az menni szeretne. Ha az utazó úgy érzi, hogy rossz helyre keveredett, akkor ezt legtöbbször a teleport hibájának rója fel, pedig lehet, hogy olyan mélyen volt eltemetve a tudatalattijában a hely lenyomata, hogy egy darabig nem érti, miért pont oda került. Mivel azonban sajnos legtöbbször megadott helyre kell eljutnunk, ezért meg kell próbálkozzunk azzal, hogy erősen koncentrálunk teleportálás közben egy helyre, ahová el szeretnénk jutni, ha jól csináljuk, akkor sikerül a dolog, ha rosszul csináljuk, vagy esetleg maga a teleport gondolja másképpen a dolgot, (szeszélyes józságok) akkor bizony néha nagy slamasztikába kerülhetünk. Sokszor előfordul, hogy a tudatalattinkban létező helyet erős koncentrálásunk ellenére is könnyedén felfedezi a teleport, főleg a tapasztaltabb, idősebb teleportokat nehéz átverni, és mivel ha erre a helyre juttat miket a teleport, akkor az számára majdnem biztosan jobb, ezért a teleportokat nehéz irányítani. Akadnak ügyeskedők, akik jó pénzért tanfolyamokat tartanak, mondván, hogy segítségükkel ezen sikertelen esetek számát csökkenthetjük, de ne hallgassunk rájuk, ezek rendszerint becsapnak minket és ismeretlen helyre teleportálják el magukat a kicsalt tandíjjal együtt.
Sőt, akadnak olyan csalók, akik még azt is megpróbálják elhitetni velünk, hogy képesek arra megtanítani minket, hogy a manifesztálódás során bizonyos kisebb-nagyobb hibáinkat kijavítsuk, pedig ez már tényleg szinte a lehetetlennel határos dolog, hogy miért is? A manifesztálódás ugyanis úgy történik, hogy a célunkhoz érkezve ennek anyagából épít fel a másik teleport bennünket. Már az elején utaltam arra, hogy minden teleportnak van egy bizonyos tömeghatárpontja, sajnos ez a célteleportokra is igaz, szerencsére minden teleport képes arra, hogy bármilyen anyagot bármilyen anyaggá átalakítson, aggódásra csak akkor van okunk ha valami rendkivül anyag és energiaszegény helyre kerülnénk, de ennek az esélye nagyon kicsi. Megérkezésünk után, azonban igyekezzünk minél gyorsabban elhagyni a teleportot, mert nem nagyon szeretik, ha hosszabb ideig időzünk bennük, ha ránk unnak, elteleportálnak minket mérgükben valahová, és ez sajnos legtöbbször Salivary, ahol a már említett nyálarcúak élnek, akikről később még mesélnem kell, mivel az ő létük és történelmük nagyon szorosan kötődik a teleportokhoz, maga ez első "ragadozó" teleport is valószinűleg Salivary nyálarcú lehetett telporttá válása előtt. Ez az utolsó mondat magyarázatra szorul, a magyarázatát, viszont már csak a következő részben fogom leírni, addig is mindenkinek jó teleportálást kívánok.
És teleportálás előtt,fogyasszunk el sok sós chipset,meg pár korsó sört.
Ha elegendő mennyiségű söröt fogyasztunk,már nem is lesz szükség teleportációra.
Amint igértem itt a folytatás, sikeresen visszavergődtem mégpedig pont egy olyan teleport miatt estem csapdába, ami a még nem említett 3. kategóriába tartozik. Ezek a teleportok közel állnak a "ragadozókhoz" de velük ellentétben nem becserkészik, hanem elcsábítják áldozatukat. Általában mezei hyperlinknek vagy bannernek álcázzák magukat és elég rájuk kattintani, máris elteleportálnak bennünket egy Trafalmadori katonai kiképző bázisra, ahol egy meglehetősen kemény kiképzésen kell résztvennie a gyanútlan utazónak. Még a legmillitánsabb lelkületü utazók is borzalmas dolgokat mesélnek erről a helyről, a kiképző bázison 3 napot kell eltölteni és bár rendszerint elméleti oktatás teszi ki a képzés nagy részét, fizikailag csak igen kevéssé terhelik meg az utazót, a szerencsétlen mégis rettenetesen elfárad, mivel naponta csak 6 óra pihenőt engedélyeznek, ezt ők relaxációs gyakorlatnak nevezik, de aludni nem lehet ez idő alatt, mivel ez idő alatt szinte a fájdalomküszöb környékén kószáló hangerővel zenét sugároznak. Az egyetlen lehetősége az utazónak egy kis pihenésre akkor nyílik meg, ha valamivel meg tudja vesztegetni az édesszájú Trafalmadori kiképző őrmestereket, a füldugókat felejtsétek el, azokat megérkezés után azonnal elszedik tőlünk a buta nyálarcú Salivary lakók, akik a fogadóküldötség szerepét betöltve azonnal megfosztanak tárgyainktól és a Trafalmadori légkör káros behatásaitól védő nyálburokkal köpködnek be, de szerencsére a véletlenül nálunk lévő szerves anyagokat beleértve az élelmiszert is meghagyják, ezért illik figyelni arra, hogy netezés közben mindig legyen a zsebünkben csoki, még jobb, ha rendőrcsoki. A Trafalmadori őrök nagyon buknak a csokira, elvenni azonban nincs joguk, de ha mi "önként" odaadjuk nekik, akkor elintézik, hogy átkerüljünk a "konyhára", az sem egy szívderítő hely, de ott legalább lehet pihenni, szerencsére a kiképző bázisról ritkán teleportálnak el, ha még nem találtátok volna ki, akkor a "konyhán" az u.n. teleportálás során feleslegessé vált testek feltrancsírozása és húspogácsává átalakítása történik meg, később ezeket szállítják át, a világ összes gyorséttermébe hamburger alapanyagnak. Ha még nagyobb szerencsénk van, akkor találhatunk valamelyiknél zsebteleportot, és ennek segítségével a három nap letelte előtt hazateleportálhatunk. Nekem is így sikerült hazajutnom a minap, bár ez a mi világunkban nem sokat számít, mert amíg Trafalmadron vagyunk a mi időnk gyakorlatilag áll, illetve annyira lelassul, hogy a külső szemlélő számára, aki szinte még a féreglyuk megjelenését sem látja meg, pusztán csak úgy tűnünk, mintha egy percre elbambultunk volna.
Tehát nagyon figyeljetek oda, mielőtt egy ismeretlen bannerre vagy hyperlinkre rákattintanátok, mert ki tudja, még az is lehet, hogy a Trafalmadori kiképző bázison találjátok magatokat, mindenesetre az óvatosabbak ügyeljenek arra, hogy netezés közben legyen náluk törülköző és rendőrcsoki, akkor nagyobb biztonságban érezhetik magukat.
"Elloptak egy teleport-készüléket a budapesti Teleport Múzeum raktárhelységéből.
Ismeretlen tettesek vélhetőleg a kora hajnali órákban betörtek a VIII. kerületi Teleport Múzeumba, és magukkal vitték a gyűjtemény egyik legértékesebb darabjaként számontartott TR-2b (Ladybird) márkájú teleport berendezést. A betörők a raktár egyik ablakát betörve hatoltak az épületbe, de - mint azt Borgucsák Henrietta rendőrségi szóvivő elmondta - a készüléket egy - még működő - teleport segítségével sikerült eltulajdonítani, így sajnos értékelhető nyom, valamint szemtanú a nyomozás jelenlegi szakaszában még nem áll a rendőrség rendelkezésére."
Egyszer véletlenül belebotlottam egy teleportba. Azóta nem találom magam... De még így is jobb mintha elveszítettem volna a fejem...
Én a Queen-től a Don't lose your head című számot fütyültem.
