Szimpatikus ötlet tényleg, örülnék, ha megvalósulna. De addig is, a Hornék alatti 20 %-os reál nyugdíj érték csökkenés után a jelenlegi 10 szeres emelés is nagy előre lépés.
Az MSZP ide-oda kapkod, de itt a VÉGE! 2002-ben az lenne a meglepetés, ha egyedül kormányra kerülne.
Mert hát a szadesz lufi leeresztett.
A többi balos csapat közül a Munkáspárt már csak 4%-ról álmodhat, de ez is meglepi lenne, ha 2002-ben eddig botorkálnának. O, mint az MSZP apukája elorevetíti tékozló fiacskája jövojét. A Munkáspárt halott párt. Ez vár maszopékra is.
Fuggetlenul attol, hogy most melyik part hogy all, es fuggetlenul attol, hogy eppen melyik kozvelemenykutato mit mutat ki....
Egy biztos, a legerdekesebb adat megiscsak a nemszavazok, "nem tudom"-ok aranya.
Ez pedig tul nagy, akarmelyik ceg adatait nezzuk.
(30-50% a kulonbozo kimutatasok szerint.)
Azt hiszem, eppen emiatt _nem lehet semmi biztosat megmondani_ arrol, hogy mi lesz a valasztasok eredmenye 2002-ben.
Nem.
Győződ ha véletlenül (Uram bocsá') melléfog és értékeset alkot: örülök neki. Elismerem érdemeit és terjesztem is. Sajnos ilyent tőled még nem pipáltunk. Te csak oda nyalsz, kizársz minden más lehetőséget.
Egyébként, Győződre szavaztam.
Sajnos leszerepelt nálam, mint sokan mások.
És ha elgondolkodsz, te nem ugyanígy vagy? Azért vagyunk itt, hogy egymást győzködjük. Eddig számomra nem voltál elég meggyőző. Nálam egyelőre a Viktor a győző.
Nem hargszom. Nem bántottál meg. Nem is tudsz.
Csak az nem tetszik, hogy mindig mindent, ugyanabból a szemszögből látsz és el is hiszed, hogy csakis neked van igazad.
Ennyi.
Valamiért ma nem tették fel a Magyar Nemzet Honlapjára, ezért beszkenneltem:
KÉTEZER LEÜTÉS
Ráférne már az országra egy olyan miniszterelnök, aki még tudja különböztetni az áfát az IFÁ-tól.
(Csintalan Sándor a Hetekben)
Bukfencezik-e még Csintalan a Hősök terén? Ő mindenesetre a partvonalon kívűlről is azt üzeni: „Ha szükség lesz rám, kész leszek. "Pedig tudja: '94 és '96 között ügyvezető alelnökként komoly felelőssége volt a pártfinanszírozásban - ő érintkezett a gazdasággal (kivéve persze az olajgazdaságot). Amúgy az olajügyet porhintésnek tártja: „Ha ez a játék az olajmaffiák leleplezésére menne ki, ezek az emberek - Nógrádi és csapata - már .rég nem élnének." (Azóta már robbant egy kézigránát.) Ez ügyben „a kisgazdapárt is balek: intellektusuk nehezen üti meg azt a mértéket, hogy fölfogják, mivel játszanak." Csintalané megüti, úgyhogy elhihetjük neki: Máté László 750 milliós megvádolása „azért nem életszerű, mert ennyi pénzért már kell valamit csinálni". Nincs kétsége afelől, hogy „.Közzé-Európában egy ilyen projektet. úgy lehet hatékonyan megcsinálni, ha színezve van egy kommunistával meg egy zsidóval." A régió leantiszemitázásának indoka: szerinte Pető Ivánt azért keverték bele, mert „Mari néni számára nincs más ismert zsidó politikus”. Áttérve a jövőre, a különben hálátlan MSZP-nek nincs alternatívája: Németh Miklós és Medgyessy Péter közgazdasági műveltsége ugyanis „meghaladja az átlag Figyelő- és HVG-olvasó szintjét'; míg Orbáné és Járaié nyilván nem (lásd az áfa-IFA.-párhuzamot). Orbán ráadásul nem is emlékezhet (?) az IFÁkra, szerencsére „2002-ben már nem a kor és küllem lesz a legfőbb választási szempont". Orbánnal kapcsolatban azért elismeri: „Tony Blair sem úgy keletkezett, hogy elmentek Füzesabonyba, és rátaláltak"- igaz, Némethre Londonban találtak rá. Ha Csintalan osztaná a lapot, nem is vinné be a pártelnökségbe: ehelyett kreálna neki egy kormányprogram-irodát, intenzív sajtóval, leválasztva a konzervatív oldalról a keresztényszociális szavazókat - Kovács László meg csak huzakodjon Hornnal a pártban. Nem luxus az MSZP-nek egy ilyen stratégát Óbudára száműzni?
1. ha van egy pontosan dokumentált, 100 milkás köztartozás, akkor az "bizonyítatlan". Ha van sok, sokmilliárdos ügylet, amikrol csak azt tudni, hogy valószínuleg voltak, de SEMMI, (hiteles) információ nincs arról, hogy kik és hogyan csinálták, akkor az bizonyítottan a szocik muve.
2. ha valakiknek, valaha sikerült egy nagyot lopniuk, csalniuk, sikkasztaniuk, akkor "nekünk" is szabad lopnunk, csalnunk és sikkasztanunk — legalább addig, amíg ezt a szintet el nem érjük. Aki pedig ez ellen tiltakozik, az nemcsak demagóg, de erkölcstelen is: elvégre az "nekünk" JÁR.
Nem én azt mondtam, hogyha ezermilliárd bizonyított és tévedés legfeljebb felfelé lehetséges, akkor egy fikázás szintű, bizonyítatlan 100 millió nevetséges.
Probalom megerteni a logikadat: Ha valaki csak 100 milkat burkol (fogalmam sincs az igaz osszegrol) az, meg OK, mert talalt valakit, aki nagysagrendileg tobbel gyanusithato. Innenotl kezdve, aki felhozza a 1e08-t, az csak mazolas.
Ha jol ertem ez azt jelenti, hogy holnaptol nyugodtan lophatom a napi betevo turo rudimat?
Te egyebkent valonan hiszel benne, hogy a Fidesz makulatlan, vagy tudod, hogy nem az, de elnezed nekik, mert szimpatikusak.
Elég nagy hülyeség kell ahhoz, hogy valaki az ezermilliárdos bebizonyosodott olajpénzeket egy állítólagos cégátalakításokkal kapcsolatos 100 milliós ügyhöz hasonlítsa. Ez csak arra próbálkozás, hogy mindenkit befeketítsetek, mert ha sikerülne mindenkit besározni, rajtatok sem feltűnő az olajiszap.
Ezekkel a légbőlkapott FIDESZ fikázásokkal csak az a baj, hogy nincs közöttetek egy Pokorni, egy Deutsch, egy Pallag, akik felállna és bizonyítékokat rakna ki az asztalra. Enélkül is lehet hülyíteni a népet, de most, hogy Horn Gyula levetette álarcát, ez már aligha fog sikerülni.
A zámolyiak óta az alkoholista lompos lumpeneket már nem díjazzák az emberek.
Hm.
Azon gondolkodom, hogy Boross Péternek, és Pintér Sándornak miféle aktáik lehetnek a most hatalmon lévőkről, hogy még a legfőbb ügyész is pillanatok alatt megálapította róluk (Boldvaival együt), hogy ártatlanok?
Énszerintem a FIDESZ túlkente a saját fejét szarral (országimázs, autópálya, nemzetiszinház, stb....,), és oly módon próbál kihátrálni alóla, hogy másokra keni oly módon, ahogy az "m2"-ben látható volt szerdán.
Vagy.
Polt Péter az mondta volna az "Össztűz" c. műsorban, hogy:
"Uraim, itt Torgyán pubi keveri a szart, mert kell neki a belügy, mert a képzeletbeli mézesköcsögből nem annyi jut neki amennyit kér, mert.....
És egyezzünk meg abban is, hogy minden valamire való nagy olajosnak( mint például Flajsz), bizony volt mentora." Ugye polgártársak ez így túl érthető, és egyszerű lenne, és a vitákat is megrövidítené.
Felébred reggel az ember, öntudatának kicsike sajkáját nehezen, vesződve odakötözi valahogyan a valóság szomorkás, elhagyatott partjához, emléktörmelékekbe gázol, előző nap, sok előző nap, amelyek összeállnak valahogyan múlttá, és akkor még felvihog hirtelen a jelen, és mostohája is, a jövő, és egyetlen, csak egyetlen öntudatlan, mámoros pillanatig úgy tűnik, hogy mégsem, mert az nem lehet, de mindjárt jön a kijózanodás, a keserű való: az ember rájön, hogy ő a Horn Gyula.
És ezen nem segít most már semmi sem, nincs hatalom, transzcendens erő, sebész, nehéz szagú kumisz, mákgubófőzet, füstös whisky, furcsa, karcos, nyomort enyhítő cujka, asszonyos, édes likőr, nincs az a proli kevert, vegyigyümi, sem olyan – én Istenem, ne hagyj el! – Hubertus, amely megtörhetné a gonosz varázslatot, amikor is a szénvegyületek egykoron öszszeálltak Horn Gyulává. Aztán, ha már így alakult, inkább összeszedi magát az ember, megtanul együtt élni a varázslattal, és bemegy a Parlamentbe, hogy felszólaljon a sok, a rengeteg platinaszőkévé vált olaj ügyében összehívott rendkívüli ülésen.
És most beszél ez az ember. Ez a teremtés.
Nézem szegényt.
Régen láttam.
Sokáig tart, míg rájövök, mi hiányzott belőle a legjobban.
Hát a keze.
És az ő kezének mozdulatai.
Minden lelkes, ambiciózus pszichológus megírhatná abból a nagydoktoriját.
Mutogat. Kinyújtott, rövidke ujjai visszafelé hajlanak. Aztán zakója zsebébe nyúl, tétován. De csak egy pillanatra. Mindjárt elő is veszi a balt, ismét előre mutat, majd előkerül a jobb is, s a kettő együtt végigsimít a ruhadarab oldalán, idegesen, reszketve, hogy aztán megragadja valahogyan a padon heverő papírhalmot s összerendezze azt, ettől a papírhalom széthullik, ő pedig újra a zsebében matat, begyűri, majd lesimítja a zseb hajtókáját, már nem egyek ők, van Horn Gyula, és vannak az ő önálló életre kelt kezei, most a nadrág oldala van soron, azon piszmog valahogy, újra a papírok (nem adják meg magukat a dögök). Volt egy osztálytársam a gimiben, ő tudta ezt a kezeivel, amikor kihívták felelni, meg egyszer osztálykiránduláson, amikor úgy tűnt, csókolózni fog egy nővel, de ugyanígy szétbabrálta a pillanatot, külön le kellett aztán ültetnünk, és tenni rá hideg borogatást. És ennek a szegénynek is lilásvörös már a feje, mint Imréé a gimiből.
És beszél.
De egyre érdekesebben ám. Zánkán vagyunk, az aszszonyék öreg házában, lassan megtelik a szoba, „hé, gyertek már be, ilyet még nem hallottatok!” – harsan a kiáltás, és jönnek, sok jó barát, látni, amit eddig még soha...
„Az az izé, na, nem tudom a nevét” – mondja önkezeiről levált Horn Gyula, a mi régi miniszterelnökünk, és mutat a kormánypárti padsorok felé, merthogy egy kormánypárti képviselőről beszél éppen...
Ezután hirtelen tegezőre vált.
Csendőrpertu.
„Te fiatal vagy” – valahogy így kezdi az egyik fideszes képviselő kioktatását. Majd, mert már belejött egészen, egyszer csak „Torgyán Pubiról” kezd értekezni. Ekkor a levezető elnök rendre utasítja, mire Horn Gyula néhány másodpercre átveszi az irányítást jobb keze felett, felmutat a pulpitusra, és azt ordítja, hogy „miért, ez sértő, ez sértő, na jól van, akkor Torgyán József, de neki is így mondom, a szemébe, hogy Torgyán Pubi...”
És így.
Uramisten.
Mint kapatos bunkó odalent a sarki krimóban.
Prolisó. Ez az igazi világ. Ezerötös kocka Lada, szőrkormány, bólogató kutyus, földbe ásott, pirosra meg sárgára festett használt autógumi teleültetve muskátlival, Ikarus busz a nadrágszíjparcellán, ablakain csipkefüggöny, szkájkabát, kacsingatós pénztárca, KB-ülés, párttitkárfrizura, sárga ujjvég, kommersz cserkó a titkos szekrénykéből a Lenin feje alól és Horn Gyula, a mi volt miniszterelnökünk, amint tegeződve Torgyán Pubit ordibál a parlamentben. Ez így egy, mindez kölcsönösen feltételezi egymást.
És körülötte az ő frakciója. Szervilisen vihognak, különösen az tetszik nekik, hogy ez az egész olajügy „kövér kacsa”. Ezt többször elismétli Horn úr, az egykori pufajkás karhatalmista, a nyugdíjasok ingyenrepülőjegyének atyja, aki miniszterelnök tudott lenni az én hazámban szabad választások után is, akkor, amikor elmentek a bizánci szovjet-oroszok, aki miniszterelnökként önfeledten cigányozott (csak hát akkor még nagyszerűen, gazdagságban éltek nálunk a cigányok, és direkte szerették, ha a miniszterelnökük cigányozik és cigánybűnözésről beszél, és akkor még eszükbe sem volt Strasbourgba menekülni), Horn úr, akivel koalícióra mentek az eszdéeszesek, és nem szégyellték magukat...
Többször elismétli szerencsétlen ezt a „kövér kacsát”, jelezve, hogy őszerinte az olajügy mögött Kövér László egykori titokminiszter, jelenlegi Fidesz-elnök sötét manipulációja áll. És Kuncze Gábor volt belügyminiszter, SZDSZ-potentát és népszínműhős most nem áll fel, nem mondja, hogy Horn úr ugyanazt teszi, amit Nógrádi: vagyis bizonyítékok nélkül, felelőtlenül vádaskodik. Az MSZP-frakció sem kéri ki magának, hogy volt miniszterelnökük megrágalmazta az egész kormányt, és megrágalmazta a parlament legnagyobb frakcióját is. Nem. Az MSZP-képviselők csoportja – mint mondtuk – hülyén vihog. Legjobban Vancsik képviselő vihog. Ha Vancsik képviselő vihog, felötlik mindjárt az emberben a nyájas smasszer, aki leereszkedően érdeklődik a siralomházban, jó lesz-e a kirántott hús rizsával utolsó vacsorára. Aztán, amikor kivihogták magukat Horn úr rágalmain, tegeződésén, pubizásán – az egész szánalmas, szovjet importból megmaradt prolisón, akkor felháborodnak Szalai Annamária felszólalásán, aki – tényleg helytelenül – kissé általánosan beszélt az MSZP múltjának olajfoltjairól. Herczog Edit MSZP-s képviselő viszont érdekes dolgokat kiabált Szalainak, az egész parlament azt hallotta, hogy a „k... anyád!”, később Herczog elmagyarázta, ő pusztán azt mondta, hogy „azt a kirelajzumát a körösztanyád térgye kalácsának!”, ami az ő szülőföldjén annyit tesz: „Nem értek egyet önnel, tisztelt képviselőtársam, és kikérem magamnak, hogy engem itt megrágalmazzon!”
És jött még Szanyi Tibor – naná, hogy MSZP! –, és Európáról beszélt. Mindig különös izgalom, ha Szanyi Tibor Európáról beszél. S amit Szanyi Európáról elmondott, azt meg is írta nemrég, a Magyar Hírlap augusztus 11-i számában. Ebből idézek most, önkényesen, kiragadva: „Európa nem tud és nem is akar a magyar kormány és ellenzéke vitáiban eligazodni, azt viszont nagyon is figyeli: mit akarnak a magyarok, még inkább: mi van a magyaroknál? Így! Összességében. Azaz: EGY ORSZÁG – EGY HANG! Ez az új Európa üzenete.”
Ez egy hülyeség, kedves, szeretve tisztelt Szanyi úr.
Ez akkor volt, amikor az önök frakciójának java még az MSZMP-ben ücsörgött, és hájfejű, négyelemis, alkoholista pártidióták Kaszópusztára jártak vadászgatni. Az volt az egy ország, egy hang. Már megbocsásson, Szanyi úr, de képtelenség lenne annyit kioperáltatni az agyamból, hogy egyformán tudjak beszélni Horn úrral. Ennél már csak az nagyobb képtelenség, hogy Európában létezik „egyhangú” ország. Tudom én, nehéz megszokni ezt a többpártrendszert, ezt az egész vircsaftot, ezt a „burzsoá csökevényt”, a sok „polgári elhajlót”. A „szovjethatalom plusz villamosítás egyenlő kommunizmus” legalább átlátható volt. De az élet harc, Szanyi úr. Odavan az egy ország egy hang. S ebből következően talán az is kiderül egyszer, kik tömték tele a zsebüket az olajszőkítésből, spontán privatizációból, bankkonszolidációból, búzaexport-támogatásból, zsurki vodkagyárból, szovjet államadósság-lebontásból, mobiltelefon-lehallgató készülékek vásárlásából, meg a volt MSZMP-vagyonból származó milliárdokkal.
Én erre várok.
Lehet, hogy Európa is?
Bayer Zsolt
Magyar Nemzet 2000. augusztus 26. 7 . oldal
Ez a Koko Laci miket hordott itt össze. Még jó, hogy Bimbum ezt nem látja, a végén leszélsojobbozná a Kovácsot is.( "Demagógia, uszítás az elozo kormányokra mutogatás.../hhhhh/.")
A három muskétás közt valóban nincs rivalizálás, csak szeretnék a másikat melegebb helyen látni. Az MSZP-hívok meg várják a negyedik muskétást, hátha az valami normális gyerek lesz.
„a magyar falu még visszasírja a tatárjárást”
Sot a török hódoltságot, a Habsburgokat, a vörös és fehér terrort, a nyilas rémuralmat valamint a szovjet megszállást. De leginkább az értelmes politikusokat. Kovács már nem az.
A három tenor produkciójnak vége, egyszer és mindenkorra. Horn, Kovács, Németh nem áriázik többé együtt. Az egyiket, az öreget, a Gyulát feláldozta az MSZP.
Ez úgy történhetett, hogy összeűlt a párt grémiuma és a média szakértők véleményét meghallgatva leültették maguk elé a volt miniszterelnököt.
-Te már úgysem rugsz lasztiba, -mondták neki, (gondolom)- ha a neved szóbajön 2002-ben, ez nekünk már csak szavazatveszteséget jelent. A Parlament színe előtt, a tv által közvetített öngyilkossággal azonban még segíthetsz. Ne félj, hálánk örökké üldözni fog.
-Remélem, nem úgy járok, mint a Rajk elvtárs, meg egyebek- hebegte Gyula, de megnyugtatták.
Amikor Gyula már otthon belemerűlt magánuszodája hűs vizébe, a párt legfőbb média szakértője kért szót, elmagyarázta: ezzel az öngyilkossággal minden problemát megoldanak. Megszabadulnak Gyula terhes emlékétől, a volt miniszterelnök nyíltszíni, emberi-politikai öngyilkossága az egész politikai elitet taccsvonalra küldi. Ehhez még rá kell tenni egy lapáttal, jó kis purparlét rendezni, az olajügyet általános, megélhetési üggyé tenni, amit minden birka megért, és amíg fel nem ébred benne az utca emberében is a gyanú, hogy valójában az olajügyben ő, a kisember is benne volt, haszonélvezőként, hiszen hatalomra segítette az elvtársakat hat évvel ezelőtt és annyit kapott tőlük, hogy csak na.
Addig azonban mindet bele! Vancsik eleresztheti benyögéseit, Herczog elvtársnő kurvaanyázhat is egyet, de utána, amikor már a kormánykoalíció sem bírja tovább cérnával és belemegy a sárdobálásba, hirtelen váltani kell: kétségbesesett pofát fágni, összeomlani, zokogni és sírni az erkölcsök eme zűllése miatt, és máris őket fogja sajnálni, velük fog rokonszenvezni a közvélemény. Ha az egész cirkusz véget ér, csak a könnyeit törölgető Csabainé képe marad meg az emberek emlékezetében. Ezt egy szociálisan olyan érzékeny szavazótábor nem fogja elviselni. Rögzül bennük az ártatlanul meghurcolt, batiszt zsebkendőjét lebegtető elvtársnő képe, és ha eljön az alkalom, a szavazúfülkében majd igazságot tesznek.
Ebben maradtak. A grémium tagjai közül távozás közben többen a két tenorra sandítanak, és van aki, már azon töri a fejét, a produkció következő felvonásának melyik legyen a főszereplője, Kovács, vagy Németh?
AZ MSZP-nek vidéken annyi meg egy bambi. Kész ende, fin. Beindult a nagy kampec. Választóinak kétharmada nyugdíjas, vagy volt párttag. Ezeknek lottek. Bács-Kiskun megyében egyetlenegy választó körzetben nem tudtak nyerni 1998-ban!!!!
Maradt nekik egy-két hagyományosan vörös megye, de azok is gyengélkednek. Hiába küldik körbe az országon/mint egykor a véres kardot/ Németh elvtársat, szegénykém mindenhol nagyot ég.
Nagyon jól mondod, én felejtkeztem el a falvakról. Amit én "vidék"-ként említettem, az a kisvárosokra vonatkozik. Ahogy Te is mondod, ott erős az MSZP. Biztos, hogy az adókedvezmények szavazatot fognak jelenteni, de ez csak 2001. februárban fog először jelentkezni, amikor az első 2001-es fizetést felvesszük. De abban ugye egyetértesz, hogy a helyi szervezeteket erősíteni kell (főleg minőségileg)?
Kedves rezső! Az árvíz elleni védekezés csakugyan komoly erőfeszítéseket követelt, és sokba is került. De én nem tudok arról, hogy a megkezdett útépítésekről irányítotak volna át gépeket, embereket és költségvetési pénzeket az árvízvéfelemhez. Arról viszont tudok, hogy a kormány második dolga az volt a hivatalbalépése uán, hogy leállította a Lotz Károly által eléggé alaposan előkészített autópályaépítési programokat. (az első dolga a Nemzeti Gödör projekt elindítása volt.)
Sok mindenben igazad van, de a vidékben nincs. Nem olyan jó ott az MSZP, mint ahogy gondolod, még városokban is elég nehezen képes nyerni. Egyes régiókból épp a pénzhiány miatt, szabályosan "kiveszett". Vidéken érzékenyebb a politizálás, kevés az egyedülélő idős ember, a volt "proletár", itt a baloldalnak nincs akkora tartaléka mint nagyobb városokban. Itt, ha egy gazda azt látja, hogy ma száz Ft-al több támogatást kapott mint tegnap, vagy jobban eladja állatait, arra szavaz és visz magával 30 embert. A városokban a mezőgazdasági támogatás ismeretlen fogalom, mig vidéken mindennapos ez óriási fegyver. A Fidesz számára további előny, hogy ellentétben az MSZP-vel a vidék apró-cseprő gondjaira "külön párt" jut, az FKGP. A Fidesz vidékorientáltsága révén egyébként önmaga is népszerű. Itt kevesebb a városiakra jellemző ideológiai szavazó, ha azt látják, hogy a mai jobb számukra mint a tegnapi, akkor a tegnapi MSZP szavazó is a Fideszre szavaz..Sokat számít a "vélemény", amelyet a község, kisváros meghatározó emberei adnak.. (Nagygazda, üzlettulajdonos, vállalkozó, helyi értelmiség) (Nem véletlen, hogy az FKGP vidéki képviselőinek előszeretettel választ kocsmárosokat). Az MSZP vidéken valójában folyamatosan teret veszt, hiszen a rendszerváltást megsinylő vidéki proletárréteg (bányászok, nagyüzemi dolgozók) jórésze már újból felemelkedő águkban vannak, de már nem mint proletár. Városokban az MSZP térvesztése csak a nyugdíjasok kihalásával következik be, tehát itt a folyamat lassúbb, de itt is megállíthatatlan.
Bár a Fidesz 2001 és 2002-es nyilvánosságra hozott adórendszere még nem látszott a legutóbbi felméréseken, figyelembe kell venni, akármilyen kevés is, önmagában több, mint amit az MSZP-SZDSZ a négy év alatt összesen a lakossságnak adott. Feltehető, hogy a Fidesz 2003-as, 2004-es igérete legalább ekkora mértékű biztosan lesz, ami ráadásul hihető is, tehát az utolsó fontos pillanatnak ez nyomós érve lesz.
A Fidesz a MIÉP-el ma is símán nyerne, de erre a kolalicióra szerintem nem lesz szüksége.
Az MSZP-nek élethalálharc lesz ez a választás. Ha most sem nyernek, egy kategóriával lejjebb kerülnek, és 10-15%-on stabilizálódnak. A nagy pártapparátus sok pénzbe kerül, és ha nem ők vannak pénzosztó helyzetben, a mostani bőkezű támogatók is más felé fordulnak. Meg is látszik a stílusukon mindez.
Nick! Én nemigen hiszek az MSZP generációváltásában. Nincsenek ott olyan nagynevű ifjú titánok, ráadásul a váltással pont az az érvük (kormányzati tapasztalat, nemzetközi ismertség) veszik el, amivel szívesen hivalkodnak.
A FIDESZ csak akkor nyerhet, ha jó egyéni jelölteket tud állítani. Olyanokat, akik közismert, megbecsült emberek a körzetükben. Jelenleg vidéken szinte nincs is FIDESZ, és a jelenlegi tagság nem is tud ilyen embereket felmutatni. Az MSZP kinevelte az egyéni jelöltjeit, ebben bizony a FIDESZ előtt jár.
Kis pártok nagy esélyei
Mivel a holtversenyes helyzetben minden voksnak óriási jelentősége van, egyértelmű: szükségük van rá. Ez azonban egyfajta kiszolgáltatottságot is jelent, hiszen a kisebb pártok is tudatában vannak fontosságuknak s megkérik az árát.
Az MSZP és a Fidesz a parlamenti választások óta versenyt vív a pártok népszerűségi listájának első helyéért. Egy éve, hogy a szocialisták vezetnek - most éppen 15 százalékos előnnyel -, de mégis kiegyensúlyozott politikai erőviszonyokról beszélhetünk. Abban az értelemben legalábbis, hogy két, nagyjából hasonló támogatottsággal rendelkező blokk áll egymással szemben. Ez a szituáció a két nagy párt - de különösképpen a Fidesz - számára állandó témává teszi a kisebb pártokat. Azt szeretnénk, ha azok szavazói egy az egyben átállnának hozzájuk és nem kellene a koalíciós kényszerek hálójában vergődniük. Számukra mindenképp kényelmesebb lenne egy kétpárti berendezkedés. Ez a gondolkodás a fiatal demokraták megnyilatkozásaiban és cselekedeteiben számos esetben tetten érhető, míg a szocialistáknál kevés jelét láthatjuk, nem emelkedett a hivatalos politika rangjára. Mivel azonban ez a bipoláris politikai berendezkedés távolinak látszik, a nagyok számára fontos aktuális szempontként jelentkezik, hogy a kis támogatottságú szövetségesek lehetőség szerint minél több szavazót meg tudjanak nyerni. Sőt ennél konkrétabb feladatuk lenne: afféle előretolt helyőrségként a szemben álló nagy ellenféltől csábítsanak át választókat. A Fidesznek sokat tudna segíteni a kisgazdapárt, ha a falusi agrárkötődésű MSZP-szimpatizánsokat megszerezné. Az MSZP-nek pedig az SZDSZ nyújthatna kellemes pozíciót azáltal, hogy visszahozná azokat az egykori támogatóit, akik most a Fideszt erősítik. A kis pártok létjogosultsága mellett szól, hogy mint a blokkok részesei szélesre nyitják a politikai, ideológiai kaput. Így azok is beállhatnak a jobboldali szavazók közé, akik a Fideszért nem lelkesednek. Mert mérsékeltebb politika hívei vagy mert radikálisabb ideológiai cselekvést kívánnának. S hasonlóképpen azok is támogathatják a balliberális oldalt, akinek az MSZP nem tartozik a kedvencei közé, de a jobboldalt még kevésbé szeretik. A kisebb pártok ilyesfajta szavazatszerző magatartásukkal segítik a blokkok vezető pártjait, de egyben felértékelik saját pozíciójukat is. Kettős lelkülettel viszonyulnak a nagyok a kicsikhez. Mivel a holtversenyes helyzetben minden voksnak óriási jelentősége van, egyértelmű: szükségük van rá. Ez azonban egyfajta kiszolgáltatottságot is jelent, hiszen a kisebb pártok is tudatában vannak fontosságuknak, s megkérik az árát.
Vegyük sorra, hogy mekkora erőt képviselnek s mely pártok tartoznak a kis pártok sorába. A Szonda Ipsos felmérései szerint a Fideszen és az MSZP-n kívüli szavazói táborok együttesen jelenleg a biztos pártválasztók közel egynegyedét teszik ki. Másfél éve voltak hónapok, mikor még az egyötödöt sem érte el az arányuk. Az adatokat időrendbe állítva semmiképpen nem beszélhetünk a kétpárti váltógazdálkodás eljövetelének és a többi párt eltűnésének trendjéről. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a koalíció és az ellenzék vezető erején kívül 5-6 párt számára biztosan van tér Magyarországon. A kisgazdapárt, az SZDSZ, az MDF, a MIÉP és a Munkáspárt ma még megtalálja helyét és szavazóit. Vannak agrárérdekek, léteznek liberálisan gondolkodók, találhatók mérsékelten jobboldali elveket valló, békejobbot nyújtó emberek, radikális - vagy tán szélsőséges - nemzetiek, s a kommunisták, a Kádár-rendszert visszasírók is köztünk élnek. A választópolgárok egyébként is hozzászoktak a többpárti felálláshoz. Csepeli Györggyel nemrég készített kutatásunkból az derül ki, hogy a válaszolók héttizede kettőnél több pártot szeretne látni a magyar politikai életben. És azt is megkockáztatjuk, hogy nagy valószínűséggel a mostaniakat - az elmúlt évtizedben ugyanis új szervezetnek nem sikerült erőre kapnia.
A kicsik legnagyobbika, az FKGP nem a legjobb időszakát éli. Az 1998-as parlamenti választás erőteljesen megrendítette a bázist, a távozók miatt hirtelen 10 százalék alá szorult a biztos szavazói kör. Ebből a rendszerváltás óta leggyengébb pozícióból azóta sem sikerült kiemelkednie a kisgazdapártnak. Az utóbbi hónapok még a szokásosnál is kisebb támogatottságot hoztak számukra, az 5 százalékos határ közelébe kerültek. Az FKGP-ről alkotott kép és a szavazótábor összetétele az utóbbi fél évben némi ellentmondásba került. Beszűkült tematikával rendelkező pártnak látják a választópolgárok, a falu, de ott is inkább a mezőgazdaságból élők érdekképviselőinek tekintik. Ugyanakkor a szavazói összetétel mindinkább elveszíti régi jellegzetességeit. Bár továbbra is az idős, falusi, alacsony képzettségű ember a tipikus kisgazda-szimpatizáns, de egyre inkább találunk fiatalokat, városiakat, valamint közép- és felsőfokú képzettségűeket is közöttük. A párt és a szavazótábor alapvetően egyetlen személy, Torgyán József köré csoportosul. A magyar közélet egyik végletesen megítélt személyisége. Kevesen kedvelik, de körükben rendkívül nagy a respektje. A lakosság túlnyomó többsége viszont hevesen elutasítja, így tulajdonképpen gátjává válik a kisgazdapárt megerősödésének.
Az SZDSZ-nek az elmúlt két évben meg kellett barátkoznia azzal, hogy támogatóik aránya éppen hogy lehetővé tenné a parlamentbe való bejutást. Az utóbbi hónapokban valamelyest javult pozíciójuk, inkább felette, mint alatta vannak az 5 százaléknak. Csaknem kétszer többen vannak a pártot másodikként választók, ám az ő aktiválásuk nehézségekbe ütközne. Java részüknek első számú pártja ugyanis az MSZP, ők aligha fognak olyan helyzetbe kerülni, hogy otthagyva pártjukat az SZDSZ-t támogassák. A szabad demokraták pozitívuma, hogy a választópolgárok szerint vezetői felkészültek, szakmailag kompetensek. Ezek a tulajdonságok azonban az a közép- és felsőrétegekben egy fővárosi értelmiségi klub elméletieskedő vitáit idézik fel, ami megnehezíti, hogy közelebb kerüljenek hozzá. Tény, hogy a szavazótábor az elitből verbuválódik, s e tekintetben nem igazán történtek változások a közelmúltban.
Az MDF az idei év elején némileg erősített, többéves mélypont után megközelítette az 5 százalékot. Ez a Békejobb 2000 megalakulása és a többé-kevésbé sikeres időközi választások jótékony hatására történt. További felemelkedést azonban már nem eredményeztek ezek az események. A pártnak vannak másodlagos támogatói is - körülbelül 4-5 százalék, zömükben idősebb fideszesek. Akik egyébként egykoron MDF-szavazók voltak. A párt imázsából egyre inkább kikopnak a rendszerváltó kamikazekormány negatív emlékképei, de helyükre nem igazán kerültek új elemek. Egyetlenként a visszafogott stílus, a békés hangnem, az egykori nyugodt erő napjainkra adaptált változata tekinthető ilyennek. Ennek értéke egy botrányokhoz szokott, azt nem kedvelő, de elviselő társadalomban nem kevés, de áttörést nem jelent.
A MIÉP a mérések szerint valamivel az 5 százalékos küszöb alatt található. A támogatók rejtőzködő magatartását kivédő különféle becslési eljárásokkal azonban kimutatható, hogy körülbelül 8-9 százalékos lehet a párt szavazótábora. Erős ideológiai elkötelezettséggel rendelkeznek, talán a legerősebbel az összes parlamenti párt közül. A választók szerint a MIÉP-re a szókimondás, a következetesség, a nemzeti kérdések képviselete jellemző. A többség számára azonban ezen meghatározások negatív értelmet kapnak, handabandázást, demagógiát, túlzott radikalizmust, antiszemitizmust jelentenek. Ezek az arculati elemek gettóba szorítják a MIÉP-et, s megnehezítik, hogy jelentős többletre tegyen szert. A pártot heves társadalmi elutasítás övezi, a vele való szövetség kinyilvánítása az azzal kacérkodóknak könnyen szavazatvesztést jelenthet. A MIÉP szalonképességét viszont növeli a szavazótábor korántsem elhanyagolható nagyságú értelmiség része, amely mintát adhat az alacsony és középstátusúaknak.
A Munkáspártnak még soha nem sikerült bejutnia a parlamentbe, erre valószínűleg a következő választáson is csak minimális esélye lesz. A kutatások általában 1-2 százalékos biztos szavazói kört fognak be, s e pártnak még tartaléka sincsen. Igaz, manifeszt ellenszenvet is alig mutatnak a magyar választók, s ezek összességében azt jelzik, hogy a Munkáspárt egyre kisebb szerepet játszik a magyar politikai életben. Jelen van azonban e párttal kapcsolatban a látens előítélet, mumusnak még be lehet állítani. E riadalmat keltő rémkép felbukkanása, ami fölöttébb kockázatossá teszi, hogy szövetségesnek válassza bármelyik párt is. A Munkáspárt szavazótáborának összetételének jellegzetességei - jobbára idős, képzetlen emberek alkotják - arról tanúskodnak, hogy egy évtized kevés volt a megújuláshoz. A kis pártok felemelkedésének, megerősödésének számos akadálya van, de mostani helyzetükben is fontos befolyásoló szerepük lehet a politikai folyamatok alakításában. Választási győzelem, kormányzati felállás meghatározó szereplői lehetnek.
Abban igazad lehet, hogy egyre nehezebb nagyot fordítani a népszerűségeken, nem várhatunk hasonló megugrást, mint amilyet a múltkor az MSZP produkált a második félidőben. Az autópályát elmosta az árvíz, szerintem ez úgy-ahogy, de védhető. A tévé lenyúlását pedig szögesen ellentétesen ítélem meg: szerintem rájuk tukmálták. Egyelőre nem állítható, hogy elfoglalták volna a műsorokat, de megvan a kísértés, és valóban visszafelé sülhet el, ha megpróbálják.
A többivel egyetértek, különösen azzal, hogy "majd meglátjuk". :-)
Moldovával a közelmúltban ripot készült.
Nyilatkozatának summázata:
„Kádár nem volt makulátlan, de van egy egyenlege az ő működésének. Ha összeadjuk a plusz kilencet és a mínusz ötöt, ebből kijön egy plusz négyes végeredmény.” A politizáló értelmiségi azért szálka az író szemében, mert már a nagy példakép szemében is az volt: „Kádár azt mondta róluk, úgy hordják magukon a meggyőződésüket, mint a zsoldosok az egyenruhát; bármikor készek egy másikra fölcserélni.” Ráadásul „félnek, sunnyognak, megalkusznak”, és „gyávák egy kis balhéhoz”. Pedig nem ártana tudniuk: „egy társadalomban nagy luxus egy értelmiségi”, hiszen „mibe kerül a kiképzésük”. Főleg az „egyetemi tanárokra, újságírókra, filozófusokra, teológusokra” gondol – legalább tudjuk, mily forrásból való való a „Minek a sok filozófusok?” hírhedt horni kifakadása. Elő is kerül a nevezetes eset 1994 októberéből: „Horn Gyula miniszterelnök behívott hatvan-nyolcvan művészt a Fészekbe, hogy beszélgessünk. Mikor találkoztunk, megölelt.” A behívottak értelmiségi szócséplést produkáltak – egyedül Moldova volt radikális. „Persze nem adták oda a pénzt a legszegényebbeknek; eltocsikolták” – közli, ám ez nem rendíti meg hitében: „Mondtam is Kovács Lacinak a múltkor, ha majd 2002-ben ti jöttök, arról kell meggyőznötök az embereket, hogy nem csináljátok még egyszer ugyanezt.”
