Hm... Hálás lennék, ha olykor a TÉMÁVAL is foglalkozna valaki az utóbbi időben. Az egyed életképességének kritériumai, az ezeknek való megfelelés megállapítási joga, a likvidálás módja és a likvidáló személye - roppant érdekes és problematikus kérdések; ám q...ra semmi közük ahhoz, amiért a topicot elindítottam.
Persze, sokat lehet itt tanulni a túlnépesedésről, az evolúcióról, meg Nietzsche-ről - már akit épp ez érdekel. Speciel én nem ezekről akartam hallani.
Félre ne értsétek! Tényleg roppant tanulságosak a hozzászólások - de nem ártana, ha valaki olykor az első néhány hozzászólást elolvasná, mielőtt tovább tereli a beszélgetés menetét... félre!
A Taügetosznál többnyire a porontyokról van szó, de valaki újra és újra el akarja vinni ebbe az irányba. Hát legyen: Szegény biztos hálás lett volna, ha azt az utolsó évtizedet nem kell végigélnie, ugyanis szinte vásári látványosság lett belőle. Az ideggyógyintézetben mintapéldaként mutogatták, utána meg mikor már otthon volt, és kezdett hírnevet szerezni műveivel, ország világ megindult látogatóba hozzá, és láthatta az öntudatlan, leépülő egykori filozófust. Azt hiszem sosem egyezett volna bele, hogy ilyennek lássák.
Ravenblack!
Hányok attól amiket ide írkálsz. Ha élőben találkoznánk, valszeg behúznék egyet az arcocskádba. Aztán lealáználak érvelésemmel minden tekintetben. (P) (C) TM endi.
Iszonyat vagy. Iszonyodom az ilyen kis középiskolás szinten megragadt emberektől.
No de gyerünk! Vitázzunk! Azt hiszem most emberemre találtam. Nagyképű és okos(nak gondolja magát). Mint én! :-) Öhöhöhöhö.
Na megint beleugatok... ahhoz mit szólsz, Raven, hogy esetleg fordított arányosság állhat fönn a fizikai állapot és a szellemi, művészi képességek között úgy általában? Nyilván te is tudod, hogy az emberiség nagyjai között mennyi beteg ember volt. Sok vézna, satnya, már-már életképtelen félnyomorék. Most azt fogod mondani, hogy azért lettek ilyenné, mert a szellemiek mellett nem tudtak a testre is koncentrálni? Szerintem épp fordítva. Ha Dosztojevszkij, Nietzsche, József Attila, Rilke, Chopin stb. nem lett volna beteg... Vegyük mondjuk a szkizofréniát, bizonyított tény a szoros összefüggése az alkotóképességgel (statisztikailag legalábbis), és az is bizonyított, hogy genetikai úton öröklődik. A nagy alkotók közül minden második szkizofrén, a többi meg tüdőbeteg.:-) Jó, ez túlzás, de azért érted, mit akarok. Szóval?
Ne nagyon hálálkodj Endrofinnak, mert nem a legjobb a példája;-)
"lehetséges hogy valaki biológiai szempontból tökéletes, de csak később derül ki, hogy a kulturális eszközök felhasználása terén milyenek a képességei..."
Ne próbálj azzal jönni, hogy csak testi szempontból nézem a dolgokat, ezt Platónról sem feltételezheted.
"ezért történhet meg, hogy a "gyengék" jól összeszokott csapata kivétel nélkül képes eltaposni a felsőbbrendűeket..."
A csorda persze el szokta taposni a felsőbbrendűt, de azon nevetnem kell, ha szerinted ezt a "kultúrális eszközök felhasználása terén" birtokolt (szerinted)előnyösebb tulajdonságaik révén érik el.
A népfelkelések pld. kivétel nélkül a kultúra gyors hanyatlását is elhozták...
Spárta???:)))
"az uralkodó réteg gyakorlatilag kulturálisan nulla volt"
Igen?:) Ezt azért így nem merném kijelenteni:)
Asszem ennek utánanézek:)
Persze talán a kultúrális nevelésre nem fordítottak elég figyelmet, viszont Platón az "Állam"-ban elég rendesen kihangsúlyozza, az "őrök" rendjének - egyébként eléggé spártai jellegű - nevelésében a "belső" kiművelését is.
"sem technikai, sem társadalmi fejlődés nem volt..."
Persze az is kérdés, hogy Te mit tartasz társadalmi fejlődésnek.
"csak idő kérdése volt, hogy elbukjon..."
Nem mondom, hogy Spárta valami ideális állam volt, de azt talán elfelejthetted, hogy a görög városállamok között Athén és Spárta voltak a legerősebbek. Spárta és Athén az egymással folytatott véres háborúban örlődtek fel végül, és veszítették el végleg vezető pozíciójukat.
Tehát egyenlő erejük volt, mert az "ideális állam"-ot mindegyikük csak részben valósította meg:))
Az illetőt Steven Hawking-nak hívják, és már régebben is szó volt róla itt ebben a topicban.
Vele kapcsolatban azt a súlyos tényt szokták elfelejteni a vele példálózók, hogy kb. 22 éves koráig semmi baja sem volt(azaz tünetmentes volt). Miután végzett, (asszem Oxfordban) kezdődőtt az egész testére kiterjedő rohamos ideg és izomsorvadással járó betegsége, aminek következményeként ma már mindössze két ujját tudja csak mozgatni.
Szerintem elég valószínű, hogy ha Hawking úgy születik meg, hogy nem tud beszélni, és teljesen béna, soha nem lett volna belőle hírneves kozmológus.
Raven:
Az érveléssel az a gond, hogy kizárólag biológiai alapon közelíti meg a problémát, de mint tudjuk az embernél ugyanakkora súllyal esik latba a kultúra, tudás, stb...
Azaz, lehetséges hogy valaki biológiai szempontból tökéletes, de csak később derül ki, hogy a kulturális eszközök felhasználása terén milyenek a képességei...ezért történhet meg, hogy a "gyengék" jól összeszokott csapata kivétel nélkül képes eltaposni a felsőbbrendűeket...A legjobb példa Spárta, ahol az uralkodó réteg gyakorlatilag kulturálisan nulla volt, mert teljesen felemésztette az energiáit a hatalom nyílt erőszakkal való megtartása...sem technikai, sem társadalmi fejlődés nem volt...csak idő kérdése volt, hogy elbukjon...
Van egy illető, bizonyos Hawkins...
állitólag Einsteint verik a matematikai modelljei a világról.
De már csak tolószékben ül és komputerrel kommunikál, beszélni nem tud.
Le kéne lökni valahonnan ?
Egész érdekes dolgokat bírsz írni!:)
Egyre offabb lesz a téma, úgyhogy talán át kéne menni a N. topicba...
A Nietzschével kapcsolatos gondolatokra a N. utolsó látomása c. topicban válaszoltam.
Itt ellenben néhány idézetet prezentálok Platón: Állam c. művének ötödik könyvéből.
"SZÓKRATÉSZ: De hogyan lesz a házasság a legüdvösebb? Mondd csak Glaukón! Látok én a te házadban vadászkutyákat és rengeteg sok nemesített baromfit; vajon, Zeuszra, figyelemmel voltál-e valamennyire ezeknek a párosodására és szaporodására?
GLAUKÓN: Hogyhogy?
SZÓKRATÉSZ: Mindenekelőtt, még ezek közt is, pedig mind nemesítettek, nincsenek-e s nem lesznek-e mindig olyanok, amelyek a legkiválóbbak?
GLAUKÓN: De igen.
SZÓKRATÉSZ: Mármost valamennyiből egyformán szaporítod őket, vagy pedig igyekszel lehetőleg a legkiválóbbakból?
GLAUKÓN: Persze hogy a legkiválóbbakból.
SZÓKRATÉSZ: S aztán: a legfiatalabbakból vagy a legöregebbekből - vagy pedig a lehető legéleterősebbekből?
GLAUKÓN: Az életerősekből.
SZÓKRATÉSZ: S ha nem így szaporodnának, nem gondolod, hogy sokkal silányabb lenne a baromfiak és a kutyák ivadéka?
GLAUKÓN: De igen.
SZÓKRATÉSZ: S mit gondolsz a lovakról és a többi állatokról? Talán ott másképp van?
GLAUKÓN: Érthetetlen volna.
...
...
SZÓKRATÉSZ: Az eddig elfogadott elvek alapján a legkiválóbb férfiaknak és nőknek minél gyakrabban kell közösülniük, a legsilányabbaknak pedig éppen ellenkezőleg; s az előbbiek gyermekeit fel kell nevelni, az utóbbiakét azonban nem, ha azt akarjuk, hogy a nyáj a legegészségesebb legyen; s mindezen intézkedésekről senkinek sem szabad tudnia, csak a vezetőknek, ha azt akarjuk, hogy az őrök nyájában a lehető legkevesebb torzsalkodás legyen.
GLAUKÓN: Nagyon helyes.
...
...
SZÓKRATÉSZ: Mármost a kiváló szülők gyermekeit átveszik, s úgy gondolom, csecsemőgondozókba viszik dajkákhoz, akik külön laknak a város egy részében; a silányabb szülők gyermekeit pedig, vagy akik kiválóktól csenevésznek születtek, egy megközelíthetetlen, titkos helyen annak rendje és módja szerint eltüntetik."
No, arról kinek mi a véleménye, hogy a filozófia és világtörténelem mindmáig egyik legkiválóbb és legnagyobb hatású alakja is ilyen szélsőségesnek nevezett megoldásokat tartott ideálisnak???;-)
k**** gép...:-(
Tehát:
"szeretnéd elterelni a figyelmet álláspontod valódi okairól..."
A Taügetosz megoldás a farkasokra jellemző...mit értek ezalatt:
Van a nyáj...olyan amilyen, de szükséges...tökéletesen megfelel a nyájembernek...van filozófiájuk, nevezzük nyájszellemnek...
Vannak azonban olyanok, akik elszakadnak a nyájtól, ki ezért, ki azért, sértődés, árulás, nagyravágyás, etc. etc...ők lesznek a farkasok...gyűlölik a nyájat, pusztítják ahol érik, falkába verődve törnek a nyáj feletti hatalom megszerzésére, de csak rombolni képesek...van filozófiájuk is, de alapjában véve csak a nyájszellemnek mondanak ellent, és kétségbeesetten ragaszkodnak az erőfölényükhöz, amit a félelemkeltéssel szereznek.
A felsőbbrendű is a nyájból szakad ki, de nem lesz farkassá, hanem olyan lesz mint a pásztorkutya. Valahol a nyájhoz tartozik, de független tőle. Tisztelik, nem pedig félik...van filozófiája, de az csakis az övé, és nem érzi szükségét, hogy másra is ráerőltesse...ő erősebb a farkasoknál, ezért képes megvédeni a nyájat...ha valami le tudja gyűrni, akkor az nem a nyáj, hanem a falkába verődött farkasok...
Kinek a dolga a gyengék gyámolítása? A nyájé...
A farkasok azonban nem nyugodhatnak, ezért állandóan belevonítanak a nyáj dolgába...a felsőbbrendű nem szól bele, mert ez nem az ő dolga! Ha mégis belevág, azt nem önfeláldozásból teszi, hanem küzdeni akar...uram bocsá szórakozik...annyira távol áll tőle az önfeláldozás, hogy nincs is tisztában annak fogalmával...
A "mester" is megtagadta Schopenhauert, Wagnert...ezt vele is meg kell tenni, mert lássuk be, nem csak felemelkedés, de hanyatlás is érzékelhető műveiben...nem követhetjük azt az utat, amit a farkasok követtek az ő nevében...
Szia Darázs!
Igazából nincs túl sok kedvem most itt bemutatkozni, vagy újra elővenni lerágott csontokat. A harmadik világgal kapcsolatos, meg a "hol a vonal" c. kérdéseidre megtalálhatod a válaszaimat ugyanebben a topicban lejjebb. A "Nem bantalak, de nem nyakkendovel, sportkocsival, laptop- pal, melletted levo gyonyoru novel merik elsosorban a vilagot"-tal kapcsolatban meg ha van kedved olvasd el legutóbbi válaszomat Abszolút Nullának a Nietzsche utolsó látomása c. topicban, a Filozófia részlegben.
Üdv: Raven
Na azért nem ilyen egyszerű...:)
Persze nyilván, - hosszú időszakot tekintve - abban igazad van, hogy a Te "megoldásod" nehezebb. Csak az a gond, hogy szerintem egy kicsit hamiskás az érvelésed, azaz szeretnéd elterelni a figyelmet álláspontod valódi okairól.
De nem ez a legfontosabb gond itt. Ugyanis egy olyan kritikus helyzetben próbálod alkalmazni a "nehezebb út" elvét, amiben szerintem ellentmondásba kerül N. számos fő motívumával. A felsőbbrendű tényleg nem futamodik meg a kihívás elől, de ha van valami, ami számára szinte tilos, akkor az a szolgamorálok által erénnyé tett, gyengék és életképtelenek iránt történő önfeláldozás.
A másik meg az, hogy pl. felvetődnek ilyen gondolatok is, pl. hogy a felsőbbrendű mégjobban megnehezíthetné a saját dolgát, ha mondjuk egyik vagy akár több végtagját amputáltatná. Ez aztán a kihívás! És még csak nem is "komfortos"! És így tovább...
Ezek szerint az aszkéták vannak legközelebb az Übermensch-hez? Pedig N. nem nagyon szerette őket...
"Diogenész is megmondta..."
Szerintem rosszul válaszolt a sportoló. Én azt válaszoltam volna a helyében a "miért örülsz?" kérdésre, hogy "Mert kiderült, hogy én vagyok a legjobb!"(nehogy félreértsd;-)).
Ennek csak lehet örülni;-)
"állást foglal a mester a kérdésben..."
Jól van, látom azért nem ejtettek a fejedre. Viszont nem hinném, hogy egy tanítvány megtagadhatná a mesterét akkor, amikor még meg sem értette, és csak az első mondat cseng a fülében: "magadat kövesd"...
Roviden sommazvan veletlenul erre az oldalra tevedven: dobbenetes az allaspontod.
Jo igy Uebermensch szemmel latni a vilagot? Termeszetesen Te - csakugy, ahogy en is - a XX. sz. gyermeke vagy : megfeleloen kepzett es motivalt, sikerorientalt, ambiciozusan eloretoro fiatal. Ahhoz, hogy jol kifejlesztett uzleti erzekedet bovitsd valami massal, hasznos volna elmenni egy EQ tesztet csinaltatnod. Oruletesen bonyolult jellem lehetsz, ugyanakkor kegyetlen. Nem bantalak, de nem nyakkendovel, sportkocsival, laptop- pal, melletted levo gyonyoru novel merik elsosorban a vilagot. Mit tennel a 3. vilag gyermekeivel ( AIDS, tuberkolozis, miegymas.. ? ) Ok szelektalodnak mar egy helyzettol, amibe szuletnek, ahol mi, " jolfesultek " valoszinuleg nem maradnank meg egy hetig sem. Hol a vonal, ami szamodra a megfelelosseghez elegendo ( karok, labak, IQ, ionok szama )?
Bocs, nem olvastam végig a topicot, így lehet, hogy nem mondok újat.
Sokszor gondolkodtam már azon, hogy egy boldog emberből nem lesz kiemelkedő tehetség, zseni. Ebben megerősített az alábbi cikk:
http://www.hetek.hu/2000021804.008/Eletm/el10.htm
A probléma megoldásának kérdése...
Ledobni valakit a szikláról nem nagy ügy, 1 perc az egész + 1 perc a birkózás a lelkiismerettel...de életben hagyni és résztvenni a teljes gyógyításért vívott lehetetlen küzdelemben...egy felsőbbrendű számára az utóbbi a kihívás, mert rengeteg ember, anyag és energia megmozgatása mellett is szinte teljesen reménytelen a siker...nem választja a könnyebb utat! Ha a Taügetoszt választja, gyáván megfut a harc elől...
"életképtelen egyedekről van szó"- Mi a nagyobb kihívás? Elpusztítani valami élőt, vagy éltetni valami halálra ítéltet? Engedelmeskedni a természet hatalmas túlerejének, vagy szembeszállni vele? A felsőbbrendű a véletlen, az ismeretlen, és a lehetetlen ellen harcol, mert csak ez biztosítja számára a valódi küzdelmet.
Diogenész is megmondta a futóverseny győztesének:
-Miért örülsz annyira?
-Mert győztem. Mert én vagyok a legjobb.
-Ha te vagy a legjobb, akkor miért örülsz annak, hogy náladnál gyengébbeket sikerült legyőznöd?
A Taügetosz megoldás ilyen...megalázó és méltatlan egy felsőbbrendű számára...
"állást foglal a mester a kérdésben..."
És? Meg kéne hajolnom előtte? Követnem kéne, meggyőződésem ellenére? Nem ez jellemzi a próféták nyomában alázattal lihegő nyájat?
Nem neki kell a leginkább arra számítania, hogy megsemmisíti egy felsőbbrendű, mert szavaiban megalkuvást vél felfedezni?
Érdekes a fejtegetésed, de azért természetesen meg tudom támadni;-)
"A szikláról történő ledobálás egy probléma elöli meghátrálás"
Nézzük meg először is, mit értünk egy probléma előli meghátráláson!
A probléma meg nem oldását, nemigaz? A gyáva meghátráló legnagyobb jellemzője viszont éppen az, hogy ahelyett, hogy egyszeri - nehéz, de bátor - tettel megoldaná a problémát, inkább görgeti maga előtt a gondokat, amelyek természetesen újra és újra visszatérnek. Esetünkben szerintem a megoldásra elvileg kétféle lehetőség kínálkozna, amiből az egyiket, a (teljes)gyógyítást mindjárt ki is zárhatjuk, hiszen a gyógyíthatatlan, életképtelen egyedekről van szó. A másik lehetőség a Taügetosz. Erre szerintem nem mondhatjuk, hogy meghátrálás, mert igenis megoldja a problémát és hihetetlen elszántságot és bátorságot kíván. Egyszeri, gyors, végleges, és NEHÉZ, tehát illenek rá a problémamegoldás ismertetőjelei.
Érdekes az érvelésed(má' az, hogy kiderült, én vagyok a nyájember...:)) kíváncsi vagyok mit szól hozzá AZ...:))) Nem hinném, hogy örül;-)) Szegényt porig sértetted...:)
Úgy nézem a Vidám Tudományt nem olvastad még, mert ott biz' állást foglal a mester a kérdésben, és - minő tragédia - a Taügetosz mellett...
De idéztem is már az ominózus részt a N.-topicban a nyáron. Keresd meg:))
De menjünk tovább. Érdekes módon én viszont úgy gondolom, hogy az ember pont azzal enged az önmaga iránti sajnálatnak,(az együttérzés útján) hogyha nem dobja le az életképtelen nyomorékot, mert túlságosan sajnálja. Meg azt is tudhatnád, hogy az emberfeletti ember nem érez együtt.
"legyőzve az undort, félelmet, gyávaságot, képmutatást, konformizmust..."
Nem értelek, hogy jön ide pl. a képmutatás?:)
Nem hinném, hogy az undort le kéne győznünk. Azt az undort, amely a természet hangja? A szépség szeretetét is le kell győznünk? Az ugyanis legalább annyira igazságtalan;-)
A konformizmust meg jó lesz, ha elfelejted. Már vagy huszadszor vádolnak meg vele. De huszadszor is elmondom: egészen lényegtelen szempont.
"De a bizonyítás nem rejtőzik el a nyáj szeme elöl, amely végül megérti, miért jobb neki, ha szabadjára engedi a felsőbbrendűt, sőt olykor vezetőjének fogadja el...mert a nyáj csak a farkasoktól fél, és egy felsőbbrendű meg tudja őket védeni..."
Én úgy érzem, - ha az előtte lévő bekezdéssel összehasonlítom, és összegyúrom -, hogy ezzel a mondattal nagyon bekeveredtél. Vagy ha magamnak magyarra fordítom, valami ilyesmit hallok: " a nyájember ledobál, farkasként viselkedik, mert nem akar nyájember lenni, de a farkastól fél a legjobban, az übermanus viszont meg tudja menteni a farkastól, azaz saját magától" Ha nem jól értem, légyszi javíts ki. Ne haragudj, de szerintem ez egy kicsit zavaros.
"Miért hasznos egy fogyatékos a felsőbbrendű számára? Mert látva azt, hogy a fogyatékos is képes élni, tenni, nevetni, mardossa a szégyen amiért ő egészségesen nem több..."
Ebben nem értünk egyet. Miért lenne felsőbbrendű(egyenlő a felsőbbrendűvel!) valaki attól, hogy képes "élni, tenni, nevetni"?
Tehát csak arra utalok, hogy nem ezek a képességek teszik azzá az Übert ami. Úgyhogy az érvelésed hibás. Egyébként meg éppen pont az a baj, hogy az életképtelen segítség nélkül nem képes élni.
"Van valami, amit a felsőbbrendű irigyelhet a fogyatékostól...az a hátrány amivel a fogyatékos nekivág az életnek"
Nem. A felsőbbrendű éppenhogy mindig hatalmas előnyökkel jön világra a közönséges társaihoz képest. Ez teszi képessé a nehézségek elviselésére, hatalmas tettek végrehajtására, és a kreatív alkotásra.
Persze elvétve vannak köztünk tolókocsis Übermenschek is.
"Az emberi faj különlegessége és egyedisége abban rejlik, hogy túlélését mindinkább függetlenné tette a genetikusan meghatározott tulajdonságaitól...ez a civilizáció, kultúra, tudás..."
Aha, de elkövetünk egy hatalmas hibát: azt hisszük magunkról, hogy legyőztük, legyőzhetjük a természetet. A civilizáció, a tudás, a kultúra ingatag képződmények, a genetikai információ viszont többmilliárd év "kísérleteinek" eredményeit összegzi. Aki ezt semmibe veszi, a természetet üti arcul, az viszont nem marad adós a válasszal.
"Amikor a szakadék szélén állva ledobjuk az életképtelennek ítélt csecsemőt, a reményt adtuk fel, a mások iránti felelősség felvállalása elől gyáván megfutottunk, eldobva mindazt ami emberré tett minket...és nincs többé jövő..."
Én máshogy látom:) Azzal, hogy nem tesszük meg azt, amit meg kell tennünk, és inkább engedünk az érzelgősség csábításának, a számunkra könnyebb útnak, súlyos károkat okozunk a jövő nemzedékeinek, megállítjuk az evolúciót, tehát ugyanazt mondhatom mint Te: a jövőt semmisítjük meg...
Azt viszont jól látod, ez embertelen. Az ember szereti azt hinni magáról, hogy ő a tökéletes végeredmény, utolsó emberré akar lenni, és pont ezzel zárja le a fejlődés útját.
Az emberen nem lehet emberségesen felülemelkedni...
Mit is írt Nietzsche egy szélsőséges pillanatában az emberfeletti ember feladatáról?
"szert tenni a nagyság rettentő energiáira, hogy egyfelől tenyésztéssel, másfelől a félresikerültek millióinak megsemmisítésével lehessen kialakítani a jövő emberét"
1. Csak azt, hogy döglesszük meg őket (hogy az elv érvényesüljön, nem másért).
2. Ésszerű?:-)
3. Pont erre gondoltam.:-)
4. Nem mondom meeeeg!:-)
AZ
Egyébként mindenkinek figyelmébe ajánlom az öngyilkossági statisztikákat. Ide a rozsdás bökőt, hogy arányaiban sokkal kevesebben lesznek öngyilkosok a nyomorékok, mint az egészségesek közül.
"Ráadásul mi emberek már annyian vagyunk, hogy a Föld eltartóképességének határához közelítünk. Ezek tudatában kijelenteni, hogy nincs jogunk, vagy indokunk szelektálni, a jövő szempontjából meglehetősen felelőtlen dolog."
Ez már szinte fáj...egy felsőbbrendű ember nem alkudozik a természettel...a szelektálás pedig alkuszagú...ez olyan, mint amikor a kísérleti patkányok kinyírták egymást, mert kicsi volt nekik a hely...az embert az különbözteti meg, hogy megpróbál kitörni a kalickából, jelen esetben extenzív vagy intenzív termelésnöveléssel...azaz megpróbálja kitolni a Föld eltartóképességét...
Egy példa: A Föld jelentős részét alkotó óceánokon-tengereken még ma is szabályos őskori rablógazdálkodás folyik lásd: halászat. Miközben a halastavakban folyamatos a telepítés is...Csak idő kérdése és az emberiség rá lesz kényszerítve arra, hogy ez a szisztéma müködjön ott is...
Ugyanígy fog fellendülni a bányászat is, hiszen ma is számos fúrótorony emeli ki az olajat a tengerekből, a mélytengeri kutatások sem a szép színes kavicsok miatt folynak...de ez már nagyon OFF...
Hm...mintha egy farkas vonítását vélném hallani...
A szikláról történő ledobálás egy probléma elöli meghátrálás...mondjuk ki: Gyávaság!
Egy fogyatékos életéről lemondani: A kihívás elöli menekülés!
Vagy nem követel emberfeletti erőfeszítést lélekben és testben, felvállalni egy ilyen rendkívüli feladatot? Nem együttérzésből kell tenni, nem sajnálatból, mert soha nem fogja tudni egy egészséges ember érezni azt, amit ő érez, és csak megalázza a másikat örökös sajnálatával...
A nyájember megfut a feladat elöl, és a szikláról dobál, farkasként viselkedve azt hiszi, nem tagja már a nyájnak...de egy emberfeletti ember sosem választhatja az egyszerűbb utat, hanem szembenéz a feladattal, hallgat az önző természetére, hogy itt is megmutassa erejének nagyságát, legyőzve az undort, félelmet, gyávaságot, képmutatást, konformizmust...nem mások elismeréséért bizonyít, hanem csakis magának, legyőzve legnagyobb bűnét "az önmaga iránti sajnálatot" ami arra késztetné, hogy a szikláról dobálással megalkudjon, hogy morált gyártson igazolva tetteit...
De a bizonyítás nem rejtőzik el a nyáj szeme elöl, amely végül megérti, miért jobb neki, ha szabadjára engedi a felsőbbrendűt, sőt olykor vezetőjének fogadja el...mert a nyáj csak a farkasoktól fél, és egy felsőbbrendű meg tudja őket védeni...
Miért hasznos egy fogyatékos a felsőbbrendű számára?
Mert látva azt, hogy a fogyatékos is képes élni, tenni, nevetni, mardossa a szégyen amiért ő egészségesen nem több...ezért kettős erővel veti magát bele a feladatba...
Van valami, amit a felsőbbrendű irigyelhet a fogyatékostól...az a hátrány amivel a fogyatékos nekivág az életnek, ami arra készteti, hogy azzá váljon, mint más egész ember, és ez teszi lehetővé, hogy sokszor többé váljon, nemegyszer tolókocsis übermeschként élve közöttünk...
És még valami: Az emberi faj különlegessége és egyedisége abban rejlik, hogy túlélését mindinkább függetlenné tette a genetikusan meghatározott tulajdonságaitól...ez a civilizáció, kultúra, tudás...
Az, hogy olyan fogyatékosok élhetnek és lehetnek a társadalom tagjai, akik nemrég még csecsemőként haltak volna meg, bizonyítéka annak, hogy még hiszünk a tudás, technika diadalában, hogy igenis le fogjuk győzni a természetet, mert Istennel vagy anélkül, de győzni akarunk...
Amikor a szakadék szélén állva ledobjuk az életképtelennek ítélt csecsemőt, a reményt adtuk fel, a mások iránti felelősség felvállalása elől gyáván megfutottunk, eldobva mindazt ami emberré tett minket...és nincs többé jövő...
