Hali!
Rajongó mondjuk nem vagyok, csak ős :)))
Igazad van DP-vel kapcsolatban, engem az zavart, hogy a régi számokat másképp játszották. Semmi kifogásom nem lett volna, ha kizárólag a Morse-érából játszanak számokat, max. a ráadásban egy-két "kötelezőt".
A UH-ből meg a Hammondot én is hiányolom (sőt nemcsak a Heep-ből, mintha elfeljtették volna ezt a nagyszerű hangszert :((( ), ezen kívül még hiányzott a "Heep-patent" kristálytiszta vokál is. Ezalatt nem a mindenki előtt levő mikrofonba bekiabált "húú-húú"-t értem, hanem a klasszikus, többszólamú énaket, amiben a Heep felülmúlhatatlan (volt).
Üdv
abban igazad van, hogy DPnek nem sikerült felidéznie a 70es éveket. Azért, mert nem is akarta! A mostani DP egyáltalán nem "revival band", sokkal több új (és nagyon jó!) számot játszottak, mint a UH. Ez persze nem minden ősrajongónak tetszik.
Sztem éppenhogy sz*rul szóltak a régi nóták Heep koncerten, és ennek a fő oka a billentyű volt. Hogy a fenébe nem sikerült elhozni magukkal egy igazi Hammondot, nem fért be a furgonba? Roland műanyag orgona? Ugyan már! Végül is a Hammond soha nem volt meghatározó hangszer a Heep zenéjében, nyugodtan lecserélhető bármilyen pótorgonára, nem igaz? Ez sztem egyszerűen igénytelenség, és számomra elkeserítő.
Más: hol voltak a billentyűszólók, felhangzott egyszer is az annyira jellemző Moog-hang, vagy legalább vmi hasonló? Nem emlékszem.
Bocs, ha indulatosnak tűnök, csak kicsit átverve érzem magam a koncert után.
Már bocs, de ahol mi álltunk, úgy szólt a Nemesis, mint az ágyú! Kristálytisztán.
A Heep helyenként fülsiketítően hangos volt, de végül is jó volt a hangzás.
Hali!
Először írok ide, a Deep Purple és Blackmore's Night fórumon már előfordultam.
Örülök, hogy alkalmam volt mindkét bandát rövid időn belül élőben látni, sőt Blackmore mestert is.
Előrebocsájtom, hogy bár a Heep is kedves nekem, de a DP-t egy kicsit jobban szeretem, mindkét csapat tevékenységét van szerencsém a kezdetektől naprakészen figyelemmel kísérni.
Mindekét bandában közös a hasonló hangzás és felállás, a nagy jövés-menés, hullámhegyek-völgyek, aktív koncertezés mind a mai napig.
A véleményem a két mostani koncert alapján: bár szerény véleményem szerint még a jenenlegi "Deep Purple Revival Band" minden tagja is egyenként talán felülmúlja a Heepet, mégis nagyságrendekkel jobb koncertet adott a UH, mint a DP. Azzal együtt, hogy a legsikeresebb felállás két meghatározó tagja (ének-Hammond) is hiányzott, mégis jobban szóltak a régi nóták, mint a DP esetében, pedig az ének és a ritmus a régi nagy, Airey is pótolja Lordot, de SM - bár igen képzett gitáros - nem tudja helyettesíteni RB-t és ez rányomta bélyegét a koncertre.
Összességében: ez a Heep fel tudta idézni a régmúlt 70-es éveket a koncertjével, a DP-nek ezúttal ez nem sikerült. Bocs, ha hosszú voltam.
Üdv
Összességében jó koncert volt. Bár együtt nőttem föl a bandával, talán már itt is említettem: a Salisbury gyerekkorom máig hatóan meghatározó zenei élménye volt, élőben most láttam/hallottam őket először. Jómagam is nagyon hiányoltam a SoL (szerintem a legjobb ALBUM, amit valaha is csináltak!!!) és SO zenéit, különösen azért, mert az immár jó ideje változatlan összetételű mai UH-nek mégiscsak ez a sajátja szerintem. OK, persze, hogy ilyen múlt és sikernóták mellett kellenek a klasszikusok is, de nem szólhatnak kizárólag a régi dicsőségeikről!
Hangzás? Erről asszem attól függő vélemények vannak, leszenek, ki honnan hallgatta... A PeCsában már megszoktam, hogy a koncert elején útrakelek, és megkeresem az akusztikailag aznap legjobb helyet:-) Most is így volt. Sokszor kevés volt Box gitárja (ő sokszor Hensley témáit is átvette...), Kerslake hihetetlenül pontos és kemény volt (pedig az elején aggódtam az állandó törülközés és itatás miatt az egészségéért...), az "új fiúk" méltók a Heephez (az összehasonlításoknak meg számomra semmi értelme), én hiányoltam bizonyos árnyalatokat, a July Morning szerintem vadabb volt a kelleténél (miközben a végén titkon Manfred Mannt vártam...:-D), nemkülönben a Lady In Black...
Mindezzel együtt jól éreztem magam, voltak a múltból megérintő pillanatok bőven...
Az előzenekar mindenképpen említést érdemel. A Nemesis nagyon jó volt, többször láttam már őket élőben korábban, a néhány (tőlük szoktalan) pontatlanság és a meglehetősen vacak hangzás ellenére mindazt hozták, ami rajtuk múlott!
Szuper volt a koncert. Fantasztikus, hogy a Uriah Heep mar 34 eve nyomja, es meg mindig tudnak ilyen fiatalos koncertet adni. Az enekes szerintem is nagyon kiraly volt, jol mentek a sikitasok neki. A basszusjatek is nagyon tetszett. A setlist kb. az volt amit beirtam a multkor, plussz meg a Look At Yourself. Az igazat megvallva szerintem a koncert kozepe tajan tobb, szamomra ismeretlen, kisse konnyed regebbi dal volt. En szivesen vettem volna ha a 'Sea of Light' vagy a 'Sonic Origami' lemezekrol jatszanak inkabb. Ez a ket utolso lemez amik szerintem szinvonalasabb szamokat tartalmaznak, mint amik akkor elhangoztak. Persze ennek az lehet az oka, hogy nem akartak a 2000-es musort megismetelni, amikor az uj anyagot nyomtak.
A regiek Sunrise, July Morning, Gypsy, Shadow of a Grief, Bird of Prey, Lady in Black, Pilgrim nagyon jok voltak.
Én a vokált hiányoltam egy kicsit. Egy időben pedig a basszus szólt túl hangosan, elnyomott mindent.
De ne ezt feszegessük, mert tényleg remek koncert volt! :)
Az énekes pedig kifejezetten jó volt!
Hangzás? :/
A nyitó EL alatt az énekhang el-el veszett (egyébként - bár nem egy David Byron - egész jó volt).
Gypsyben az általam nagyon várt gitárt alig lehetett kivenni.
Ken Hensley kicsit azért másként játszott.
A februar eleji koncerteken a kovetkezo volt a setlist:
Easy Livin | Shadows of Grief | Pilgrim | Cry Freedom | Stealin | Wise Man | The Other Side Of Midnight | Devils Daughter | The Wizard | Gypsy | July Morning | Bird of Prey | Bad Bad Man | Lady in Black
Szerintem Tony Martin a legjobb rock(vagy ha ha úgy tetszik metalénekes) a világon.A Forbidden album is nagyon király csak egy kicsit elékeverték....de az az ember nem semmi. A Sabbath a legnagyobb:)
A Black Sabbath-hoz pedig annyit szertnék hozzátenni hogy szerintem a 2. legjobb banda. (Nálam a Doors az első). Kár hogy sokan a Sabbath-ot sátánista bandának állítják be....pedig hát.
Általában a világ problémáit támadták meg mint pl. a Paranoid albumon. A Hand of doom asszem de ebben nem vagyok biztos a narkomániáról szól, amiben azért ők is eléggé elmerültek. A Iron man pedig arról, hogy valaki segíteni akar az embereknek és nem hiszik el neki hogy mi fog történni a jövőben ezért elkezd gyilkolászni.
De hol itt a sátánizmus?
Kissé megkésev hiszen most vagyok ezen a fórumon elősször. De a téma létrehozójának: URIAH HEEP!!!!
És ha esetleg valakit érdekel akkor Byron volt a Heep legjobb énekese, én nem csak a az övék hanem az egész rocszenében előkelő hely illeti meg ezen a poszton. Olyanok közé sorolnám mint Dio (ex Sabbath), Tony Martin (szintén ex-Sabbath), aztán Freddie Mercoury (remélem jól írtam).
A kedvenc dalom pedig a Look az yourself és a Lady in black. Igaz hogy az utóbbit a szerző azaz Ken Hensley énekli és nem Byron.
Sziasztok,
Ma kaptam egy Uriah Heep DVD-t, "The Legends Continues... A Celebration of Thirty Years in Rock" a cime. A felvetel a 2000-es turnen keszult amikor Magyarorszagon is felleptek. A setlist ennek megfeleloen nagyjabol egyezik a 27-es hozzaszolasomban leirtakkal. Nagyon tetszik a lemez, csakugy mint a koncert anno.
Hát igen, a Salisbury isten.
Abban az évben, amikor megismertem (99) alig hallgattam mást azon a nyáron. Kevés kazettát vittem magammal a 2 hónapos útra :)))), de nem lehetett megunni azt az albumot.
Hi
Szerintem ossze sem lehet hasonlitani a tavalyi UH-et az idei Steppenwolf-al.
Plane, amikor par nappal a koncert utan +neztem az enekes buzditasara a www.steppenwolf.com -ot :(((
Az az amerikai, aki eddig nem jott el kishazankba, ha +nezi az oldalt, nem is fog.
Mar nem is szeretem annyira a Steppenwolfot...
most talaltam ezt a Forumot es en is szeretem a Heep-et es a Sabbath-ot....voltam az alsoorsi bulin is 2 eve amikor fellepett a Heep...nagyon jo buli volt,tulajdonkeppen miattuk mentunk el bar a Harley mocikat se vetem meg ;)
a Sabbath a (volt) ferjem kedvence de mostanaban kapott ra a Stratovariusra
