Sok mindenben egytértek avval, amit a (212) leveledben írtál. Amit az oktatásról az 1. pontodban írtál az többé-kevésbé mind jelen van, biztos vagyok benne, hogy mindegyikre lehet példát találni a Karon. Az egyes problémák pontos mértéke vitatható, de itt most nem mennék bele a részletekbe.
A 2. pontod már kétségesebb, egyik, amit Dr. W.Gy is többször leírt, én pedig történetiségében is átéltem: az egyszeri felvételi megmérettetésnek legalább annyi ellenzője, hátránya van, mint annak, ha sokat veszünk fel, és utána szelektálunk. Én még elég jól emlékszem a régebbi felvételik izgalmára, a rémtörténetekre, hogy egy-egy tehetséges fiatalnak egy idŐjárási front, influenza vagy fogfájás törte derékba az életét, mert e miatt elszúrta a felvételijét. A másik, hogy megváltozott a fiatalok életviteli stílusa. Nem általános még, de megjelent egy réteg, akik egymás mellett több egyetemet is végeznek, akik - mint már írtam - kihasználják a lehetőségeket, dolgoznak, vállalkozásba kezdenek, stb. Tőlem ez elég idegen, én is abban nőttem fel, hogy az ember igyekszik egy jó egyetemre bejutni, utána azt igyekszik tisztességesen elvégezni, majd elmegy egy vállalathoz. Te is hivatkozol leveledben arra, amit különben én írtam, hogy nálunk nincs meg a pályamódosítási kultúra. Nos annyiban módosítok, hogy megjelent a fiatalok egy rétege, akik már tanulják, sőt gyakorolják is ezt. Nekik nagyon előnyös ez a helyzet. Sajnos azok, akiknek kisebb a tehetségük, az állóképességük, kudarctűrő képességük, a pályamódosítási kultúrájuk, azoknak nem jó, nyomasztó ez a helyzet. Az én személyes véleményem, hogy rövidtávon nem lehet a felvételit visszacsinálni. Két ponton látok én előrelépési lehetőséget (de rajtam nem sok múlik):
- a felvételi részleges visszaállítása, tehát a puszta középiskolai pontduplázás helyett legalább valami minimális mérése a természettudományos gondolkodásra való képességnek, a műszaki érzéknek. (Magyarán a legkevésbé idevalók kiszűrése valamilyen módon.)
- a bejutottakat egyrészt figyelni, hogy ki közelít a lehetőségei végéhez, és támogatni valamilyen módon a pályakorrekcióban azokat, akik erre saját maguktól nem képesek, másrészt lerövidíteni ezt a hosszas agonizálást, amit a kreditrendszer lehetővé tesz.
Amivel viszont nem értek egyet a leveledből az a sejtelmes befejezés:
"Csak persze ezek ellen a valtoztatasok ellen sokak jol felfogott erdekei szolnak, masok meg azt mondjak, ha en is kibirtam, mas is kibirja."
Ez a "sokak jól felfogott érdekei" valami cinikus összeesküvésre utalnak, ami nincs. Sok embert ismerek a Karról ezek közül hirtelen egyet se tudnék említeni, aki jobb oktatói, mérnöki meggyőződése ellenére, saját jól felfogott önös érdekéből egy rossz rendszert erőltetne, tartana fenn. Nálunk is vannak olyanok, de még ez is a kisebbség, akiket érdekeik erősen befolyásolnak abban, hogy mit tekintsenek jónak egy nem egyértelmű helyzetben. Én még nem láttam olyan tyúktenyésztőt, aki ne lett volna meggyőződve arról, hogy a baromfihús a legegészségesebb. De ez a monstre, cinikus összeesküvés a hallgatók, a társadalom ellen nem létezik.
Ismét előhoznám, bár nem voltál fogékony erre a vonalra, hogy vannak elég erős társadalmi kényszerek. A magyar felsőoktatásban a hallgatók létszámát növelni akarják, akarták. Ez felveti az elitképzés, tömegképzés problémáját is. A nemzetközi pénzügyi szervezetek inspirációjára átvilágították a magyar felsőoktatást, előálltak többek közt az oktató/hallgató arány című rémtörténettel, ez is egy szeg volt a tantermi gyakorlatok koporsójába. A legtöbb kormányzatnak van valami jó ötlete, amit az oktatáson kipróbál. Ezek egy része valóban jó, a többi...
Mindamellett én úgy érzékelem nagyon távolra kerültünk szegény bp halálától. Nem hiszem, hogy Te komolyan gondolhatod, hogy pl. 1. pontod elemeinek többsége bármit is változtathatott volna a tragédián. Az pedig, hogy mi történt volna, ha szegényt nem veszik fel a BME-re, egy olyan fikció amiről mindegyikünk azt gondol, amit akar.
Ez a vita egy ideje a BME-n folyó oktatásról szól, ami megér egy vagy akár több vitát is, de nem ez alatt a topic cím alatt.
túlspecializált témák - alapképzésben biztos nem, szakirányon talán
kredit látszatszabadsága - igaz, de ez benne van a pakliban. Már említettem: ha egyes tanulókon segít a rendszer azzal, hogy ettől tudja 7 év alatt elvégezni az egyetemet, másokon pedig nem, mert csak esetleg 2, 3 év végén buknak ki. Valamit valamiért!
2.
Embertelenség? Egész idáig azon panaszkodtak a felvételizők, hogy ne egy vizsgán dőljön el, had mutassa meg az Egyetemen, most meg ez a baj?
Ha holnap eltöröljük ezt a rendszert, és 80-100 embert veszünk fel, 120 pontos határral, akkor az lesz a jó? Szerintem is az lenne a jó, és ott kéne szelektálni, de ez is kétélű fegyver. Amikor valaki becsúszik hozott ponttal meg 90 pontos felvételivel akkor örül meg röhög, ha meg kivágják, az egyetem a hibás? Ez nem fair.
Nem az egyetem próbálgatja őt, hanem ő saját magát.
Egyébként hosszútávon én is úgy vélem, hogyha százas évfolyamok indulnának, nem kéne egymást taposni a koleszban (se), jutna oktató mindenkire és színvonal nőne. Csodálatos! De akkor senki ne szóljon egy büdös szót se, ha nem veszik fel és 120 pont a határ!
Ismerem a jelenlegi helyzetet is, csak nem tetszik.
Nagyjából 2 oka van, amiért nem tetszik,
mind a kettorol már írtam.
1. Az oktatásról :
gyakorlati oktatas hianya, sajat gumicsaontjaitol elszallt agyu oktatok, atfogo ismeretet nem ado, tulspecializalt temak, a kreditek nyujtotta latszatszabadsag egyreszt csapda, masreszt egy attekinthetetlen versenges kulonbozo szaktargyak kozott, az eredmenye, pedig hogy aki elvegzi, azok egy resze sem 5 ev alatt...
2. Ez a gyakorlat, hogy felvesszuk a sokszorosat, majd kirugjuk a 2/3-at legalabb, embertelen.
Egyreszt elpazaroltatnak emberek 100aival eveket az eletuk legfogekonyabb idoszakabol, masreszt lehetetlenne teszi a rendes oktatast is.
"Legközelebb, amikor cipőt veszel, légy szíves feleannyit próbálj csak fel. ....
az egyetem ad magának egy sanszot arra, hogy hosszasabb folyamatban dönthesse el, hogy ki alkalmas"
Kedves bagojj, ezekre a szavakra nem is tudok, mint mondani. Itt öngyilkos sracok apropojan beszelunk, nem cipokrol, amit, ha nem jo, el lehet hajitani.
De ha a cipovasarlas-hasonlathoz ragaszkodsz, akkor hadd mondjam meg, hogy még egy cipovel sem teheted meg, semelyik cipoboltban sem, hogy elhordod a cipot, s mikor mar teljesen lepusztult, eldöntöd, hogy megveszed-e.
Ha egy sracot nem vesznek fel az egyetemre, azert meg nem lesz öngyilkos, azt, hogy nem veszik fel sokkal könnyebb tudomásul venni, mint hogy próbálgatjak nehany evig, aztan elkuldik.
Nalunk, mint azt vki igen talaloan megjegyezte, nincs kultúrája a pályamódosításnak.
Ha feleannyi diák lenne, a mernokseget lehetne vegre tanitani, es nem konyoklest, meg a tulelest.
Es jutna a hely vegre a kollegiumban is mindenkinek es nem kene ott sem brusztolni a bennmaradasert.
Csak persze ezek ellen a valtoztatasok ellen sokak jol felfogott erdekei szolnak, masok meg azt mondjak, ha en is kibirtam, mas is kibirja.
Amit most leirok, azt mar egyszer be akartam irni, de nehany gyes fogassal elvesztettem. Hozzászólásaidból, meg abból, hogy a hányévesek klubjába irogatsz a másik topicban, az az érzésem, hogy nagyjából egyidősek vagyunk, legalábbis Te nem vagy többel fiatalabb nálam, max. 10 évvel. (Én 78-ban végeztem a nemes intézményben.) Ezt csak azért hozom elő, mert meg szeretném kérdezni, hogy ismered-e a jelenlegi helyzetet, vagy csak az akkori élményeidből extrapolálsz? Nagyon sok minden megváltozott it az utolsó 10 évben!
Amit még régebben írtál, és úgy érzem, hogy megmaradt mint alapállásod, azt én nem érzem igaznak: tehát ez a tragédia nem csak a BME-n történhetett csak meg, és nem csak most.
Már többen is megpengették, hogy meg kéne nézni, hogy eltér-e az országos átlagtól, vagy hasonló helyzetben levők átlagától az öngyilkosok aránya. Félreértés ne essék nem azt akarom mondani, hogy ha itt is "csak"az átlag lesz öngyilkos, akkor hátradőlhetünk, és minden OK. De akkor máshol kell keresni az okokat, és mást kell tenni, mintha neked lenne igazad, és a sok bunkó tanár megalázó viselkedése lenne az ok. (Olvastad a két évfolyamtárs hozzászólását, akik szegény bp-vel együtt írták a vizsgát?)
Másrészt személyes élményeim is mást mutatnak sajnos. 70-es évek közepe: egyik tankörtársam öngyilkos lett. Leugrott. Tanusíthatom többed magammal, nem az egyetem tehetett róla. Szörnyű, hogy gyakorlatilag előre lehetett látni, és nem tudtuk megakadályozni. Ma is lelkiismeretfurdalásom van, ha rá gondolok. 80-ban elvittek az egyetem után (is) katonának. Ott egy frissen végzett Kandós (!) srác lett öngyilkos, leugrott. Kb. két-három hónapja hallottam egy esetről, amikor egy vidéki srác, aki vidéki orvosi egyetemre járt, hazament hétvégére a koleszból, és otthon felkötötte magát.
Tehát azzal egyetértek, hogy szörnyű, azzal is, hogy tenni kell valamit ellene, de talán bagojj kollega tette fel azt a kérdést Neked, amire nekem elkerülte a figyelmemet a válaszod, hogy MIT?
Legközelebb, amikor cipőt veszel, légy szíves feleannyit próbálj csak fel.
Már leírtuk egy párszor egy páran, hogy miről szól a felvett hallgatók számának növelése. Korábban sem végeztek többen, tehát ugyanannyian maradtak műegyetemi diploma nélkül, mint ma. A különbség annyi, hogy míg régebben a felvételin dőlt ez el, most kapnak rá lehetőséget és időt, hogy bizonyítsanak.
És megint egy olyan információ, amit csak úgy lehet meglátni, ha ott vagy. Dacára annak, hogy látszólag keretszámokban gondolkodnak csupán, mégis valahogy mindig csak azok bukják el, akik tényleg nem tudnak elégséges teljesítményt mutatni, akik ellinkeskedték, akik elérték képességeik felső határát, akik feladták.
Másik megközelítés: Attól, hogy több embert vesznek fel, még nem lesz több olyan, aki valóban alkalmas arra, hogy mérnök legyen. Tehát több olyan kerül be, aki nem az. E tekintetben pedig az egyetem ad magának egy sanszot arra, hogy hosszasabb folyamatban dönthesse el, hogy ki alkalmas, ne veszítse el egy egyszeri, rosszul sikerült felvételivel.
Szerintem létezik ilyen, legalábbis ehhez hasonló kiadvány. Most nem jut eszembe a címe, kis füzet alakú, az elsőéveseknek készül direkt. A fenébe, itt van a nyelvemen a címe. Csupa praktikus információ, tanács van benne.
Továbbá ott vannak a kari lapok. És a Jövő Mérnöke? Rengeteg olyan kiadvány, iroda, miegymás van, ami kifejezetten arra szolgál, hogy a hallgatóknak segítséget nyújtson. Egy ekkora egyetemen elég széles skálát lehet úgy nyújtani, hoyg azokra egyenként is megfelelő mértékű igény legyen. Ott a MŰISZ, ami ugyan rendesen leszedi a sápot, ám direkt foglalkozik olyan melóknak a közvetítésével, amik féléves, egy éves időtartamra is felvehetők, pont a passzív féléveseknek, stb. Rengeteg önképzőkör, klub, szakmai szervezet működik, ahol tárt karokkal várják az érdeklődőket, itt príma brigádok tudnak összejönni az egyetem minden karáról. Egyet ne várjon senki: Hogy valaki odakuncsorog hozzá egy lila kérvénnyel, hogy ugyan legyen már olyan kegyes keresni mások társaságát.
Szóval, aki azt mondja, hogy nincs semmi támasz, ahol a hallgató valamiféle biztonságot, segítőkész emebreket lelhet, amikor kicsúszik alóla a talaj, az vagy direkt hangulatot akar kelteni, vagy pedig csak hírből (esetleg a túlpartról nézve) ismeri a BME-t.
És vélhetően nem is az utolsó eset, egész addig, amíg be nem betonozzák a Schönherz össze ablakát. Nyilván, nem egy ilyen ember van, akinél így kikattannak a kerekek. De nem lehet minden egyetemista mellé pszichológust állítani.
Szerintem mindneki meg tudja találni a segítséget. Ha akarja. Általánosságban ott van a gyakorlat, a gyakvezér, az oktató, a tankörtársakkal való együttes tanulás a kolszeban. Én ezeket mind kihasználtam - egységben az erő.
Ami az én személyes kudarctűrésem illeti, _az_ amire gondolsz, nem _kudarc_ volt, hanem felbosszantó értetlenkedés, de lassan kiheverem, legközelebb ismét a fedélzeten leszek :)
Ez a topic nem lenne, ha ez az eset egyedi lett volna, de, mint tudjuk, nem az. Úgyhogy nem egyedi magyarázatot/megoldást kell keresni, hanem általánosat.
Ami a te kudarcturésedet illeti, nem akarok személyeskedni, de arról történetesen megvan a véleményem....... :)
Most megint miről beszélsz? Ha így nevezzük, akkor igen, mosom kezeimet, mert az ilyen jelenségekhez tényleg semmi közöm. Nem tudom megváltani a világot, csak annyira, amennyire erőmből és időmből futja. Egyfelől. Másfelől pedig -kegyetlen dolog- sokféle defektjei vannak embereknek. Van amelyik életveszélyes, van amelyik kevésbé, van amelyik teljesen ártatlan, legfeljebb kellemetlen.
De ha már így osztod az észt, mondd már el, kérlek, hogy mit kellett volna tenni ez esetben. Ugyan ez már fel nem támasztja azt a srácot, de ki tudja, lehet, hogy épp most csattog be egy másik a Schönherz ajtaján, valaki, aki talán olvassa mondjuk a másodikon még elállhatja előle az utat, tudja, hogy mit tegyen. Csak megsúgom, hogy ilyen esetben (bocs, de begőzölt a srác, nagyon úgy tűnik Juiice-ék leírásából) legfeljebb leütni lehet, szóval hatni nem. De érdekel, hogy Te mit tettél volna.
Az első felvetésedre: Voltam már enyhén szólva nem rózsás helyzetben. Államvizsgázni nem mehettem, itt álltam a nagy semmivel, meló se, fedél is bizonytalan (vidéki vagyok). Azt sem tudtam, hogy fogom megírni a diplomamunkámat, mert a témaválasztás sem sikerült túl jól, de mindenképp itt kellett lennem, hogy meg tudjam csinálni, de mint már mondtam, jövedelesm zéró, stb. Aztán egyéb, magánéleti dolgok is jöttek, hogy "jól" érezzem magam. És akkor jöttek jóbarátok, és "ó, hát ez nudli" dolgokat mondtak. És akkor nem megsértődtem, hanem elgondolkodtam, hogy hátha igazuk van. Nem értettem azokat sohasem, akik szerették nyaldosni a sebeiket. Ez nem frankó, mert nem visz előre. Mi a jó abban, ha mindenki bólogat, hogy "Igen, most tényleg nagyon sz*r Neked"? Kell tudni kicsit optimistának lenni, mert ez szükséges ahhoz, hogy magad is akard a továbblépést. Mert amíg Te nem akarod, addig hiába mindenki más erőlködése.
Én tudtam volna fordulni segítségért, ah ekllett volna. Pl. villanytan 1 bukás után otthon magántanárhoz jártam a főiskolára, aki segített. A gyakvezért is "kihasználtam". Hármast is írtam másodszorra. Nem szégyen, és csak keresni kell a módját annak, aki kétségbe van esve. Olyat még sosem hallottam, hogy valaki feleslgesen és hiába kilincselt a barátok, simerősök, oktatók ajtaján, és mindneki elzavarta volna...
nna, most szépen megkérek mindenkit, olvassa el a saját hozzászólásait abból a szempontból, hogyha valamiért kétségbe lenne esve, örülne-e, ha ilyeneket olvasna a problémájáról.
Én elolvastam a topicot:
Mindenki szépen tudja mosni a kezeit, gratulálok.
Pedig a SOTE-n van egy még magasabb épület. Nemrég zuhant is onnan valaki, ha jól hallottam. Meg lehet próbálni felfedezni valami korrelációt a hallgatói létszám és az öngyilkok száma között. Bár ha már e körül keresgélnék, akkor inkább a végzett/felvett hallgatók aránya lenne az egyik tényező.
Először megvártam, amiíg egy kicsit lenyugszanak a kedélyek, aztán most megkérdezem: nem lehet véletlenül az az oka az Sch-ból való kiugrások relatíve magas számának, hogy a Műegyetemre nagyon sok diák jár?
A statisztika meg statisztika: a BME-n évente 2 öngyilkosság történik, amíg én a SOTE-ra jártam, 6 év alatt 2 vagy 3. Most nincs hirtelen előttem az, hogy az egyetemek hallgatói létszámának milyen az aránya...
Nem tudom, mi a pékf@szát kell még kételkedni. Két évfolyamtársa is elmondta, hogy mi volt a helyzet. A szerencsétlen még a kijavítást sem várta meg. Véletlenül nem sikerült neki? Az lenne csak a durva befejezés. Teljesen rómeóésjúliás vég. Szóval, itt szó sincs meglázásról, porbatiprásról, szegény legkisebb gyerekrúl és a csúnya rossz döbrögitanszékről.
Ha valaki iróniát fedezne fel mondandómban, az nem véletlen, de leszögezem, hogy az nem a történéseknek szól, hanem az abból hülye következtetéseket levonóknak.
Csak jól sejtettem én, hogy mi áll a dolgok hátterében. Romantikus túlzás, rémhírkeltés, és egyéb olyan emócionális elemek, melyek egyáltalán nem szükségesek a tények közléséhez. Az új fejlemények tükrében másképpen néz a kedves subPhD az elkövetkezendő 5 év elébe, mint mondjuk ha utoljára a tegnapi állapotokat vette volna kizárólagosan figyelembe. Ettől függetlenül még fenn kell tartani 5%-ot a kétkedésnek, mert ugye mi a helyzet akkor, ha...
Sajnos igen. A Molnár Béla (R.I.P.), Ipsics, meg az őszhajú bajuszos (nem ugrik be a neve)-féle elktronika nagyon gyenge volt. emlékeim szerint akkor nem volt Pap-Zoltai-féle kurzus (sajnos).
Fizika 3 Orosz Laci (hát ott sem stimmel valami teljesen...), Digitből vévig a TTT-n, de nekem meggyűlt a bajom az assamblyvel (kettest kaptam).
bagojj,
ezt mondom én is. Az egyetemen lehet és kell megtanulni az idő, az energia és a kapcitásunk beosztását minden szempontból. Van akinek sikerül, van akinek nem.
Tessék, íme, két közeli ember, autentikus hangok (Rcsiga és Juiice). Nem úgy tűnik elmondásukból, mintha itt a gigantikus igazságtalan copatás esete lett volna. Tehát nem kellene ezt a sztorit Júlia füzetek színvonalon előadni.
Aki a felelősségünkre óhajt apellálni, annak üzenném, hogy nem érzem amgam felelősnek, mert azon felül, hogy nem is ismertem a srácot, vannak nagyon sokan, akiknek igyekszem segíteni amennyire lehet, és meg is keresem őket, hogy hogy vannak. De annyi biztos, hogy ők hagyják is, és ha bajuk van, akkor megkeresnek engem.
Dr.W.Gy.:
A Villanykar ebből a szempontból nem jellemző példa, a kisebb karokon nincsenek ekkora választási lehetőségek. Főleg nem voltak mondjuk 5-10 éve. Véleményem szerint az egyetem az utolsó lehetőség arra, hogy kicsit "demo-verzióban" önállóságra kényszerüljön a hallgató. Középiskolában jól megmondták, hogy mi a jó, szigorúan be kellett járni. Az egyetemen már nem, és ha ott nem szereztem volna 5 éves gyakorlatot abból, hogyan súlyozzam a dolgaimat és hogyan osszam be, hogyan rangsoroljam őket, nos akkor most nagyobb gondjaim lennének.
Még valami:
Nemrégiben (talán két hete lehetett) meghalt egy műegyetemista srác (direkt nem írok kart). Otthon agyvérzés érte egy délután, kómába esett, reggelre eltávozott. Na, ez megdöbbentett rendesen.
Evfolyamtarsam volt, mogottem ult a vizsgan. utana allati agressziv volt, paran mondtuk is neki, hogy most mar allitsa le magat. Aztan visszaballagott az Sch-ba, es a vizsga utan fel oraval szoltak a tobbiek, hogy leugrott. Meg saem varta a kiosztast.
Eleg megrazo volt, en szerencsere nem lattam, csak mondtak.
Az, hogy nem kötelező előadásra járni, megzavarja a hallgatót. általában a hallgatók nagy része nem tudja felmérni, mire képes, mit képes megtanulni és honnan. Én se jártam villanytanra meg matek előadásra se, mert a vizsgán a gyakorlaton elhangzó feladatmegoldások voltak. Nagyon rosszul van megcsinálva ez (2 előadás+1 gyakorlat) az EVTSZ-nek ezt kéne észrevennie.
A legrosszabb az Elektronika volt, sose buktam meg, de ez nem az MHT érdeme, mert ők nagyon rosszul csinálják. Semmi gyakorlat, a vizsga meg csak példa szinte.
Azt nagyon gyűlöltem az egyetemen, mikor az előadások alapján megértettem az anyagot, a kiadott jegyzetből értettem, tudtam mindent, de levizsgázni még is nehéz volt, mert a vizsgának semmi köze nem volt az ott elhangzottakhoz. Erre tipikusan jó példa a Fizika3, az Elektronika 1-3, Kódelméletből és Digitből is kevés a példamegoldás. Sajnos ez nagyon jellemző az egyetemre.
A nagy baj az, hogy azok, akik nem tudják felmérni magukat, kibuknak és az egyetemet hibáztatják érte. Holott esetleg az előadásra bejárás, a több tanulás, gyakorlás, segítségkérés megoldotta volna a nem tudásukat. Én az egyetem hibáját ott érzem, hogy a tananyag felépítése és leadási módja sokszor (főleg az alaptárgyaknál) a tömeges létszám miatt nem jó. Felesleges és érthetetlen dolog kerül fel a táblára, kevés és túl könnyű példák oldódnak meg a ZH-hoz képest, unalmasak az előadások és rendkívül kis hatásfokú az iskolában eltöltött idő a vizsgajegyhez képest.
Én is a BME-re járok, másodéves infos vagyok és ott voltam azon az ominózus vizsgán.
Aki azt mondja, hogy a BME , vagy akár a Jelek és Rendszerek nehéz az nem látja tisztán a dolgokat.
Az EVTSZ-szel nincs semmi bajom, a vizsga korrekt volt, és rendesen is javították(bár engem is kivágtak).
A BME-n szinte az összes tárgy vizsgájáról elmondható, hogy sablonos, így a jelekről is. Tudni kell laplacolni oda-vissza mint állat, egy-két dolgot megjegyzel és kész.Idáig szerintem egy tárgy volt, amihez ész is kellett, az pedig a programozás(bár a Pongor-féle bináris fa és láncolt lista majd mindegyik vizsgasorban benne volt.)
PT(Programozás technológiája)-ből például kiadtak egy PT-HowTo-t,összesen 15 oldal(egy féléves tárgy!), meg lehetett írni belőle 3-asra, 4-esre.
A legelső ilyen sablonos tárgy a Közgáz volt, volt olyan srác, aki előre megoldotta a feladatokat,a lapot bevitte a vizsgára, beírta a számokat, kiszámolta és kész. Ezt hívjuk közgáz-fílingnek.
Szóval BME közgáz-fíling ezerrel!!
Természetesen, nem ezt akartam mondani vele. Amikor nálunk ezt kitalálták, volt szabad választás, sé volt is választék. Nem húsz, de fizikából négy, elektronikából kettő, matekból még több (Ottó bácsi ugye...). Manapság nem tudom hogy van, de én azt csináltam terekből például, hogy a Fodornál írtam a ZH-t és a vizsgát, azt vettem fel, de a Veszelyhez jártam előadásra. Remek volt ez így! Ez igaz a Ferenczy-Vetier esetben is.
Olyan is volt, ahová nem volt érdemes bejárni, ez is igaz, én se _arról_ voltam híres, de le tudtam belőle vizsgázni, ha meg nem, nem ezen lázadtam. A lázadás jogalapjában kételkedtem csak e terén.
A lényeg valóban az, hogy az meber a saját korlátait és képességeit felmérve (!) hozon döntést, mire jár be, mir enem, mit hogyan tanul. Volt olyan tankörtársam, aki a tízéves fizikajegyzetből írt ötösöket, és egy órán meggyakorlaton sem volt. Nekem végig kellett ülnöm azokat, a gyakorlatokat, a konzultációkat, és napokig gyakorlni - mégis megbuktam. A baj az, hogy évek óta sikk nem-járni az órákra és büszkén hangoztatbi, hogy valaki kettest kap, és szégyellni meg letagadni, ha jobbat. Ezt sose értettem meg, miért az a coolboy, ha valaki halmozza a gyakIV-t és a kettest. (aki pedig elsőre átmegy valszámból hármassal meg négyessel az egyszerűen lenéznivaló "királyfi")
Na, itt azért sántít valami. A szabad tanárválasztás a tárgyak nagy részében csak elvi lehetőség. Választhat a hallgató egy tanárból. És az is igaz, hogy vannak tanárok, akiknek tényleg nem érdemes bejárni az előadására, mert a stílusa, és/vagy a felkészültsége miatt képtelenség koncentrálni, illetve összefüggéseiben meglátni a tárgy tartalmát. Ilyen van. De azt hiszem, ez a kérdés elvi, általában nem azon bukik meg a hallgató, hogy nem járt be, de amúgy szorgalmasan készült. Én nem mondom, hogy mindenki tanuljon végig az egész félév során, mint a kisangyal, mert erre erkölcsi alapom sem lehetne (én sem arról voltam híres), de mert ezt ép ésszel nem is lehet. Az egyetem további nagyon nagy tanítása annak az érzéknek a megdolgoztatása, hogy egy nagy adag információból a lényeget ki tudjuk szűrni. Van, akinek ez sikerül, van akinek nem, mert nincs hozzá jó érzéke.
Azt viszont aláírom, hogy a folyamatos készülés, és az előadásokra bejárás (már ha jól tud valaki jegyzetelni) csökkenti az elvágódás rizikóját. De nem csodaszer, mint ahogy nem feltétlen lecsúszás a laza élet sem.
Az erőlködéstől még nem elsz eredmény. Azt hiszem, a matematika (villanytan stb.) pont olyan tárgy, ahol az számít, kijött-e a végeredmény. Ami 5 Volt az annyi, ami 10 Columb meg annyi. Ha minden eredményem rossz, de görcsöltem vel másfél órát, mennyivel vagyobb jobb mérnök, mint aki 10 perc alatt csinált rossz eredményeket?
Más. Aki akar küzdeni és jogos a dolog valami tanár ellen, megteheti. F.K. monogramú tanárnőt talán sokat ismeritek, retteget alakja a matektanszéknek, nem ok nélkül, bár engem sose vizsgáztatott. Van neki egy szerencsétlen elmebeteg lánya, állítólag emiatt lett az anyja is olyan, amilyen. Egyik tankörtársam úgy vizsgázott nála matekból, hogy a leánya végig nyomta az ujjával a tollának a végét, miközben írta a tételt, és csorgatta a nyálát a papírra...kettest kapott, de mikor elmesélte nekem, én közöltem, hogy ha velem ilyen előfordult volna a jgytől függetlenül az első utam a dékánhoz vezetett volna.
Más2. Segíteni annak lehet, aki hagyja (és kéri). A hallgatók linkek, egész nap MP3-kat töltögetnek, játszanak a hálón, nem járnak előadásra, és csodálkoznak, ha két nap alatt nem sikerül megtanulni semmit. Én bármikor bármelyik oktatóhoz fordulhattam volna, és ha úgy éreztem, fordultam is. Mindig segíteni próbáltak, bár néha nem úgy, ahogy én elképzeltem.
Az pedig a halálom, mikor azt mondják nekem a hallgatók, hogy azért nem jár előadásra, mert a tanár a jegyzetét mondja. Holott a hülyegyerek nem veszi észre, hogy a tanár előadást tart, aminek egy segédanyaga a jól összeállított jegyzet (ami követi az órán elhangottakat). Ez lényeges felfogásbeli különbség. Nincs is addig baj, amíg nem kezd olyan ember lázadni a bukás miatt, aki egy előadáson se volt, mondván "oda nem volt érdemes bejárni, mert nem ahsznált". Ilyenkor kell keresni másik tanárt (szabad a választás), másik könyvet, illetve segítséget kérni.
