Nincs semmi baj ezekkel a párbeszédekkel azon kívül, hogy nincsenek befejezve.
Pl.:
1. Kérés, ez legalább egy jó tanács, én valoban sokat használom, hiszen mégis csak más kérni, mint követelni.
2.Figyelmes hallgatas/megertes (csokkenti az ellenallast)
PL:
Kerlek edd meg a vacsorat.
GYerek: Nem vagyok ehes, csokit akarok!
Szülő: Ertem, hogy most merges vagy es csokit szeretnel enni, de megis kerlek edd meg a vacsorat.
Gyerek: Neeem!! Csokit akarook enníííí! Csokitakarokcsokitakarokcsokitakarok!!!
3 Jutalom felajanlasa (nem vesztegetes)
Ha most gyorsan feloltozol akkor tobb, idonk lesz hintazni.
Gyerek: Nemm!
Szülő: Kérlek!
Gyere: Neeeem! és elszalad, gondolom innentől ismerős.
4. Utasitas
Szimpla egyszeru, magyarazat es erveles mentes. Ennek ismetelgetese.
Szülö: Most menj lefekudni.
Gyerek: Neem, most focizok.
Szülö: Menj lefekudni!
Gyerek: Neem, most focizni akaroook!
Szülö: Kérlek!
Gyerek: Neem, hagy focizzak.
Szülö: Este van! Le kell fekudni.
Gyerek: Neem, most focizok.
Szülö, most már ordítva: Most már elég! Menj azonnal lefekudni!
Gyerek: Megszeppen és elmegy, vagy ha érzékeny, akkor elsírja magát.
5. Kikapcsolasi ido - Ez tényleg jó, viszont én pont az ellenkezőjét szoktam csinálni
Altalaban annyi perc szukseges ahany eves a gyerek - Szerintem nem lehet percekben meghúzni egy szigorú határvonalat, mialatt belátja a gyerek, hogy rosszat tett. (Ezek szerint az én kétévesem koravén. Rendszeresen 5-6 percre van szüksége, hogy belássa, hibázott. :o). Szobaja bekuldeni, vagy extra esetbe bevinni. Eloszor tombolnak, utana sirnak, majd kerlelnek. A szulonek az ajtoban kell allnia, biztositani, a gyereket, hogy ott van - Ez se jó, mert a gyerek a szülőt fogja kérlelni, neki sír és hisztizik. Az én szívem megesne a gyereken. Ha a gyerek kerlel a helyes valasz, hogy kijohetsz 3 perc mulva - ezt nem értem? A büntetés időfüggő és független attól, hogy a gyerek mit is gondol róla?. Nem helyes: most gondolkozz el mit csinaltal stb. - én ezt szoktam alkalmazni és beválik. De miért is ne lehetne a gyerekben arra ösztönözni, hogy végig-újragondolja mit is csinált.
A hisztivel meg nincs szemelyes tapasztalatom a mi fiunk meg csak 13honapos, de majd idovel beszamolok. Amugy most olvasom a Gyermekek az egbol jonnek konyvet ami (mellesleg nagyon bo lere eresztett, rosszul megirt es tele van szornyu forditasi hibaval)ad nehany tanacsot.
A lenyege (persze nem tudom, hogy mukodik e, lehet, hogy akinek 2-3 gyereke van es olvassa ezt csak legyint). En nem azt irom, hogy mukodik, hanem ,hogy mit olvastam a temaban.
Celszeru betartani a kovetkezo sorrendet:
1. Keres (Azt valoban eszrevettem, hogy egy csomo szulo nem hasznalja a kerlek szot). A kerest is pozitivan kene megfogalmazni. PL:
Nagyon rossz: Ne usd a hugodat
Rossz: Kerlek ne usd a hugodat
Jo: Kerlek viselkedj rendesen a hugoddal
2.Figyelmes hallgatas/megertes (csokkenti az ellenallast)
PL:
Kerlek edd meg a vacsorat.
GYerek: Nem vagyok ehes, csokit akarok
Ertem, hogy most merges vagy es csokit szeretnel enni, de megis kerlek edd meg a vacsorat.
3 Jutalom felajanlasa (nem vesztegetes)
PL:
Ha most gyorsan feloltozol akkor tobb, idonk lesz hintazni.
4. Utasitas
Szimpla egyszeru, magyarazat es erveles mentes. Ennek ismetelgetese.
Most menj lefekudni.
5. Kikapcsolasi ido
Altalaban annyi perc szukseges ahany eves a gyerek. Szobaja bekuldeni, vagy extra esetbe bevinni. Eloszor tombolnak, utana sirnak, majd kerlelnek. A szulonek az ajtoban kell allnia, biztositani, a gyereket, hogy ott van. Ha a gyerek kerlel a helyes valasz, hogy kijohetsz 3 perc mulva. Nem helyes: most gondolkozz el mit csinaltal stb.
Egyszeruen csak annyi, hogy aki ilyet tesz/mond annak kikapcsolasi idore van szuksege.
Ez csak nehany pont, nem tudom, hogy segit e. Ezen kivul leirja, hogy milyen 4 alaptemperamentum van es hogy hogyan lehet oket jobban kezelni (aktiv gyerek, szenzitiv gyerek, receptiv gyerek, reszponziv gyerek)
De a magyarazat tokeletes :) gyerek nelkul is. A legtobb szulesz is ferfi, pedig sose lesz fogalmuk mi is az valojaban, neked meg meg lehet gyereked :)))
Persze, hogy nem tudja mennyi a 10. Én számolok, nem ő, én meg már elég nagy vagyok, hogy tudjak tízig számolni. Enyém kislány egyébként igen kiválóan elboldogul a számokkal: egy, kettő, sok :-)))
Hat fogalmam sincs egy 2 evesnek mennyire van idofogalma. Mindenesetre szerintem valoszinu megcsak a szamokat sem ismeri annyira , hogy mennyi is a 10 meg az 5 meg a 3 meg az 1, bar lehet , hogy tevedek es egy 2 eves mar tud szamolni ennyire (a batyam gyerekei jo reg voltak abban a korban).
De szerintem nem is ebben van a kutya elasva, hogy tudja hogy menyi is a 10 perc, meg mennyi is az 5 perc meg a 3. Hanem az, hogy nem egybol rangatjak el a szeretett foglalkozasa mellol(legyen az barmi homoksuti vagy csuszka), hanem hogy hagynak lelkileg felkeszulni idot neki. Es ez a jelzes tok mindegy, hogy az hogy na meg 10 csuszka(egy 2 eves tudja mennyi a 10?) vagy 10 perc, hanem hogy beleszoktatjak egy rendszerbe, amiben biztonsagban erzi magat es amivel nem erzi magat sokkolva, hanem szepen lassan felkeszitik a cselekvesvaltoztatasra.
Bar marha jol tudok ideologizalni igy gyerek nelkul :-)))
:-))))
Felnőtteknél ez tényleg jól működik, viszont rossz hírem van, a kisgyerekeknek 2 éves korban még semmi időfogalmuk sincs. Nem tudják mi a különbség a holnap, az öt perc, és a jövő hét között. Itt és most élnek. Egy 2 évesnek nem mondhatod, hogy 10 perc múlva ez vagy az, mert nem tudja mennyi az annyi. Le kell fordítani nekik: még tíz lökés a hintán, még két homoksüti, stb. Ezt megértik. Ezért írtam idikének, hogy megnézném hogyan magyarázza el egy 2 évesnek, hogy holnap veszünk még rudit :-)))
Csendes olvasoja vagyok a topicnal, beirnivalom gyerek hianyaban nem igazan volt, csak edzem magam a kesobbiekre :-)
Mindenesetre ezt be kell irnom,hogy ildike2002 modszere nemcsak hisztis gyerkekre, hanem legnagyobb oromomre hisztis ferfiak eseteben is mukodik :-D
A parom nem igazan nagy eveo, vezna is mint a kisujjam, es minden egyes etkezesnel hisztizik mint egy gyerek.
A szokasos etkezes nalunk:
szalka kiordit a konyhabol: Kesz a kaja gyere enni!
valasz: -Megyek mar.
Szalka megterit kiszedi a kajat leul es var , aztan beordit a szamitogep/tv/egyeb elekromos eszkoz elott gubbaszto informatikus parjanak: -Gyere mar enni kihul!
parja viszsaszol: -Jovanna megyekmar mindgyar.
szalka eloveszi a poharakat is az innvalot is kitolti aztan var, var mar vorosodik a feje: -Nem igaz, hogy nem lehet az a rohadt szamitogeptol elszakadni gyere mar enni.
Parja a szobabol:- Jaj ne kiabalj mar velem nem igaz, hogy nem hagysz nyugtomat mindjart megyek.
szalka: -nem mindjart ha hanem most azonnal, nem fozok tobbet ha nem jossz, tudod, hogy utalok egyedul enni.
...(itt naptol fuggoren meg 2-3 hasonlo valasz eljhangzik.
Majd szalka parja nagy derrel durral erkezik: -Allandoan cseszegetsz nem tudom mi bajod van allandoan velem, nem igaz, hogy nem lehet megerteni, hogy eppen el vagyok foglalva.
Ezekutan a etkezes a leheto leglehangoltabb hangulatban tortenik.
Ez a szituacio legalabb 10-bol 9 etkezes alkalmaval eljatszodik. Aztan tegnap ildike2002 gyerekhiszti kezelesi tanacsaait(hogyan vigyuk haza a gyereket a jatszorol) alkalmaztam.
ES MUKODOTT!!!
Meg mielott kesz lett a kaja szalka konyhabol kiuvolt:
-10 perc mulva eszuk. Aztan 5 perc mulva aztan 3 perc mulva aztan 1 perc mulva aztan az utolso bekezdest olvasod, na gyere enni. ES JOTT!
Es semmi durcaskodas, kaja utan visszarohanas a gephez nem volt.
Szoval most is mint mar nagyon soksor megallapitottam , hogy mennyire igaz, hogy a ferfiak olyanok mint a gyerekek.
Nem gondoltam, hogy a Túró Rudi itt is ennyire népszerű lesz, csak egy mellékes megjegyzés volt, és nem elemezendő szituációnak szántam...
Ha hiszed, ha nem, egyszerre adtam oda nekik, (próbáltam volna meg másképp), és majd ha újra lesz két éves gyereked, magyarázd el neki, hogy holnap veszünk. Befizetnék rá! :-)))))
Azt meg tudja, hogy nem minden rudi az övé, volt ideje megtapasztalni :-)))
"Nem nem lehet elmagyarázni egy két évesnek, hogy akkor a nagyoknak nem jut, mert ezt nem érti meg. Azt igen, hogy egyik rudi Dórié, a másik Danié, a harmadik az övé (volt), odáig semmi baj, csak az a kérdése, hogy miért nincs több? :-))) "
Hamar itt szituaciokat elemezgetunk akkor pl azt tudnam elkepzelni, hogy a rudik latvanyoasn vannak atadva, mindharom koloknek egyszerre, vagy talan a kicsi "valaszthat" is. Aztan ha megis megy a hiszti, a miert nincs tobbre talan az lehetne a valasz, hogy ennyit vettunk mert harman vagytok es ha kered akkor holnap is veszunk harmat. Meghat vannak amit meg kell tanulni az eletben sajnos :) pl hogy nem minden rudi az ove :)))
"Nem pusztán az, hogy a szülő hajlamos megváltoztatni a döntését"
Furcsa modon vannak donteseim amelyekbe azonnal belenyugszik (ezek azok amelyeket biztosan nem valtoztatok meg, pl sotetedes utan nem megyek vele bringazni) es vannak amik miatt rinyal, ezeket sokszor megvaltoztatom. Valahogy tudja mikor "erdemes" rinyalni. Pl. kapott mar egy fagyit de ker meg egyet. Nyar van, meleg, legfeljebb nem ebedel/vacsorazik de a fagyi szvsz nem rossz etel, plane ha hazi. Persze a hulye elso reakciom a nem, hiszen mar kaptal egyet. Az a baj hogy sokszor valaszolok neki gondolkodas nelkul pedig sok dontesem miatt nem kellene utolag rinyalnia ha nem hoztam volna meg azokat tul hirtelen es rosszul. Utana meg ugy nez ki mintha a rinya celravezeto lenne. A rossz donteseimhez nem szoktam elvbol ragaszkodni. :)
Túró Rudolf esetén mi a teendő? Hát nem kapott. Volt hiszti? Volt. Egy darabig, aztán elunta (már mi is...) Nem nem lehet elmagyarázni egy két évesnek, hogy akkor a nagyoknak nem jut, mert ezt nem érti meg. Azt igen, hogy egyik rudi Dórié, a másik Danié, a harmadik az övé (volt), odáig semmi baj, csak az a kérdése, hogy miért nincs több? :-)))
A hisztis főnök esetében szintén a frusztráció-félelem-agresszió működik! Akkor lehet jól kivédeni a hisztis főnök "támadásait", ha rá tudsz jönni, hogy mitől érzi frusztrálva magát... Ha munkahelyi az ok, akkor könnyű, ha magánéleti, akkor gáz van. A fel nem dobott labda okés! :-)))
A gyerekek szívesen játszanak érdekérvényesítő (pontosabban inkább akaratérvényesítő) meccseket a szüleikkel, és ebben az egyik legnagyobb fegyverük a hiszti. Azért nagyon jó szépen elmagyarázni, hogy mit miért, mert az egy még sokkal jobb játék, a világmegismerő, ami még sokkal érdekesebb tud lenni, mint anyát vagy apát rábírni valamire. Szerintem a gyerekek állandóan rá vannak állva arra, hogy új ismereteket szívjanak magukba, és bármikor készek teljesen elolvadni, ha a szülő a figyelmének 100%-át rájuk fordítja és úgy tanítja őket, hogy annak 100%-át fel is tudják fogni. Egy ilyen tisztán működő kommunikációs helyzet maga a csoda számukra (is:-)).
Az viszont egészen más, ha azt érzik, hogy anyu szeretné minél kevesebb törődéssel/gonddal/gondolkodással megúszni, és azért tilt meg valamit vagy azért nem hajlandó valamire. Akkor előveszik a régi jól bevált módszereket, amelyeket még csecsemőkorukban csiszoltak tökéletesre, és ami még mindig működik. Azt a hangszínt, amelyre anyu minden körülmények között a legintenzívebben reagál. Nyíltan zsarolnak: "akkor még hangosabban fogok sírni", "akkor világgá megyek" vagy "akkor kiugrok az ablakon". Minden módszert kipróbálhatnak, ami már korábban működött, vagy amit láttak másoktól.
Nagyon-nagyon megerősíti a hiszti-hajlamot, ha a hiszti működik. Nem pusztán az, hogy a szülő hajlamos megváltoztatni a döntését, hanem az, ha a gyermeke hatására hajlamos erre. Szerintem abszolút a legelejétől fogva és véges-végig tudatosan úgy kell kezelni a hisztit, hogy "tényleg elviselhetetlen, de ha most engedek neki, akkor még nagyon-nagyon sokszor fogom ezt hallani". Ez rohadt nehéz, különösen az elején, amikor még annyira egybemosódnak a valós igények meg a szeszélyek.
Egyébként az az egy tendencia biztosan megfigyelhető, hogy ha én nyugodt, derűs, jókedvű vagyok, és nem veszem a szívemre, ő is kevesebbet hisztizik. Dehát mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás...:-) Meg hát tényleg nehéz ezt minden esetben őszintén nyújtani....
En azzal kezdtem hogy nem ismerlek benneteket es el tudom kepzelni hogy vannak az enyemtol kulonbozo gyerekek megha anyukajuk ugyanolyan tokeletes is mint en vagyok. Egy 4 gyerekes baratnom mondta hogy a 3. gyerekenel is meg hulyenek nezte a siros gyerekek szuleit, mondvan neki 3 sosem sirt szinte. Aztan megjott a 4. es minden addig mukodo tapasztalata hiabavalo lett :)
Nem lehet konnyu egy "logikatlan" kisgyerekkel, de majd megno :)
A babakocsi nalunk is tulhaladott allapot volt de aztan egyszeruen meguntam a sajat veszekedesemet a kolokkel hiszen, neki a seta nem ugyanaz mint nekem, o nem setal a menes kedveert, es plane nem akar eljutni sehova. Neki a csatornafedlapok es a levelszekrenyek vizsgalata tokeletesen kielegito program lenne. Hat ekkor beruhaztam a legegyszerubb, legkonnyebb, legolcsobb babakocsiba es 3 es 3,5 eves kora kozott hasznaltuk. Ja es nalunk ott volt meg a "felvesz" (mashol hoppa stb) amit nem birtam derekkal. Mostanra edzodott meg a kolok is annyira hogy tenyleg bir menni hosszabban. Bar regebben sem volt gond 3 ora a jatszohazi orjongoben :)
Persze hogy jo, Winnicot nevet meg nem is hallottam :) Cserebe leirok egy nagyon jo gyurma receptet a kreativban. Hatha le lehet kotni hisztiseket vele :)
Hát tudod, ez sem szentírás, hogy "itthon mintagyerek", aznap délelőtt kicsit betegen valóban meglepően jól elvolt hiszti nélkül.
Persze, igazad van a magyarázással meg a választási lehetőségekkel, én is így csinálom, csak nem mindig működik. Nálunk a választás lehetőségének felkínálása után (mondjuk: pirosat vagy kéket kérsz?) a sztenderd válasz az, hogy "nem!!!". További nyugodt faggatózásra először kék, amikor a kéket megkapja, üvölt, hogy piros, és így tovább, amíg hagyom, ha pedig gyorsan lezárom, hogy akkor ezt kapod, kész, üvöltés...Szóval nem igazán tudja ő sem, hogy mit akar. A magyarázatot is van, amikor meghallgatja, közreműködik, de van, amikor nem hat rá semmi, mert nem az történik, amit ő szeretne. És hát ilyennek is lenni kell.
Én sem szoktam kirángatni figyelmeztetés nélkül a játék közepén, de ha nagyon maradna, nem sokat használ a fokozatos időjelzés. Egyébként minden eset más, van, hogy jön első szóra, van, hogy végül felmarkolom és viszem, mert máshogy nem megy. Nekünk babakocsink már nincs, de nem is hajlandó beleülni, inkább motorral jön, ha gyalog megyünk valahová (és azt könnyebb is hoznom, ha végül mégis inkább gyalogol:-)
Egyébként most betegecske, köhög, lázas, és pillanatnyilag épp édesen játszik itt mellettem (biztos nincs elég energiája a rosszalokdáshoz:-)))
Szia genetta, nem akarom megoldani a problemaidat (van nekem enyem gyerek :) ) de erdekes hogy az otthonlevo Kapi "mintagyerek", ahogy irod. En persze nem tudok semmit rolatok, a szokasaitokrol es a koztetek levo dinamikakrol de neked erdemes lenne elgondolkodni, mi valtozott ma, hogy a gyerek maskeppen viselkedik.
Gyermekeink kozlekedesi szokasai meglepoen egyezoek :). En anno (mostmar nagyobb) megkerdeztem, jon-e egyedul vagy viszem (babakocsi). Elmondta mit akar es ha tartotta magat az oneros menethez akkor mentunk. De altalaban kocsiban vegzodott :). Ha pedig tenyleg oda kellett ernem valahova vagy csak utaltam hogy egy szakaszon a forgalmas ut buzet szivjuk mert minden csatornafedelet meg kell vizsgalni, akkor a parkig (vagy ahova mentunk) babakocsi (igen, a tobb mint 3 eves 15 kilos meteres laklit is beleraktam, meg be is szijaztam), ott pedig boklasszon amennyit akar, onnantol o diktalta az iramot. Szoval amikor muszaj akkor megmondom hogy ez van/lesz es azt be is tartom. Nalunk hisztik igazan meg nem voltak, talan most lesznek, nem tudom, a korabbi irasok igen biztatoak eziranyban. Es mostanaban sirosabb az igaz, de sikitos foldonhempergesig meg nem jutottunk.
En inkabb a magyazarasban hiszek. Picibaba koratol mindent elmagyarazok neki, mit miert csinalok, mi tortenik stb. Es van valasztasi lehetosege, persze nem ugy kerdezve hogy mit kersz vacsorara! :) A kerdes az, pizzat vagy tesztat, krumlplipuret vagy rizst stb. Es akkor valasztott is de megsem kell a holdat lehoznom. Vagy valaszthat hogy ket kekszet kap es melyiket eszi meg elobb. Ez is valasztas. Vagy hogy csokit ker vagy fagyit, mert nyalokat nem kap. Nekem is vannak elveim. :) Es nem azt kerdezem meg mit akar felvenni (bar ez nalunk sosem volt gond) hanem hogy a keket vagy a pirosat. Es nem azt hogy melyik cipojet, mert hiaba imadja a hotaposot, augusztusban nem praktikus :) hanem hogy a csikos szandalt vagy a teniszcipot. Es melyik jatszora menjunk, nekem ez vegulis midegy. Es hogy furdes elott vagy utan akar fogat mosni, furodni akar vagy zuhanyozni, hintazni elobb vagy csuszdazni. A hazamenetel (vagy barmilyen szeretett es nehezen abbahagyhato idotoltes vege) elott 10 perccel szolok neki hogy nemsokara megyunk, meg van 10 perce (amirol neki ugye fogalma sincs mennyi) aztan 5 perc mulva szolok hogy 5 perc, aztan 3 perc mulva hogy mostmar csak egy csuszasra vagy egy hintazasra maradt ido. Valaszthat. Utana altalaban szo nelkul elfogadja hogy megyunk. Azt hiszem ha hirtelen kirangatnam, annak nem orulne. Es elmondom azt is mi lesz ezutan, megyunk haza fozni, mit fozunk (ehhez mit kell vasarolni), o mit fog segiteni (pl. a szemetbe dobalja ki egyenkent a krumplihejat, de neki ez teljes erteku feladat!) mi lesz delutan, mikor jovunk megint a jatszora stb. Na ennyi jutott eszembe ugy hirtelen. :)
Egy ilyen túrórudis esetnél például mi a teendő? El lehet már magyarázni egy kétévesnek (ha jól emlékszem kétéves a kislányod), hogy akkor a nagyoknak nem jut?
Az jutott eszembe, hogy ezeket az elveket nagyon jól lehet alkalmazni hisztis főnökök esetén is:)) Na jó, náluk nincs rongybaba effektus, de a nem adom fel a labdát dolog müködik.
Jó, hogy felfrissíted az emlékezetemet, most jövök rá, hát hiszen olvastam én a Ranschburg és a Winnicot könyvet is (még meg is vannak!), sőt még vizsgáztam is belőle anno, csak hát húszévesen ez a téma még nem vágott úgy az elevenembe, mint most, amikor nemcsak konkrét esetről, de a saját gyerekemről van szó:-)))) Na, most majd nekilátok felfrissíteni a dolgokat... Tényleg jó téged olvasni, csatlakozom az előttem szólóhoz:-)
Igen, a meleg-megengedő magatartás... emlékeztek a Családi kör eseteire???:-)))
Ma egyébként pillanatnyilag letettük a csatabárdot, mert Kapi tegnap este hányt és belázasodott, úgyhogy az aggodalom teljesen kioltott bennem minden egyebet, ma bölcsibe se ment, itthon vagyunk, és mintagyerekként viselkedik (hál'istennek már jól van:-)))).(Naná, hogy pont ilyenkor lenne sürgős munkám, és még az apja is dolgozik hétvégén:-(
Szia genetta!
Ezt írtad:
"Hát azt hiszem, a madármama ösztönösen jobban oldja meg a dolgot, mint mi tudományosan :-) Iszonyú nehéz egyensúlyt tartani."
Igen, ez így van )) Egy Winnicot nevű picológus írja a könyvében, már a címe is jó: Elég jó szülő, hogy ha mindenki csak elég jó szülő akarna lenni, és nem tökéletes, mindenkinek jobb lenne :-)))
"Én az engedékenyebb típusú anyák közé tartozom, vagyis sok mindenért nem szólok rá, amiért (a játszótéri és egyéb szituációkban látom) más anyukák halálra szekírozzák a gyerekeiket (ne nyúlj hozzá, ne vedd el, ne menj oda, ne mássz fel, vigyázz a nadrágodra, piszkos lesz a kezed, le fogsz esni, stb). Ez persze nem azt jelenti, hogy biztos vagyok abban, ez a jó módszer – mostanában aztán pláne elfog néha a kétely ! - , egyszerűen belőlem ez fakad. Szóval autonómia van rogyásig, talán kicsit túl sok is ?"
ÁÁÁÁÁ nem túl sok. Amelyik gyereknek sokat tiltanak, nem lesz olyan kreatív, szárnyaló értelmű, mint a másik véglet :-)) Gondolom ismered Ranschburg Jenő munkáit (tudom, hogy igen!!!), érdemes belekukkantani a Félelem, harag, agresszió című munkájába. Pont azt fejtegeti, hogy a meleg-megengedő szülő magatartás adja a legnagyobb érzelmi biztonságot a gyereknek. Jól csinálod tuti, csak bírd cérnával! :-)))))
"Azon gondolkoztam, mennyit ér vajon a külsőleg magamra erőltetett nyugalom, miközben 220 a vérnyomásom és a fülemen sípol ki a gőz, mint egy rajzfilmfigurának ? Legtöbbször sikerül nem felemelnem a hangom, derűsen és nyugodtan viselkedni, de azért biztos érzi a belső feszültséget…"
Érzi bizony, de hidd el, így fogja megtanulni (na nem holnapra), hogy Te, az imádott anyukája is tudsz uralkodni magadon, és később ő is fog. Ha felvennéd a gyerek hisztijének a kesztyűjét akkor ez felmentést adhatna a számára, hogy engedje szabadjára a dühét, Te sem tudsz uralkodni magadon. Tudom, hogy baromi nehéz, én is gyakran a plafonon vagyok, pláne ha közlik az emberrel az tréningjén, hogy tök fölöslegesen tépi a száját…
Kedves vikilány!
"Timea, nagyon szeretem olvasni az irásaidat, remélem még akkor is az indexen leszel, amikor nálam kerül sorra a gyereknevelés:))))"
Köszi, a dolog kölcsönös :-). Bevallom ez most nagyon jókor jött, éppen ma éreztem először úgy, hogy hagyom a munkám a francba, és visszamegyek könyvtárosnak…
Ezt kérdezted:
"ha elvonod a figyelmét a frusztrációtól és ezt következetesen teszed, akkor nem lehet, hogy egy idő után gyakorlatilag leszoktatod arról, hogy döntéseket hozzon?"
Nem, mert a frusztráció érzése nem csak döntéshelyzetekben jelenhet meg. pl. ma este legifjabb ugrifüles a 3. Túró Rudolfot akarta bepuszilni, amit a nagyok zokon vettek, mert nekik akkor nem jutott volna. Naná, hogy aprónép jó kiakadt, hogy miért nem adnak neki. Ez nem döntéshelyzet, mert nem ő dönti el, hogy kaphat-e. Nem kérdezte tőle senki, ő akarta.
"Vagy ezeknek a frusztrációknak mindig az a bizonyos autonomia-mama öle kettősség az oka?" Persze, hogy nem. A frusztráció leggyakrabban abból adódik, hogy nem kapja meg, amit akar.
"Ez bújik meg a -ki vigyen oviba, apa vagy anya- hiszti mögött? Félre ne értsd nem gondolom azt, hogy ezt a gyerek dolga eldönteni, csak elméletileg kérdeztem."
Hát én ezt soha nem kérdezném meg, minek feladni a labdát, nem? :-))
Én speciel, ha tudnám (mint ahogy tudtam is), hogy a gyerekem szeret kikövetelni magának dolgokat mondjuk a boltban, akkor nem megyek vele vásárolni. Mi mostanában sokszor kerülőúton közlekedünk, és lengőszéknek hívjuk a hintát, mert ha Dalma meglátja a játszóteret, vagy meghalja a hinta szót, rögtön rákezdi a szokásos "rinyálást" (szakszó!), hogy menjünk oda. Ha nincs rá idő, inkább kerülök, és nem emlegetem imádata aktuális tárgyát.
Én csak igy a partvonalról szólnék hozzá a témához vagyis inkább kérdeznék.
Timea, nagyon szeretem olvasni az irásaidat, remélem még akkor is az indexen leszel, amikor nálam kerül sorra a gyereknevelés:))))
Azt irod, "A hiszti kialakulásának lélektani folyamata egyébként a következő: frusztráció - regresszió - agresszió. Minél kevesebb az a helyzet, amiben a gyerek frusztrálva érzi magát, annál kisebb az esélye a hisztinek". Lehet, hogy hülyeséget kérdezek, előre is elnézést érte, de ha elvonod a figyelmét a frusztrációtól és ezt következetesen teszed, akkor nem lehet, hogy egy idő után gyakorlatilag leszoktatod arról, hogy döntéseket hozzon? Egyáltalán mikortól lehet egy gyereket döntési helyzetekbe hozni? Vagy ezeknek a frusztrációknak mindig az a bizonyos autonomia-mama öle kettősség az oka? Ez bújik meg a -ki vigyen oviba, apa vagy anya- hiszti mögött? Félre ne értsd nem gondolom azt, hogy ezt a gyerek dolga eldönteni, csak elméletileg kérdeztem.
Előre is köszönöm, ha válaszolsz a kérdéseimre.
