Csak meg egy kerdes! Mar GEZA-tol is meg akartam kerdezni az egyik HIT-es topicban, csak elkoltoztettek. Szoval mi a HIT hivatalos allaspontja a ciganykerdesrol?
Csak azert kerdem, mert az egyik cimboram, aki hites lett, olyanokat mondd, hogy a gazdagsag nem szegyen, meg amikor a lakaskerdesrol volt szo, es szobakerultek a ciganyoknak juttatott szoctamok, szal akkor ugy ereztem mintha hites letukre is egy allasponton lennenk.
Tehat a vallasos vilagkepbe belefer az, hogy nem szeretem, ha valaki eloskodik rajtam, vagy kenyerrel kene dobalnom oket.
Kedves Mercurius.
Valoszinüleg nem értettél vagy nem akartál megérteni:
amit állitottam az az volt, hogy az un. szocializmus a szeretet államositásának elvetélt kisérlete volt.
" Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő czinbalom.
2. És ha jövendőt is tudok mondani, és minden titkok és minden tudományt ismerek is: és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincs én bennem, semmi vagyok.
3. És ha vagyonomat mind feléltem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincs én bennem, semmi hasznom abból.
4. A szeretet hosszútűrő, kegyes, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5.Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rojja fel a gonoszt.
6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal."
I. Kor.13.
Tudom hogy csak álom, hogy ilyenek legyenek a közéletünk szereplői. Az ilyen álmok jók, és ezek viszik előre a világot.
Pusz. neked!
Ha olvastad a topic egészét, akkor láthatod, hogy az ilyen egyszerűnek tűnő kérdés,mint hogy ki milyen belső indítatásból politizál, milyen értetlenséget okoz.
Mit lehet tenni azért, hogy olyan politikai közélet legyen Magyarországon, ahol a cselekedeteink mozgatórugója a szeretet.
1. A gyűlölködő embereket ne engedjük politizálni.
2. A képviselőink a politikát ne csak az érdekek harcának, hanem az értékek képviseletének is tekintsék.
A célkitűzéssel egyetértek. Bár vannak túlzások a megfogalmazásban, alapvetően igazak.
Ahhoz, hogy valóban tegyünk, először önmagunkban kell egy kicsit másképp viszonyulni a dolgokhoz. Hogy felemeljük aki lent van, hogy lehajoljunk ha kell, először az előítéleteket kezdjük el felszámolni magunkban.
Ebben a felhívásban is megjelenik az egymásrafigyelés fontossága. Az, ha nekem jó, én tudok valamit - megosszam másokkal, hogy nekik is jó vagy jobb legyen. Hogy ne zárkozzunk be magunkba. Kétségtelen könnyebb az embereket általában szeretni, mint a konkrét egyedeket. Lehet, hogy segítessz, de közben viszolyogsz, megborzongsz.
"mint cél azért lenne mit tenni érte" - írod. Mire gondolsz konkrétan???
Az "egyik legsúlyosabb válság" nagy túlzás. Azért volt ennek az országnak 2 vesztes háborúja, több forradalma és azok leverése, Trianonja, 3 millió kivándorlója, és ez még csak a legutolsó száz év. Azért ezekhez képest ma elég jó a helyzet.
Érdekelne, hogy vajon kik alkották anno és kik írták ezt a gyönyörű felhívást, ami az egyházi képmutatás és álságosság iskolapéldája.
Vizsgáljuk meg tetteink indítékát - mondják. A tett: karácsony ürügyén odamondogatni a hivatalban lévő coclib kormánynak (1996!!!!) Ráadásul szeretetből.
Csak egy szó:
pfuj.
"Kiprobáltuk a másik utat, de az állami szeretet pilótajátéknak
bizonyult és finanszirozhatatlan volt. :-((( "
Hm. Hm. Nem kéne a kommunizmust és az államot összekeverni. A megállapításod inkább a kommunizmusra helytálló. A kommunizmusnak meg nem éppen az anarchia az ellenpólusa.
Kedves csákat
Egy picit elvetetted a sujkot.
Az egymillio mobiltelefon, a több mint másfémillió auto, az eddig nem látott magasságu nemzeti jövedelem birtokában, amikor még a munkanélküliség is viszonylag alacsony, nem illik nyilt utcán öldökölni, és még közvetlen háborus veszély sincs, talán tulzás "Magyarország történelmének egyik legsúlyosabb válságá"-rol beszélni.
Amit jól látsz, az a szertet privatizációja, ami a többi javakkal együtt szintén végbement az elmult idök folyamán.
Mert bizony az államositott szeretet a
munkaheyek védelme, az otthonok kilakoltatással szembeni védelme, az egészségügy ellátás és nyugdijak stabilitásának védelme szempontjából erösen fogyoban van, és az ember magára marad ezekkel a problémákkal. Kiprobáltuk a másik utat, de az állami szeretet pilótajátéknak bizonyult és finanszirozhatatlan volt. :-(((
Tudom, hogy ez nem egy szét csocsálható téma, de mint cél azért lenne mit tenni érte. Én már csak ilyen idealista vagyok.
Olvasd akkor a " nemzeti és keresztény" topicot.
A helyzetelemzés első olvasatra találó. A kezdeményezést nem egészen értem. (Néha nehezen mozdul az agyam). Az ember már csak ember. Nem hiszem, hogy ez a mozgalom tömegmozgalommá válna. Hozzáteszem sajnos.
Mea culpa, mea culpa, - nem a topicra, vagy a felhívásra értettem, hanem az eredménytelen politizálásra!!!
Így jár, aki csak ír, de nem ellenőrzi, mielőtt leokézza!
Bocs!
:o(
Tele van már a hócipőm az elmúlt rencer bűneivel.
Az negyven évig tartott.
Ez tíz éve tart.
Igen szorgalmasan munkálkodik azon, hogy behozza az elődöt, - már ami a negatívumokat illeti..
Tőlem akár már dühből is tehetnék, - csak tegyék szaxerűen és eredményt produkálólag.
Egyébként az egész "0"-t ér...
Ezt a tipic-ot azért nyitottam meg, mert ez a felszólítás amit a cím kifejez mindig aktuális, és nem csak azért, mert a karácsony közeleg,hanem azért is, mert amikor ez a felhívás megszületett, több civil szervezet együttműködéseként, akkor a pártok még csak a fülük botját sem mozgatták rá, pedig elküldtük mindegyiknek.
Ha van váleményed írd meg, ha meg "csak" egyetértesz vele, és támogatod, akkor "OK"-ézd le.
Majd meglátjuk mi lesz belőle.
Elérkezett a karácsony, a szeretet ünnepe, miközben elfelejtkezünk arról, hogy ez a nap nemcsak az ajándékozás, a belső, szűk családi ünnepeket jelenti, hanem a világ népei számára a béke, a szeretet fontosságát, lélektisztító, jobbító erejét is hirdeti.
Mi, akik társadalomszervezőként mindig azon fáradoztunk és küzdünk ma is, hogy a magyar társadalom demokratikus fejlődése az egész nép javát, és ne csak egy szűk réteg érdekeit szolgálja csupán, úgy ítéljük meg, hogy Magyarország történelmének egyik legsúlyosabb válságát szenvedi! A politikai, gazdasági, erkölcsi, bizalmi és ökológiai válság alapvetően az elmúlt rendszer hibáinak következménye. A rendszerváltás nem hozta meg azt az erkölcsi megújulást, amely megalapozhatta volna egy emberközpontú Magyarország megteremtését! Helyette a nemzet erőinek megosztása, a kirekesztés, az önzés, a harácsolás, az elszegényedés, a korrupció, a gyűlölködés hatalmasodott el. A közélet elmocsarasodása kiábrándulttá tett valamennyiünket! Hitünkben és reményeinkben megcsalattattunk, nemzeti önérzetünkben, emberségünkben folyamatosan megaláznak.
Ahhoz, hogy gyermekeink számára a harmadik évezred Magyarországa biztonságos otthont adjon, és hazát is jelentsen egyben, hitre, szeretetre és erkölcsre van szükség, amely a társadalom értékteremtő ereje.
Alulírott szervezetek képviselői, hazánk, népünk és a jövő nemzedékek iránti szeretetünkből, felelősségtudatunkból és szolidaritásunkból fakadóan mozgalmat indítunk "Tedd szeretetből!" elnevezéssel.
A mozgalom célja, hogy önvizsgálódásra késztessen valamennyiünket, hogy soha ne tévesszük szem elől tetteink indítékát és annak következményeit, mert erkölcs és szeretet nélkül nincs tartós társadalmi béke, csak romlás és összeomlás, amely a nemzet megmaradásának esélyeit veszélyezteti. Mivel a szeretet nem személytelen és cél nélküli érzés, hanem építő, cselekvő erő, ezért bízunk abban, hogy mindazok, akik fontosnak tartják az ember, a haza iránti szeretetet, azok társadalmi, közéleti, mindennapi tevékenységük során felmérik elkövetkező tetteik indítékát, hatását, és meghatározzák annak kedvezményezetti és kárvallotti körét, és e mérlegelés után cselekszenek.
A "Tedd szeretetből!" mozgalom nem kíván a karitatív segítségnyújtás szintjén megrekedni, hanem mint a társadalmat, politikát formáló jobbító erőként a közéletben résztvevő, az ország sorsát meghatározó személyiségek felé fordul, azzal a céllal, hogy politikai tevékenységük során ne iktassák ki gondolkozásukból a szeretet fontosságát, hanem mint a bölcsesség forrásaként gondoljanak erre az erőre.
Ezzel a felhívásunkkal kívánunk minden polgártársunknak szeretetben, egészségben és reményekben gazdag, boldog napokat és ünnepeket!
Budapest, 1996. december 10-én, advent, a várakozás, a reménység havában.
