Öt éve történt, Korfu mesés szigetén. Társasággal voltunk, elmentünk este bulizni. Mint rendes emberekhez illik, motorral. Egy nagyon kellemes koktélbárt találtunk hatalmas választékkal. Társaságunk egyik (nem facér) hölgytagja a vendéglátóhelyen elkezdett szemezni egy sráccal. Srác odajött hozzánk (Jé, ti is magyarok vagytok?), ittunk egy keveset. Én (csak férfiasan) már a harmadik Manhattannél tartottam. Hatása mindössze némi vigyor volt. A srác sem sajnálta magától a tequliát, egész vidáman nézett ki. A leányzó egy eperkoktélt ivott (azóta bánkódom azon, hogy túl részeg voltam ahhoz, hogy felírjam az alkotórészeit), eperlikőr és pezsgő volt benne, az biztos, végigkóstolgattuk, isteni finom volt, viszont roppant csalóka. A harmadik elfogyasztása után a hölgy kezdett kissé fesztelenné válni, s mikor újdonsült ismerősünk felvetette, hogy menjenek egyet motorozni, azonnal ráállt a dologra. Szintén a társaságban lévő barátja ezt kissé nehezményezte, de részeg embert meggyőzni észérvekkel hiábavaló próbálkozás. Kábé fél óra múlva kerültek elő. A barát addigra már tiszta idegroncs volt, döntötte magába a söröket. A bár előtt épp nekikezdett volna egy kisebb jelenetnek, mikor meglátta a leányzó halálsápadt arcát, ahogy szinte ledőlt a motorról, miközben csak annyit mondott: ez nem volt túl jó ötlet.
Ezután elvitettem magam én is egy körre. Akkor már az ötödik koktélomnál tartottam és kezdett hatni némi szédülés formájában. A srác sem volt józan és volt alattunk némi lóerő egy 750-es Yamaha formájában. Életem legrázósabb motorozása volt. Élveztem, de emellett halálfélelmem volt. Kétszer akartam leesni, egyszer majdnem megborultunk. Hatalmas megkönnyebbülés volt újra szilárd talajt érezni a lábam alatt.
Angi
PS: nem tudom, mennyire vág témába, de a koktélról ez az első, ami eszembe jut.
PS2: Legérdekesebb kinézetű (és borzalmas ízű) koktélomat a Tóth Kocsmában ittam. Véres Agy becenévre hallgat és úgy is néz ki.
