Vajon az államok neveinek döntő része miért is INDIÁN név ?? "
Mert nem volt üres. Emberek éltek benne, akiktől a fejlett európaiak megtudták a helyneveket. Gondoljatok bele, hogy ha egy valahol fennmaradnak a nevek, ott nem söpörtek előtte népességet, hiszen ha üres lett volna a terület, nem lett volna ember, aki megmondja, miképpen nevezték a földrajzi helyeket.
Ez önmagában nem ok arra, hogy ne adjanak teljesen új neveket, éppen azért, mert annyira lenézett a meghódított nép.....
Ennek pszichológiai vetülete éppen az, hogy AZT AZ ELLENSÉGET BECSÜLÖM (tudatalatt) , AKI NEM MEGALKUVÓ ( HŐSMOTÍVUM !!) , legyen bármilyen kicsi vagy kevés....( lásd még: "A Pál utcai fiúk"...)
És bizony nagyon jól látja a helyzetet. Mondhatni belelát az "ŐSLÉLEKBE", a "kollektív tudatalattiba".
Azt se tessék feledni, hogy ő abból indult ki, amit a saját ideje végéig látott. Mi viszont már csak írásokból -- vagy abból sem --- látjuk azt a múltat, viszont látjuk a jelent... Éa a kettő nem ugyanaz. Csak az ember pszichéje nem változott. Ahhoz sokkal hosszabb idő kell....
Kik lehettek e afrikai latin fajú hódítók? Csak nem a feketékre gondolt Jung? Mert ha ilyen állatság jutott volna eszébe, a fickóval biztosan nagy bajok lennének. Tudomásom szerint a feketéket rabszolgaként hurcolták el Afrikából mezőgazdasági munkára. E szerencsétleneket "hódítónak" nevezni nemhogy nem szerencsés, de alapos hamisítás lenne.[]
Semmi ilyesmiről nem esik szó. Tessék szíves lenni újból elolvasni. Ha kell, a következő mondatrész értelme is segít: NEM A FEKETÉKRŐL van szó, hanem az Ő FÖLDJEIKET MEGHÓDÍTÓ LATIN HÓDÍTÓKRÓL.....
DE ITT EGY HIBÁT FEDEZTEM FÖL !!! ( És ebbéli vonatkozásában már ártem a félreértést...) Az általam használt anyag egy 1946-ban , az Egyetemi Nyomdában készült könyv, amelyben délafrika van írva----- átsiklottam én is fölöttew, mert automatikusan DÉLAMERIKA-ra gondol az ember, hiszen Afrikát nagyon kevés helyen hódították spanyolok/portugálok....-------, majd visszanéztem máshol is: és tényleg, a helyes: KÖZÉP és DÉLAMERIKA...
Összefoglalva: a HÓDÍTÓKRÓL van szó, nem a meghódítottakról.....
Vigyázat fiúk, mielőtt bedőlne valaki Jung elméletének.
Idézitek: "Azonban eltérően a közép- és délafrikai latin fajú hódítóktól, az északamerikaiak, ha a legpuritánabb szigorral is, de fenntartották az európai nívót,"
Kik lehettek e afrikai latin fajú hódítók? Csak nem a feketékre gondolt Jung? Mert ha ilyen állatság jutott volna eszébe, a fickóval biztosan nagy bajok lennének. Tudomásom szerint a feketéket rabszolgaként hurcolták el Afrikából mezőgazdasági munkára. E szerencsétleneket "hódítónak" nevezni nemhogy nem szerencsés, de alapos hamisítás lenne.
Ha ez a nagyokos Jung foglalkozott volna komolyan az amerikai etnogenezissel, biztosan nem mondott volna ilyen sommás és megalapozatlan kijelentést. De nem foglalkozott, így az általános nagyotmondó maradhat csak a szememben.
Észak-Amerika etnogenezisét a (vélhetően óceániai eredetű ) őslakosok indították el, amelyhez 10.000 táján ázsiai elemek csatlakoztak. Bevándorlásuk Kr. u. 1200 körül is folyik. Eredetük vélhetően kapcsolatban lehet az ázsiai sztyeppe emberfeleslegének elvezetésében a Japán - Alaszka útvonalon. Eme általános képet kelet felől árnyalja az amerikai kelta jelenlét fokozódása, amelynek kismillió régészeti emléke van a keleti partoknál. Az algonkin nyelv emlékeiben is találni meglehetős mennyiségben európai eredetű anyagot, amelyek történetesen a magyarral is egyeztethetőek. Jó kérdés, hogy a kelták 2000 évvel ezelőtti amerikai kalandjainak miért vannak magyar nyelvi vonatkozásai Amerikában?
Felteszitek azt a kérdést is, hogy:
"Vajon az államok neveinek döntő része miért is INDIÁN név ?? "
Mert nem volt üres. Emberek éltek benne, akiktől a fejlett európaiak megtudták a helyneveket. Gondoljatok bele, hogy ha egy valahol fennmaradnak a nevek, ott nem söpörtek előtte népességet, hiszen ha üres lett volna a terület, nem lett volna ember, aki megmondja, miképpen nevezték a földrajzi helyeket.
A támadó európaiak belezavartak az amerikai 20 ezer éves csendbe. Jung ide vagy oda, ne szerénykedünk, úgy kiirtották Amerikát, ahogy csak bírták. Az átvett nevek azt bizonyítják, hogy minden durvaságuk ellenére sem voltak elegen, emiatt a helyneveket átvették.
Amerika egyszer már megkövette a világot fekete lakói miatt Martin Luther King elszánt polgárjogi küzdelmne okán. A legutóbbi Durban-i konferencia már felvetette - de el is napolta - a feketék ügyét, pedig az afrikai exodus el nem évülő bűntény, és csak az elvakultak reménykedhetnek még, hogy megússzák. A helyzetet bonyolítja, hogy ki kell deríteni a rabszolgagyűjtők nemzetiségét a tisztánlátáshoz.
Akinek megfelel, vegye az egészet offnak.
"E három típusból épül föl az amerikai ember:
A TEST amerikai ( európai gyökér) , a MOTÍVUM indián, a MODOR afrikai......
"
Csodálkozom, hogy Jung ekkora állatságot le mert írni.
Kérném, hogy legközelebb csak idézőjelben és feltételesen közöljetek bármit ettől a seggfejtől. Az biztos, hogy előremutató gondolatai nincsenek a fickónak, csak a nyugaton elterjedt szokásnak hódolva eljátssza az "összegző történész" szerepét, miközben nem tud összegezni a korlátai miatt.
A lapokban annak idején az jelent meg, hogy a rend.törv.-ben a műv.ter. kif. nem szerpl. Csak a honv.tv.-ben: hadm.ter. form.-ban. Légyszi. ne gyanúsítgass!
Nos ! pont erre gondoltam - mondjuk magamtól. S mindent nem is ír le az ember csak a témába vágót. Különösen érzem most magam (furcsán borzongok) mikor olvastam, s hogy ezt írom. Nem értem.
Kedves Aventinus! Én nem láttam pártokat macskusz hozzászólásában, csak azt a szomorú tényt, hogy a magyar országgyűlés épületében elmaradt a karácsonyfa állítása. Sajnálatos. Lehet, hogy "műveleti területen" ez nem szokás, mi több, szokatlan.
A magam részéről szívesen hivatkozom rá, mert nagyon jól lefestette az ember és a meghódídott föld viszonyát. Munkájában éppen az USA a példa, mindaz az ÁDÁZ kiképzési procedúra, amit éppen a mindezidáig lenézett ( őslakos) INDIÁN TESTESÍT MEG: állhatatosság, kitartás, tűrőképesség stb // HŐSMOTÍVUM !!//.... Ezért mondja JUNG, hogy a MEGHÓDÍTOTT FÖLD szelleme fölülemelkedik.....
JUNG:" ...Az idegen föld magához asszimilálja a hódítót. Azonban eltérően a közép- és délafrikai latin fajú hódítóktól, az északamerikaiak, ha a legpuritánabb szigorral is, de fenntartották az európai nívót, azt azonban már nem tudták megakadályozni, hogy indián ellenfeleik lelkei az övéikké ne váljanak. A szűzi föld mindenütt azon mesterkedik, hogy a hódítónak legalább a tudattalanját a benszülött lakosság színvonalára süllyessze le. Ezért az amerikaiban tudatos és tudattalan között akkora távolság tátong, amilyen az európaiban nem található: éles feszültség uralkodik a tudatos magaskultúra és az átmenetnélküli tudattalan primitivitás ( természetközeli/természettel összhangos) között....."
( Vajon az államok neveinek döntő része miért is INDIÁN név ?? Vajon az amerikai hadsereg fegyverzetének elnevezései miért is INDIÁN nevek ??? Bizonyos pénzérméken indiánfejek.... ( Amikor magát az INDIÁN őslakost lenézik és gyűlölik ?? --- Pedig tudatalatt csak irigylik : ők egyek azzal az ősi földdel...)
ÉS a másik véglet amit JUNG kiemel: az AFROAMERIKAIAK, és egy kis EURÓPAI megszakadt gyökérzet.....
E három típusból épül föl az amerikai ember:
A TEST amerikai ( európai gyökér) , a MOTÍVUM indián, a MODOR afrikai......
Bevallom, még nem olvastam, mindig csak "kacérkodtam" a könyvesboltban a művei borítójával - de mostmár sort fogok rá keríteni. Kösz, hogy felhívtad a figyelmem az "egyezésre".
S Te csodálkozol ezen ? Én nem. Emlékezzél a középiskolás '56 kutató verseny "nagyszerű" elnevezésére: " Freedom fighter" ha jól írom. Meg arra, hogy az eredeti klasszikus elképzelésben a győztesek moszkvai jutalomutat nyertek volna, s - állítólag - nemzetközi közröhej általi nyomás alapján változtatták ezt meg.
Egyébként az én elméletem az, hogy Amerika földje - mint egy elkőlény szerves része - most revansot vesz Európa földjén. Hogy értem ezt ? : Amikor a "művelt" Nyugat birtokba vette a földet, s hosszabb-rövidebb idő alatt kiirtotta az oda szervesen kialakult faunája java részét (: észak-, és délamerika őslakóinak zömét, a bölények majd teljes állományát, stb:) egy iszonyatos erőszakot tett azon az élőrendszeren, annak szakrális, és tényleges komplexitását is beleértve. A jelenlegi (mostmár ős-) lakosok a hely szelleme (erőterei, stb.:) által ugyanolyan képességekre tettek szert, mint az eredeti őslakosok - vadászati ösztönök és képességek, "indiánszimat", hadd ne soroljam, sőt (nézz meg egy amerikai akár középiskolás kosármeccset, vag egy egyéb ünnepet) még azok "gyermeteg" lelkületét is "megkapták". Az idő viszont telt, és ezek a képességek a szarvasvadászat helyett a pénzimádat, pénzvadászat felé, mint új életcél felé orientálódtak, s ez a mai napig tart. Ennek szerveződött csúcsai a multi-, illetve a globális szerveződések, melyek ottani "életterüket" kinőve, visszagyarmatosítják kiindulási helyeiket, főként Európát. Sajnos ezt szenvedjük mi is. Ráadásul "kaptak" egy pénzügyi segédcsapatot, mely viszont az egészet be fogja kebelezni, mint ígérve van.
Évtizedek óta először elmaradt a a karácsonyfa-állítás a budapesti Parlamentben. Szili Katalin házelnök takarékosságra hivatkozva törölte ezt a luxuskiadást. A meghívott gyermekek baseball sapkát kaptak Jézus születésének ünnepén, a magyar országgyűléstől.
Takarékossági okokból idén nem állít karácsonyfát az Országgyűlés - jelentette be december elején a házelnök asszony.
A döntést szó nélkül vette tudomásul minden parlamenti párt, a sajtó is elintézte egy mínuszos hírrel. Azon sem mélázott el senki sem, hogy az Országgyűlést már csak reklám céljából is vagy száz cég ajándékozná meg egy karácsonyfával, tehát különösebb kiadás nélkül is lehetett volna fája a Parlamentnek, ami egyébiránt még a legateistább Kádár-érában sem maradt el.
Most tehát elmaradt a karácsonyfa-állítás. Volt viszont gyermekvendégség az országházban, és maga Szili Katalin osztotta az ajándékot, mint erről szépen be is számolt a sajtó. Senki sem kérdezte, miféle ajándékok voltak, és mibe kerültek az adófizetők pénzéből, de hát a tűzijáték és általában az állami rendezvények költsége csak a Fidesz-kormány esetén téma.
Egyébként sem fontos, a karácsony és a gyermekek öröme nem mérendő forintban.
Amit bemutatunk, az a karácsony merőben új szimbolikája, amelyet Szili Katalin vezetett be idén.
Az országház gyermek vendégei a házelnök asszony jóvoltából a mellékelten bemutatott baseball sapkában feszítettek a karácsonyi ünnepségen. Kétféle színben osztották a kicsiknek az ajándékot, az itt látható fehéren kívül kék sapkát is lehetett kapni.
Fára nem telt, baseball sapkára igen.
A sapkán az Országház sziluettje, felette a PARLAMENTI KARÁCSONY felirat látható, alul az évszám: 2006.
Jól jegyezzük meg ezt az évet: 2006-ban likvidálták a magyar törvényhozásban a karácsonyi jelképek közül a kereszténységre utalókat, egyszersmind a magyar gyermekek amerikai ruhadarabot kaptak a magyar házelnöktől, aki egyébként szívesen hivatkozik hívő katolikusságára."
Amikor Keresztelő János bűnbánatot hirdetett, a nép megkérdezte: „Mit tegyünk?” „Akinek két ruhája van – válaszolta –, az egyiket ossza meg azzal, akinek egy sincs. S akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen.” Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: „Mester, mit tegyünk?” Ezt felelte nekik: „Ne követeljetek többet, mint amennyi meg van szabva.”
Megkérdezték őt a katonák is: „Hát mi mit tegyünk?” Nekik így felelt: „Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.” A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön majd, aki hatalmasabb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni. Szórólapátját már a kezében tartja, hogy megtisztítsa szérűjét: a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzben elégesse.” És még sok mással is buzdította a népet. Így hirdette nekik az üdvösséget. Lk 3,10-18
Elmélkedés: Mit tegyünk? „Mit tegyünk?” – kérdezte az egész nép a bűnbánat keresztségét hirdető Keresztelő Jánostól. Ugyanezt kérdezik a vámosok, majd a katonák is. Mindenki megkapja a választ. A kérdezők nem csak egy szóbeli tanításra kíváncsiak, hanem útmutatást és gyakorlati tanácsokat szeretnének kapni mindennapi életükhöz. A tanácsok persze csak akkor érnek valamit, ha nem csak meghallgatják, hanem követik is őket.
Bár akadnak, akik kérdezés nélkül is tudják feladatukat, mégis sokszor elhangzik azóta is ugyanez a kérdés. Olykor a tanácstalanok vagy bizonytalanok, máskor a rossz terveget szövögetők részéről, ismét máskor azok teszik fel, akik világos útmutatást szeretnének kapni.
1957. decemberében, advent 3. vasárnapjának reggelén az osztrák határ melletti Rábakethelyen a hívek hiába várták a templomban káplánjukat Brenner Jánost, hogy szentmisét mutasson be. Először azt gondolták, hogy elaludhatott vagy beteghez hívták a 26 éves fiatal papot. Miután hiába keresték a plébánián, hamarosan meghozták a hírt, hogy holtan fekszik a szomszéd faluban. Az öröm vasárnapjára örömbe öltözött szívű emberek szomorú szívvel tértek haza. Később megtudták, hogy János atyát éjszaka egy állítólagos beteghez hívták. Ő nem kérdezte, hogy „most mit tegyek”? Tudta, hogy mi a hivatásából fakadó kötelessége. Azonnal indult az Oltáriszentséggel a legrövidebb úton, az erdő át. Útközben megtámadták és kioltották életét. Krisztus testét védelmezve halt vértanúhalált.
„Hát most mit tegyünk?” – kérdezhették egymás között a gonosz terv kigondolói hetekkel vagy napokkal korábban. Mit tegyünk ezzel a fiatal pappal, aki lelkesen foglalkozik a fiatalokkal és a ministránsokkal, akit jóságáért és közvetlenségéért egyaránt szeret mindenki, és akit nem lehet megfélemlíteni? A gonosz lélek szavát hallották meg.
„Hát most mit tegyünk?” – kérdezhették a szörnyű tett után a végrehajtók. Titkoljunk el mindent, leplezzük el az igazságot, félemlítsük meg az embereket és töröljük ki emlékezetükből papjukat. De hiába volt minden titkolózás és megfélemlítés, Isten nem engedte, hogy az emberek felejtsenek.
„Hát mi mit tegyünk?” – kérdezték a rábakethelyi plébánia hívei egykor. Levesszük az adventi koszorúról az öröm rózsaszín gyertyáját, és a vértanúság piros gyertyáját tesszük a helyére. Azóta is így van ez minden adventben azon a helyen.
„Hát mi mit tegyünk?” – kérdezik évtizedek óta Brenner János tisztelői. A nyomozás ugyan nem derített fényt a tettesekre, de mi nem őket keressük, nem akarjuk őket megbüntetni. Inkább imádkozunk boldoggá avatásáért és ápoljuk tiszteletét.
„Hát mi mit tegyünk?” – kérdezzük most mi. A vértanú pap halálának 50. évfordulójára meghirdetett Brenner János-emlékévben templomainkban és családi otthonainkban mi is egy piros gyertyát teszünk a három lila mellé. Így emlékezünk az Oltáriszentség és a papi hivatás vértanújára.
„Mit tegyünk?” – kérdezzük advent utolsó napjaiban. Igyekezzünk jól felhasználni ezeket a napokat! A lázas adventi tevékenységek helyett mostantól igyekezzünk még több időt szánni a lelki készületre, a családdal való együttlétre, a közös imádságra. Készüljünk a karácsonyi Gyermekkel való találkozásra! Várakozásunk hamarosan beteljesedik, s újra örömbe öltözhet a szívünk. (Horváth István Sándor)"
Ma viszont olvastam az MTI Déli Hírek-ben, hogy Kóka János (úr) elalliterálta magát a Gyáriparos találkozón: egy mondatban jött elő neki a "pannon puma" és a "hun-hiéna" Természetesen a "megfelelő" negatív értelemben. Jó mi ?
kisharsány
egyébként a Magyar Klub mihez képest alternatív elmélet ?
"Valaki egyszer azt mondta: Európában a magyar nyelv, a magyar kultúra fája a legmagasabb. Aki oda föl tud kapaszkodni, az messzire lát." Federigo Argentieri politológus MNO 2006.dec.9
"Ismét temettünk, de végre nem újra… Sváb származású híres magyar embert temettünk, aki a kispesti grundtól jutott el a Bazilika altemplomáig… Tehetsége és a világszerte kedvelt foci által vált ismertté. Nem vitatható el tőle tehát az elismerés, a megbecsülés és végtisztesség…
De eszembe jutott a Habsburg-temetések szertartásának egyik megrázó eleme, amikor a koporsó odaér a bécsi Kapucinusok kapujához, s a bent lévő szerzetes a kopogásra kiszól a kolostorból: – Ki kér bebocsátást? És jön a válasz: – X.Y., az uralkodó… és a kapu nem nyílik ki, csak a harmadszori kérdésre adott harmadszori – helyes – válasz után: – egy bűnös ember… És a kapu kinyílik, hogy végső otthon adjon a bűnbánó ember porainak..
Temettünk, és a jó magyar szokáshoz híven… „ahogy elő van írva” – ismét a ló túlsó oldalán! Volt stadioni ravatal, Demjén-dal, spanyol zene, Bazilika, ágyútalp, püspökök… gyertyák tömkelege a lépcsőkön, énekkar, katonai tiszteletadás, Lampert az oltár előtt… és még rengeteg paradoxon. Hiszen talán Puskás Ferenc lett volna az első, aki tiltakozott volna e hatalmas – Isten bocsássa meg, hogy ezt mondom – felhajtás ellen, az ellen, hogy annak a kormánynak az egyik tagja búcsúztassa, amely kormány jogutóda egy magyar és keresztényellenes diktatúrának. Jogelődje? Nem! Folytatása. És Puskás Ferenc tiltakozott volna, hogy százmilliókért temessék, amikor gyermeke halnak majd meg, mert kórházainkat bezárják, nyugdíjasok nem tudják fizetni hamarosan a főtést, a gázt, a villanyt. Puskás Ferenc tiltakozott volna az ellen is, hogy az MTV1-en a kommunisták úgy búcsúztassák, mintha saját halottjuk lenne. Baló és Glatz áradoztak róla… azok, akik a kommunista világban aligha tették volna ugyanezt… mert akkor másért fizették őket. Akár Puskás ócsárlásáért is… Igen, temettünk, és megint remek üzletet csináltak méltóságteljes búcsú helyett. Cirkuszt adtak, miközben a kenyeret elveszik! Mert Puskás Ferenc bizonnyal már látja fentről, hogy azt sporttársat, aki e kommunista világ miatt ma 35 ezer forintból él (?) pedig ama nagycsapat kispadosa volt… azaz volt… Vasas Mihályról beszélek, aki csaknem nyomorban tengeti életét, s egyetlen bűne csupán, hogy itthon maradt… és vagy negyven éve rosszat mondott egy meccs után… De maradjunk Puskás Ferencnél, és a temetéseknél… Igen a temetések. Temettünk 56-osokat újra a rendszerváltásnak hazudott időben, temettünk miniszterelnököt, aki megcsalta a rendszerváltást, a nemzetet, s odáig juttatta az országot, ahol ma tengődünk, mert nem tartotta be ígéretét, a tavaszi nagytakarítást… temettünk nagy színészeket ágyútalp nélkül, olyan nagyságokat, akik itthon szolgálták a nemzetet, s magyar kultúrával itatták át mindazokat, akik végignéztek egy-egy előadást, filmet, szavalatot. Igen, elgondolkodom, mit is szólt volna Puskás Ferenc ehhez a hatalmas temetéshez, ehhez a magyaros túlzáshoz, ehhez a kissé erőltetett végtisztességhez? Nem örülne neki… nem örül neki! Mert ő nem ilyen ember volt. Nem olyan volt, mint akik ezt a temetést kiötlötték a számára. Hiszen sokszor kórházi ápolása is anyagi kérdések miatt került veszélybe, máskor relikviáit adták el vagy akarták eladni, hogy a nemzet sportolója valahogy megélhessen, s külföldről kellett segítséget kapnia, mert csak halála után volt sok százmillió Puskás Ferencre. Valami más mozgatta ezt a temetési szertartást, ezt a fergeteges végtisztességet… nem a gyász és nem a tisztelet. A világot immár folyamatosan átverő hatalom Juvenalis-i „panem et circenses”-e, s az, hogy lássa a világ, hogy ez a magyar kormány mennyire megbecsüli sajátjait. Képmutatás volt ez, nem méltóságteljes gyász… Tudom, sokan felszisszennek a szókimondáson, az ellenkezésen, s azt mondják majd, hogy ez a szélsőséges hülye, hogy meri ezt az ünnepet, ezt a végtisztességet megkérdőjelezni… Nos, ma, Magyarországon ez a temetés ezernyi ok miatt paradox és túlzó volt. Mert Vasas Misi harmincezer körül kap havonta, s mert gyermekeink egészsége veszélybe került annak a hatalomnak a működése miatt, amely hatalom jutalmat ad minisztereinek aljas és nemzetet sorvasztó tevékenységéért, s azokat rövidíti meg, akik itthon maradtak, s itthon volt utolérhetetlen teljesítményük. Nem, nem Puskás Ferenc ellen vannak kifogásaim, mert Puskás Ferenc körülbelül hasonlókat mondana ezt a temetést illetően. De gondolkodjunk el azon, mi történt december 9-én, és miért történt ez december 9-én… alig több mint egy hónappal azután, hogy az 1956-ot ünneplő békés magyar tömegbe lövettek a most temetők…, a Bazilikában búcsúztató kormánytag. És, ha elgondolkodunk e drámai paradoxonokon, akkor talán nem sokan ítélnek el fenti gondolataimért… Öcsi Bácsi, ismét átvertek a kommunisták… most utoljára is! Nyugodj békében… itthon…"
"Dr. Hoffmann Rózsa nem érti: miért e diszkrimináció, és miért a heves támadás a történelmi egyházak ellen, s főleg a liberálisok részéről, hisz közülük is tanultak ilyen intézményben egykoron. Tán az SZDSZ elnöke, Kuncze Gábor is felismerné még magát a kecskeméti piarista gimnázium korabeli tablóján...
></P>
- A magyar iskola története elválaszthatatlan az egyházakétól. A Szent Márton hegyén 996-ban alapított elsőt követően, évszázadokon keresztül európai színvonalat teremtettek és adták tovább a tudást a történelem szörnyű viharai közepette. Kevesen tudják az 1948-as államosításig az intézményrendszer több mint 60 százalékát gondozták. A diktatúra mindössze tíz egyházi középiskola működését engedélyezte négy évtizeden keresztül, és akkor a falak közé a műveltség mellé beköltözött a félelem és a szegénység is. A rendszerváltoztatáskor visszaállt az egyházak iskola-fenntartási joga, ami egy demokratikus társadalomban magától értetődik. Ám miközben az egyházak visszakapták intézményeiket, nem kapták vissza forrástermelő tulajdonaikat. Ennek elismeréseként vállalta az állam, hogy a közfeladatokat ellátó egyházi intézményeket ugyanolyan mértékben finanszírozza, mint az államiakat. - A történelmi egyházak ma a közoktatás 7 százalékát képviselik, iskoláikat mindig, így most is, a jó nevelés, a hit, az erkölcs, a magas színvonal és a korszerűség jellemzi. Minőségi fejlődésüket jól mutatja: a tanulók száma tizennégy év alatt megnégyszereződött; évről évre nő a jelentkezők száma, és ma már nem tudnak mindenkit felvenni. A növekvő társadalmi igény mögött nemcsak a jó iskola iránti jogos szülői remények húzódnak meg motívumként, hanem ezen intézmények kiváló eredményei is. Az egyházi iskolák arányszámukat meghaladó mértékben élenjárnak a felvételi mutatók és ami még fontosabb, az úgynevezett pedagógiai hozzáadott érték tekintetében. A növekvő tanulólétszám és apadó finanszírozás mellett jóval magasabb százalékban foglalkoznak a gyerekekkel szakkörökben, tehetséggondozásban, énekkarokban, kirándulásokon, mint az állami iskolák. - Az egyházi intézményekben dolgozó pedagógusokat összeköti a közös hit, a vallásos értékrend egyöntetű vállalása és képviselete. Ez óriási előny, hiszen erre építve nevelési eljárásaik erőlködés nélkül, úgyszólván automatikusan összehangolódnak. A napokban készült el a vatikáni megállapodás eredményeit és hatásait elemző bizottság jelentése. Ebben a tudós testület sok fontos megállapítást tett, kiemelve, az egyházak oktatási szerepvállalása az oktatásügy demokratizálásának egyik fontos mozzanatát jelenti: "Az egyházakkal kötött megállapodások pedig a közmegegyezés és a társadalmi béke fontos alkotórészeivé váltak, és az abban foglaltak fontos történelmi jóvátételt jelentenek." Ugyanez a bizottság korrekt módon feltárja azt is, hogy zavaros a finanszírozás, és ajánlásaiban egyértelműen sürgős intézkedést javasol. Ezért a Kereszténydemokrata Néppárt arra szólítja fel a kormányzó erőket, hogy tartsák be az egyezményeket, és korrigálják az egyházi oktatást sújtó hátrányos megkülönböztetéseket a költségvetési törvényekben. Dr. Hoffnan Rózsa bízott, s még mindig bízik abban: sikerült, sikerül az igazság felderítéséhez közelebb hozni és felmutatni, hogy az egyházi iskolák a magyar közoktatási rendszer szerves részei, fennmaradásunk, tehát mindannyiunk közös érdeke. Ez utóbbiakat a kormány nevében elismeri Arató Gergely államtitkár úr is, majd fölbátorodva, egészen fölháborodva ki- és bejelenti: - A leghatározottabban vissza kell utasítanom a képviselő asszonynak azt az állítását, hogy a kormányzat, a költségvetés, az állam hátrányosan különbözteti meg ezeket az iskolákat. Éppen ellenkező a helyzet ezeket az iskolákat a jelenlegi finanszírozási rendszer pozitív megkülönböztetésben részesíti… *** A tető csúcsíves ablakain át egyenletes fény világítja meg a "haza háza" legfontosabb termének, hatalmas, patkó alakú, 25 méter mély, hátsó falánál 23 méter széles, 17 méter magas belső terét. A patkó belső körének bársonyszékeiben a mindenkori kormány épp jelen lévő jelesei ülnek. Csillár is segíti, hatalmas csillár a tisztán látást, a még tisztábban látást. Csodálkozik Dr. Hoffnan Rózsa, módfelett csodálkozik: hogy-hogy nem szakadt, szakad le fölöttük… (KALAPOS) gondola"
"Horthy Miklós lett a győztese annak a szavazásnak, amit a mult-kor.hu indított el. Korábbi cikkünkben felhívtuk a figyelmüket a szavazásra, és arra kértük önöket, hogy szavazatukkal Magyarország egykori kormányzóját, Horthy Miklóst támogassák. December 4-én, azaz ma zárult le a szavazás, ami meglepő fordulatot hozott: a kategória győztesének Kossuthot kiáltották ki, miután Horthy szavazatainak számát 15 ezerről 1150-re vitték le.
A www.mult-kor.hu szavazásán lehetett különböző kategóriákban szavazni a magyar történelmi személyek közül "legnépszerűbb magyarra". Ez a szavazás december 4-én zárult volna le, és innentől kezdve december 17-ig lehetett volna szavazni a kategóriák győzteseire, akik továbbjutottak az előző fordulóból. Ennek az utolsó fordulónak a győztese kapta volna meg a "legnépszerűbb magyar" címet. A játékszabály egyébként itt olvasható. Ezt egy külföldi honlappal együttműködésben szervezték, már több ország megválasztotta a maga legnépszerűbb történelmi személyiségét, köztük India, Németország, Franciaország, Románia, Nagy-Britannia stb.
A helyzet az, hogy a "Homo politicus" nevű kategóriában, ahol a legfontosabb (főleg 19. és 20. századi) magyar politikai személyiségekre lehetett szavazni, többek közt ott volt Horthy Miklós is. Ezt a kategóriát pedig viszonylag magasan 45%-al nyerte, ami 15 ezer szavazatot jelentett. Második Kossuth lett 27%-al és Széchenyi harmadik 21%-al. Ez volt az állás december 4-én hajnalig. Majd a Múlt-kor szerkesztősége, a játékszabálynak megfelelően kiírta az utolsó fordulós szavazást, ahol már a különböző kategóriában győztes személyekre lehetett voksolni, a gond csak az, hogy a "Homo politicus" rovatból Kossuth Lajost (!) hírdették meg győztesnek...Horthy Miklós szavazatszámait ugyanis levitték 1150 szavazatra, vagyis 5%-ra. Ami azért is meglepő, hiszen ezen link tanúsága szerint még a szavazás félidejében pár hete azt írták, hogy Horthy vezet magasan 4000-es szavazatszámmal. Ezért is érthetetlen miért vitték le a szavazatainak számát 1150-re.
Ezekután írtam nekik egy panaszlevelet, aminek hatására leszedték az utolsó fordulós szavazást, és ismét megoldották, hogy lehessen szavazni a régi kategóriákban, tehát nem hírdettek győzteseket, visszaállították az egészet. Csak, hogy Horthy szavazatszámát meghagyták annyinak amennyi volt, ami azóta már nagy mértékben növekedett, mert ismét szavaztak rá azóta, amióta újra lehet szavazni.
Levelemre egyébként a szerkesztő konkrétumot nem válaszolt, csak azt, hogy fedjem fel ki vagyok, és mi alapján fenyegetőzöm (ugyanis megírtam neki, hogy balhét csinálok ebből, ha ilyen erkölcstelen módon csalnak).
Felháborító, hogy ma Magyarországon a liberálisok folyamatosan hazudnak és manipulálnak, és látszat-szavazásokat rendeznek, ahol már előre eldöntött ki fog győzni. Ennyi erővel akár maguk is kinevezhetnék győztesnek a saját maguk által támogatott személyt.
Nincs erre jobb szó: Szánalmas.
egy hallgatónk, Andrassy HeMK - 2006, december 4 - 21:25 Szent Korona Rádió"
Magyarországon verték szét legbrutálisabb módon a demonstráló tömeget 2006. október 23-án, elsőként alkalmazva lovas rendőr rohamot, kobrákat, könnygáz-gránátvetőket, gumilövedékek ezreit, provokátorokat, rendőrkutyákat, színezett folyadékkal működő vízágyúkat és azonosító nélküli rendőrök falanxát.
1. Az EU-ba felvett új államok között „kiharcoltuk” a legutolsó helyet, a gazdasági növekedés és/vagy az euróra való áttérés területén. 2. MAGYARORSZÁGON funkcionál a világ leghazugabb kormányfője. 3. Hazánknak van a világ leg-improduktívabb kormánya. 4. Magyarország rendelkezik a világ „legdübörgőbb” gazdaságával. 5. Hazánkban van a világ legtöbb kommunistából szocialistává vált párttag. 6. Magyarországon van a világ legtöbb egykori kapitalistaellenes kapitalistája. 7. Hazánkban élt és „alkotott” a világ legnagyobb hazaárulója és legvéresebb kezű (megtorlást levezénylő) diktátora: Kádár János. 8. Magyarországon ügyködött és ügyködik a legnagyobb pénzügyi zsenijének titulált, az ország anyagi romlásba vitelét segítő, kölcsönök felvételét szorgalmazó „szakembere”: Fekete János. 9. Hazánk a legelső az egykori szocialista tábor tagjai között, ahol a bukott rendszer létrehozásának fegyveres (pufajkás) létrehozója és prominens támogatója miniszterelnök lehetett, a rendszerváltozás negyedik évében. 10. Magyarországi legek „gyöngyszeme”, hogy Kádár miniszterelnök-helyettese és a besúgó hálózat aktív tisztje (Medgyessy) is miniszterelnöki pozícióba kerülhetett, ahonnan Gyurcsány talán azért rúgta ki, mert állítólag (anno dacumál) a KGB ellen dolgozott…
11. Európában hazánkban a legnagyobb, az egy főre jutó országgyűlési képviselők száma. 12. Magyarországon vannak a legjobb helyzetben a milliárdos sikkasztók, eddig még egyetlenegy elmarasztaló ítéletet sem hoztak ellenük. 13. Hazánkban utasították el a szülőhazájukból kiszakított magyarok állampolgársági kérelmét (kettős állampolgárság megadását) a kormány legelszántabb (negatív előjelű) kampányhadjáratát követő népszavazás eredményeként, lemoshatatlan szégyenbélyeget nyomva a magyarok homlokára. 14. Magyarországon verték szét legbrutálisabb módon a demonstráló tömeget 2006. október 23-án, elsőként alkalmazva lovas rendőr rohamot, kobrákat, könnygáz-gránátvetőket, gumilövedékek ezreit, provokátorokat, rendőrkutyákat, színezett folyadékkal működő vízágyúkat és azonosító nélküli rendőrök falanxát. 15. Demszky Gábor legelsőként és leggyorsabban tűntette ki a vizsgálat alatt álló, és a békés felvonulókat szétverető, hazug budapesti főkapitányt (Gergényi Pétert) Budapest közbiztonságáért c. plecsnivel. 16. Budapest történetében példátlan módon, legtöbbször választották meg főpolgármesterré a hazug, koncepciótlan, kátyúnövelő, zöldterület-kisebbítő, korszerű ebtartási rendelet meghozatalára képtelen, önmagát mutogató, „világutazó” Demszky Gábort, aki miatt fővárosunk fejlődése 10-15 éves lemaradásban van Európa fővárosai és hazánk városaihoz viszonyítva. 17. Demszky Gábor „főpolgármesterkedése” ötödik ciklusára, a főváros adóssága rekordnagyságú lett (közelíti a 180 milliárd forintot), ezzel együtt a városnak nincsen olyan pontja, ahol fejlesztés (korszerűsítés), rend, tisztaság, ellenőrzés vagy konzekvens gondoskodás mutatkozna. 18. Örvendetes, hogy hamarosan megtervezik és megépítik, az új kormányzati negyedet, ezzel Európában a hazug és dilettáns kormányunk folytathatja a semmittevést legkorszerűbb elhelyezési körülmények biztosítása mellett. 19. Világelsők lettünk azzal, hogy a kommunista rendszer bukását-és világméretű gonosztetteik nyilvánosságra kerülését követően, hazánkban vettel fel a Magyar Kommunista Munkáspárt nevet Thürmer pártja. Eddig még sehol sem voltak követőik… 20.Európa államaihoz viszonyítva, hazánkban folyt legdinamikusabban/legtitkozatosabban a privatizáció, és itt tűnt el a privatizációból 21.Lendvai Ildikó (hajdani cenzorka) lassan artikulált kijelentése ellenére, hazánkban nőtt legnagyobb mértékben a gáz ára, de mindenki láthatja (a képernyőkön), hogy egy cseppet sem szégyelli magát, még az arcbőre is mintha kigömbölyödött volna az önteltségtől és/vagy a magabiztosságtól. 22.Legnagyobb szégyene az eddigi kormányoknak és önkormányzatoknak, illetve (közvetlenül) a mindenkori illetékesnek, hogy az ’56-os szervezetek a harmadosztályú kiskocsmáknál is rosszabb elhelyezésben (körülmények) vannak, aligha számíthatnak új ’56-os „negyedre” azok, akiknek a mai legfelsőbb tízezer köszönheti, hogy nem GULÁG-okkal van tele az ország, és nem a „csengőfrász” tartja rettegésben az állampolgárokat.
stoffán: Nehéz szívvel beszélek a 2006-os magyar karácsonyról… Fájdalmas ünnep ez, de mégis fénnyel, reménységgel teli. Fájdalmas, mert az erkölcstelenség, a hazugság, a gyűlölködés világában várjuk a Megváltó születését. A szegénység, a megalázottság, a terror ideje van ma, s nem ez az első efféle magyar Karácsony. Volt már ehhez hasonló kétszer is az utóbbi egy évszázadban. És a mostani semmivel sem különb.
1944-ben Mindszenty Péhm József a nyilasok börtönében, Sopronkőhidán mondta éjféli miséjét. S ebben a börtönben egység volt a nemzeti gondolkodású, a szocialista, a kommunista és szabadelvű között. Fel-felhangzó zokogások törték meg az ünnepi mise csendjét… A később a kommunisták által felakasztott politikusok, a meggyötört nemzeti érzésű emberek érzeték át akkor éjjel a nyilasok börtönében a Megváltó szeretetét… eljövetelének csodáját. 1944 sopronkőhidai börtönében a szeretet szabadította fel a rabokat, a kivégzésre ítélt és a később a másik terrorista hatalom által kivégzettek lelkéből felszállt a glória, a Mennyből az angyal zengő megnyugvása. De 1944-nem volt még egy drámája… Magyar polgárokat vitt egy embertelen hatalom vagonokban a halálba. S miközben a táborok őrei ünnepeltek a szeretet éjjelén, addig a rabok meggyötörten, emberi mivoltukból kivetkőztetve, megalázva feküdtek barakkjaik takaró nélküli fapriccsein… S volt, aki épp azon a szent éjjelen fagyott meg, vagy kimerültségében aludt el örökre, itt hagyva szeretteit… Nem különbözik ez a mai magyar karácsony attól a Karácsonytól, amelyben egyetlen fény és remény a Kisjézus születésének és szeretetének boldogsága, fénye volt… És nem sokkal utána jöttek a hasonló tragikus karácsonyok. A kommunista idők terrorkarácsonyai, olyanok, mint a mai, 2006-os Karácsony. A korábban a nyilasok által bezárt főpap, Mindszenty, mint esztergomi érsek került 1948. december 26-án a kommunista börtönök legfélelmetesebb kínzókamrájába, az Andrássy út 60-ba. És jöttek sorba a keresztény egyházak főpapjai… Ravasz püspök, Ordass Lajos és ezrek még… akik nem tettek semmi rosszat, de a sátáni hatalomnak útjában voltak… És hittel ünnepelték a kis Jézus születését az alföldi disznóólak lakói, a kitelepített magyar nemesek, a köztisztviselők, a csendőrök, akiknek embersége által zsidók tízezrei menekültek meg a németek ámokfutása elől, a biztos haláltól. Egy ugyanúgy megalázott nemzet tudott és tud egy szent éjen együtt örvendeni, mert ekkor akarva akaratlanul megérzi az Atyaisten szeretetét. A mai, a 2006-os Karácsony azonban még a fentieknél is szomorúbb, keserűbb, és tragikusabb. Mert az ugyanazon bűnöket elkövetőket ma Európa is legalizálta, a magyar ellenzék is inkább csendben üldögél jól fizetett parlamenti bársonyszékeiben, semmint fellépne a magyar nemzet Karácsonyának szebbé, boldogabbá tételéért. De nem teszi, mert kiegyezett, s e kiegyezést meg is magyarázza… Ismét elnyomottan, szegényen, és kiraboltan ünnepel a magyar, mint történelme alatt annyiszor. De ünnepel, mert tudja, hogy mindig Isten kezében van. Mert nincs más reménye, és nem is lehet más reménye, mint Krisztus születése, szeretete, segítsége… E mai borzalom, amelyet mások súlyos bűnei miatt szenvedünk el, voltaképpen egy kis ajándék Krisztusnak. A megpróbáltatás ajándéka, az arany, a tömjén és a mirha helyett. Ma azt adjuk, hogy lemondunk, hogy elkezdünk összetartani, hogy kezdjük felismerni a hit fontosságát. Mert nem lehetünk Istentől elrugaszkodottak immár. Hiszen az a fény és az a Szent Éj nem emberi találmány, nem mese, hanem a szeretet, a gyermeki ragaszkodás ünnepe, és ezt a szeretetet el kell fogadnunk, ha élni és megmaradni akarunk. Ezt a gyermeket nem ölhettük meg anyja szíve alatt, nem dobhattuk a reterátba születése után, nem csomagolhattuk nylon-zacsóba és nem dobhattuk kukába, mint a magyar anyák teszik egyre gyakrabban… Mert azt tanította nekik a kommunista erkölcstelenség hatvan esztendő alatt, hogy saját gyermekét megölniök nem bűn. Sátáni tanítás ez, amely Isten terveit húzta át, húzza át nap, mint nap, amikor az orvosi műszerek trancsírozzák a kis magzatot, aki védekezik, de anyja nem segít rajta, mert a gyilkos anya rosszabb, mint az állat… Emberek! Ez a kis isteni magzat megszületett, hogy békét és boldogságot, hitet és erőt adjon nemzetünknek is, hogy megváltson bűneikből és megmutassa az utat Istenhez… És most jön ez a Csendes Éj, amely szeretettel árasztja el a világot. Tegyük le hát jászla elé bűneinket, kérjük azt a gyermeki szeretetet, amely gyermekeink nyakunkat átfogó őszinte szeretete, s amely szeretet erőt ad emberfeletti cselekedetekre is… Jézus jászlánál legyen ez az emberfeletti cselekvés nemzetünk számára az Istenhez való visszatérés, a hit, a remény és a szeretet cselekvése. Adjuk át magunkat Neki, aki a legsötétebb időkben is fényt és vigasztalást ad mindnyájunknak, bűneink ellenére abban az örök szeretetben, amelyből – ha akarjuk – e Szent Éjjelen mindnyájan részesülhetünk…. És akkor joggal reménykedhetünk a magyar nemzet életének emberivé válásában… És Magyarországban! Stoffán György – megjelenés előtt a Nemzeti Napló decemberi számából
Köszönjük szépen. Érdekes volt. Én is küldök valamit.
Pápai Lajos: A magyar kormány már évek óta nem tartja be a vatikáni szerződést
rübezal
Az egyházi iskolákban tanuló gyermekeket hátrányosan megkülönbözteti a jelenlegi magyar kormány, amely már évek óta nem tartja be a vatikáni szerződést – jelentette ki Pápai Lajos győri megyés püspök.
A püspök elmondta, a történelmi egyházak és a szakminisztérium számítása négymilliárd forinttal tér el az egyházi iskolák kárára. Az iskolák finanszírozása két részből tevődik össze, az első a diákok száma alapján az államtól fizetett fejkvóta, ez körülbelül az iskolák költségvetésének a felét teszi ki.
Ehhez járul az a kiegészítő támogatás, amit az önkormányzati iskolák az önkormányzatoktól kapnak az adófizetők pénzéből. Az egyházi iskolák esetében ezt a kiegészítő támogatást – szintén az adófizetők pénzéből – a minisztérium utalja át. Kiszámítása úgy történik, hogy az elmúlt esztendőben a kormányzat megnézi az összes önkormányzati iskolánál, hogy mennyi támogatást fizetnek az önkormányzatok. Ebből kiszámítják, mennyi jutott egy gyermekre, s ezt az összeget kapják meg az egyházi iskolák az általuk oktatott tanulók száma szerinti utólagos elszámolással. A történelmi egyházak ezt a logikát követve az általuk fenntartott iskolákban tanulók száma alapján 4 952 738 000 forintra számítottak, míg a minisztérium az összes egyházi iskolára 950 735 000 forintot számolt. A költségvetés tárgyalásánál egyéni képviselői indítványra ehhez még hozzátettek 889 898 000 forintot, így az összeg 1 840 633 000 forint, amely még így is több mint 3 milliárddal kevesebb, mint ami járna. Pápai Lajos elmondta, természetesen a történelmi egyházak képviselői megkérték Hiller István minisztert, mutassa be nekik, milyen módon számolták ki ezt az összeget a minisztériumban, de erre eddig még nem kaptak választ. Az Alkotmánybírósághoz is fordultak, de a testület sem tűzte még napirendjére az ügyet. Több békés demonstrációt is tartottak, teljesen eredménytelenül. Ezeket egyelőre nem folytatják, mert a tüntetés is pénzbe kerül – tette hozzá. A Magyar Római Katolikus Egyház ezek után a Szentszékhez is fordult, hivatkozva a vatikáni szerződésre, amely éppen azt tartalmazza, hogy az egyházi iskoláknak is meg kell kapniuk ugyanazt a kiegészítő támogatást, amit az állami vagy önkormányzati fenntartásúak megkapnak. Pápai Lajos szerint a kormány évek már óta nem tartja be ezt a szerződést, s ezzel az egyházi iskolákba járó gyermekeket és szüleiket hátrányosan diszkriminálja. A püspök szerint a helyzet válságos, és odáig vezethet, hogy több egyházi iskolát is be kell zárni.
Cser Ferenc - A mellérendelő szemléleti mód A magyar műveltség keleti kapcsolatai recefice
Kivonat
Lükő Gábor A magyar lélek formái c. 1942-ben kiadott munkájában a magyar népi alkotásokat alapvetően mellérendelő jellegűnek méltatta. Gordon Childe Az Árják c. 1926-ban kiadott könyvében az indoeurópaiak sikerét nyelvük alárendelő szemléletével indokolta. A jelen munkában bemutatom a két szemléleti mód lényegét, meghatározom a történeti hátterüket és kimutatom, hogy a magyar műveltséget jellemző mellérendelés az emberiség ősi szemléleti módja. Ez az ősi szemléleti mód a jelenkori Európában jellegzetesen magyar, ám Ázsia több műveltségének az ősi formáját is ez jellemezte és ott még ma is él. A közös szemléleti mód azonban nem jelent sem embertani, sem műveltségi származást, ez csupán a hasonló életkörülményekre adott hasonló emberi válaszként értelmezhető.
Bevezetés
Az ember közösségi lény. Az együtt élő, és következésképpen, együtt tevékenykedő emberek alapvetően két féle viszonyban lehetnek egymással szemben. Az egyik ilyen viszony az, amikor az egyik személy a másiknak alárendelt szerepet tölt be, azaz a másikhoz nem egyenértékű módon kapcsolódik. Ebben a viszonyban az egyik ember helyzete mindig magasabb, parancsnokibb, míg a másiké mindig alacsonyabb, végrehajtóbb. Ez azt jelenti, hogy a kettőjük viszonya egy irányban függő. Van a főnök, az uraság, a parancsnok, aki a másikat utasíthatja, és van a másik, a beosztott, a szolga, a végrehajtó, aki a felette lévő utasításának megfelelően cselekszik. Ez a viszony ma általánosan ismert, szinte valamennyi szervezet gyakorlatilag ennek szellemében, ú.n. archiusan épül fel. Ezt jelképezi egy talpára állított piramis, ahol az utasítás menete felülről lefelé halad. Az alsóbb színt a felsőnek alá van rendelve. Beöthy éppen ezzel határozza meg a társadalmat. Szerinte társadalom főnök nélkül nem létezhet. Nem érti az ausztrál bennszülöttek társadalmát, ahol a főnökség alapvetően hiányzik és éppen ezért primitív hordává degradálja őket. Itt semmi gond, ezt a viszonyt mindenki ismeri és általában el is ismeri.
Ennek ellentéte a mellérendelő viszony. Ebben a kapcsolatban a két személy közül egyik sincs a másiknak alárendelve, hanem tevékenységük egyenértékű (vagy ilyen értelmű) kapcsolatot tételez fel. Az alárendelő rendszerben is számtalanszor megfigyelhető ez a viszony, amikor az azonos szinten tevékenykedőket mérjük egymáshoz. A két egymásmellé rendelt személy tevékenységét ilyenkor egy közös, a fölöttük lévő rendszer-színt valamelyik eleme hangolja össze. Ez a kapcsolat is jól ismert és úgyszintén elismert.
Van azonban a mellérendelő viszonynak egy egyedülálló esete is, amikor a két egyenértékűnek föltételezett személyt nem köti össze egy felettes harmadik. A kérdés ilyenkor az, hogy tudnak-e együttműködni? Létezhet-e egy ilyen viszony tartósan? Létezhet-e egy társadalom, ahol annak tagjai egyenértékűek, ahol nincs kiemelt főnökség? Sokan – ahogy láthattuk Beöthy is – a kérdésre egyértelmű nemmel válaszolnak, mondván, hogy egy összefogó, koordináló harmadik híjával a két személy kapcsolata anarchikussá (rendetlenné, összevisszává) válik. Ez azt jelenti, hogy felborul egy fajta rend és ennek eredménye akármiféle káosz. A kérdés azonban az, hogy ez igaz-e?
A válaszom egyértelműen az, hogy ez nem igaz. A mai társadalmi élet számos jelenségét fel tudom hozni arra utaló példának, hogy egymás mellé rendelt emberek közös tevékenységükben anélkül is eredményesek, hogy viszonyukban az egyik, vagy a másik megkülönböztetetten felsőbbrendű lenne, magasabb rendű szerepkört töltene be.
A legkiválóbb példák erre a kis zenekarok. Ezeknél ugyan gyakran van egy személy, aki az egésznek a motorja, de ugyanilyen gyakran van az is, hogy a zene pusztán a zenészek együttműködése alapján áll össze és ilyenkor maga a végtermék, a muzsika adja az összehangoláshoz szükséges ‘ütemet’. Az összhangot közvetítő személy nem főnök, hanem a közösségből kiemelkedő, azokkal egyenértékű személy, azaz vezér.
Hasonlót tapasztalhatunk társadalmi méretekben az ausztráliai bennszülötteknél, ahol ez a mód évezredekig működött. Nem volt a földjük tulajdon, nem voltak háborúik, nem ölték halomra egymást, hanem azonos területen osztozkodva békésen megfértek egymással, együttműködtek. Ez a mellérendelő emberi viszony.
Lükő Gábor könyvében a magyar műveltséget is mellérendelő jellegűnek mutatta be. Ezt olvashatjuk:
“Két különböző szempontot érvényesítenek egy időben a magyar alkotások a mellérendelés értelmében.”
“A magyar művész a közeli dolgokat lenyomta a látóhatár alá, a távoliakat meg fölébe emelte és felrajzolta az égre.” “A tér, ill. a sík ilyenforma kitöltése is a keleti ember mellérendelő észjárásából következik.”
Munkájában Lükő ezt számos példával alá is támasztotta. Zétényi Zsolt idézi Kocsis Istvánt, aki így ír: “Ne feledjük: a régi korokban azért volt sok a törvénytisztelő ember, mert a Szent Korona-tan nem az alattvalói tudatot, hanem a Szentkorona-tagság közjogi fogalma meghatározta felelősségérzetet, valamint az egyenrangúság és a méltóságteljes magatartás kultuszát erősítette; mert az országlakosi magatartásban a mellérendelés és nem az alárendelés elvének az érvényesülését segítette elő.”
A mellérendelés a magyar nyelvben, a népművészetben, a tágabb értelemben vett társadalompolitikai felfogásban és gyakorlatban egyaránt felismerhető. Ugyanakkor Gordon Childe Az árják című könyvében az akkoriban még közös tőről eredeztetett indoeurópai műveltségek sikerét azok nyelvének alárendelő jellegében látta.
A mellérendelő jellegű magyar műveltség igazolható módon legalább egy évezrede a vele ellentétes szemléletű környezetben él. Vizsgáljuk meg részletesebben, hogy mit is takar ez a két egymásnak ellentmondó fogalom, és hogyan kapcsolódik a magyar műveltség mellérendelő szemlélete a keleti műveltségekéhez.
