Miért félnék? A halál maga nem rossz dolog, inkább az előtte lévő szenvedés a rossz. Megoldás:fiatalon kell meghalni!
És egyébként is, újra születünk...
Csutak, Tetszet az "ELNI ELETVESZELYES"
Sohasem voltam a HIROS VAROSBAN de a kepeket latva szep varos lehet.
Halalossan koszonom a recepteket!!!!
En balatoni embor votam most meg Sky-t
elvezem.>>>> Szep kek..
Tetszett a hozzászólásod, mert sokáig én is bújtam az ilyen könyveket, és hasonlóan éreztem. Amióta meghalt pár nagyon közeli ismerősöm, sőt közeli rokonom, kicsit más lett a félelem. Azt hiszem, ha mindenki, aki számít nekünk meghal, számunkra sem lesz fontos már továbbélni. Szerencsére még nem tartok itt, csupán így gondolom.
Én pont így rettegek, ahogy Te írtad. Lejjebb írtam már valahol, hogy volt idő, amikor egyáltalán nem féltem, de sajnos visszatért. Különösen mostanában, mert nyár elején meghalt a nagymamám igen hosszú agónia után, és mi végig követtük a teljes szellemi és fizikai leépülését, azt, hogy 3 napig haldoklott, és még hozzáérni sem lehetett, mert láthatóan fájt neki az érintés is. Az ilyen halál kegyetlen és méltatlan és ez az, amitől rettegek. Azaz, nem is a halál, hanem az azt közvetlenül megelőző állapot a félelmetes.
Borzasztoan. Van, hogy sokaig nem jut eszembe az egesz, de ha nekiallok filozni rajta, nagyon tudok rettegni. Volt mar, hogy egy honapig minden ejszaka bogve aludtam el. Olvastam Poppert, Bibliat, keleti filozofusokat, de nem nagyon tudott megnyugtatni egyik se. Ugyhogy inkabb igyekszem nem foglalkozni vele. Mostansag jobb azert, talan, mert a nagypapam regota nagyon rakos es amikor mellette vagyok (sajnos ritkan, mert messze van tolunk), akkor valahogy ugy elfogadom a dolgot, hogy egyszer o is meghal es en is majd. De nem konnyu. :(
Nem. A halál csak egy állomás az örökkévalóság felé.
Tulajdonképpen az emberek nagy többsége nem is a haláltól fél. Ki tudja igazából, hogy mi az? A változás izgatja őket, hogy itt kell hagyniuk mindent, sokszor egyik pillanatról a másikra.
nekem tetszik a tema,ez a beszelgetes es eszemben sincs kotozkodni,de szerintem a mentokerdes megfogalmazasa kicsit nehezkes.Mert,hogy igenyelnem-e az aktiv euthanaziat adott esetben,vagy elkepzelhetonek tartom-e ,hogy az adott esett bekovetkezzen.
Azt gondolom az elso variaciora gondoltal,Millennium,es en ,leven az aktiv euthanaziat tamogato valaki,elnek a lehetoseggel.De azert sokszor eszembe jut,hogy ugyan,csak talalok valahol a lakasban mar magamnak egy penget vagy valamit es akkor megoldhatom magam,mert azert megiscsak az az egyszerubb,ha magan segit az ember.
baraka99!
Kicsit későn válaszolok, de azért itt vagyok .... mondhatnám: még élek...:-)
Szóval igen, én is ilyet éreztem, tudtam, hogy vége, és valóban nagyon, nagyon jó volt. És valóban igazad van abban is, amit utána írtál....és én sem vagyok semmiféle felekezetnek a tagja...és nem is akarok....
Mielött végelgyengülésben kimúlna ez a topic és elfoglalná helyét az elsüllyedt topic-ok temetöjében, megpróbálkozom még egy kérdéssel (ha már szóbakerült az euthanázia):
Számodra elképzelhetö, hogy olyan helyzetbe kerülj, hogy igényeld az aktív euthanáziát?
Valamint (nem pontos az idezet): a szakall es a korom meg nonek egy darabig, de a telefonok kezdenek elmaradozni. Sot, az az igazan ciki, ha a temetesen mindenki all, csak Te fexel...
Hallottam valahol, hogy a siremlek a hozzatartozoknak, es nem a halottnak szol. Van ebben valami. Aki meghalt, az mar tul van a dolgon, akarhogy is nezzen ki az, ami utana van, de a hozzatartozoknak marad a bizonytalansag es a fajdalom.
Es tenyleg ne szenvedjen az ember elotte. Legyen hirtelen vege, fajdalommentesen. Vajon mi lehet az oka, hogy a vegso stadiumban levo rakos betegek ugy ragaszkodnak az elethez? Hiszen minden nap csak ujabb fajdalmat jelent.
Es ez mar kisse offtopik, de szerintem nem lehet megkerulni az eutanazia kerdeset sem. En tamogatom mind az aktiv, mind a passziv valtozatot, mar csak azert is, mert ha en abba a helzetbe kerulnek, akkor jobb szeretnek odaat lenni, mint ideat szenvedni fals emberiessegi es jogi kifogasok miatt.
Valamint (nem pontos az idezet): a szakall es a korom meg nonek egy darabig, de a telefonok kezdenek elmaradozni. Sot, az az igazan ciki, ha a temetesen mindenki all, csak Te fexel...
Hallottam valahol, hogy a siremlek a hozzatartozoknak, es nem a halottnak szol. Van ebben valami. Aki meghalt, az mar tul van a dolgon, akarhogy is nezzen ki az, ami utana van, de a hozzatartozoknak marad a bizonytalansag es a fajdalom.
Es tenyleg ne szenvedjen az ember elotte. Legyen hirtelen vege, fajdalommentesen. Vajon mi lehet az oka, hogy a vegso stadiumban levo rakos betegek ugy ragaszkodnak az elethez? Hiszen minden nap csak ujabb fajdalmat jelent.
Es ez mar kisse offtopik, de szerintem nem lehet megkerulni az eutanazia kerdeset sem. En tamogatom mind az aktiv, mind a passziv valtozatot, mar csak azert is, mert ha en abba a helzetbe kerulnek, akkor jobb szeretnek odaat lenni, mint ideat szenvedni fals emberiessegi es jogi kifogasok miatt.
Hali!
Tetszik amit írsz, én az emberiség legnagyobb kalandjának tartom, senki nem tud róla semmit és ez egy darabig így is marad. Előtte eltelt évtizedek? Hát, nemtom, asszem az nem nagyon érdekel, de én defaultból ilyen vagyok.
Egy jó kérdés: vagytok néha annyira kibukva, hogy egy vadidegen emberért fel tudnátok áldozni magatokat egy adott helyzetben (és ha igen, miben)?
w
Én jelenleg nem félek, inkább érdekes "kalandnak" tartom. Persze hogy mi lesz majd az utolsó pillanatokban, azt most nem tudom megmondani. Sokban fog attól függeni, hogyan telt előtte az a pár évtized.
Egyvalamit fogok csak sajnálni benne: nem fogom tudni elmesélni senkinek a tapasztalataimat. B-)
Kedves mm2018!
A kérdés nem költői hanem prózai. Én nem félek a haláltól, ugyanis akkor sem változna semmi.
A kérdés felvetése nem arra utal, hogy maga alatt lenne Millenium, csak kiváncsi :-)
Sziasztok!
En ket dologtol felek: a fajdalomtol, es attol, hogy dolgokat nem tudok befejezni, vagy csinalni. Marpedig ugy tudom a halalhoz ez a kotto alt. hozza tartozik.
Ismerek egy 98 éves nénit aki hónapok óta végelgyengülésben képtelen meghalni! fekszik, csak néha nehezen kel fel, egyedül otthon vérja a véget, de nem jön el!kiugrana ha tudna, merne, teljesen leépül, érzékeli néha, fizikailag nincs fájdalma, elfáradt már, és csak vár. Nos ezt nem szeretném anno, de a balesetes haláltól rettegek! A gyermekeim és a szerelmem halála pedig gondolatban is fájdalmas, félelmetes ! Szerintem is magunk veszteségét siratjuk a siroknál, ez természetes szerintem. Magam halálát ugy szeretném, hogy felkészülten mehessek el, tudjam, a szeretteim nélkülem is elboldogulnak az élet utvesztőiben, és legyen időnk elbucsuzni.persze mindezt most gondolom igy, akkor mi lesz???? amit nem ismerünk az félelmet kelt szeintem, és megismerni meg nincs módunkban előtte.
hát ennyit akartam hozzászólni.
