Augusztus havának 17.napja, napfogyatkozás óta az első kedd
Ma a lovagteremben vagyok kénytelen a naplómat írni, mivel irodám beázott a hosszú esőzésektől. A napfogyatkozás miatt ideát 66 évig teljes sötétség fog uralkodni és kiteljesedik a gonosz, ami talán az emberek világában furcsaságnak számítana - azonban itt megszokott dolog, mint odaát az esős évszak. Felnézek a naplóból és intek a zenészeknek, hogy menjenek - holnapig alhatnak, nincsen szükségem rájuk. Apró szolga jelenik meg egy üveg nyolcszáz éves borral és csontkupámba tölt belőle, majd visszatipeg a konyha felé. Kitöntök néhány cseppet az olaj-szerű folyadékból a tenyeremre és hosszan figyelem hogyan változnak rubinokká és mesélik el másodpercek alatt az elmúlt évszázadok történetét. A tegnapi éjszaka jut eszembe és érintetlenül tolom el magamtól azt az italt, aminek csepjei olyan drágák mint a legdrágább ékkő.
Hintómmal macskaköves úton álltam meg egy pislákoló gázlámpa alatt, mellettem kopott bérház, rántás és ázott föld szaggával. Lassan kifakultam a térből és felkerültem a ház második emeletére egy idősödő férfi konyhájába. A gáztűzhelyen aluminium lábasban állott káposztás tészta volt, az asztalon poharak, a koszos hűtő mellett pedig egy műanyag kannában fehérbor. A férfi hortyogását a konyha melletti szobából hallottam - a földön ült, kezében olcsó vodkásüveg, szájában végigégett cigaretta, nyála a padlóra csöpögött. A falon lévő esküvői képre néztem, egy nem túl szép nőt és egy fiatal férfit ábrázolt, éreztem a nő már régen halott.
- Mesélj ! - parancsoltam rá a képre.
- Húsz éve kezdődött - mondta a kép - a szokványos történet. Két középszerű ember romantikája - házasság, gyermek, aztán egy törés. Az asszony meghalt rákban, a gyermek elköltözött és most magányosan él. A férfi, amint látod alkoholista.
- Halgass ! - mondtam, majd a férfihez fordultam - Ébredj !
A férfi zavartan kinyitotta a szemét, majd letörölte a nyálat a szájáról.
- Mi a franc ? - nézett körül.
Nem szoltam semmit, csak tettem egy mozdulatot, mire ő belekerült a kezében tartott üvegbe.
- Eressz ki ! Mit tettél velem ? Azonnal engedj ki ! - kiabált, miközben két kézzel ütötte az üveg oldalát.
- Nem jöhetsz ki, hiszen rab vagy. Az alkohol rabja. - vigyorogtam rá az üvegen keresztül - Figyelj csak, kezdődik a móka.
Lassan, cseppenként kezdtem feltölteni az üveget a hűtő melletti borral és közben néztem a férfi elkeseredett kínlódását. Úgy festett mint valami hatalmas lódarázs egy üveg cukros vízben, aztán hírtelen megállt az idő.
Köpenyes alak bontakozott ki mellettem a tér szövevényéből, kezéhez hatalmas könyv volt odaláncolva.
- Mit csinálsz Szörny ?? - kérdezte a Sors - Ez nem a Te dolgod. Nincs jogodban megváltoztatni azt, ami ebbe a KÖNYVbe meg van írva. Ha végrehajtod rajta amit elkezdtél, akkor ez az ember többé nem tud ránézni az alkoholra.
- Sajnálom Sors. Ez a dolgom. - kissé összeráztam az üveget - Ez az ember fél. Nekem fontos a félelem..
- Ne tedd ezt Szörny !
- Sajnálom Sors. Meg kell tennem. - odaléptem a könyvhöz és néhány szót átírtam benne - Senki nem fogja észrevenni, most pedig menj !
A Sors megrázta fejét és apró pontá zsugordott az éjszakában. Befejeztem az üveg feltöltését, majd tartalmát az apró emberrel együtt az ágyra öntöttem.
- Légy jó és ha reggel felébredsz, meglátod más lesz a világ. Jobb vagy micsoda.
Ismeritek Gary Larson karikatúráját?
A képen egy kisfiú látható, aki az ágyon fekve félelmében állig húzza a takaróját, és feszülten fülel. Az ágy alatt két ocsmány, szőrös szörny fekszik, és az egyik épp azt mondja a másiknak:
- Olyan szörnyű érzésem van, Larry... Mintha valami lenne az ágyon.
érdekes, nekem világ életemben minden szörny hímneműként jelent meg a képzeletemben. Pláne, ha még ágy alatt is bújkál..., és ijeszteget, sőt, még a Halálnak is besegít...
Kivételt ezalól csak a gonosz boszorkák képeztek.
Szerintem a mi szörnyünk nonemü, de ha nem most tévedtem a legnagyobbat életemben:-) És igenis hogy furja az oldalamat, bár lehet hogy fontosnak nem fontos....
Nézze kedves Haderach, ha abból indulunk ki, hogy a szörnyek is intelligens lények, feltételeznünk kell, hogy valamilyen társadalmi rendszerük is van. Ha leszámítjuk azt az eshetőséget, hogy ez a rendszer mondjuk kommunizmus, aminek -valljuk be- igen csekély az esélye, akkor elképzelhető, hogy a történelmük során nagyobb befolyásra szert tett klánok kivételes poziciót élvezhetnek. Ez pedig kimeríti a mi civilizációnk által értelmezett nemesi rangot. :)
Nos, kedves Ismeretlen Barátom, kénytelen vagyok e témában vitába bocsájtkozni Önnel. Az általam eddig ismert Szörnyek túlnyomó többsége ugyanis nőnemű volt...
Sajnos rossz hírt kell közölnöm : a napfogyatkozás miatt bizonyos együttálások lépnek fel, minekfolytán augusztus 17.-ig nem tudok átlépni ebbe a világba - de utánna igérem előásom ezt a topikot és folytatom a naplóírást.
Augusztus havának 5. napja, hajnal van, odakünt zuhog
Ma sem tudtam rendesen aludni, mert esett az eső egész nap. Kísérteties volt hallgatni a patkányokat ahogyan megpróbálnak küzdeni a falakban egyre terjedő esővízzel. Ilyenkor úgy vettem észre elönti a járataikat az ár és kénytelenek lemenekülni a pincékbe és a kastély alatt húzódó csatorna és katakomba rendszerbe. Délutánig forgolódtam a hatalmas ágyban, amikor is egy szolga kopogtatott a háló ajtaján.
- Lépj be ! - parancsoltam.
A kékes derengésű lúdvérc belépett az ajtón és síri hangon beszélni kezdett: - Mester ! A Halál közelg a Homály szurdokban.
- Rendben - mondtam - Készíttesd elő a fekete szalont és kísértsétek, akarom mondani kísérjétek be a Sötét Urat oda, majd szolgáljátok, ahogyan megilleti őt.
- Mester, igen Mester ! - sziszegte a lúdvérc majd szétfolyt a márványpadlón és lassan elszivárgott a repedésekben.
Milyen hatásvadász, gondoltam majd felöltöztem az alkalomhoz illően és lesétáltam a fekete szalonba. A Halál már várt, csontujjaival ütemesen dobolt az bőrszék ébenfa karján és mint rendesen fekete csuklyát viselt, kaszáját pedig illedelmesen az esenyőtartóba helyezte.
- Régi cimborám ! Ezer éve nem láttalak ! - léptem közel hozzá és ő is felkelt, hogy kezet nyújtson.
- ITT NEM VÁLTOZOTT SEMMI - mondta olyan hangon, mintha ódon lépcsőkon valaki koponyáka gurított volna lefelé a feneketlen mélységbe.
- NAGYON LAKÁLYOS - próbált udvariaskodni, de ez meglehetősen nehéz, ha az "ember" hangja olyan, mintha ezeréves kriptaajtók döndülnének valahol a mélyben.
- Mi járatban vagy erre? - kérdeztem.
A Halál az a fajta személyiség volt, aki rögtön a lényegre tér : - SAJNOS MA PROGRAMOM LESZ DÉL LIBANONBAN. TUDOD EGY KISEBB FELKELÉS, EMIATT NEM TUDOK ELMENNI EGY BIZONYOS HELYRE, AHOVÁ TE FOGSZ HELYETTEM ELMENNI. NEM NAGY ÜGY, VALAKIT LE KELL BESZÉLNED ARRÓL, HOGY VELEM RANDEVÚZZON. - dördültek mázsás szarkofágfedelek egy eltemetett piramis legmélyén.
Mindenesetre nyeltem egyet.
- MIELŐTT MEGKÉRDEZNÉD A LOVAK TUDJÁK HOVÁ KELL MENNI - omlottak be ázott sírgödrök.
A Halál nem is vesztegette tovább idejét, köpenye redőiből egy homokórát vett elő : - MOST MENNEM KELL SZERETEK PONTOS LENNI. AZTHISZEM JOBB HA NEM KÖSZÖNÜNK VISZLÁTTAL. - sziszegtek áspis viperák a kigyóveremben.
- Viszlát - mondtam zavartan majd lehuppantam a kanapéra, de a Halál addigra nem volt sehol - azaz valahol volt, de nem látótávolságon belül.
Felöltöttem éjszakai ruháimat és elindultam a hintó felé, hogy a Homály szurdokon keresztül az emberek világába repítsenek sötét hintóm lovai.
Egy elég szűkös fürdőszobában találtam magam, a falakat máló meszelés borította, örömmel vettem tudomásul, hogy itt-ott bizony penészes a fal.
Az öntöttvas kádba lassan csepegett a víz a rosszul elzárt falicsapból : csöpp csöpp csöpp csöpp csöpp... egészen elmerengtem ahogyan izzó szemeimet és borzas hajamat bámultam a megrepedt falitükörben. Nem is vettem észre a lányt aki hosszú fekete ruhában, mint valami fehérbőrű kísértet belibbent fürdőszobába és hangtalanul beleereszkedett a vízbe. Hosszasan figyeltem az árcát, beesett szemeit, vékony ajkait - alig lehet idősebb húsz földi évnél, gondoltam. Haja lágyan úszott a víz felszínén, arca lassan elmerült a víz alá és én egyre jobban kezdtem nem megérteni a Halált, hogy miért ilyen kegyetlen. Aztán arra gondoltam, hogy nem az ő hibája - csak a munkáját végzi, nem ő öli meg az embereket, hanem az emberek egymást. Vártam amíg a beszedett nyugtatók hatni kezdtek és a lány tüdeje lassan megtelt vízzel - éreztem amint lelke kilép a testéből, kilebeg a kádból és csodálkozva néz engem, ahogyan a mosógépen ülök.
- Te vagy a halál ? - kérdezte
- Nem, nem a Halál vagyok - válaszoltam - hanem a Te őrangyalod.
Hátranézett a kádban úszó testre : - Hiszen ott a testem, meghaltam. Nem?
- Nem - mondtam mosolyogva és megkértem, hogy lazítsa el magát.
- Valami problémád van. Igaz ? - kérdeztem.
- Tulajdonképpen, igen - bár fogalmam sincs, hogy mi az. - válaszolta a lány miközben letelepedett a szennyestartóra. - Valami nincs rendben a világgal, úgyhiszem.
- Ez a Ti világotok, Ti éltek benne és nektek kell szebbé és jobbá tenni. Ami itt van arról csak Ti tehettek és csak Ti változtathatjátok meg. Érzem amit érzel, tudom amit tudsz - és csak annyit szeretnék kérni Tőled, hogy változz meg. Azálltal nem lesz jobb semmi, ha véget vetsz az életednek, ám ha mégis megteszed kinyitsz egy apró kaput amin keresztül szivárogni fog a pusztulás a Ti világotokba. Ezt a pusztulást még nem vagytok képesek irányítani, úgyhogy térj jobb belátásra.
A lány szemébe apró könnycseppek szöktek, amik a fekete-fehér kockakövön gyémántokká változva gurultak a kád alá.
- Megpróbálom. - válaszolta és lassan elindult a kád felé, hogy visszatérjen oda ahova való.
A lány testéhez léptem, kiemeltem a kádból és a földre fektettem. Elhúztam felette a kezemet és sorra jelentek meg markomban a színes pirulák, mindenféle ismeretlen gyógyszerek amiket néhány perce beszedett. Lassan ébredezni kezdett, szemében boldogság és nyugalom csillogott.
- Most aludj. Sokat. - intettem és Ő gyógyító álomba merült. Felkaroltam a földről, rácsos vaságyához vittem és lefektettem.
Hazafelé sokat tűnődtem azon, hogy mit is kell valójában egy Ijesztgetős rémnek csinálnia és elhatároztam ha hazaérek részletesen, pontról pontra átolvasom a munkaköri leírásomat.
izé...szerintem egy a feladatának igazán elkötelezett tündér kihasználja azt a Föld forgásából adódó csodálatos tényt, hogy számtalan lehetősége van az éjszakai túlórára, újabb és újabb tapasztalatok szerzésére...magyarán fékevesztett ijesztgetésre, a gyermekek lelkületének építgetésére...nem???
Hát igen, már erre járt Mestered ...
De ne félj, a manók és unix buherátorok
már rakják össze a hotmail Sun szerverét, megvan a hiba,
a mesteri átok hatására meglazult egy flappantyú.
:)
Én féltelek tégedet.
Eme költői ellágyulásod, mely szivünknek kedves, ki fogja váltani
Tanitómestered félelmetes haragját, tán Ő is előbu Az Ágy Alól.
Addig is nemes de sajgó melledre sebtapaszok indultak.
