Kedves naplóm!
nem, nem tévesztettem el a topicot, nem véletlen, hogy ide írok Neked. Lökött romantikus lelkem magasztos állapotban leledzik épp, már vagy harmadszorra kattintok a nevem melletti adatok-ra, egyszerűen nem bírok betelni a 999-es szám látványával...:)))
Igen, igen, igen, ez lesz dália, vagyis dalia 1000. hozzászólása a Tasztalon. Az ilyen jubileumok mindig kihoznak belőlem egy belső kényszert holmi összefoglalásra, értékelésre, konklúzókra, stb. (bár itt kell megjegyeznem a történelmi hitelesség kedvéért, hogy kicsit csalós ez így, mert az én hozzászólásaim száma már bőven ezer fölött jár, mindenféle korábbi elvesztett password-ü, ill. másodnickek aktívkodása miatt, de szerintem ez mit sem ront azon az ünnepélyes tényen, hogy ez dalia 1000.-e. Az meg egy külön történet lenne, hogy dalia és én milyen viszonyban vagyunk egymással, szóval, hogy kettönk személyisége vajon állítható-e, hogy tökéletesen fedik egymást... )
Tehát ott tartottam, hogy ilyenkor jön a magambafordulás, _nagy_ gondolatok...:)))
Ma hajnalban keltem, mint amikor elkezdtem Tasztalozni, praktikusak ezek a hajnalai órák kezdő Tasztalosoknak, hisz nem pörögnek úgy a topicoc mint napközben, így van ideje az embernek olvasgatni. Nomeg, egyébként is hajnal... a nap legtisztáb ideje...
Azóta a hajnal, hajnalok óta 4 hónap telt el. És azon veszem észre magam, hogy a fenti Kérdést egyre nehezebben tudom/tudnám megválaszolni.
(off: egész mást terveztem írni, mint amit fogok azt hiszem. Azt a másikat majd leírom máskor máshova...:))))
Reggel az első dolgom, hogy bekapcsolom a PC-t, és ő már autómatikusan kapcsolódik ide. A délelöttöket általában itt töltöm, innen merítek erőt a naphoz, az elinduláshoz. A többiek gondolataival kezdem a napom, és a saját gondolataimmal. Ez az egyik amit a Tasztal jelent nekem. Gondolatokat. Rengeteg gondolatot.
Persze tasztal nélkül/elött is voltak gondolatok/gondolataim. (...hm :-)))...), de mégis ad egy olyan pluszt, ami korábban nem volt meg az életemben.
Itt vannak a kedvencek rögtön, topicok, szobák ahova mindig jó betérni, ismerős és ismeretlen személyiségek furcsa, érdekes, izgalmas szavai. Amikor valamit csak azért olvasol el, mert ő, vagy ő, vagy ő irta, és akkor ott megismersz másokat, akiket majd szintén észreveszel más topicokban és akkor oda is benézel, ahol... körforgás.
Közben megnézed az új topicokat, ötletek amiket néha "ellopnak" tőled, de Te nem sajnálod, teccik, hogy másnak is eszébejutott, vannak döbbenetes ötletek, ami neked eszedbe nem jutott volna, milyen jó, hogy másnak igen, és így eszedbejutattta...
Persze nem nyit ki az ember minden topicot. Márcsak a fizikai képtelenség miatt se. És mert nem érdekel minden. Mert különbözőek vagyuk, sokszinűek. De figyel, odafigyel.
És topicot is nyit néha, mert támad egy ötlete, mert kiváncsi mások véleményére, mert esetleg csak technikai vagy egyéb segítségre van szüksége, és már természetes, hogy szinte először itt kérdezem meg, hátha...
Mert Talit szervez, vagy szerveződik, találkozni szeretne veletek.
Igen, az ember egyszercsak elkezd összejárni Veletek. Hol konkrét programra, hétvégi vitorlázásra, egy kellemes vacsorára, egy bulizós csütörtök estére, néha sokatokkal partizni.
Embereket ismer meg. Igen, ki merem mondani barátokra lel. Jó veletek lenni. A valós életben is, személyesen fizikailag úgyanúgy mint itt a Tasztalon.
jaj nem akartam eddig nyújtani. ömlik belőlem a szó.
Még mindig nem tudom megválaszolni a mit? kérdést, talán hagy cseréljem be a mennyit?-re. Sokat. Életem része lett.
És pont olyan mint a "kinti" világ, csak máshogy. Valahogy jobban.
Gyönyörű pillanatokat okozott már, szépséget, melankóliát, mosolyt, szomorút, boldogat, könnyeket, nevetést, kacagást, könnyűséget, félelmetes nehézséget, fájdalmat, ostobaságokat, bölcsességet, okosít, nevel, neveltet.
Hangzék bármilyen bután is, de megtiszteltetés itt lenni, szerencsésnek érzem magam, amiért egy véletlen folytán idetaláltam.
Nem tagadom, volt már pillanat, mikor pokolba kívántam, mert fájdalmat okozott, mert fájdalmat okoztam. Mert megbántottam valakit, mert bántottak.
De nem tudom, nem akarom eldobni már.
kell.
Elég is már a hüje nagy szavakból, olyan ez mint a Zélet, csinálni kell, irni kell és olvasni, nem beszélni róla.
Igérem a 2000-ig nem lelkizek többet.......... :-)))))))
dália
Ps: ugye sikerülni fog, ugye nem hibáztam a html-kedés közben?! úúúúúgy szeretném!!!
