....de az is biztosan lényeges dolog a boldog házassághoz, hogy a házastásak eleget foglalkozzanak egymással úgy is, mint amikor a majmok szépen bolházzák egymást....:-))
Szerettem es szeretem mint 15 eves tini.
Szerettem es szeretem mint 20-on eves holgy.
Szerettem es szeretem mint felnott no.
Szerettem es szeretem mint gyermekeink edesanyja.
Ez a jo, hogy a monogamia miatt egyszerre lehetek barmelyikukkel. Komolyan, tiszta idoutazas! :)
Titok? Szerintem, hogy egyuttes letunket magatol ertedonek tartjuk. Ez csak most a "nagy titkon" valo gondolkozas kozben jutott eszembe, de ez lehet a legfontosabb: kulonallo eletunk elkepzelhetetlen, sot abszurd.
-phoeniixx
ui:Ha vki be tudna masolni Dante? azon koltemenyet, amiben vmi olyasmi van, hogy
egy asszonyt szeretni,..
(x ideig)? egy asszonyt szeretni,..
..
egy eleten egy asszonyt szeretni,..
azt nagyon megkoszonnem, SURGOS! Jon a szulinapja, most jutott eszembe, hogy elmondom neki es keptelen vagyok elerni/megtalalni. Jo ez a topic!:)
Kedves Gombperec!
Csodalatos dolgokat irtal! Igen, valahogy en is igy kepzelek el egy kiegyensulyozott kapcsolatot... Orulok, hogy van ilyen. Es most boszen nekilatok topicot olvasgatni. :)))
Bemásolok egy idevágó kérdőívet. Betettem a 'házasság szex nélkül' szálba is, de ide jobban illik. Erre a szálra csak később bukkantam. Egyelőre jöjjön a teszt minden különösebb megjegyzés nélkül:
Know Your Spouse - Ismered hitvesed ?
Test the strength of your marriage in this relationship quiz
Ellenőrizd a kérdőívvel párkapcsolatod erősségét !
Piroska!
Igen, MAMAhallal egyetértve én is fontolóra venném az alábbiakat a helyedben:
"Ne engedd, hogy azt higgye Ő pótolhatatlan, ne érezze, hogy nélküle nem tudsz élni! ne éreztesd Vele, hogy Ő milyen frankó srác"
Szerintem bőven elég, ha angyalKa nem teszi bele a bogarat a férje fülébe, vagyis nem ismételgeti, hogy más nők hogy kapkodnának érte. Ez felesleges, mert még a végén tényleg kedvet kap hozzá, hogy kipróbálja; egyszerűen fel sem kell hívni a férfiak figyelmét, hogy más nő is létezik a világon rajtunk kívül.
De az én férjem például kifejezetten boldog attól, hogy pótolhatatlannak tartom és hogy nem tudok nélküle élni. Az ehhez hasonló kijelentések az együttjárás elején ijesztőek lehetnek egy férfi számára, hiszen azt sugallják, hogy a csaj a nyakába akarja varrni magát, és ezzel megsérti a pasi függetlenség iránti vágyát. De házasságon belül, amikor két ember már kölcsönösen elkötelezte magát egymás iránt, ott azért nem árt, ha néha kedvességet és bókokat mondanak egymásnak, pláne, ha ez nem hazugság, hanem úgy is érzik. Szerintem fontos, hogy a társunk kapjon visszajelzést arról, hogy hogyan érzünk iránta, szeretjük stb.
Én épp a minap mondtam egy "gyenge" pillanatomban a férjemnek, hogy most már csak azt kívánom, hogy sokáig élhessünk együtt, egészségesen, nehogy valami autószerencsétlenség vagy betegség vessen véget a boldogságunknak (sajnos egy volt barátnőm most temette el a rákos férjét... 32 évesen). Szóval én kimondhatom, hogy pótolhatatlannak tartom, mert az is. Lehet még egy tucat pasim, akár 2-3 férjem is, de biztosan tudom, hogy olyan, mint ő nem lenne több. Nekem ő a tökély és passz! Szerencsés vagyok, hogy megtaláltam. :-)
És -ahogy MAMAhal írta- a férfiak is hálásak egy-egy kedves szóért, őszinte vallomásért. Ne tagadjuk meg tőlük (pláne, ha megérdemlik). ;-)
kedves Piroska!
Micsoda ?!!! Hogy ne éreztesse a párjával, hogy micsoda klassz pasi, hogy tudna nélküle élni? Hát,elég furcsának találom ezt a módszert.Én bizony rendszeresen éreztetem az enyémmel,és bizony nagyon hálás érte!
csinnKA: Köszönöm, hogy ilyen aggodalommal és segíteni akarással fordulsz felém! Hidd el, nagyon jólesik! Nevezhetlek akár az őrangyalomnak is! Valóban hiszem, hogy mindent meg lehet - sőt kell! - beszélni, de nem mindegy, hogy a másik erre hogyan reagál. Vőlegényem engem is mindig megnyugtat (legalábbis azt hiszi), de sokszor azt látom rajta, hogy inkább mindenre igent mond, csak szabaduljon, aztán úgyis mindent úgy csinál, ahogy ő akar. Igazából nem lehet ilyen téren panaszom, hiszen 100%-osan meg akar felelni nekem. De ugye a mama is ott van, akinek szintén meg akar felelni! Egy seggel meg két lovat megülni tudvalevőleg nem lehet! Hát ez a nagy gond!!!
Angyalka:
Neked azt tudom mondani, hogy a féltékenység tényleg szörnyű dolog! Megéltem mindkét oldalát! Négy évig éltem egy fiú mellett, aki még a szélre is féltékeny volt, ha az megsímogatott. Utána pedig én tettem tönkre emiatt egy kapcsolatot, bár abban azért volt egy kis igazam - valljuk be, ezt mindegyikünk így gondolja, mikor ő rendez nagyjelenetet! -. Szóval, már amikor kialakult kettőtök között a dolog, már akkor is tudtad mivel keresi a kenyerét! Akkoriban nem voltál féltékeny? Bár, ha már akkor megérintett valami, akkor az ár sodor.... nehéz kiszállni, és mondjuk meg őszintén ... olyan jó, amikor a szerelem kibontja szirmait!!!
Szóval, én is féltékeny vagyok, de mivel már egy kapcsolatom rá ment erre és persze elszenvedője is voltam a lelki terrornak, tudom mit kockáztatok! Ha fontos neked ez a kapcsolat - és miért ne volna az? - akkor próbáld meg azt, amit én is teszek: Belenézek a tükörbe és azt mondom, ilyen csajt úgyse talál, mint én! Nagyképűen hangzik, de hidd el sok függ attól, Te mennyire fogadod el magad! Önbizalom! Nagyon fontos! Egyébként meg, ha meg akar csalni, teljesen mindegy vannak e körülötte csajok, vagy sem! Ha meg nem akar, lehet körülötte milliónyi szexbomba is, akkor se teszi meg! Az kétségtelen, hogy a kísértés nagyobb, de azért vagyunk emberek, hogy ezeken az ún. ösztönökön felülkerekedjünk! Ez tesz minket emberré az állatok között! Hidd el, ha komolyan szeret, nem csal meg! Nem kockáztatja a házasság esetleges tönkremenetelét! Ha esze van nem teszi! Főleg, hogy mostmár nem csak érted van felelőssége......Biztos persze ebben sose lehetsz! Nekem volt egy barátom, mindenki azt mondta, hogy ez a fiú imád engem! Aztán mégis.... De benne nem alakult ki a felelősségtudat, és én pontosan úgy visellkedtem, ahogy Te! Féltékenységi rohamokat kaptam, amivel megerősítettem benne, hogy ő álmaim netovábbja, ezáltal már sokkal nagyobb lelkesedéssel indult a lányok után, hiszen ő valóban klassz srác lehet, ha én ennyire odavagyok érte..... Szóval, ami fontos - és hidd el tapasztalatból mondom - tanuld meg elngedni! Ne jelenetezz! Nekem is nehéz volt, de kezdem megtanulni! Mert meglehet!
Én azt mondtam a páromnak - a jelenleginek -, hogy VÁLTOZNI hajlandó vagyok, de MEGVÁLTOZNI sose fogok! Ha toleráns segíteni fog neked! Hidd el, neked is jobb lesz, ha nem állandóan kombinálsz, hanem felülemelkedsz ezeken a dolgokon!
Tehát:
1. Szeresd magad, növeld az ÖNBIZALMAD!
2. Ne engedd, hogy azt higgye Ő pótolhatatlan, ne érezze, hogy nélküle nem tudsz élni!
3. Ne jelenetezz, ne éreztesd Vele, hogy Ő milyen frankó srác, akinek milliónyi csaja lehetne!
AZT ÉREZZE, HOGY NEM TE VAGY SZERENCSÉS, HANEM Ő, AMIÉRT ILYEN FELESÉGET KAPHAT, MINT TE!, hiszen Neked is lehetne milliónyi jobbnál jobb pasid, ha akarnád, SEMMIBEN SEM KÜLÖNB Ő, MINT TE!
Ha nem értesz egyet velem, írd meg! Legalább én is tanulok Tőled!
Sok szerencsét! :-))
angyalKa!
100 %-osan egyetértek banyával, szerintem minden szava aranyigazság. Csak kiegészíteni vagy megerősíteni tudom azzal, hogy minél inkább felhívod majd a férjed figyelmét ezekre a dolgokra, annál inkább azt a magot ülteted el benne, hogy csinálja.
Magyarul:
1. minél inkább féltékenykedsz, annál nagyobb esélyed lesz a féltékenységre, amivel -elsősorban- magadnak ártasz, de tény, hogy a házasságotoknak sem használ.
2. Azt meg aztán végképp nem kell kihangsúlyozni, hogy tyűdekapós a csajok körében. Ha ügyes lennél, inkább -valahogy- azt próbálnád meg elhitetni/megértetni vele, hogy mennyire szerencsés, amiért egy ilyen klassz csajt kapott ki magának, mint Te, és arra is rá kéne ébresztened, hogy Te mennyire sokat érsz, s hogy Te is mennyi pasinak kellenél, de Te őt választottad. Érted? Ne alul legyél, hanem legalábbis MELLETTE! :-)
És ne próbáld meg nevelni, mert egy felnőtt emberen nem sokat lehet faragni, és főként: nem szabad ezzel vesződni!
angyalKa, kedves!
Az istenért, el ne kezdd nevelni, meg rövid v. hosszú pórázra fogni! Vagy fogadd el, így ahogy van (annak tudatában, hogy esetleg melletted is félre fog lépni) vagy hagyd a fenébe az egészet! Reménykedni persze lehet, hogy melletted aztán tényleg nem, de ha még gerjeszted is benne, hogy milyen jó pasi, meg hogy körülrajongják a nők, akkor - ha eddig nem lett volna tudatában - fel fog figyelni erre és kevés pasi hagyja ki a kínálkozó lehetőséget! (És persze a nőkre ugyanez vonatkozik! :)) )
A babát abszolúte terveztük, nem véletlen, vad éjszaka szüleménye. Tudom, hogy néha a "jelenetek" miatt szenvedni fog, de vállalom. Addig lehet, hogy benő a fejem lágya. Nem tudom.
Igen, igazad van, és be is ismerem, hogy mérgezem ezzel a viselkedéssel. De amikor engem is így ismert meg, és nagyon csinos a fijjjúka, és tudom, hogy többen is -hm, szépen kifejezve magam- fenik Rá a fogukat, akkor mit tegyek? Bízom, mert a szerelmem, és a gyermekünket hordom a pocimban, de ez Rá nincsen írva. És nekem is hazudott, a kedves feleségét tagadta csak le. Kutyából lesz szalonna? Lesz még egy boldog házasság? Legyek elnéző? tartsam hosszú pórázon?
angyalKA!
Azt hiszem ezen korábban kellett volna elméláznod - még mielőtt egy gyerek issza meg a levét. Az én véleményem szerint ilyen bizonytalanság mellett gyermeket vállalni egyenesen felelőtlenség!!!
Önbizalom és humor,humor, humor.
Persze, könnyű ezt mondani, ha az embernek van önbizalma, könnyen viccel és nem látja vészesen a dolgokat. Én is nagyon féltékeny voltam egy ideig, a házasságomban viszont szinte egyáltalán nem. Illetve: egy dologra vagyok féltékeny: a munkájára.
De ezt nem titkolom, és kibeszélem, kihülyéskedem magamból.
Szerintem, ha vállalod magad "féltékeny" típusnak, és megbeszélitek, ő mint vélekedik erről, már nagyot léptél előre.
De ne egy féltékenységi jelenet kapcsán beszéljétek meg, hanem akkor, amikor bizonyos mértékig józanok vagytok!
Hát ennyi az ötlet SZVSZ.
Magad mondtad: megmérgezed a kapcsolatotokat a féltékenységgel, illetve, ha ennek sűrűn és netán hangosan hangot is adsz! Ez később csak rosszabbá válik/válhat! De igen tehetsz róla! Csak és egyedül Te tehetsz róla, hogy ne így legyen!
Tudom, hogy nem csupán bizalom kérdése a féltékenység megléte, de ezzel a viselkedéssel hosszú távon csak ártasz mindkettőtöknek - IMHO.
Szijjjasztok! Nekem csak egyetlen egy kérdésem lenne, amire választ, segítséget szeretnék kapni. Nekem május 22-én lesz az esküvőm, az első, kedvesemnek már a második. A babát októberre várjuk. A szerelmem buszsofőr, és nagyon sok lány megfordul körülötte. Megmérgezem a kapcsolatunkat azzal, hogy féltékeny vagyok a lányokra. De nem tehetek Róla. Nem tudom, hogy milyen lesz így a házasságunk. Segítsetek, hogy mit tehetnék.
"Gondok persze mindig vannak." Igen, fő gondodat ismerem a másik kedvenc topicunkból. Ott azt írtam, jól gondold meg, hogy hozzámész-e feleségül az ott említett problémák miatt.
Itt viszont -mivel ez a topic a boldog házasságok titkairól szól- azt mondom, hogy ha nagyon szereted őt, menj hozzá, de pontosan tudnod kell, hogy mit vállalsz, még pontosabban, fel kell vállalnod bizonyos dolgokat.
Szeretnék segíteni neked, mert teljesen a húgom életét idézted fel bennem. Ezért sokat töprengtem, mi lehetne a ti boldog házasságotoknak a titka(i). Elég nehéz ez, mivel nem ismerlek téged (benneteket).
De azt hiszem, ha teljesen alá tudod magad rendelni anyósod diktatúrájának, és el tudod fogadni, hogy ő a családfő, ő irányítja majd az életeteket, és hogy Te mindenkor csak 2. számú lehetsz a férjednél... nos, abban az esetben igazi esélyed van arra, hogy boldogok legyetek. És mindezért a lemondásért persze sok-sok szerelmet, szeretetet, sok jót kaphatsz cserébe, amiért végső soron azt mondhatod majd, hogy megérte. De csak akkor vágj bele, ha képes leszel rá. Ha igen, akkor nincs gond, ha nem... akkor inkább most próbálj meg ellene harcolni, mint házasságon belül, mert akkor már sokkal rázósabb.
Drukkolok neked! ;-)
Azt kívánom, hogy legyen olyan boldog a házasságod, mint az enyém! (bár nekem álom-anyósom van - kopp-kopp-kopp)
Teljesen egyetértek veled! A szerencse nagyon fontos! Én úgy érzem szerncsés vagyok, bár még nem házasodtunk össze (aug. 21-én lesz az esküvőnk). Gondok persze mindig vannak. De ha ketten megbeszéljük, meg tudjuk oldani! Csak a szeretet és a szerelem parazsa ne hűljön ki soha! És a legfontosabb a kölcsönös tisztelet és a bizalom. Én sokat tanulok ebből a kapcsolatból. Napról napra érzem, hogy változok. Sőt, változunk. De az apró titkok hozzátartoznak egy kapcsolathoz. Persze csak ha azok nem olyan kaliberűek, amelyek megronthatják, esetleg elárulhatják azt.
Sokat gondolkodtam ,mióta elolvastam ezt a topicot, és következőkre jutottam (bár egyik sem újdonság:)
Először is szerencse kell egy jó házastárs megtalálásához.
Másodszor, őrizni kell ezt a szerencsét, gondozni a kapcsolatot.
Harmadszor: meg kell őrizni a "hetedik szobát" magunknak.
Látom a férjemen, semmi nem tudja úgy felcsigázni, mint mikor apró kis dolgokban (mint például a Tasztalos nevem) titkaim vannak, és ha megfeszül, sem árulom el.
(Jó egy picit gonoszkodni is, de főképpen: vaalmit megőrizni maagmnak-hogy abból építkezve aztán annál jobb legyen kettőnknek).
Kedves Banya,
"Na, akkor mitől boldog egy házasság?!"
rájöttem valamire:
ha valami keményebbet mondunk a Másiknak,
(...néha de szivesen meg.....nálak)
akkor finoman be kell csomagolni.....:-))
Egy tabletta Kalmopirin egy kanál
akácmézben......:-))
Az önuralom valóban alapkövetelmény egy boldog házasságban, de arról nem vagyok meggyőződve, hogy a poligám hajlamok feletti önuralom az elsődleges... :))
Amúgy tegnapelőtt azt találta mondani nekem a párom, hogy "néha olyan szívesen megfojtanálak, de nem tudnék nélküled élni..." Na, akkor mitől boldog egy házasság?! :)))
Eddig nem is gondolkodtam azon, boldog-e a házasságom.
De ha arra gondolok, hogy holnap, ha felébredek, nincs mellettem az,akit szeretek, és többé nem lehet...
a kérdés megválaszolva
Úgy tűnik számomra, hogy ez a topic lassanként kezd egybemosódni a "Hűségesek a nők?" cíművel, ahol szintén a monogámia-poligámia fejtegetése folyik.
Pedig a válasz elég egyszerű(nek tűnik), s egyben - szerintem - ez a boldog házasság titka is:
Monogám vagyok (egyúttal: boldog a házasságom) akkor, ha a párom, akivel házastársultam, minden, SZÁMOMRA fontos igényemet kielégíti.
Az emberek szükségszerűen (és tartósan!) vonzódnak ahhoz, aki fizikai, szellemi és érzelmi szükségleteiket kielégíti.
Egyszer olvastam egy szerelmi képletet, őszintén szólva azóta sem találkoztam frappánsabb megfogalmazással:
tisztelet + barátság + szenvedély = szerelem Ha képes vagyok valakit valamiért csodálni, tisztelni, felnézni rá (legyen az bármilyen jelentéktelennek tűnő tulajdonsága vagy képessége), ha őszinte és bensőséges barátság fűz össze vele, ráadásul baromi jó vele az ágyban, akkor tuti, hogy szerelmes vagyok az illetőbe, és eszem ágában sincs más után császkálni. Épp ellenkezőleg: örülök, hogy rátaláltam. Ez a monogámia. Itt a hűség evidencia. Ha viszont egy házasság vagy élettársi kapcsolat megalkuvásból, kényelmi szempontokból vagy bármilyen más (esetleg gyermekszületés miatti) presszió következményeként jött létre, akkor annak a házasságnak/kapcsolatnak a provizórikus mivolta tagadhatatlan. Előbb vagy utóbb (ha máskor nem, a kapuzárás előtt), de feltör egyikükben a vágy, hogy egy jobbat, a tökéleteshez minél jobban közelítőt találjon magának.
Én egyébként azon kevesek közé tartozom, akiknek tökéletesen boldog a házassága. (Reményeim szerint 20-30 év múlva is az lesz.) Van benne minden, ami a jó házassághoz kell: napi kis veszekedések, cívódások, félreértések, nagy kibékülések, gyengédség és szenvedély, megbecsülés, odafigyelés, megértés, sok-sok boldogságos érzés. :-)
