Szavaid lelkemnek, mint virág a méhnek,
olvasom, mosolygok s csak csendben nézek,
Szomorúan, remegve rebegem Neked:
Én már más férfinek adtam a szivemet. :-)))
Elsőnek Hozzád szól szerelmes versem!
Csak várj, mert a szavakat keresem!
Kéken ragyogsz már fél éve,
De szerelmedet tovább kérem!
Maradj, hogy énekeljek Rólad,
A kék Ők mind Neked szólnak!
Sejtelmes hallgatásod itt,
Duplán édesiti a sok emilt,
Melyet küldesz nekem sűrün!
Fog, mint eljegyzési gyűrű
S kéken szállunk ezredéven át,
Pedig csak percekre jártuk az utcát....
De érzem a kapucsinót ajkamon,
Nyelved édes ízét a fagylalton...
Kétezer el nem vitte,
Gyere még sokszor ide!
Elszökünk, pedig mindenki lát.....
Szeretve gondolok Rád:))))))))
Kutyanézőbe ment a kedvesem,
Itt hagyott engem rendesen:((((
Csak vicceltem! Szeret, én tudom,
Sokszor elmerengek a múlton,
Mikor itt is nyár volt és meleg
És először láttam meg a szemed,
Mely kéken ragyogta be lényed
És elöntött szőkeséged!
De már hallom itt is vagy!:))))
A vásárlás cserben hagy,
Kutyát vehetsz máskor,
Igaz engem is megtalálsz, bárhol:-)))))))
Egy lágy sóhajtás,
Bizsergető vágyakozás,
Egy szőke hajtincs,
Boldogan kacsint,
Kacéran meglebben.....
Mindjárt melegebben
Dobog szíved,
Majd kivet,
Mert tudod, hogy szeret
És lenne veled
Ha tehetné, tengeren át!
Így csak vár rád........
Ma megint csevegtem Veled!
Jól lehet, itt a nettel!
Byteok viszik a szerelem szavát,
Szinte érzem a simogatást,
Látom huncut mosolyát szemednek,
Ahogy ujjaid kopognak kezednek!
Minden koppanás egy érintés,
Minden érintés egy égszínkék
Sugár, szívedből hozzám....
Egyszer Magadad hozd ám!
Akkor megint megölellek csókkal,
Fagyit eszünk, hordókkal (:DDDDD)
Édes kávét szürcsölünk kiskanálról,
S nyiltan gondolkodunk puha ágyról....
A puha ágyon szívünk összeér....
Csak mese? nem is ér!!!!!
Régen írtam Neked,
Liblibből szerelmes verset,
Pedig hajt Utánad, űz a vágy,
Te kék és rózsaszín lány!
Fehér bőröd még mindig perzsel,
Szőke hajaddal szél felesel,
De csupán jpg mutat,
Az idő meg bátran futhat,
Őt nem állítja meg senki,
Talán csak az emlék teheti?
Az emlék, törölhetetlenül,
Emiliácskád jön töretlenül,
Emilemmel együtt tartja a lelket,
Mit tél hidege lehelget!
De se idő, se hideg
Nem felejtet TÉGED!
Nézem bágyadt ősz napját,
Ahogy sugári elhagyják.
Ereje nem tudja tartani,
A lombot, a szél fogja zargatni!
De szívemben még itt a nyár,
Él benne a Gerberavarázs!
Égető csókjai itt az ajkamon,
Fejemet érzem a szép halmokon!
A net hozza hangodat,
A jpg az arcodat....
Nem engedem ősz komát,
Hogy elkezdje ostromát!
Ellenállok, amíg lehet,
Míg kilehelem lelkemet.........:)))*****
The Pearls, úgy gurulnak a zongorán
A hangok Jelly Roll Mortonnál,
Isteni hallgatni....
Közben Rád gondolni!
Táncra perdülök gondolatban,
Aztán követsz zavartan...
De már oldódsz, véred bizsereg,
Ahogy a sok gyöngy pereg,
Jelly alig győzi kapkodni,
Mi meg a lábunkat rakodni!
Így jár szívünk egy ritmusra....
No elég ennyi, egy rigmusra:DDDDDDD
Brávó qszi! Tetszem magamnak,
Mért? nem lehet? Te adsz hatalmat,
Önbizalmat és bátorságot
S adod igazságod!
Szeretlek kék virágom,
Érzés királyom,
Csókokkal borítalak érte,
Pedig csak szemed kérte!
Szád nem szólhatott,
Ajkam csókol ott,
Kezed bársonyát érzem,
Ahogy érintesz szeliden....
És ez mind csak a neten:(((((((((
Kesobb
Kesobb kozelebb leszel,
emlekekkel megrakodva,
rajtad ragyognak majd
csokjaim,
es hajlataid emlekeznek
majd ram.
Kesobb szavak helyett
eleg lesz egy mozdulat,
mar valaszolok is
ra.
Kesobb ,ha nehezen
mozdulok,
ott latlak Teged
zavart mosollyal
mellettem.
Lehajolsz nyomomat
felemelni,
utana megnyugszunk
a nap alatt.
Mint édes gyümölcs árad szét
Testemben a szép kék.....
Mint bársony, minden íz nyelvén,
Mely számban olvad enyhén!
Gyorsan kellett szeretni,
De úgy, hogy ne lehessen feledni....
Messze szálltak kék szallagjaink,
Csak a net a csatjaik,
De az szoros és erős
És nem feledős!
Szeretlek édes Gerberám!
Tudom, figyelsz rám:-))))))))*******
Már máshol is volt, de ide jobban illik. Bocs. Azért lesznek újak is.
Az esélyeket, hogy elfelejtselek mind elszalasztottam
A lehetőséget, hogy közelebb lépve csöndben beszéljünk
Sajátos élményeinkről visszafogott lelkesedéssel
Készülve egy újabb fejezetre a meg nem írt könyvből
Már elolvastam az utolsó oldalt nem én mondom el
Neked, amit hallani szeretnél színes menedéket
Felépíteni könnyebb a rombolást kívánni kiváltságot jelent
Nem beszélni Veled lenni egyszerűen semmit sem játszani
A kedves szavakkal elraboltad önmagadtól
A bennem rejlő álmokat egy sivár pusztaság
Gyönyörű oázisába űzve szabadítottad ki a
Felhők rabságából a hallgatás reményét
Tökéletesre csiszolta a zaj átjárta már többször
Teljes lényemet kiismerve fedez fel minden alkalommal
Új lehetőségeket a káosz feltámasztására, ami uralkodik
Bennem és remélem másban ugyanúgy, hogy mégse legyek
Annyira különleges, mint amennyire szeretném, hogy
Elfogadható legyek kívülről magamnak állítok
Akadályokat mások elé könnyebben esel áldozatul
Nekik megnehezítve az örökös üldözést nekem.
De jó, hogy felhoztad a topicot,
Legalább nem ezrediknek kopik ott!
De lássuk, hogy mi van a szerelemmel!
Sírás, amíg csak ellátok a szememmel:((
Oh bánatos arcok, megkopó szemek,
Fiúk, lányok szemrehányást teszek!
Szeressétek egymást.....
No jó, Te is és Te is mást,
Ha gondoljátok, úgy jobb!
Pedig dehogy, mert a szerelem kitart
Az életben, no jó, 5 év vihart,
De a neten egy hét egy évnek számít,
Hidd el, magadat sose ámítsd:((((((
Lassan folyik
a fajdalom vegig
a csend arcan
almokat verzik a felelem
a halal mesel uvegpohar
benne csillog az elet
teste a ver
atlatszo kristaly-perceken
zuhan at a gondolkodas
folyoso elet es az almok kozott
nyitott kapu
a halal fele
mozdul a tetova kep
az ora megall
az ido halad
csukott szemmel
figyelnek a falak
ijeszto zajokat
hullamzik a ter
lehajtja fejet a kepzelet
arnyek csupan a feny--
:mert nem vagy itt.
Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak hittem én.
Hazugság a sírás, a bánat
S az összetörtnek hitt remény.
Hazugság akkor minden, minden,
Egy átálmodott kárhozat,
A mely még szebbé fogja tenni
Az eljövendő álmokat.
Ha szertelek, akkor vergődve
A halált nem hívom soha,
Eltűröm még a szenvedést is,
Nem lesz az élet Golgotha.
Mikor álmomból felébredem,
A percet meg nem átkozom,-
A lelkedhez kapcsolom lelkem
S mint régen, ismét álmodom.
Ha szeretlek, …Ne adj Isten,
Hogy hazug legyen ez a hit!…
De mért?…Legyen hitvány hazugság,
Elég, ha engem boldogít.
Ha úgy érzem, hogy most szeretlek,
Haljak meg most ez üdv alatt,-
Többet ér egy hosszú életnél
Egy álmot nyújtó pillanat!…
Hallgat, s nem hinti ide szózatait
Nem az eső mossa, por fedi be nyomait.
Bizton komolyan vette mit irigy emberek mondtak
Rég volt már hogy itt az utolsó csepp koppant
Beteg vagyok nagyon, Maris,
Meglásd, elpatkolok igen korán;
Arcom mogorva és hamis,
Térdem szinte szúr, olyan sovány.
Nem vagyok már szőke se, jaj,
Mert szép fejem pucérra vetkezett,
Nincsen rajta több hosszu haj,
Mint amennyi egy tökön lehet.
Ó, az nem is a rossz tán,
Szegénynek lenni, hogyha ép vagyok!
De most a sors kirótta rám:
Pénzem sincs és dőlnek a bajok!
Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig
Legelget a tehén
S lassan megmérgeződik
Kikericsek virítanak kékek és lilák
Álmos szemed olyan mint itt ez a virág
Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt
S szemedtől életem lassan megmérgeződik
Egy falka kisdiák a rétre fut s rivall
Lebernyegük röpül és zeng a harmonikadal
Letépik a virágot mely anya s leány is
És színe mint szemhéjadé s oly félvr rebben máris
Mint rebben a virág ha szélben térdepel
A csordás csöndesen halk hangon énekel
Míg bőg a sok tehén s elhagyja gőzölögve
E halni készülő nagy rétet mindörökre
Azt kérded, hogy vagyok ?
Hát úgy éreztem, hogy meghalok.
Hisz elveszítettem azt a reményfonalat
Mely életemnek értelmet ad.
Talán meg is halt bennem az a szeretet,
Amelyet csak Te kaphattál volna meg.
Hinni akartam az álmomban, hogy megszeretsz
De nem maradt semmi más, csak a képzelet.
Én azt hittem Te vagy az a másik fél,
Ki szintén evez a sors tengerén.
Ezért nehéz elfogadnom, hogy NEM.
Mi lesz így velem?
Azt kérded, hogy vagyok?
Mint süllyedő hajón az a kapitány
Ki hisz a menthetetlenben,
Mert máskülönben nem lenne ember.
Várlak Édes!
Lassan megy az idő,
Rémes!
Hiányoztam, tudom,
De már olvastalak,
Gondolatban kezedet fogom!
Itt ülsz mellettem,
Akkor is éreztem,
Kellettem!
És Te is nekem!
Most messze vagy,
De Tested bennem él,
S hogy látni foglak még,
Szívem töretlenül remél..........
