És lőn egy napon, hogy eljövének az angyalok, hogy udvaroljanak az Úr előtt. Közöttük vala a hajnalcsillag fia, Lucifer, meg természetesen Titusz is, a kétbalkezes őrangyal, a falhoz lapulva.
- Honnét jössz - kérdé az Úr a sátánfit.
- Körülkerültem, át meg által jártam a földet, és most éppen egy nílusi hajókirándulásról ugrottam be hozzátok - vigyorgott Lucifer.
- Láttad-é az én szolgámat, Tituszt? - kérdé a Mindenség Atyja rosszat sejtve, de Lucifer csak a hüvelykujjával bökött hátrafelé.
- Titusz! - szólítá az Úr a kétbalkezes őrangyalt. - Mi lett azzal a noveau riches magyar családdal, akiket utoljára rád bíztam, fiam?!!!
- Atyám, nem tehetek róla, ha egyszer LaCoste-nak nézték a krokodilt...
- Elég volt a kifogásaidból! Új megbízatást kapsz, de szedd össze magad, mert ha ezt is eltolod, mehetsz vissza hárfázni. Na, elhúzol Magyarországra, egy lányt kell megvédened Budapesten. A részleteket később. Egyelőre annyit, hogy egy fekete autó tűz felfelé a sztrádán, légkondi nélkül ebben a rohadt melegben, benne három FBI-ügynök külsejű figura, a sofőr vezet, a többiek pedig vadul gépelnek a laptopjukon, és te leszel a láthatatlan stoppos az út mentén.
Titusz térült-fordult és máris kiterjesztett szárnyakkal repült, alant kristálytiszta tengerszemek és a nap sugarai glóriát szőttek a hófödte hegycsúcsok köré. "Istenem, de fognak hiányozni a vitorlásversenyek! A kikötők: daru- és árbocerdők, hajók vízrebocsájtása, kötelverés alkonyatkor a fedélzeten; a repterek: Konstantinápoly, a bevehetetlen városfal; Bécs: a kávéházak és a színházak, és a Gürtel és a Donau-Insel; Németország: defektek a hajnali száguldás közben az autópályákon; a kaszinók, Cannes és Monte-Carlo; Prága: a Visztula fölé kirepülő denevérek; és Budapest, istenem, Budapest: a jó kis sátánista koncertek, mikor elégették egymás ruháját! De hát ennek nem lehet egyszerűen vége!" - valami ilyesmi járt a fejében. Titusz szerette a szakmáját és lelkiismeretes őrangyal volt, gyakran meglátogatta a klienseit álmukban, és ilyenkor tanácsokat osztogatott nekik, amelyek többnyire nem jöttek be, de ezért senki sem haragudott meg, elvégre ki ne lenne boldog, ha tudná, hogy van egy őrangyala?
És így került egy láthatatlan stoppos az út szélére.
És a fekete autó - légkondi nélkül - továbbra is kétszázzal száguldott a város felé, a sofőr vezetett, a többiek pedig vadul gépeltek a laptopjukon, papírdarabokat rakva az ablakokra, hogy ne süssön a nap a monitorra, de ez nagy szívás volt, mert az ablakokat fel kellett húzni, és minden második nőnek dudáltak a Balatonnál, a többieknél pedig azt nézték, vajon azt hiszi-e, hogy dudálni fognak neki, és mikor egy bukkanó megdobta őket 140-nel, még csak félre sem gépeltek. Vétel!
Rossz előérzete valóban nem csalta meg: az állandó pénzhiánnyal küszködő magyar rendőrség egyes tagjai benyomultak a törzsasztalra, és elhappolták előle legújabb miskolci barátnőjét. Így hát maradt Nyikita.
Nyikita fülcimpái kéjes bizsergéssel válaszoltak a férfi forró lehelletét érezve ajkai titkos redőiben, elérzékenyülve megszólalt: Tudod Nyitnikék a helyzet úgy orientálódott, hogy aki Marx tudományos szocializmusának főbb kollektivumaiban nem kellőképpen orientálódik, annak utopisztikus impressziói intenziven determinálják a formalitások tendenciáinak perspektiváit.
Hirtelen lépéseket hallott a zupos rekeszek felől. "Csak nem..." - villant át agyán a más regényekből ellesett fordulat - , de már nem volt ideje elrejteni a mirelit zacskós levest. "Ó, hát te vagy az Nyitnikék 007? Megijesztettél."
Nyikita előtt rejtély maradt, hogyan került az éjjel-nappali közértbe. Mindössze arra emlékezett, hogy éjfél után a Szent István parkban verekedett egy nővel a barátjáért, és ő lett a vesztes.
Aztán hajnalban a Ferenciek téri templom hátsó sorában ébredt a csavargók között.
- Ismered az őrangyalod, lányom? - termett előtte egy pap. "Ez nem a célszemély!" - riadt fel. - Gyónni akarok! - mondta neki, s miközben a pap egy pillanatra hátat fordított, elmenekült. Tudta, egy fekete autó közeledik kétszázzal a városhoz, benne a söfőr vezet, a többiek pedig vadul gépelnek a laptopjukon. "Szereznem kell egy számítógépet, korlátlan Internet hozzáféréssel!" - villant az agyába. "A törzsasztalnál vár rám egy üzenet: de ki írta és kinek?"
3 percz sem telt el, X marczona bútor szállító termett a budoárban. Semmi perc alatt a kezükben lévő hatalmas rollni ragasztókkal mindent betekertek, könyveket, fiókokat, bútorokat, és főhősünk betekerhető részeit is. Majd mindezt felkapták és az utczán álló sped kocsiba vitték, ahová a legkisebb redundancia elv alapján hányták be.
Két nap múlva kapta meg Szemjonovits az ÁFA-s számlát, amely czirka 30%-al volt túlszámlázva, nem baj dörmögte magaelé, miközben ócska szamovárjából forró grogot szürcsölt egykedvűen, de hová lett Nyínocska ?
A lány semmit sem tudott arról a kis összeesküvésről, mely W. úr és Szergej Szergejevics között köttetett. De azért részesedni szeretett volna a haszonból. Néhány perc múlva felhívta a különleges tudakozót és turbékoló hangján rákérdezett, ilyen körülmények között mi a teendő.
A válasz szemlátomást megnyugtatta. Az asztalon maradt söröspohárról lemosta a nő rúzsát és letörölte az ezüsttálcáról az ujjnyomokat.
Megrendelte a bútorszállítókat, majd elbújt a függöny mögé.
Hirtelen hörgésre, agóniára riadt fel.
- Csak a szokásos epilepsziás roham - dünnyögte unottan. Mivel elaludni egyből nem tudott, rendelt egy burgonyakrokettet, sztanyiszlavszkij módra - majd békésen aludt tovább.
Offtopik: milyen lány? Én megdöglesztettem az öreglányt, te meg elővarázsolsz belőle egy szinésznőt????!!!!
Jóvanna, menjen tovább, én megyek Sört inni:)))
Néhány órával később Szergej Szergejevics felébredt. Szeme találkozott a lány szemével. A költő mindent megértett...
A színésznő még mindig a szép ruhájában volt.
A hideg lepedőt végigtapogatva Szergej Szergejevics hozzáért valamihez, ami még a lepedőnél is hidegebb volt, s ettől teljesen felébredt.
- Ja, ez csak Vilma Vilgelmovna, a felesége, - gondolta Szergej Szergejevics. - Pedig tegnap este, még melegnek tűnt, amikor elaludtam. Ej, akkor reggel megint sok intéznivalóm lesz, ez egy ilyen hajszás hét.
Ezzel a másik oldalára fordult és békésen elaludt. Álmában tengert, kék eget, bárányfelhőket, a távolban fehér vitorlákat, s végig-végig a homokos parton kéjesen elnyúlva sütkérező sok-sok fiatal nőt látott. Mosolygott...
Szergej Szergejevics nagyon rosszul aludt. Forgolódva, hánykolódva, a félig ébrenlétből lidérces álomba zuhanva. Újból ás újból kinyújtotta kezét, hogy valóban megbizonyosodjék: valóban gazdátlan-e az ágy jobb fele. A jobb fele, ahol nem volt meleg a lepedő.
Odébb, néhány száz mérfölddel, Skócia partjaihoz közel iszónyú vihar dúlt. A tenger össze ért az éggel, sötét lila habok futottak kergülten a partnak - de történetünkhöz mindennek abszolút semmi köze -
A szalonban, amely szinte kongott az ürességtől, felvirult az egyetlen eladó arca.
- Itt az én emberem. Erre tutira rásózom a legújabb hidratáló krémem.
DE NEM! Nem az epilógus volt, csak a meleg és a ser okozta homályon keresztül látta az "Epilálás" feliratot "Epilógusnak". Tehát belépett a kozmetika-szalonba.
