Nem biztos,hogy nem volt,csak ha épp rossz,akkor nem emlékszünk rá...Ha ilyen régóta tart hogy lehet,hogy senki nem vette észre?Nem volt sulipszichológusotok?Nem tűnt fel az osztálytársaidnak,tanáraidnak?Vagy elintézik azzal,hogy lógsz,kamaszodsz,majd kinövöd stb?
Csak ülök a szötét szobámba, és azon gondolkodok, hogy volt-e az életembe legalább egy nap, amikor nem úgy indultam el suliba, hogy mi van hogyha épp akkor jön rám. A gimiből már nem jöhetek haza. Ált-ba megtehettem, de itt már nem
Azon agyalok, hogy volt-e valaha olyan napom az eddigiekben, amikor nem volt semmi bajom...legalábbis tünetmentes napom...amikor hanem is boldog, de legaláb nyugodt napom.
És mindig azza jutok hogy nem. Soha nem volt. Ha lett volna, biztosan emlékrznék rá. De nem....és ez az ami annyira elkeserít.:(
Ne hagy Magad!Ismerős az érzés:amikor azt hiszed jobb lesz jön vmi ami sokkal erősebb és ha megpróbálsz vmi ttenni ellen csak rosszabb lesz és egyre több minden van és úgy érzed megfojt ez az egész,ugye?Csak ülsz egyedül és azon agyalsz vége lesz-e és ha igen mikor és hogyan és hogy ki tudna segíteni,mert ha ez így megy tovább beleőrülsz...Ezt érzed?
Nem tudom miért változna és én tényleg csak a levegőbe beszélek,mert nem ismerem őket,csak tudom,hogy sz*r,ha nem figyelnek az emberre a szülei/családja,mert minden más könnyebb és fontosabb. Ez a problémád 4 éve megvan?
Miért is hagyjanak békén?Nem azt akarod,hogy jobb legyen?Honnan vagy ilyen biztos,hogy semmiképp nem értik meg?Mondjuk az enyémek sem értik,de én vagy 5 éve próbálkozom és legalább a pszichiáterem fizetik és tényleg békén hagynak mindenféle alakoskodás nélkül...
Csak ugye ez öröklődik-nálunk tele van a család,valahol csak fel-fel bukkan...Mindenkinél más.Hol előjön,hol kicsit jobb.Időszakos.Van,aki nem eszik,van,aki halálra dolgozza magát,van,aki cak kifordul a "normális" énjéből stb...Nálam minden időszak más volt intenzitásra és tettekre is.Komolyan kell venni.
egyszer volt a mamáman állítólsag depressziója...csak feküdt, nem csinált semmit. Ezért az anyám azt mondja h olyan egy depressziós. Nem csinál semmit, nem eszik , szinte alig...ezért nem is gondola h az vagyok...amikor szóba kerül, elviccelem...hogy miért?nemtom:D
Nem túl bíztatóa link sem,de meg fogom nézni. Tudod az emberek változnak és nem tudom hogy jártad meg,de azóta Te is és ő is változtatok-néha érdemes próbálkozni... Nem lehet könnyű egyszem lány gyereknek lenni...! Volt a családban öngyilkosság,depresszió vagy pszichés betegség?(nem csak a közeli családra gondolok) A családod hogy kezeli,hogy mi van Veled?nem érdekli őket,de ilyen szinten?Nem látszik Rajtad?Próbálod tartani Magad?Miért hagyják?
Nincs, semmi ilyesmi. Hála az égnak. A kissebki bátyám beteg. Enyhén visszamaradott. De benne sem bízok. Othon senkiben. Egyszer kíséreltem meg bízni az öcsémbe, de rendesen megjártam.
Nem túl ideális családmodell,de vkit keresnek kéne a családban,akire számíthatsz.A fiatalabbik bátyád mennyivel idősebb Nálad?Ő nem tud/akar segíteni?Vannak otthon nagy családi balhék,verekedés,zaklatás,alkoholizmus stb?Tudom,hogy kellemetlen kérdések,de fontosak.
mást sem csinálok, csak beszélgetek:D...de már lasan ahhoz sem lesz kedvem..itthonról kimozdulni sincs kedvem, a zene....ahoz sincs kedvem...pedig régebben meghalta volna zene nélkül, de mára alig-alig.
A családdal a viszonyom...2 bátyám van: a nagyobbikkal veszekedek éjjel nappal... beszélni nem tudunk, csak üvöltözni, kiabálni. A kissebbikkel néha néha megértjük egymást.
Van egy öcsém, aki az agyamra megy éjjel nappal. Az apám....hát azt inkább haggyuk...nem nagyon türődik velem, de végülis egyikünkel sem. Nem lehet rá számintani mint apára.
Az anyámat meg kifejtettem.
Az írásaimat és talán a rajzaimat is megtalálod, az alábbi linken.
Nem mindig nyitja meg. Vagy kső este vagy kora reggel kell nézni:)
"kötelességből" ne csinálj semmit,az nem az igazi.Ha vmi ment és most nem azon nem kell görcsölni,csak menjen szépen minden a maga útján,sokszor jobb,ha csak hagyjuk a dolgokat haladni a maguk útján. Érdekelne mikről írsz és miket...Ha egyszer gondolod küldhatnél pár verset az e-mail címemre vagy ilyesmi...Az meg hogy mennyire megy függ az éppeni állapotodtól is-ne csodálkozz,ha most nem olyan,mint régen,de ez változhat és remélem fog is:)Novellák,regény?Az már nem kis dolog!Persze,hogy nem megy olyan könnyen,ha nem vagy jól.Ne aggódj ilyen dolgokon,van elég a válladon.Inkább olvass egy kicsit vagy hallgass zenét,sétálj,beszélgess. Milyen a viszonyod a családoddal?
Na igen, de már ezek sem mennek úgy mint régen...ha "kötelességből" csinálom, nem megy...a versírás az ami még úgy ahogy, bár azt is egyre ritkábban...a novellák...kicsit, talán...van egy befejezetlen regényem is, aminek akárhányszor nekiállok, csak rosszabb lesz...pedig olyan jól indult:(
Ja,már én is csak írok(félelemről,halálról,sötétségről)és festek vagy rajzolok,nem látszik túl vidám dolognak,de ez jó!Kienged egy kis gőzt...A barátok fontosak,sokat tud segíteni!Hobby-t nem kell erőltetni,de nem árt vmi más is,vmi vidámabb.
MSN...Én Szegeden lakom a nagyszüleimnél,ott nincs net.Ált. a szegedi páromnál alszok,ahol van net,de Ő totál anti-MSNista,szóval itt meg nincs MSN és valszeg nem is lesz...Kb hetente,kéthetente járok "haza" megnézni a szüleimet,de akkor is csak egy napra-ott van net és MSN is.Én csak akkor vagyok MSN közelben,mert az egyetemi könyvtárban,ahol még netezni szoktam tilos...
Hobby? Valaha volt...mostmár csak rajzolgatok, néha-néha...meg verset írok...néha-néha...de hobbinak nem nevezhető...ha rámjön rajzolok egész nap...vagy írok...
kapcsolatom, hát az nincs....barátok, na abból az utóbbi időban találtam 2őt...
Én is vágdosom és égetem magam időnként...Néha büntetés,néha a fájdalom kell,hogy levezessema lelkit,néha a megtisztulás a vér látványa miatt...Rajtam sem vette észre soha senki(vagy nem akarta).Ha feszültséget akarsz levezetni inkább vágj földhöz néhány tányért;)Hullámvasút effekt ismerős-ha feljutsz egy kicsit mindig jön vmi,ami visszalök...én múlt héten voltam nagyon lent(elvetéltem...),aztán kicsit jobb lett,de most megint rosszabb,mert a párom nagyon kivan(több,mint 3 hónapja nem láttuk a gyerekeit és most sem adta oda neki őket az exe),de erősnek kell lenni és élni,bárhogy is tud fájni... Van kapcsolatod?Barátok?Hobbik?Sport?
nos, ez nem igazán érfelvágás, inkább feszültséglevezetés...de már mióta nem is csinálom?pffff....2-3 hete...talán....de sokszor voltam, úgy hogy ha van nálam kés...de nem volt:)
de ez olyan mint a hullámvasút...egyszer lent, aztán fent....most fent vagyok....asszem:)....de az a sz*r, hogy tudom, hogy újra visszaesek:S egyre mélyebbre és mélyebbre...és ez ellen nem tudok, mást tenni, csak hogy élvezem azt az időszakot ami aránylag tűrhető...
Csuklód...?Hányszor próbáltad?Miért?Bármilyen nehéz is elfogadtatni velük,akkor is fontos,hogy tudják,értsék és támogassák a javulásod!Én is úgy éreztem sz*rnak rám és így is van,de akkor is kell a segítségük!Tudod azt látom Benned,aki én voltam ennyi idősen,értem miről beszélsz,de ezen már túl vagyok,szóval tudd,hogy túl lehet élni!
amúgy az előző kérdésedre válaszolva:a családomnak be van kötve a szeme...annyi előjele van, de télleg, de hát sz*nak rám. A csuklóm is annyit elárul....de hát ezeknek?:)
köszi a kérdést, hát ma kivételesen nem volt rémálmom, ami önmagába is pozitívum:)...most egész jól, azt nem mondom hogy jó kedvem van, mert az kissé túlzás lenne, de sokkal jobban, mint voltam...talán az alvás miatt van:) nem volt elő órám...pontosabban volt, de elvileg nem kellett volna bemennem, de ott aztán kidrült hogy mégis:S Szal van egy igazolatlanom, de egy jó éjszakám is:)
