Huh, ezer bocs, most az egyszer nem olvastam el a bevezetot. :-( Azt hittem ez az a topic, hogy mit (esetemben 'kit') vinnek magammal egy lakatlan szigetre. Oda tenyleg ket vekony, formas szöszit. :-)
5 perc? Miért nem azonnal, vagy 15 perc? Honnan tudnám, hogy van 5 percem?
Milyen katasztrófára gondolsz?
O.K. arra gondolsz, hogy mi a legfontosabb.
Nyilván akkor nem ülök le, hogy kitaláljam, hanem - mivel nem tudok az 5 percről - gyerek, feleség és pénz.
Nos, a legfontosabb zenéim, fényképeim, doksijaim a munkahelyemen is megtalálhatóak CD-n, a nadrágomon ott fityeg a mobil, úgyhogy marad csak a kabátomat venném fel (abban van többek közt a bankkártyám és az útlevelem).
Ja, és mivel Finnországban élek, gyorsan kirohannék az épületből, és jókat röhögnék, ahogy a finnek menekitik a különböző alkoholféleségeket.
A táskám (abban elég sok minden van), az egeret, az oroszlánt, a medvét és a jávorszarvast, az edzőcipőm, a görkorim, a jégcsákányt, a laptopot, a tájolóm, a falról egy fényképet, az összes diát. Ez pont beleférne a hátizsákba, amit szintén. Ha lenne még időm feltenném gyorsan AZT a zenét, jó hangosra, hogy sokáig halljam, míg távolodom.
a világért sem minősíteném embertársaim vonzódását, de egy katasztróf idején hol találnál a tűsarkú cipellődnek kellő terepet ?
.-)
Vajon a bankkártyáddal be tudnál-e takarózni hideg téli éjeken a szabadban ?
Meg ilyenek.
a winchesterem, bankkártyát, casht, biztosítási kötvényeket, ékszereimet, könyveimet, néhány kedves fényképet, a sminknesszeszerem, a fekete vékony tűsarkú cipőmet...
szerintetek öt perc alatt teljesen ki tudnám pakolni a lakást?
A többieket. Ha nem menne, maradnék.
+ a kicsi lányom cumiját, a nagy lányom hajgumijait, a fiam pecabotját.
A feleségemnek pedig... nos hát Neki talán magamat.
az üveggolyóimat. meg a kedvenc fehér ruhámat,
most ez a kettő ugrott be elsőre.
(NET-ezni máshonnan is lehet, nem kötődöm a PC-m hez, tegnap is nagyon csunyán viselkedett, de aztán megszídtam és meghunyászkodott...)
A számítógépet a régi leveleimmel meg a telefont, hogy tudjak tasztalozni de legfőképpen emileket küldeni és fogadni...
(Ja és a nyomtatót is, mert megtanultam, hogy kinyomtatva kellemesebb olvasni.)
Én (is) azt gondolom, hogy csak olyat vinnék, ami pótolhatatlan.
Az összes színházi emlékmet (ezek színháztörténeti értékek és ritkaságok), a színházi belépőimet, a leveleimet, a fényképeimet, stb.
