Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
De bizony, ott van! Csakhogy én azért mentem oda, mert egy barátnőm babakészítéssel foglalkozik, és elsősorban vele akartam találkozni, a kiállítás hivatalos megnyitója és némi nézegetés után leültünk egy kicsit beszélgetni. Viszont Mágnás Elza jó indok arra, hogy visszamenjek.
Nem a Kiscelliben van a Mágnás Elza-gyilkosságról szóló kiállítás ? Azt nem nézted? Jó lenne megnézni, de időhiány.... (néha azt gondolom,kellene nekem a Harry Potter-kötetekben szereplő időnyerő szerkezet...)
A tegnapi nap a Kiscelli Múzeumban jártam, egy babakiállítás megnyitóján. Kezdődni is jól kezdődött, mert a pesti lakásomtól majd két órát utaztam oda. Már-már arra a következtetésre jutottam, hogy nem éri meg, de gyorsan megváltozott a véleményem. A babák is nagyon tetszettek, ezúttal volt egy kiemelt témakör, az ún. díszmagyar, mind a férfi, mind a női viselet. Megcsodáltam, mert részletesen volt kidolgozva. A nőknek a kötényük, a férfiaknak a süvegük volt az, ami legjobban megnyerte a tetszésemet. Elismerem, hogy a férfiak viselete roppantul impozáns, de hogy hogyan bírták ki ezt a textil és szőrmepompát pl. a Szent István napi ünnepségen, el sem tudom képzelni. Azért volt pár alkalmam galádkodni is, pl. az egyik baba Mária Teréziát ábrázolta, mint megjegyeztem, most legföljebb a negyedik gyerek után van. Bezzeg Sziszi! Persze hogy ő is ott volt, elegánsan, mint mindig.
Az irodalmi hősök közül találkoztam Matula bácsival, továbbá A Gyűrűk Ura néhány hősével, Gandalffal, Frodóval, Gimlivel, no meg Legolassal. Ezzel kapcsolatban az arányokkal volt bajom, szinte egyforma magasak voltak a figurák. Láttam még egy csecsemő trollt is, szívesen megcsiklandoztam volna a talpát.
Jó néhány lánybaba mellett még jó pár csinos ruha is volt, őket is szívesen öltöztettem volna.
Csontváry is ott ült, éppen a saját arcképét festette. Találkoztam még Rubik Ernővel is, első ránézetelre az jutott eszembe, hogy a karmester próbaszünetben Rubik-kockát tekerget. Nem tehetek róla, a kéztartása arra emlékeztetett. Persze, ezek csak rosszmájúskodások, mert összességében nagyon szép volt.
Ha már ottjártam, nézegettem még egy kicsit, nagyon tetszett egy verkli, boldogan hallgattam volna, hogy szól, de erre nem volt lehetőség. Legalább hangfelvételen adhatták volna.
A mellette való szobában egy régi gyógyszertár teljes berendezése volt kiállítva, azt is érdemes volt megnézni.
Egyszóval: megérte az expedíciót. Könnyen lehet, hogy előbb-utóbb vissza is megyek.
A tegnapi napon meglátogattam a Mesterségek Ünnepe rendezvényt. Éppúgy érdekesnek találtam, mint tavaly vagy tavalyelőtt, csak a körülmények voltak kissé kedvezőtlenebbek. Ezen azt értem, hogy kissé megrándítottam a bokám, ezért nem volt kellemes ott járnom, legalábbis eleinte, később belejöttem.
Mielőtt a tulajdonképpeni rendezvényre sor került volna, végigsétáltam a Magyar Ízek utcáján, volt egy-két-három kifőzde, olyan sokat ígérő fogásokkal, mint csülök Pékné módra, vagy sörben sült malacpecsenye. Jó sok fajta lekvárt, mézet, no meg mézeskalácsot kínáltak, az egyik helyen pedig fröccsöt is lehetett kapni. Meg is kóstoltam. Jó volt. Aztán eszembe jutott, hogy ha már úgyis itt vagyok, felmegyek a siklón. Lehet, hogy szégyen-gyalázat, de még nem ültem rajta. Elég sokáig kellett várnom, de pótoltam az eddigi mulasztásomat, Most már csak a libegőt és a fogaskerekű vasutat kell kipróbálnom..
Tavaly-tavalyelőtt elég részletesen beszámoltam a kiállított holmikról, nagyobbrészt ugyanazok voltak, feltehetőleg ugyanazok voltak a készítőik is. Ez persze nem jelenti azt, hogy untam volna a tárgyakat nézni.
Nem álltam meg, és vettem ez csinos kisbicskát. Tényleg kicsi, becsukott állapotban akkora, mint a középső ujjam. A készítője gondosan kifente, letörölte, becsomagolta, és egy névjegy kíséretében átadta. Aztán közölte, hogy ellopás, elvesztés vagy elkobzás kivételével garanciát vállal rá. Egyébként a legtöbb árus kedves volt, szívesen mutogatta-magyarázta a mesterség fortélyait. Ha huszadikán gyakorlati bemutatót láttam az ostor kezeléséből, akkor most láthattam azt is, hogyan készül, méghozzá csikós stílusban.
Amire talán legjobban emlékszem, az egy csodaszép, zöld mázas csempékből összerakott cserépkályha volt, az ajtaja is üvegből és kovácsoltvas mintákkal díszítették.
Felsorolni is sok, mennyi mindent lehetett látni, meg se kísérlem. Maradjunk annyiban, hogy aki teheti, nézze meg.
Kifelé menet még megnézem az élelmiszerárusokat, főleg a sajtkedvelőknek nyújtott kellemes látványt, volt is nagyszámú érdeklődő.
"Utána némi magyarnótaest, illetve inkább délután. Nem túlzottan rajongok a műfajért, de most nosztalgiáztam, mert a szüleim kedvelték, vasárnap mindig szólt a Jó ebédhez szól a nóta, ezért elég jól vagyok tájékozva ebben a műfajban."
Érdekes volt minden amit írtál,de ezt az utolsó pár mondatot én is ugyanígy írhattam volna...:)
Én a mai ünnepen azzal ünnepeltem,hogy megkóstoltam a pannonhalmi sárgabarack-pálinkás karamelltortát,nem volt rossz,de a tavalyi, a a somlói revolúció jobban ízlett.
Ma délelőtt megnéztem egy csepeli rendezvényt, ennek keretében volt néhány érdekesség. Például harci játék klub, ennek keretében kaptunk egy kis baranta bemutatót. Kezdetnek heten vonultak fel, jókorákat kongatva a karikásostorral. Majd bemutattak egy-két érdekesebb dolgot, például volt olyan, hogy mindkét kezükben ostort fogtak, és az egymástól 45 fokos szögben eltérően mozgatták. Ebben a legjobb egy negyvenöt év körüli férfi volt, aki mindeközben még bukfencezett is egyet. Aztán színre lépett az ostor világbajnokság (azt sem tudtam, hogy van ilyen) második helyezettje,láthattuk a csikós, gulyás, illetve a kondás stílusú használatot. Majd bot, illetve fokosvívás következett. Nem vagyok nagy szakértő, de a botvívás erősen hasonlított valami japán küzdősportra. Gondolom, ha azonos a nyersanyag (mármint a bot meg az ember) a stílus is hasonló. Rá egy órára solymászbemutató következett, ezt is lóháton tartotta egy fiatalember. Nagyon érdekes látvány volt, számomra főleg az volt újdonság, hogy a visszahívott ragadozó madár a vágtató lovon is utolérte a solymászt, és az öklére szállt. Utána közelebbről is meg lehetett nézni, de mondták, hogy inkább ne nyúljunk hozzá. Nem is tettem, csak illő módon megcsodáltam.
Volt még kisállatsimogató, azokat sem piszkáltam, főleg a galambok voltak érdekesek. A legjobban a pávafarkú tetszett, a test fehér, a faroktollak fekete színűek voltak. Az egyik fajt budapesti rövidcsőrűnek hívták, tényleg rövid a csőre, és nagy, kidülledő szeme volt. Magam elé motyogtam, hogy ezeket biztos E. T. tenyésztette ki. A tulajdonos meghallotta, és azt felelte, a tenyésztők egy része is E. T. galambnak hívja. Láttam egy aranyfácánt is, tényleg nagyon szép.
Délután pedig egy fotókiállítás megnyitóján voltam, afrikai emberekről készültek a képek. Annyira sugárzó, szép mosolyuk és egyenes tartásuk volt, hogy hosszan csodáltam őket. Utána némi magyarnótaest, illetve inkább délután. Nem túlzottan rajongok a műfajért, de most nosztalgiáztam, mert a szüleim kedvelték, vasárnap mindig szólt a Jó ebédhez szól a nóta, ezért elég jól vagyok tájékozva ebben a műfajban. Viszont ennyi bőven elég volt egy napra.
Anna Frank naplóját én is elolvastam és minden olyan művet(könyvet) megnézek, elolvasok, amely érinti a témát,de nem vizualizálja, olyanokat képtelen lennék.... Kedves költőmmel,Radnótival is rosszul indult a "kapcsolatom",mert az egyébként remek magyartanárunk korfestésként kicsit mesélt a haláltáborok világáról és ez annyira rossz volt nekem,hogy nagyon sokáig nem tudtam a költőt olvasni...
Gyulára visszavágyom,de Pestről nagyon messze van.
Én is féltem a Saultól, de a képek kevésbé borítottak ki mint a hang. Nekem, hogy úgy mondjam az egyik fő mániám a Holokauszt, sok-sok szörnyű képet láttam már, és minden könyvtárban fellelhető könyvet elolvasok róla. A legutóbb pár napja fejeztem be egy naplót, egy kanizsai kislányét, aki 16 évesen került Auschwitzba, és sokakkal ellentétben a nagynénjével együtt túlélte. Ők ketten, az egész családból...
Gyulára már én is régóta szeretnék elmenni, és ez idén különösen erős vággyá növekedett bennem, mert fellépett a Fő-fő Kedvencem, akinek Pesten minden fellépésére elmegyek: Vörös István
Három vagy négy éve jártam Gyulán, egy rendezvényen, és rájöttem, hogy ez a város a gyalogosoké no meg a bicikliseké. Egyébként rendezett, szép város, jó ott lenni. Tíz éve meg egy vállalati üdülőben tartózkodtam, és jól éreztem magam, sokat sétáltam, megnéztem a Várat, és jól éreztem magam.
Van egy pár film,amit egyszerűen tudom,hogy nem fogok megnézni soha, és a Saul fia is ilyen. Nem tudok elvonatkoztatni attól,hogy amit a képernyőn látok, az megtörtént.... Gyenge a lelkem. Remélem, megérted.
Ugyanakkor rákattantam a The walking dead c. opusra,ami aztán igazán korhatáros meg öldöklős meg minden. Azt teljesen nyugodtan nézem,mert tudom,hogy fikció és inkább azok a kérdések izgatnak nézés közben,hogy hogyan lehet egy szétesett világban létezni.
Egyetértek Csimpolyával, ez a hőség minden kulturális tevékenységet gátol, annyira nem bírom. Múlt héten egy napot Gyulán töltöttem rokonokkal, megnéztük a Várat, kisvonatoztunk, ebédeltünk, fagyiztunk (lábunkat a szökőkutas vízben hűsítve, baromi jó volt), valamint nem hagytuk ki a Százéves cukrászdát sem. (Bűnöztem, százéves tortát is ettem,ami csokis-marcipános, de szerencsére egy szelet ilyen tortát hárman ettünk,így talán nem volt olyan nagy bűn. ) De amikor rákérdezett a rokon du.4-kor,hogy még hova menjünk, a légkondis kocsit választottuk... Igy persze sok minden kimaradt, legfőképpen az Erkel-házat sajnálom és azt,hogy az interneten csodás 3D-ben lehet megtekinteni a Nádi Boldogasszony Templomot, élőben meg a rácson túl nem lehet menni és sötét van (viszont kellemes hűvös!).
Nem láttam, de ezek szerint érdemes. Sajnálattal közlöm, hogy az időjárási viszonyok miatt beszüntettem, illetve inkább felfüggesztettem a kultúrtevékenységet. Azért a Mesterségek Ünnepére készülök, ha nem lesz túl meleg, vagy éppen zuhogó eső, akkor meglátogatom. Szerencsére a rendezvény négynapos, valamelyik nap csak megfelelő lesz.
Sziasztok! Én is az Agymanókat szerettem volna megnézni. Ez lett volna a tíz éves fiam az első Mozizása. (Korábban csak a műv. házban látott pár filmet, de az nem igazi moziteremben volt.)
Sajnos győztek a Minyonok, pedig azt már csak azért sem szerettem volna, mert korhatáros (12)
Nem volt olyan rémes, sőt kifejezetten élveztem, kivéve kb. 15-20 percet. Azóta is ezen vitatkozunk.
Hát az nagyon brutál volt, mondom én, egyáltalán nem volt brutál mondja ő.
A 12-es korhatárról jut eszembe: teljesen kiborultam, amiért a Saul fia is csak 12-es besorolást kapott.
Aznap láttam, amikor az a nagy vihar volt. Bár szabin voltam, a filmklub miatt bementem Pestre. Bergman lett volna, A hetedik pecsét. A vonatok csak Rákospalota-Újpestig jártak, a Metró lassított üzemmódban Deák térig, és mire 20 perc késéssel odaértem, kiderült, hogy elmarad a vetítés. Gondoltam most jött el az ideje, hogy megnézzem a Sault. Amikor hallottam, hogy a hangmérnök is díjat kapott, bele sem gondoltam, hogy vajh miért, sőt nem is nagyon tudatosodott bennem. A film megnézése, után most már értem. Még tán sosem láttam ilyen filmet, ahol a hang egyenértékű volt a képpel, pedig hát a képi világa sem könnyen felejthető.
Nem olvastam teljesen vissza, nem tudom, hogy láttátok-e, de ha nem én bíztalak benneteket.
Most megnéztem jobban az általam linkelt cikket és tényleg fantasztikus az a csillagalakzat...
(Nagyon szeretem a Fortepan oldalt nézegetni, mindig elgondolkodom,vajon mi lett a sorsa azoknak az embereknek, akik ott mosolyognak vagy éppen méltóságteljesen feszítenek a fényképeken. Vagy mi a története a képeknek,a képeken látható családoknak?)
Azt hiszem, ez jó ölet. Nagyon régen nem voltam szabadtéri előadáson, be sem merem vallani, hogy utoljára alighanem a Csák végnapjait láttam a Gyulai Várszínházban. Ez viszont tetszett, mert csak otthon vettem észre, hogy jól összecsipkedtek a szúnyogok, ott fel sem tűnt. Az Abigél a musical változat? Az Írószövetségben az egyik szereplő nagyon dicsérte, mármint hogy színészi szempontból nagyon jó.
Holnap "átruccanok" Szegedre, egy szabadtéri színház erejéig :-)) Nyugdíjas szomszédasszonyom dünnyögött korábban, hogy három darabot is megnézne idén Szegeden, de eddig csak egyre talált partnert. Egyedül meg ugye Pécsről elmenni..... Némi gondolkodás után mondtam, hogy az Abigélre csatlakozom, ha a barátnői közül nem megy vele senki.
Remélem, jó lesz. Igen régen voltam már Szegeden, a szabadtérin meg csak egyszer, az István a király főpróbáján. Nagy élmény volt.
Az általánosban még volt kézimunka óra, de az én hímzésem volt az elriasztó példa. Próbálkoztam szőnyegszövéssel, de nem volt meggyőző az eredmény. Viszont a tésztagyúrás-nyújtás elég jól ment, csak mostanában nem nagyon művelem.
Hát,minden tiszteletem a tiéd, réteshez biztos nem kezdenék hozzá.
Egy időben még azoktól a süteményektől is óvakodtam,amelyeknek a receptje így kezdődött: "Morzsolj össze x dkg vajat x dkg liszttel". Valahogy nem tudtam elképzelni, ez az én kétbalkezességemmel hogy sikerülne, de azért egyszer mégiscsak nekiálltam és siker!
De manapság én ugyanúgy vagyok a kötéssel,mint te a rétessel. Volt kötős időszakom,van is belőle néhány darab. Főleg olyanok,ahol nem kellett karkivágást csinálni,mert az biztos nem ment volna. De kötöttem azért V kivágású csavartmintás pulóvert. Ha ma pisztolyt tartanának a fejemhez, hogy kössem meg újra, még így sem menne.... :)
Tévé-szempontból szeretem a nyarat,mert ilyenkor a sorozataim elmennek pihenőre és szabadabb vagyok. A nagy meleg is ellene szól a tévézésnek, nagyon meleg van a szobában....
Mióta a telken vagyok, alig-alig nézem a tévét. Csak a leggyakoribb csatornák jönnek be a kis dobozzal, és szenvedés beállítani, mert mindig újra kell kezdeni. Ha jó a kép, pocsék a hang, és megfordítva, ráadásul most még el is mászkáltak a csatornák. Ezért aztán jóval többet olvasok, időnként keresztrejtvényt fejtek, és határozottan fejlődik a kombinációs készségem. Persze, ha itthon vagyok, jöhet a tévé.
Már számomra is nehezen hihető, de harminc évvel ezelőtt még én is nyújtottam rétest, méghozzá sikerrel. No de a mostani lisztekkel nem vállalkoznék rá, Isten áldja, aki kitalálta a mélyhűtöttet.
Hát persze! :-) Amolyan gyermeklelkű 40-en túli vagyok. Szeretem a rajzfilmeket, ha pl. véletlen Frakkba vagy Magyar népmesék-sorozatba,Mátyás király-sorozatba, Kukori-Kotkodába, Mézgáékba stb. botlok a tévében, ottragadok :) Nagy kedvencem pl. a Jégkorszak első része. Ahogy visszaemlékszem, a moziban ahol láttuk,a közönség egyrészt szülő-gyerek csoportokból, másrészt gyermek nélküli felnőttekből állt össze.
Nem, az Árkádban nincs mozi. A Plázában van, ami a kertvárosi Vásártérnél van. (Ha esetleg nem ismernéd: ez is olyasmi, mint az Árkád, csak jóval régebbi, jóval kisebb, és valahogy nem igazán jött be, mert már jó régóta erősen döglődnek benne az üzletek. Talán a mozi-része az, ami még életben tarthatja. Talán nem jó helyre álmodták meg.)
A tévés topikban írtad,hogy tegnap sok jó film volt. Hát többek közt az rtl-n volt a Fel! c. animációs film, amiről nagyon jókat hallottam, be is jelöltem, hogy megnézem.Aztán úgy elfelejtettem, hogy csak egy véletlen kapcsolgatás közben jutott eszembe, hogy én ezt nézni akartam. Úgy tud bosszantani az ilyesmi....
Pécsett hol van mozi, esetleg ezt az általd említettet megnézném? (Árkádban esetleg?)
