Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Ma délelőtt meglátogattam a Vörösmarty téri kirakodóvásárt. Úgy vettem észre, kisebb, mint a tavalyi, nem is beszélve a tavalyelőttiről. Ennek viszont volt annyi előnye, hogy nem kellett tolakodnom-lökdösődnöm. Így is találtam néhány szép kézműves terméket, venni viszont csak egy-két érdekes dolgot vettem. Például csodaszép előjegyzési naptárak voltak, és remek fazekasmunkák. Mind a cserép bográcsba, mind a töltött káposzta főzéshez való termékbe beleszerettem, de ez egyoldalú érzelem volt. Mihez is kezdenék velük? Gyönyörködni viszont lehetett bennük, meg is tettem.
A vásár előtt benéztem a Nagycsarnokba, időnként itt is voltak érdekes árusítások, de most semmi ilyet nem találtam. Talán nem is baj, hiszen sokan voltak, és így könnyebben elfértek. Kárpótlásul ittam egy pohár gránátalmalevet, kicsit szokatlan, de jó íze volt.
Most egy darabig felfüggesztve a kultúra, úgy tervezem, hogy a két ünnep között megnézem a Csillagok háborúja esedékes részét.
Igen, bennem is felidéződik egy dallam töredéke, de nem tudom, hogyan és mikor hallttam. Valószínű, hogy anyu dudorászta, és néhány sor megmaradt bennem.
Fel nagy örömre! ma született, Aki után a föld epedett. Mária karján égi a fény, Isteni Kisded Szűznek ölén. Egyszerű pásztor, jöjj közelebb, Nézd csak örömmel Istenedet.
Nem ragyogó fény közt nyugoszik, Bársonyos ágya nincs neki itt. Csak ez a szalma, koldusi hely, Rá meleget a marha lehel. Egyszerű pásztor, térdeden állj! Mert ez az égi s földi király.
Glória zeng Betlehem mezején, Éjet elűzi mennyei fény; Angyali rendek hirdetik őt, Az egyedül szent Üdvözítőt. Egyszerű pásztor, arcra borulj, Lélekben éledj és megújulj!"
Boldog karácsonyt és új esztendőt mindenkinek !
(Jól dereng nekem, hogy ennek a versnek valamilyen dallama is van?...)
Tegnap az Írószövetségben voltam egy előadáson, de most nem erről akarok írni. Viszont kiállítottak 25-30 természetfotót, egyik szebb volt, mint a másik. Szóban persze nehéz ilyesmiről beszámolni, de hihetetlenül elkapott pillanatok voltak. Ilyen például, hogy egy dolmányos varjú orcátlanul ráncigálja a sas egyik szárnytollát. A másikon egy vörös vércse szerelmi ajándékként egy békát nyújt át a párjának. A két kedvencem közül az egyiken egy kócsag nézegeti magát a víz tükrében, joggal, hiszen nagyon szép. A másikon a hold korongja előtt repülnek át a darvak. Bármelyiket szívesen néznám a szobám falán is.
Én már a beírásod elején biztos voltam benne, hogy az lesz a vége: bizony tetszett a néptánc :-)
Igen, egy kis kivetítőn írhatták volna tájékoztatásul, hogy éppen mit táncolnak, és az hova való. Án kb tavaly ilyenkor voltam a Kodály-központban egy isteni hangversenyen: Kocsis Zoli a Kiskarácsonyt dolgozta fel valami 46-47 féleképpen. Szerintem írta is akkor. Zseniális volt, és nagyon jó volt, hogy egy kivetítőn írták is, hogy ez most milyen stílus. Mert sokszor érezted, hogy jujjj, ezt tudnom kéne, - így, hogy kiírták - teljes lett a kép :-)
Most, hogy visszaolvastam a feljegyzéseinket, eszembe jutott, hogy van némi párhuzam a Régimódi történet és a Sárdy-történet között, mindkettő egy halálig tartó szerelemről szül,és mindkettő beteljesületlen maradt. Mindkét hősnő férjhez is ment, és jó házasságban élt, lehet, hogy nem szerette, de becsülte a férjét. Igaz, a kedves nagymama teljesebb sorsot ért meg, hiszen olyan munkát talált, amit szeretett, és amiért becsülték. Viszont ugye más idő, más helyzet, nem lehet ilyen közvetlenül összemérni.
Ha már kultúrtopik, én is beszámolok valamiről. Valamikor október végén egy hétköznap estére az unokatesóm elcsábított a Budai Vigadóba (Hagyományok Háza) a Magyar Állami Népi Együttes műsorára. Gonosz vagyok,de azt hiszem azért engem,mert a családjából nem volt hajlandó senki elkísérni:)) Én se kitörő örömmel mentem hétköznap este, ráadásul előző nap valami történt is,ami miatt kétséges volt,hogy elmegyek-e. Mindegy,végül is úgy alakult,hogy megnéztük a műsort. Sose voltam még a Budai Vigadóban - a Batthyány térhez van közel - már ezért is érdemes volt elmenni. Jó háromnegyed ház volt és javarészt külföldi turisták. Megkezdődött az előadás, különböző magyar tájegységek népviseletei, táncai,énekei, Herczku Ágnes volt a szólista. Percek alatt olyan hangulat kerekedett, hogy csak na, a külföldiek kiabáltak, bravóztak és én is azt mondtam a végén,hogy még elnéztem volna... :) Egy dolgot hiányoltunk,hogy valahova nem írták ki,hogy éppen milyen tájegység táncai,zenéi, népviseletei vannak színpadon.
Azt hittem először,hogy Sárdy valós történetéről szól a darab,de így is nagyon érdekes lehetett. (Úgy tudom,úgy emlékszem Sárdy későn nősült, nagy korkülönbséggel és halála előtt nem sokkal született egy lánya.) Szüleim nagyon szerették, én kevésbé, nem tetszett a hangja és a stílusa,ahogy énekelt. Leginkább a Mágnás Miskából emlékszem rá.
Én is nagyon szeretem Szabó Magdának ezt a könyvét (is). Elgondolkodtató,hogy a világban is siker, úgy látszik, sikerült valami nagyon univerzális mégis emberi történetet írnia.
A mai nap volt a nyugdíjas bérletem utolsó előadása, a Szerelmem, Sárdy című monodrámáé. Pontosabban monooperetté, bár ilyen szó sincs. A történet egy (alighanem képzeletbeli) nagymama naplóján alapszik, aki hat éves korától már rendszeresen feljegyezte pár sorban, mi is történt vele. Igen, már akkor tudott írni-olvasni. Sárdyt úgy ismerte meg, hogy a városukban volt kántor, és éneket tanulni járt Pestre. A szerelem első látásra tipikus esete, de csak a nő részéről, a férfi észre sem vette őt. Később férjhez ment a helybéli jegyzőhöz, két gyereke született, elvégezte a bábaképzőt is. Budapest ostroma alatt meghalt a férje, de nem lett késői összeborulás a dologból, a rajongása abban nyilvánult meg, hogy minden előadását megnézte.
A történet inkább csak ürügy volt arra, hogy Meskó Zsolt, a főszereplő elénekelje az ismert és kedvelt Sárdy-számokat. Ezt viszont jól csinálta, már amennyire megítélhetem. Viszont rajtakaptam magamat, hogy azóta folyton két dal jár a fejemben, az egyik a Rózsalevél, a másik a Mert a szív és az ész, együtt mindenre kész kezdetű, a Cigánybáróból.
Ezzel együtt a kedves nagymama szimpatikus ember volt, mert a férje halála után, 36 évesen elvégezte az orvosegyetemet, gyerekgyógyász lett, és sokáig praktizált. Nyugdíjba vonulása után pedig lemezjátszókat vásárolt vidéki iskoláknak, és a lemezek között mindig volt egy, amin Sárdy János énekelt.
Halála előtt, 96 évesen azt mondta az unokájának, hogy két szerelme volt: a férje az egyik, Sárdy a másik.
Az előadás sikeres volt, a közismert és népszerű számokat megtapsolták, a végén mindenki meghatódott, engem is beleértve.
Éppen most olvastam, hogy Szabó Magda az Ajtó című könyvét újra kiadták New Yorkban, és a kritikusok az év tíz legjobb regénye közé sorolták. Szerintem is ez Szabó Magda legjobb regénye, de erős versenyben áll a Régimódi történettel.
Köszönöm a mellékelt cikket, örülök neki, én ugyanis esősorban az ilyen-olyan-amolyan előadásokon vettem részt. Volt néhány kedvencem, például a mi
ért szeretjük a meséket, vagy Schuminszky Nándoré, ami az űrsztorikról szólt. Volt egy jó története, ezt azért megosztom.
Magyar érdekesség, hogy annak idején az újságok két variációban tervezték meg az első magyar űrutazást, az egyik variációban Farkas Bertalan, a másikban Magyari Béla szerepelt,. Persze a megfelelő adatokkal adták ki a lapot. További érdekesség, hogy bélyeget is kétfélét terveztek. Aztán bevonták azt, ami Magyari Bélát ábrázolta. Egy darab van a Bélyegmúzeumban, féltve őrzött kincs, csak ünnepnapokon veszik elő a páncélszekrényből. Úgyhogy akinek van egy ilyen példánya, semmi esetre sem dobja ki!
Csak most jutott eszembe, hogy kb. harminc évvel ezelőtt már láttam ezt a darabot, akkor Körmendi János volt Mikszáth, sajnos nem emlékszem, ki játszotta a feleségét. Nem ajánlott a kettőt összehasonlítani, de Mikóé nagyon tetszett. Nem annyira komikus, mint inkább ironikus volt, a legjobb fajta öniróniával.Mindkét színész érezhetően nagy kedvvel játszott, a közönség pedig jól vette a lapot.
Hallottam már erről az előadásról /talán rádióban?/ és azóta is azon gondolkodtam,hogy Mikó István milyen Mikszáth lehet? Róla nekem a komikus szinész jut eszembe és itt azért nem csak erre van szükség. De amiket írtál az előadásról, úgy látom, téged meggyőzött Mikó alakítása.
(Van egy másik darab,erről is csak hallottam eddig,ahol Móricz Zsigmondot Koltai Róbert alakítja egy MZS naplóiból készült előadáson.Úgy emlékszem,ez is mono- vagy duodráma. Ez a párosítás is furcsa nekem, két teljesen eltérő típus a két ember. )
Tegnap egy nyugdíjas bérlet keretében megnéztem Görgey Gábor: Mikszáth különös házasságai című drámáját. Ha van monodráma, akkor az duodráma, mert két színész játszotta, egyikük persze Mikszáthot (Mikó István), a másikuk Mauks Ilonát (Piros Ildikó). Valamikor láttam már ezt a darabot, akkor tetszett, most viszont nagyon tetszett! Egyre több szellemes célzást, finom aktualitást és kedves humort találtam benne. Nagyon tetszett a házaspár gyöngéd zsörtölődése, egymással való kapcsolata, az összetartozásuk. A történet keretében visszaemlékeztek a megismerkedésükre, házasságukra, majd a válásukra, illetve a második házasságukra. Amin meglepődtem: Mikszáth tárgyilagos, éppen ezért megrázó leírása a kolerajárványról. Igaz, itt személyesen volt érintve . A szegedi árvíztől is tudósított, de ezt valahogy erőltetetten patetikusnak találtam, pedig az is éppen eléggé drámai történet volt.
A színészek szemlátomást és jól érezhetően szívesen játszottak, a közönség pedig örömmel hallgatta. Ami a közönséget illeti, meglepődtem, ugyanis a kb. hetven jelenlévő között legalább négy férfi volt! Eddig nem találkoztam eggyel sem. Ráadásul két fiatal néző is volt, aminek örültem, hiszen nekik is nagyon tetszett a színdarab.
Szombaton részt vettem a Hungarocon-on, ami a magyar fantasztikus klubok éves találkozója. Ez azonban nem olyan téma, ami sok embert érdekel, ezért inkább nem térek ki rá. Elég annyi, hogy sok kedves, régi ismerőssel találkoztam, jól éreztem magma, és sok érdekes, vagy legalábbis számomra érdekes dolgot láttam-hallottam.
Vagy harminc, de inkább negyven évvel ezelőtt egy irodalomtörténész azt mondta, hogy a történelmi regényre egy kor jellemző: amikor megírták. Akkor elhittem neki, mert olyan meggyőzően mondta. Most már tudom, hogy igaza van, mert megpróbáltam elolvasni pl. Herczeg Ferenc regényeit, vagy más, a harmincas években oly népszerű regényt. Komoly meglepetés ért akkor is, amikor egy, ebből az időből származó szociográfiát olvastam az Ormánságról, utána rájöttem, honnan mintázta Kodolányi a regénytrilógiája hőseit és szokásaikat.(Pogány tüzek, Julianus barát, A vas fiai).
Egy jelenetre emlékszem, amikor a német vendégek az esküvőre Opellel érkeznek :)
Valamint arra emlékszem még, és azért is nem tetszett ez a feldolgozás, hogy a zenei részek (ének is) nem voltak olyan jók és szerintem ehhez a műhöz a tökéletes éneklés nagyon hozzátartozik.
("Nézd meg mégegyszer": Annak idején felvettem videóra, de talán az országban utolsóként múlt kedden véget ért nálam a videós korszak - digitális tévéátállás miatt - úgyhogy valahol meg kellene keresnem a neten....)
Alföldi szerintem zseniálisan ültetett át jópár jelenetet XX. századi környezetbe, - jogosan, hiszen az elmúlt években van ám jó néhány párhuzam az akkori dilemmákkal. Nézd meg mégegyszer.
Zsanna is , Csimpolya is mindig olyat ír,ami elindít bennem egy gondolatsort,emléksort :)
Először tizenévesként a híradóban hallottam arról,hogy készül egy új magyar rockopera, István a király címmel. Ugyan nem láttam a legendás királydombi előadást, de a szüleimet addig nyúztam,míg a dupla lemezt megvették nekem. Meghallgattam egyszer és megállapítottam,hogy ez nekem baromira nem tetszik. De ha már megvették nekem, hát meghallgatom párszor, ne az első után ítéljek. Így oda jutottam,hogy a gépíró suliból hazamenve mindig feltettem a lemezjátszóra a korongot és minden nap tanulás közben (kivéve matek...) ezt hallgattam és beleszerettem. Ezután nem volt kétséges,hogy a filmet megnézem és nagyon lelkes lettem tőle, nagyon tetszett.
Élő előadáson soha nem láttam,de pl. a Társulat - műsort nagyjából végignéztem,ahol új szereplőket kerestek. Feke Pált nagyon megszerettem, a többi szereplő sem volt rossz,de az igazi számomra az eredeti. Az Alföldi-féle rendezést is megnéztem a tévében és nekem nem azért nem tetszett - mint nagyon sokaknak,amint az kiderült a mindenféle cikkek alatti kommentekből - mert Alföldi nemi irányultsága az,ami, hanem azt hiszem,nem tudom ésszel felérni mindig az ő koncepcióját. (Láttam már tőle Stuart Mária- előadást a Vígben, az érdekes volt).
A filmtől annyira nem voltam oda, de maga a mű, mint színház, nálam a magyar "alapművek" közé tartozik. Totál emberközelivé hozza le István korát, - és bizony meg lehet érteni belőle, hogy anno ez mennyire nehéz döntés lehetett, mennyire nem volt egyszerű a helyzet.
Most már csak egy valamit szeretnék még: az Alföldi-féle rendezést is élőben megnézni. Én ugyanis ahhoz a elenyésző kisebbséghez tartozom, aki szerint zseniális volt az átdolgozás.... Sajnos azonban sanszos, hogy erre nem lesz már lehetőségem.
Tegnap - 25 év után ismét - élőben láttam az István, a király előadását. Először Szegeden, a szabadtérin néztük meg. - nagy szerencsékre éppen ott edzőtáboroztunk :-)) Az a helyszín nagyon nagy találat volt.
Most a helyi Sportcsarnokban volt a jubileumi turné, - Szörényivel, Bródyval, Varga Miklóssal, Nagy Feróval, Deák Billel.
Szuper jó volt megint, nagy kár lett volna, ha kihagyom.
Az én érzéseim is felemásak, mert szerintem Passuth valahogy legömbölyíti a tényeket, Mexikó elfoglalása (Esőisten siratja Mexikót) például ronda vérfürdő volt, de neki valahogy sikerült stilizálnia.
Passuthhoz ambivalensen viszonyulok, elég sokat olvastam tőle még régebben és az az emlék maradt meg bennem, hogy jók,élvezhetők a könyvei.Aztán nem olyan túl rég újraolvastam néhány művét és már nem mindegyik tetszett. A könyvtárban ki volt téve az ingyen elvihetők közé a kétrészes A hétszer vágott mező, II.Endre - IV. Béla és a keresztesháborúk időszakában játszódó regény. Én lecsaptam rá,hazahoztam,végig olvastam. Vegyes a véleményem, vannak bennük nagyon jól olvasható részek,de ahol pl. a szentföldi politikai viszonyokat elemzi hosszasan,azt nehezen olvastam. Viszont arra feltétlenül jó volt az olvasás,hogy kicsit utánanézzek ennek a korszaknak az internetes forrásokban.
