Sziasztok! Bocsássátok meg, hogy csak amúgy kibicként, de szeretnék bekiabálni a partvonalról! Az amilodi nem fehérje, Ez itt a baj. Kijelented, hogy nem az, mert elolvastál valahol EGY szócikket, és számodra ezt jelenti. Valószínűleg hamarabb tudták, hogy ez fehérje természetű anyag, mint ahogy a nevét megkapta a keresztségben. Elolvasva a szócikket nekem azt jelenti, hogy az amiloidózis nem más mint amiloid lerakódás bizonyos helyeken, és ennek egy része lehet keményítő, de a fehérje rész neve még attól önmagában amiloid marad, és maga az amiloid akkor sem DNS fragmentum. Másrészt ez a fajta szemlélet uralkodik az összes hozzászóláson (nem csak a tiéden), elolvastok pár szócikket, és vélt tudásotok alapján veszitek magatoknak a bátorságot, hogy általatok nem is ismert embereknek megmondjátok, hogy mit és hogyan csináljon. Ez önmagában is igen nagy könnyelműség, de azt is megmerem kockáztatni, hogy az ilyen ember tényleg nem komplett. Mi volna, ha pusztán csak a tapasztalataitokat írnátok le, anélkül, hogy belekontárkodnátok annak a hátterébe, nevetségessé téve az egészet, és aki akarja kipróbálja. Persze tudom mihelyt állítotok valamit, rögtön kérik tőletek a bizonyítékot, de azok ha vannak is, akkor nem a ti kezetek ügyében, és főleg nem olyan nyelvezeten, hogy azt ide bekopizva világos legyen, hogy eszik, vagy isszák. Szóval én szívesen olvasnám a pozitív tapasztalatokat, mert kétségkívül vannak ilyenek. Viszont amíg annak az orvostudománynak a terminusát használjátok ami az adott dolgot egyáltalán leírta, elnevezte, felfedezte, addig ne akarjátok holmi agymosásra, meg egyéb elmebeli hiányosságra hivatkozva torzítani azoknak a jelentését, és megmagyarázni, hogy de-de ti jobban tudjátok, mert olvastátok valami hagymázas őrült erről írt könyvét, és ő nem így gondolja.
Pont ilyesmire is gondoltam. Számomra részben az anyósom elleni akcióként hozott sikert - néha jó érzés belerúgni másokba (a nem normális anyósokba különösen:-). Gyakran van a gyerekek étkezési allűrjeinek is ilyen vonatkozása van. Persze az ilyen dolgok nehezen tudatosíthatóak, de ha mégis, akkor "sokat hoz a konyhára". ------ Hoz kellemetlenséget is - itt ne egészségügyi hatásokra gondolj - bizonyos társasági eseményekből, együttevésekből ki lehet esni, egy idegen városban nincs hely hol egyek, a vegetáriánus tanuló nem tud a többiekkel együtt enni, tanárok toszogatják őket e miatt és példabeszédeket mondanak ellene. Talán a leg kellemetlenebb szituáció, mikor egy kedves ember szívből megkínál valamivel amit a szokásunk szerint nem fogyasztunk, de amit külön nekünk készített - ezeket a helyzeteket külön meg kell tanulni kezelni (egyszer szegtem meg e miatt a saját szabályaimat - túléltem:-). Átlagos magyar közegben a vegetáriánus egy kicsit "más", kicsit dilis - bár megjegyzem, hogy a legtöbb rúgást és megvetést a fanatikus vegáktól kaptam, hogy milyen helytelenül táplálkozom (főzés, tej, cukor) Visszaolvasva a topikban ... egyfajta kényszercselekvés jelleget is ölthet a dolog - az állandó aggodalom, hogy helyesen táplálkozom-e olyasmi, mint mikor valaki ötpercenként kezet mos.
Szia,
Az amilodi nem fehérje, legalább is ez állítja a hazipatika.hu minilexikon.
Idézet:
"Amiloidózis: Olyan rendellenesség, amelyet az amiloid (rostos szerkezetű, fehérjét is tartalmazó, alapvetően keményítőszerű anyag) felszaporodása okoz."
Ne használj erős, durva szavakat. Az igazság, lehet hogy odát - is - van :)
Persze lehet hogy a házipatikások tévednek, s miért? Mert ők sem saját maguk fedezték fel, kutatták, hanem csak átvették az információt, ahogy te is.
Tehát szerintem az nem tudatlanság, ha valaki mást tud, pontosabban ismer, mint te. Információink eredete, sajnos igen gyakran nem megbízható.
" A mi mai magyar kultúrális környezetünkben milyen sikert és milyen kellemetlenséget jelent vegetáriánusnak lenni?"
Semmilyet. Számomra például soha nem jelentett se sikert, se kellemetlenséget. Egy ember akadt ki nagyon a vegetariánizmusomon, az anyósom, de ő különben sem normális.
Ilyen személyeskedés nem való ide.
Neked sem esne jól ha azt mondanám, hogy te meg egy idióta vagy:)
Az oviban még elmegy.
Tudod és különben is az én bátyám meg erősebb bibbibi :))
Mindenesetre ez a szülési eset is rámutat arra, hogy a rendkívüli szokatlan dolgok elfogadásához vagy személyes tapasztalat szükséges, vagy nagyon sok igazolás és ellenőrizhetőség. De még az igaz volta sem jelenti azt, hogy valami általános érvényű. Az sem általános érvényű, hogy a vegetárizmusunktól (önmagában!) boldogabb és jobb lesz az életünk - bár ilyesmivel is találkoztam, de elég nagy számban vannak azok, akiknek egy pszichológiai mankó, egy olyan terület melyben "igaza lehet", melyben sikert érhet el, melyben különbözhet a szürke átlagtól, melyben kiemelkedhet ... legalább sajátmaga szemében. Az igazi vegetáriánusok csak esznek amit szeretnek és kész - a pszichológiai vegák e mellett demonstrálnak, győzködik a nem vegákat, érveket keresnek arra, hogy az ő életük miért sikeresebb. Meggyőződésem, hogy az életük értelme veszne el, ha egy reggel arra ébrednének, hogy igyekezetük nem volt hiábavaló: mindenki úgy táplálkozik ahogy ő helyesnek ismeri, mindenki úgy gondolkodik a világról mint ő.
Alapvetően egy jókora önbizalom hiányt érzek abban mikor valaki nagyon méricskéli, hogy miből mennyit egyen, hogy elég ilyen vagy olyan vitamin vagy rost van-e benne - a "természetes vegák" befalják az ételt ami éppen eszükbe jut, és egy jót alasznak rá, nem arra gondolnak, hogy "jól" cselekszenek-e, mert jól érzik magukat ... a kultúrálisan vega közösségek mind ez utóbbi típusok, fel sem merül kérdésként, hogy milyen vegyianyagok vannak az ételben, mennyi az energiatartalma, hanem sokkal inkább hagyományok és tapasztalatok mondják meg mikor milyen ételt és milyen párosításban üdvös enni. A tradícionálisl kultúráknak igencsak aprólékos és naptárral összefüggő táplálkozási szokásai és előírásai vannak - legyen az vega vagy nem vega, magyar tanyasi, gröllandi eszkimó, vagy indiai paraszti közösség.
Ha van még valakiben a beszélgetéshez muníció, szívesen olvasnám a vegetárizmus lelki vonatkozásairól való gondolatait - érzésem szerint ilyen vonatkozások bőven akadnak. A mi mai magyar kultúrális környezetünkben milyen sikert és milyen kellemetlenséget jelent vegetáriánusnak lenni?
Már nemigazán tudnak megrendíteni az ilyen történetek, mikor gyermekek tízezreit koncolják fel helyi csetepatékban, és naponta halnak ezrével éhen - ez még egy szimpa történet - így járt szegény, és ettől még talán boldog élete is lehetett.
Arról is inkább csak a pszichiátereknek van tudomása, hogy kis hazánkban is mennyire dívik a saját leánygyermekek szexuális megkörnyékezése ... és ez az ismeret még csak a jéghegy csúcsa. A mi kultúránkban az ilyen viselkedés miatt bizony neheztelünk másokra.
(Hát amikor '69-ben néztük a tévében, a szovjetek is bólogattak és alátámasztották, márpedig igencsak ellenérdekeltek voltak.)
Ebben a perui lányban az érdekel, hogy vajon vegetáriánus volt-e vagy nem, mert ilyen csodára ugyebár csak vegetáriánus képes ... az is csak akkor ha még tejet sem iszik :-)))
Itt a neten 67000 cikket találtam Lina Medina nevére rákeresve. Végül is valóban az embertársaink kezében vagyunk - azon alapon hiszünk el állításokat, hogy sokan állítják... mindenről nem szerezhetünk első kézből információt. Sokan például nem hiszik el, hogy a NASA emberei jártak a Holdon, mert irrealitásnak tűnik számukra - egy magyar parasztbácsi is így nyilatkozott a TV-ben.
Azert a jozan esszel kellene fogadni mindent.ami a bulvarsajtoban megjelenik,mert elobb-utobb kiderul,hogy a 80%-kuk nem is kacsa,de egyenesen hazugsag
