Nagyon sokféle igeképzőnk van. És te is épp azt szoktad állítani hogy a ragjaink és toldalékainknak is van/lehet eredeti jelentése. Akkor meg nem kéne élből lesöpörni az asztalról az ötleteket, mind megér egy vizsgálatot szerintem, így lehet megfejteni a történeteket.
Ami a szó végi -ASZT , --ESZT, OSZT, öSZT formákat illeti én szerintem ezeknek is jelentése van, és ez legalább kétféle dolog. Az egyik az OSZTás értelmét viszi a szóba, a másik meg mintha az AZ szó lenne tárgyraggal együtt AZT formában és a toldalék verziója meg mondjuk ASZt (esz, ösz, osz, stb.)
Amikor osztásértelmű a szó, a nyelvünk nem követeli meg az atompontos OSZT formát, leginkább az SZ_T hordozza ezt, illetve az S_T is gyakorta. A KER-ESZT szót továbbra is KÖROSZT(ó) értelmezem, mivel az ősi szimbólumok ezt támasztják alá, illetve maga a szó is régen KÖROSZT/KÖRÖSZT formákban is íródott, teljesen egyértelmű számomra ezekből hogy a szó a KÖR és OSZT szavakból jött létre.
És nem is kell feltétlenül a szó végén szerepelnie a dolognak, szókezdő is lehet, illetve szó közepén is lehet ez. SZÉT szavunk is osztásértelmű, de a SZETT is az. SZITA, ESZTErga is osztja az anyagot.
ESZTENDŐ--OSZTANDÓ : időszámítások előtt is osztották, voltak HOLDNAPOK, amelyből ma a HÓNAPOK elnevezés van, csillagászati értelemben leosztandó egészen a NAPokig, hiszen egy nap a NAPkeltétől indul a következőig. Van is ráadásul értelme az egésznek. Az etimológiai szótár "ezten idő" magyarázata megközelítőleg sem indokolja a szót, minek neveznénk az évet EZIDŐ-nek ?... Nem is volna sok értelme.
Ráadásul ezt a szót is írták régen OSZTendő formában, egyértelmű hogy az OSZT értelme van a szóban benne.
De annyi ilyen szó van hogy ez egy hosszabb írást is megérne.
Minden hangra rámondható hogy mozgást fejez ki, ehhez csak ennyit kell tenni: Soroljunk fel igéket !))
Mivel a legtöbb cselekvés, történés eleve mozgással jár, így ezt könnyű abszolválni. Ha K-val sorolom az igéket ugyanez lesz. Ha F, CS, D-vel soroljuk, akkor is mozgás lesz a legtöbb ige...
Ha az érintett szó ige és --ASZT és --ESZT a vége, akkor a szó végi T az tárgyrag. Ahogyan az AZ és EZ szóra is pontosan ugyanez a T kerül rá mikor AZ-T és EZ-T írjuk le. Ez a T a szó végén mindkét esetben
tárgyrag lesz.
Túlgondolni sem érdemes szerintem ezt a "hang jelentést". Azt mondom hogy ERŐ például. De ez 1-es szám 3. személy birtokosban már ERE (je) lesz. Tehát az ERE is ERŐ. Nem jelent itt sem mást, pedig a szó végén van Ő és E hangunk is.
Vagy azt mondom hogy EGYESÍT. Megtoldjuk a szót de nem a szó végén, hanem elől: VEGYESÍT (vegyít) . És szinte ugyanazt mondom ki. Mert ami VEGYÜL az "EGYÜL" , azaz eggyé válik. Fordítva is igaz, ami egyesül, az vegyes lesz. De az egyszer-vegyszer már nem ilyen EGYSZER-Ű.)) Egyszerűen szavanként eltérő a hang szerepe, túl VEGY-es még a szerepe hogy általánosítsuk. Azaz szavak egyéni vizsgálata tárja fel a hang éppen akkori szerepét, ami más és más lehet különböző esetekben. Ezért nem veszem még gyökértelműnek ezeket.
Azt mondom hogy JÓ. De viszont ez JA is , mert ha JA-vul valami, akkor is ugyanarról a JÓ szóról beszélünk. De máris két formában van. Ezek a dolgok a hangvázról szólnak megint. J+magánhangzó. Mert a JÁ-ték szóban is a JÓ van, de itt már JÁ ! Máris 3 hangalakunk van 1 dologra ! A JU- talom szó is a JÓ-hoz kötődik. Immár 4 (!) hangalakunk van egy dologra. A JÓ-s JA-vas asszony is. És az ösztöni JEEE szó is a JÓ másképp. Már akkor 5 hangalakunk van és MIND JÓ. Vagy az igenlésnek van egy olyan formája hogy csak azt mondjuk hogy JA. El kéne hozni a gyereket onnan : A verzió : JÓ, elhozzuk. B verzió: JA, elhozzuk. Ugyanazt válaszoltam kétféleképp. És még GYÓ-gyítani is JÓ lehet. Mert ez JÓJÍTÁS-JAVITÁS-GYÓGYÍTÁS egyre megy, egy dolgok ezek.
KEZI-KESZI-KÉZ- KESZ-tyű, ESZKÖZ = EZ kéz (hiszen azt helyettesíti) Ez szó ESZ formában és KÉZ így gyorsan csak 5 formában van írva, de lehet találnék még párat ha elidőznék ezen.
Az ITT és OTT fogalma. Szerintem ez később vált szét közelebbi és távolabbi helyre mutatásra, lehet eleinte egyjelentésű volt mint általános mutatószó. Mert ugyanezt a mutatóértelmet viszik a szóba a következőek is, némelyiknél meghatározhatatlan a távolsága annak:
Egyedül tán a más-UTT szónál tudjuk hogy távolra mutat a többinél nem meghatározható. És a másutt UTT része az OTT. És mind általános helyre mutató szó a szavak végén, az ITT és OTT közös értelme
mutatkozik meg jó néhány különböző hangalakban, az ATT, ETT, UTT, ÖTT, ÜTT formák az ITT , OTT ezek itt mind ugyanazok voltaképpen különböző ruhákba öltözve be.
Vagy nézzük az ELSŐ szót, bizony ennek is sok verziója van. És a hangváz megint, csak figyeljük ! :
ALSÓ : ez alulról az ELSŐ AL gyök össze van olvasztva az ELSŐ szóval, és ez lesz a hangalak. Így épülget a nyelvünk, egy ötletes módszer ! De ha al-ULSÓ mondjuk, akkor ULSÓ = ELSŐ
OLD-ALSÓ : ez oldalról az ELSŐ.(eredeti értelmezés) És nem ALul van, mégis ALSÓ formában van ott az ELSŐ !
FELSŐ: ez felülről az ELSŐ
SZÉLSŐ: szélről az ELSŐ
HÁT-ULSÓ : hátról az ELSŐ.
EL-ÜLSŐ : előlről az eLSŐ
FÖLSŐ : itt épp ÖLSÖ a hangalak.
és végül de nem utolsósorban az UT-OLSÓ : itt OLSÓ az ELSŐ A végéről az ELSŐ.
Tehát az ELSŐ szavunk megnyilvánulhat egyaránt : ELSŐ, ALSÓ, ÉLSŐ, ÖLSŐ, OLSÓ, ULSÓ, ÜLSŐ formában is más szavakban teljesen azonos jelentéssel...
Koszt nem német szó eredendően. Eleve több dologra mondták régen: kiosztott fejadagra, ezen kívül rúd amivel gyümölcsöt/diót vertek le. Akkor volt ez pénzkölcsön neve is. Ezen felül koptatást is jelentett, sőt még nyesett faágat is. Ezekben egy közös, az OSZT(ás) A kölcsönpénz is kiosztva, a kaja is, a koptatással is osztunk, a faág nyesésével is osztjuk azt.
A KOSZT szó által van a KÓSTOL és a KÓSTÁL szavunk is. Csak ezek épp SZ nélkül S-ként. De KOSZTOL ige is létezik, ma már kevesen használhatják.
POSZT: amit nyilvánossá teszel, másképp mondva megOSZTol. Ugyanezt jelenti ma is az internetes poszt is. Az őrhelyek is és a focipályán a játékosok posztjai is személyre OSZTott pozíciók.
FOSZT: eredetileg valamit héjától, kérgétől , hüvelyétől, ruhájától ELVÁLASZT (!) ... Értjük? Tehát OSZTÁS értelmű a szó, az egészből elveszek egy hányadot, ergo OSZTom az egészet ! Minden világos itt, ne tagadjuk már ki a szóképzők által odaépített értelmet !
POSTA: nem kell magyarázni, ez küldemények elOSZTója, ez a fő rendeltetése. Annyira egyszerű ez.
PROSZT: mivel ostoba és egyszerűt jelent, ez szerintem a PARASZT pejoratív értelme, ehhez a szóhoz tartozhat. Főleg hogy a hangalak szinte egy.
KOMPOSZT: Ez meg lebomlik, másképp elOSZlik a szerves anyag. Köze van a KOMPOZIT szóhoz is, ami meg ÖSSZETETT OSZTOTT anyagokból áll. Nagyon nem véletlen hogy a nagybetűs szavak majdnem egyező hangalakúak ! Mert az ember például testrészei által ÖSSZETETT, na de éppen így ezáltal OSZTOTT is egyszerre. És már megint a hangváz ! Ami összetett, az osztott is. ÖSSZETETT szavak is OSZTOTT szavak amikor már előtagról és utótagról beszélünk. Hiszen felosztottuk kétfelé !
NYUGOSZT : NYugalmat OSZT.
OSTYA (javított kiadás) : Az ostyatörés és annak egymás közti megosztása lehet a magyarázat a szóra. Mindenki a sajátját OSZTJA, a szokás még Lengyelországban és Litvániában a mai napig él.
Az OSZT szó igazi lényege az SZ_T hangkapcsolat. Ez az osztás a SZÉT szavunknak is a lényege...
A lényeg hogy a GÖR-KÖR (G_R -K_R) gyökök igen csak rokonságban állnak. Nehéz volna nem észrevenni ezt. A GUR-iga és a KAR-ika közt sincs nagyon különbség. Gurulni meg köríves felületen, azaz GÖR-be felületen tud haladni a tárgy KÖR-be, mivel a tengelye körül forog ezen művelet közben.
Szerintem nem kell magyarázni a rokonságot ami közvetlen...
"Amúgy a KASZT szó is ugyanúgy az osztottságról szól."
Ez rendben is van.
"POSZT: közzé tételt jelent valóban, más szavakkal MEGOSZTÁST,"
Ma, az internet korszakában igen, de eredetileg nem ezt jelentette.
A POST(a) szó is ezzel rokon, de az sem megosztásról (szétdarabolásról) szól, hanem a küldemények eljuttatásáról a címzetthez.
-OSZT végződésű szavunk igen kevés:
oszt: Pl kártyát foszt: Pl: kukoricát nyugoszt: Valakinek a nyugalmát adja vissza koszt: élelem poszt: nyilvánossá tétel, ill. őrhely riposzt: válasz valamire komposzt: zöldtrágya, szerves hulladék proszt: ostoba, egyszerű.
Már sokszor leírtam: Nem szabad egyetlen értelmezésnél leragadni, mert a gyököknek sokféle jelentése volt és van.
Az -oszt, -aszt, -eszt végű szavak (toldalékok) inkább valamilyen történésre, cselekvésre utalnak, s nem a darabolás (osztás) az elsődleges jelentésük.
Maraszt, halaszt, nyugoszt, málaszt, keleszt, ijeszt, éleszt, stb... Ebbe a körbe tartozik az OSZT szó is, de nem ez tekinthető az eredetinek, hanem a toldalékok általános jelentése.
Gyanítom, hogy ezekben a gyökökben az SZ hang jelentése dominál, ami szintén mozgás, cselekvés jelentésű. Méghozzá olyan cselekvés, történés került ebben a hangban megnevezésre, ami sokkal lágyabb, mint az R , vagy a G hang esetében: Sziszeg, szél, szel, szag, szab, szó, stb.
"például az OSTya szó is erről szól, hogy rétegzett, tehát osztott felépítésű étel."
Az ostya egyáltalán nem osztott felépítésű, kifejezetten egyrétegű tésztaféle:
"Vékony, kisütött tésztaféle, amelyet élesztő nélkül készült tésztából forró fémlapok között sütnek ki."
Az egy más kérdés, - és ne tévesszen meg - ostyát lehet rétegezni, közte töltelékkel, ami már a nápolyi szelet. (több ostyaréteg, közte valamilyen krémszerű töltelékkel)
"GESZT: eredetileg vágott erdőt, azaz erdőRÉSZT jelent, azaz osztott erdőt."
Tehát nem kivágott eredőt jelent, hanem ellenkezőleg, erdős területet. Szó sincs az erdő osztásáról. Inkább a fák szét- ill elterjedéséről, erdővé alakulásáról:
"A lankás hegyoldalon idővel fiatal fákból álló geszt sarjadt."
"De nekem akkor is arra hajaz egy RAGASZT szó mintha azt közölnénk hogy RAGasztjuk AZT és a nagybetűs részeket meg összehúznánk. Tehát mintha a szó végi ASZT ebben az esetben a mutatószavunk tárgyesete lenne..."
A szavak megalkotása nem így történik.
Jelen esetben van egy tárgyunk, a RAG. Ezt a RAG-ot toldjuk egy cselekvést kifejező gyökkel: -ASZT, és lesz belőle ige.
A mutatószavak nem igék, nem fejeznek ki cselekvést, így nem is lehetnek igeRAGok.
Ráadásul a mutatószóban Z hang van, ami a zizeg, mozog, zaj, stb. (szintén) mozgást, cselekvést kifejező hang, csak más jellegű cselekvésről szól.
"Egy gurulni tudó test a GÖRbe vonalai végett képes a lejtőn KÖRbe haladni a tengelye körül. Ez a lényege, hosszirányba lehet egyenes az a cső, hosszirányban nem is fog legurulni, de keresztben igen..."
Mégis csak ( és csakis) azt a tárgyat nevezzük görbének, ami hosszirányban eltér az egyenestől, legyen annak bármilyen alakú a keresztmetszete.
Ez a magyarázatod erősen sántít, mert a görbe tárgyak a boga Istennek sem gurulnak sem a lejtőn, sem máshol. Valami hasonló elgondolás csak abban az esetben állja meg a helyét, ha valamilyen átvitt értelmezés útján lettek az ilyen tárgyak megnevezve.
Lehetséges, sőt valószínű, hogy eredetileg valóban a hozzávetőleg kör keresztmetszetükről kapták nevüket az amúgy rendszerint görbe tárgyak: faágak, rönkök, s ez az elnevezés az alakjuk miatt maradt rajtuk, illetve alkalmazzuk mindazon tárgyakra, melyek hosszanti irányban görbék, mint a faágak.
Ez az, amikor az átvitt értelmezést nehéz visszafejteni. Erről beszélt @altercator is:
"Ha nincs egy szónak leíró, vagy képszerű tartalma, valószínűsíthető, hogy származék.
A kérdés mindig az ilyen esetekben, hogy node miből?"
Az F_R szerű kezdőszavaknál a FORgó mozgás a közös pont mindenképpen. Ami a hangból származhat, egyébként a fürdésnek pancsoláskor valóban van ilyen FRR szerű hangja, ugyanakkor az úszkáló ember/állat/tárgy meg a vízben FORDulgat mindenfelé.
A germán FORD alakja is a magyar FÜRD(és) szóból származhat, még ha ma ezzel már a gázlót is azonosítják be. Lévén hogy a gázló egy sekély és sodrásmentes víz, itt az átkelő helyen felül ezek fürdőhelyek is voltak.
Ez olyasmi hogy a magyar FÖLD szó rejlik a latin FEUD mögött is és a germán FIELD--FELT vagy a német FELD szavak mögött is. És csak magyar nyelven van értelme ugye a hang felépítményeknek, mert a FEL és FÖL szavak az alapjai a FÖLD szónak, amely egyfajta FELszín, és a kőbolygón FÖL-ül vagyunk, magyar nyelven épül a szó FEL.))
"A KÉZ az összecsapott tenyerek csettegő-kettegő hangját mutatja"
Hát szerintem jobban inkább a TAPS szavunk illusztrálja ezt találóbban, ezeket a T_P_S féle hangokat. Ha többen is tapsolnak egyszerre valóban ilyen TPS--TPS-TPS--TPS féleségeket hallhatunk.
Ettől függetlenül maga a KÉZ szó is létrejöhetett kézzel kapcsolatos valós hangjelenségből, ezt kizárni nem lehet.
"Egyes szavaink megőrizték a K_T alapot"
Igen, sok KÖT-és értelmű szó alapja. Olyannyira megőrződött hogy idegennek tartott szavakban is megfigyelhető ez a MAGYAR elem.
KATEGÓRIA : a szó KATEG eleme az magyarul érthető, az pontosan a KÖTEG lesz. Az --EG toldalék is magyar elem. Az "idegen" szavaink jó része már csak ilyen.))...
1: De márpedig, bizony a KARmolás szó közvetlenül a KÖRmöl szóból származik. KÖRMÖL: "körömmel hasít, metsz, sért. Körmöl a MACSKA")) Pont a macsek a példa itt. Aminek meg lába van és kevésbé karja ráadásul. Ezek a szavak egymás közvetlen kapcsolatai. Csak közben megjelent a "körmöl" szónak több más értelme is, mint mondjuk a gyorsírás, és feltehetőleg szükségessé vált egy másik ---de hasonló--hangalak.
2: A koszt eredeti jelentése fejadag. Persze élelmiszerre vonatkoztatva. Amúgy a KASZT szó is ugyanúgy az osztottságról szól. Csak itt emberekre vonatkoztatva.
POSZT: közzé tételt jelent valóban, más szavakkal MEGOSZTÁST, ma is pont így szokás nevezni. De a POSZT egy "másik" jelentése a betöltött pozíció, ami szintén egy rá OSZTOTT feladatkört jelent. De továbbmegyek : Az egyik legnagyobb OSZTó szervezet a POSTA, ebben a szóban is jó okkal olvashatjuk ki az OSZT szót épp itt OST formában. Van erre még példánk, például az OSTya szó is erről szól, hogy rétegzett, tehát osztott felépítésű étel.
GESZT: eredetileg vágott erdőt, azaz erdőRÉSZT jelent, azaz osztott erdőt. Másik a fa gesztje, csak meg kell nézni milyen.
3: Igaz, valójában még a gyök van ragozva egy RAG-aszt szónál. Ugye az a gyök ami "még nem döntötte el" hogy milyen szófajjá válik majd, a RAG-ból még lehet ragaszt ige vagy RAGacs főnév is.
De nekem akkor is arra hajaz egy RAGASZT szó mintha azt közölnénk hogy RAGasztjuk AZT és a nagybetűs részeket meg összehúznánk. Tehát mintha a szó végi ASZT ebben az esetben a mutatószavunk tárgyesete lenne...
Egy gurulni tudó test a GÖRbe vonalai végett képes a lejtőn KÖRbe haladni a tengelye körül. Ez a lényege, hosszirányba lehet egyenes az a cső, hosszirányban nem is fog legurulni, de keresztben igen...
(A genetika pedig az emberiség mai, homo sapiens állapotát, s így ősi nyelvének keletkezését, ill. egységesülését Kelet-Afrikába, az Indiai-óceán partja mentére teszi.
Megállapítás, hogy a 70 ezer éve kitört indonéziai szupervulkán pusztítása után mindössze kétezer ember maradt. [Spencer Wells] Aztán:
Mintegy 30-40 ezer éve érte el a HSS Európát. Ismert; korszakok egymásutánisága, stb.)
Szófejtések során nyilván elő kell venni a legokszerűbb gyakorlatias elemeket, azaz az ős szemével kell látni, hogyan alakította a szavakat.
Ha nincs egy szónak leíró, vagy képszerű tartalma, valószínűsíthető, hogy származék.
A kérdés mindig az ilyen esetekben, hogy node miből?
Az említett fúr, forog, farag, fürdik szavak lehetnének közös tőből valók, de a gyakorlat mást mond, más tevékenységekre mutat. A kérdés, hogy mik ezek?
A fúr, forog, farag emberi tevékenységre mutat, s úgy fest, hogy egy „frr” szerű hang az alapja. A ’forog’ nekem esélyesen a korabeli tűzgyújtás pálcája hangját nutatja, ahogyan a fúr is. Bár közeli, de mégis más tevékenység. Ezek hosszabb ideig tartó hanggal járnak, míg a ’farag’ több egymás utáni fr-fr-fr hangokra mutat.
A ’fürd-ik’ inkább a „fröcskölésre” utal. Ez is egyféle „fr” hang.
(Ebből jön a „füred”, azaz a gázló fogalma is, ami megvan a germánban is: Furt és ford.)
A „kéz” az összecsapott tenyerek csettegő-kettegő hangját mutatja.
(A k-cs páros több nyelvben jelen van, pl. kajszar-csezáre-császár, stb.)
Egyes szavaink megőrizték a „k#t” alapot, mint a köt, kötekedik, kettő, kötél, stb.
Még a kínai nyelv is őriz egy hun örökséget:
括 - Preclassic Old Chinese: kʷāt – (to bind, tie up) – kötni, felköt
A „kettő” a testrészeken való számolás öröksége. Ez is ősi.
Az afro-ázsiai nyelvek közül:
S Ethiopic – east
Soddo att = 1, kitt = 2;
Muher (W Gurage) at = 1, khwet = 2
Masqan at = 1, khwet =2
A Dagesztánban található Avaro-Andi-Dido botlix nyelvének kettője: ke-da = 2; a rokon godoberi nyelvben ke-da = 2
Persze, értem mit mondasz. De hát egy 3 dimenziós térformának többféle kiterjedése is van. De egy 10 fokos lejtőre egy téglát fektetek, az nem fog legurulni, legfeljebb ha tükörsima jeges akkor lecsúszik esetleg.
Az a bizonyos vasrúd viszont ha vízszintesen leteszem akkor pont a kör keresztmetszete végett fog megindulni szépen...
"Ez biztos valami tréfa lesz. Körvonalú és görbevonalú testek képesek gurulni!gördülni."
Nem tréfa. Egy görbe bot még véletlenül sem gurul. Az egyenes viszont igen. Egy kör keresztmetszetű vasrúd gurul, ha elgörbíted nem fog gurulni. Mindkét esetben éppen görbültség teszi lehetetlenné a korábban egyenes tárgyak gördülését.
Görgőnek is csak egyenes farönköt használnak, mert a görbe farönk nem gurul...
1: Köröm KÖR alakú, ezzel lehet KARmolni. Szerintem ez nem szorul különösebb magyarázatra, abszolút rokon szavak.
2: Csak ismételni tudom magam: a KÖR főleg K_R és több formát felvesz. Korong esetén KOR, körte esetén KÖR, karika esetén KAR, kering esetén KER, kürtő esetén KÜR, kurgán esetén KUR
Én ezen megállapításomon nem akarok változtatni mert számomra ezek logikusak és egyértelműen, a KÖRt mutatják meg.
3: A szó végi --ASZT és --ESZT formák nem egy dologról szólnak csak. Te eleve igéket ragozol így, ott inkább az AZT és EZT értelmet viszik bele a szóba. Tárgyeset értelme a szó végén a T hang. A főnév toldásnál viszont osztásértelmű :
KERESZT = KÖROSZTÓ, és régi írások még KÖRÖSZT, KÖRESZT formákra is emlékeznek. De a parlag osztója a PAR-ASZT. a térben osztás TERjESZTés. ASZTALON ételt OSZTunk. Étel osztva KOSZT. Írás osztva POSZT. Falikép megosztva POSZTER. Fa osztott része : GESZT. heg osztás = HEGESZTÉS. Működik !
Igeragozásnál mást jelent mint amiket írtál. A kettő nem egy...
"A nyelvkutatás nem foglalkozik a hangutánzókkal."
A hivatalos nyelvkutatás számára már a kész, hangokból felépült gyökök létezése is vörös posztó, nemhogy a hangok jelentése, amiről később írsz.
"(Az a feltételezés, hogy ú.n. „szimbolizációból”, vagy „memetikusan”, azaz hogy egy tetszőleges hangsor összeköthető egy tetszőleges tárggyal/tevékenységgel stb., nem egyéb, mint spekuláció, agyalgás.)"
Egyetértek. Ez az igazi dilettantizmus...
"Egy-egy szó mindig szoros összefüggésben van valamely másikkal. Vagy származék, vagy származtató. Ha egyik sem, akkor hangutánzó."
Ha a hozzászólásod kiinduló mondatát vesszük alapul (ami helyes), akkor valójában minden szavunkban megtalálható a hangutánzás. Persze, nem mint az egész szó, hanem annak hangjai.
Háziállatok például a kutya és a macska már a puszta léptekből is tudja hogy ki érkezik a lépcsőn lefelé. Vagy simán felismerik az autó (!) hangját amikor a gazdája érkezik. Tudja a sok gépjárműből hogy melyik lesz az amire neki figyelnie kell. Valóban ilyen ez.
És így kezdődhetett az egész, a hangjelenségekkel az ősmag(yar) nyelvben ami a természetesség nyelve. Ott van például a FOR szótövünk/gyökünk, ami a FORgás, FORr, FORRó stb. szavaink alapja. Ezek összetartozó, egymás kölcsönhatásaiból születtek minden bizonnyal. De mit is hallunk egy vízforralás esetén ma is?... Hát ezt a F_RR és FRR típusú FFRRtyogást ! És a forró víz az bizony forogni kezd. És így születhetett egy F_R mássalhangzó gyök. Mert itt közé nem is muszáj az O hang sem, mert FIREG-FOROG meg FERGETEG--FÖRGETEG---FORGATAG is van, de a FÜRge szó is logikailag ide tartozik meg a FARAG szó is ide tartozik. A FÉReg is forog, a FÜRdés szó is a vízben FORDuló mozdulatra utal, feltehetőleg nem egy kádban fürdőt neveztek el így, hanem egy vízben úszkáló embert, aki valóban fordulgat a vízben. FÚRás is FORgó mozgás.
És a fenti szavakat mind összeköti az eredő, az a bizonyos FRR--FRR hangjelenség ami kezdetben a FORRÓ víz (FORGÓ víz) valós természeti hangja. És ezért lehet hogy ilyen esetekben a magánhangzó simán változhat mivel itt az elsődleges a F_R hangjelenség, aminek alapja a természet egy hangjelensége. Nincs túl nagy különbség egy FERDÍTŐ és FORDÍTÓ mozgás közt.
KÉZ-KÉZZEL--KEZEL---KÖZEL : Ami KÖZEL van, az kézzelfogható távolságra van, a kezünk ügyében.
Aztán van még KÉZség is, meg KEZd szavunk is, a KÉZ KEZD hozzá, aztán ha elkézült/elKÉSZült, akkor van KÉSZen a dolog. Persze közben használhattunk eszKÖZT is. ESZKÖZ = EZ KÉZ
Ha ráérzünk a logikájára, konkrétan "idegen" szavakat fejthetünk meg MAGYARUL.
KRÁTER : latin jövevényszónak mondják. De ez a KÖR+TÉR szó, hát teljesen felismerhető.)) És a valóság is az, mert a vulkántölcsér is KÖRTÉR meg a meteor becsapódása is épp ilyen KÖRTERet eredményez.
Vagy itt van ez az ALTER szó, ez meg az ELTÉR szavunk kissé megmásítva. És pont ezt is jelenti a "latin" ALTERnatíva szóban is. ALTER-ego szóban is pont ez a jelentése. ELTÉRŐ.
Persze a "latin" és a magyar hangalak alig-alig tér el.)) Talán azért mert a dolog az EGY...
"100% biztonsággal nem tudhatjuk mitől GÖR a GÖR, de azért van rá egy elméletem: Szerintem hangutánzó gyök lett a GÖRgetés/GuRulás gyakran rá jellemző GRR típusú kiadott hangja okán."
Ezt már korábban kitárgyaltuk, szerintem is hangot utánoz, mint a K hang.
"Ami GÖRbe vonalú az tud KÖRbe fordulni, gördülni/gurulni."
Nem jellemző. Ez csak belemagyarázás. Ami görbe az csak a legritkább esetben gurul...
"Azt meg nem is értem hogy a KÖRÖM-KAROM szókapcsolatok hogy nem egyértelműek . KÖRöm KÖRMÖL-KARmol"
Úgy nem egyértelmű, hogy egy körrel nem lehet karmolni, mert a karom nem kör, legföljebb körcikk, vagy ahogy nevezik: Ív.
A kar is csak egy ÍV... De ettől még ebber a gyökcsaládba tartozik
Amint a király is, mert két hangja azonos a többivel, s ez a garancia erre, nem pedig a jelentése. (Bár azt is valahogy bele lehet magyarázni)
De ugyanebbe a családba tartozik a rak, rák, rek(esz), rok(kant), rok(olya), rök(önyödik) szavunk is, pedig itt tényleg elég nehéz a KÖR értelmet belelátni.
Hogy közelebb kerüljenek nézeteink egymáshoz: Ha a K,R (vagy R,K)hangok szerepelnek egy gyökben, akkor azok kétséget kizáróan egymás közvetlen rokonai. Ez a rokonság többségében azonos jelentéstartalommal jár együtt. Én azért nem nevezem KÖRnek, mert nem kell magyarázkodni ott sem, ahol ez nehezen tehető. A hangok azonossága magáért beszél, amennyiben elfogadjuk azok önálló jelentését.
És még egy megjegyzés: Nem csak KR váz létezik, hanem KA, KÖ, KE, KI... vagy AR, ER, OR, ÜR, IR... stb. is. Ezeknél éppúgy van közös értelmezés, mint a KR gyöknél. Sőt, sokszor önálló szavakként, toldalékként (ősgyök) találkozunk velük.
"De ez KÖRÖSZT hangalak is volt, azt nemigen vetted figyelembe. Ez már majdnem hangalakban is körosztás."
Nem emlékszem a sumert megelőző "körben kereszt" szimbólumra, de a KÖROSZTó magyarázattól berzenkedek, mivel a KERESZT/KÖRÖSZT szó valószínűbb, hogy toldalékolt, mint a meneszt, maraszt, halaszt, éleszt, málaszt, stb. szavaink esetében, ahol a toldaléknak semmi köze az OSZTáshoz.
"nyarg-AL, zab-ÁL, kez-EL és itt ráadásul a kéz az KEZ mindössze, de ismerünk KESZtyűt is. Akkor van csév-ÉL, kak-IL, dob-OL, köz-ÖL, szap-UL, füty-ÜL, és itt sem ül le senki, hiába ÜL a pontos hangalak, ez a toldalékolás BÁRMELY magánhangzó + L hanggal tökéletesen ugyanarról szól. És mégis 10 féle- képpen is működőképes..."
Ezt úgy lehet magyarázni, hogy nem két-, hanem csak egy hangja van ennek a váznak, s ez az L hang. A kiejtést segítő magánhangzók pedig aszerint kerültek hozzá, milyen hang van a hozzákapcsolódó másik gyökben.
Megint egy megjegyzés:
A beszédben egy szóban lévő azonos magánhangzók kiejtése kényelmesebb, mert nem kellett változtatni a képzésén (szerel, morog, farag, pereg, fetreng...
Valószínűleg ide vezethető a magánhangzó-illeszkedés szabálya, aminek írásban is volt praktikuma:
A rovásírás is elvben mássalhangzós írás. A mássalhangzók közé fölösleges volt kiírni a magánhangzót, mert a szóban mindig azonosak voltak. Elég volt a szó első magánhangzóját jelölni, illetve ha megváltozott a szó további részében.
A teljes lista úgy néz ki, hogy vannak egy- két- és háromhangú gyökök.
Ha egyhangúakhoz - amennyiben az mássalhangzó - valamilyen kiejtést segítő magánhangzó kapcsolódik, az nem része az illető gyöknek, és önmaga sem hordoz semmilyen jelentést.
Ezek a magánhangzók jelentés nélkül kerültek a szavakba.
A háromhangú gyököknél nincs illeszkedési szabály, ezért az azokban lévő magánhangzóknak van jelentése. Legalábbis általában, bár nem zárható ki, hogy némely esetben kiejtést segítő szerepe van, vagy már elveszett a jelentése és random módon helyettesítve lett más magánhangzóval.
Szókészletünk olyan láncolatok soraiból tevõdik össze, amely láncok kezdetén a leutánzott hang áll. Minden szónak helye van, ahová szabály vezérelte.
Ahhoz, hogy szavainkat bele tudjuk helyezni abba a hatalmas mozaikképbe, amelyet az összes hangforrás és családfájuk mutat, néhány dolgot figyelembe kell vennünk.
Tudnunk kell, hogy a szónak mi az eredeti jelentése. Ezt vagy máris tudjuk, vagy meg kell fejtenünk. Ha ez tisztázott, tudnunk kell, hogy mely szóból származik közvetlenül. Ezután a származtatóval ugyanezt, majd újra… amíg el nem jutunk a forrásig.
A nyelvkutatás nem foglalkozik a hangutánzókkal.
(Nyilván, mert kiderülne valami "szörnyű és jóvátehetetlen" dolog a finnugor [és egyéb] hipotézisre nézvést.)
Holott, ha van valami biztos támpont, az éppen az, hogy a hangutánzó szavak forrásainak hangjai nem változtak.
És ha ma pl. a "buggy" hangot hallva mindenki be tudja azonosítani a forrást (folyadékból feltörő légnemű anyag hangja), ez nem lehetett másként soha. (Aki pl. "fütty"-nek értékeli, az hülye...)
Ámbár a hangok nem határozhatóak meg objektíven, mégis helye van a mértékadó szubjektivitásnak!
(Mert teszem azt, a botfülűt is azonnal felismerjük.)
Alapvető, hogy helyesen ismerjük fel a minket naponta ért hangokat.
(A kutyám is felismeri a lépéseim hangját.)
Az őskorban, amikor a nyelv kialakult, életbevágó képességnek kellett lennie a hangfelismerésnek.
(E tekintetben mi labdába sem rúghatunk. Lásd a természet gyermekeiről, az indiánokról szóló írásokat!)
T.i. a helytelen felismerésnek az utolsó nyamm-nyamm hang lett a vége.
Változás akkor állt be, amikor az első tudatos utánzás megtörtént.
(Előtte is volt nyilvánvalóan, pl. a saját, akkor még artikulálatlan hangok mímelése. Pl. fájdalomé, stb.)
Első szinten tehát az történt, hogy kiteljesedett a hangutánzással történő közlés. Persze ehhez az kellett, hogy ismerjem a hangokat, valamint olyan szinten tudjam visszaadni, hogy ne legyen félreérthető. Azaz minél inkább hasonlítson arra. Ehhez egyfajta képesség kellett. Akinek ilyen nem volt, ma nincs utódja. Kiszelektálódott.
Természetesen még a találó hangutánzók is absztrakciók eredményei, (nem vagyunk szajkók, vagy papagájok), a lényeg az eredeti hanghoz való olyan közelítés, hogy a másik, a befogadó fél felismerje. Miután megszokottá vált, azaz megtanultuk, onnantól szóként viselkedik.
(Az a feltételezés, hogy ú.n. „szimbolizációból”, vagy „memetikusan”, azaz hogy egy tetszőleges hangsor összeköthető egy tetszőleges tárggyal/tevékenységgel stb., nem egyéb, mint spekuláció, agyalgás.)
Miután kb. 100.000 +/- 30.000 éve kialakult a modern homo sapiens és vele a mai teljes értékű, grammatikát is használó nyelv, már nem beszélhetünk rég pusztán hangutánzásról, mert már mindennek volt jelölése.
A hangutánzás úgy tűnik folyamatos, persze a zöme a történetelőtti korokban volt, de azért máig van, s folyamatosan figyelmeztet is bennünket beszédünk eredetére.
A hangutánzást igazolja, hogy rengeteg szavunk van egy-egy tőből, gyökből. Hiszen elvileg tetszés szerint alakíthatnánk szavakat! A lehetőség megvan, mégsem tesszük!
Azért nyüzsögnek-tolonganak a szavak oly közeli hangalakkal egymás mellett, mert NEM TUDUNK, MERT NEM LEHET CSAK ÚGY ELSZAKADNI A GYÖKTŐL. Ma sem!!! (Nem győzzük toldalékolni, hangzóváltással alakítani, stb.)
Éppen ezért a nyelv nem szavak halmaza, egymás melletti sora, hanem felépítmény.
Egy-egy szó mindig szoros összefüggésben van valamely másikkal. Vagy származék, vagy származtató. Ha egyik sem, akkor hangutánzó.
Ez természetesen szintén kötött dolog, mert az utánzásnak olyan szintűnek kellett lennie, hogy más is megértse.
"Egy gyöknyelvet csak a hangokat kiejteni képes ember tud építeni. Máshogy ez nem megy. Tehát meg kellett legyen a nyelvi feltétele."
Ez így van! Azonban gyököket, majd szavakat építeni csak úgy lehet, ha már van miből megtenni, azaz van a hangoknak, gyököknek jelentése.
"2: A CZ-F szótár sem ad kielégítő választ a hangokra (mármint a "jelentésére" ha van egyáltalán ilyen)."
Ez igaz, ezen lépünk most túl, igyekszünk felderíteni a hangok jelentését, hogy megértsük miért azok a hangok alkotják a gyököket, melyek benne találhatók.
"Többnyire egy kilométeres szócikk van egy mondjuk B vagy T hangról, és bekategorizálja úgy 7-8 nagyon tágan értelmezhető fogalom köré."
Ez érthető, hisz' egy-egy hangot többféle hasonló jelenségre, dologra használhattak, miután még nem voltak szavak.
"A hangutánzó funkció minden hangunkra megáll, hangtól függően több-kevesebb gyakorisággal. Illetve létező jelenség hogy a hang jellemzője/képzésével kapcsolatos sajátossága időnként logikusan bekerül a szóba."
Egyetértek! (A 3. ponttal is)
"De az anatómiát is ismerhették, egyre másra jönnek a bizonyítékok igen ősi korokról végzett beavatkozásokról, de az X időkben végrehajtott építészetük is lenyűgöző még egy mai legmodernebb technikával dolgozó építésznek is."
Ez igaz egy, a beszéd kezdeténél jóval későbbi korra.
"5: A KÜRT/KÜRTŐ szavak KÜR eleme: 2 gyök vélhetően tudatos összeháziasítása. KÖR és ŰR szavakból. Létezett már mindkét fogalom, és egybedolgozták. K_R kört kifejező hangvázgyök + ŰR gyök. A szó végi R hang mindkét gyök közös hangja."
Ennek meglehetősen kicsi az esélye, nem gyakorlat, hogy ez így történjen. Az ember az ismert gyököket simán összerakja és kész. Mint az összetett szavaknál teszi.
Lásd a toldalékolást, ahol a toldalékok is önálló gyökök voltak egykor, azok is, melyek ma csak egyetlen hangból állnak.
"6: A VÉRES szóból akár közvetlenül is létrehozható a VÖRÖS szín, épp azon logikai kapcsolat okán hogy ami véres lesz az vörös lesz."
Így van.
(Csak tényleg zárójelben: a VÉRES és a VÖRÖS eredetileg valószínűleg VÉRESből VERES lehetett, s később lett belőle VÖRÖS...)
"7: Ezt sem írnám újra, mert itt van rögtön az 1628.-ban írtam rá jó pár példát hogy még az írott történelmünkben is írok és költők KÖR formában írtak le olyan szavakat, ami ma épp KER, KOR."
A mai kor embere már nem ismeri a hangok jelentését, (a tudomány el sem fogadja, még a gyökök jelentését sem!!!) ezért tetszés szerint csereberéli a hangokat.
Nincs írásos emlék arról, hogyan ejtették ezeket a szavakat mondjuk 5000 évvel ezelőtt. A költői-írói szabadság amúgy is megengedő, sőt a tájszólás is bekevar...
1: A KAR KÖRzésre alkalmas testrész. A forgóKARok és hajtóKARok is erről szólnak. Azt meg nem is értem hogy a KÖRÖM-KAROM szókapcsolatok hogy nem egyértelműek . KÖRöm KÖRMÖL-KARmol.
A KARIKA KARja szerinted?... nem négyzet.)) Szerintem ez annyira egyszerű, de most mit csináljak ezzel ha valaki ebben nem találja a kört. Én igen.
A KIRÁLY szóban nem vagyok 100% én sem hogy ide tartozó, bár ha arról szól a dolog hogy KÖRÜL vették őt, akkor már volna értelme egyértelműen KÖR értelemmel. De ez attól függ mihez köthető a király szavunk.
A körben ábrázolt kereszt szimbólumok világszerte megtalálhatóak, az még a sumereket is bőven előzheti időben. De ez KÖRÖSZT hangalak is volt, azt nemigen vetted figyelembe. Ez már majdnem hangalakban is körosztás.
Van igeképző toldalékolásunk is, ami hangvázként szinte minden magánhangzót bevesz a buliba :
nyarg-AL, zab-ÁL, kez-EL és itt ráadásul a kéz az KEZ mindössze, de ismerünk KESZtyűt is. Akkor van csév-ÉL, kak-IL, dob-OL, köz-ÖL, szap-UL, füty-ÜL, és itt sem ül le senki, hiába ÜL a pontos hangalak, ez a toldalékolás BÁRMELY magánhangzó + L hanggal tökéletesen ugyanarról szól. És mégis 10 féle- képpen is működőképes...
100% biztonsággal nem tudhatjuk mitől GÖR a GÖR, de azért van rá egy elméletem: Szerintem hangutánzó gyök lett a GÖRgetés/GuRulás gyakran rá jellemző GRR típusú kiadott hangja okán. Ez megmagyarázná mitől lehet G_R és K_R hangváz is: hangok által !
Ami GÖRbe vonalú az tud KÖRbe fordulni, gördülni/gurulni. Nem az ÖR hangalak a hangsúlyos a szóban. Elég ha annyit mondok : GIRbe-GURba, GÉRbe, GÖRBE. Amúgy nincs nagyon jelentős különbség egy GURIGA és KARIKA közt sem, rokonok erősen...
1: Egy gyöknyelvet csak a hangokat kiejteni képes ember tud építeni. Máshogy ez nem megy. Tehát meg kellett legyen a nyelvi feltétele.
2: A CZ-F szótár sem ad kielégítő választ a hangokra (mármint a "jelentésére" ha van egyáltalán ilyen). Többnyire egy kilométeres szócikk van egy mondjuk B vagy T hangról, és bekategorizálja úgy 7-8 nagyon tágan értelmezhető fogalom köré. Ezzel amúgy nincs is probléma, mert olyat nem állít hogy márpedig X hang Y általános jelentéssel bír, de bizonyos jellemző funkcióit a hangnak átveszi.
A hangutánzó funkció minden hangunkra megáll, hangtól függően több-kevesebb gyakorisággal. Illetve létező jelenség hogy a hang jellemzője/képzésével kapcsolatos sajátossága időnként logikusan bekerül a szóba.
3: Ezeket már mind átvettük, a P_R (tűzgyököt) is, meg a K_R körgyököt is. A T_R többnyire a TÉRértelmű szó lesz. Találhatunk kivételeket, mivel több módszer szerint is képez szót a magyar nyelv, és nem egyetlen utat követ.
A hangváz nyilvánvaló létezéséről az itt nem sokkal lentebbi 1627. és 1628. számú írásokban kitértem a K_R körértelmű gyökére. Illetve az 1619. számúban sok más szópár, szóhármas, vagy akár szónégyest hoztam fel példának, de sok újabb hasonló ilyen kapcsolatra térek még majd ki.
De amelyekre kitértem, most nem ismételném el, még azok is ropogós írások, nehéz nem észrevenni az egyértelmű rokonságot azon példa szavak közt.
4: Ne becsüld le az ősi korok emberét, nagyon sok mindent tudott az. Egy biztos, a természetet kiválóan ismerte. Mivel ettől függött erősen. De az anatómiát is ismerhették, egyre másra jönnek a bizonyítékok igen ősi korokról végzett beavatkozásokról, de az X időkben végrehajtott építészetük is lenyűgöző még egy mai legmodernebb technikával dolgozó építésznek is. De amúgy a VER-VÉR dolgot meg is magyaráztad a jelentésbeli hasonlósággal. Ezt követte le a hangalaki hasonlóság, direkt tudatos szóképzéssel.
5: A KÜRT/KÜRTŐ szavak KÜR eleme: 2 gyök vélhetően tudatos összeháziasítása. KÖR és ŰR szavakból. Létezett már mindkét fogalom, és egybedolgozták. K_R kört kifejező hangvázgyök + ŰR gyök. A szó végi R hang mindkét gyök közös hangja.
6: A VÉRES szóból akár közvetlenül is létrehozható a VÖRÖS szín, épp azon logikai kapcsolat okán hogy ami véres lesz az vörös lesz. A hasonlóság a valóságban is közeli, és ez hangalakban is megnyilvánul. Közvetlen kölcsönhatás lehet a szavak közt, eléggé egyértelműnek látszik.
7: Ezt sem írnám újra, mert itt van rögtön az 1628.-ban írtam rá jó pár példát hogy még az írott történelmünkben is írok és költők KÖR formában írtak le olyan szavakat, ami ma épp KER, KOR. A KOR szónak is KÖR a fő értelme, de szándékosan módosítva kissé a hangalak, hogy ne egyezzen meg a kÖR szóval. Ez a lényege, de attól még ez is KÖR. Csillagászati értelemben egy korszak az KÖRszak, az időt egykor így számolták az emberek...
"A magánhangzó bár új értelmet is vihet akár a szóba, de a KÖR nem tűnik el a szavakból, hiába KAR a szókezdet."
Nos, ez a hibás feltételezés, mert a kör eltűnik, de marad a K_R, ami csak látszatra azonos a KÖRrel, A KAR nem KÖR alakú! Ahogy a király sem az, vagy a karom sem.
Ettől függetlenül mégis megvan köztük a rokoni kapcsolat amit a két hang (a K és R) kölcsönöz ezeknek a szavaknak, de nem KÖR jelentéssel.
"De az énekKAR is énekKÖR és még megtaláljuk leírva is így."
Minden bizonnyal azért, mert kezdetben körben állta/ültek az éneklők, de később már nem alkottak kört, ha közönség előtt énekeltek, akkor már KAR lett a körből.
"Persze mert a KEReszt eredendően KÖROSZTÓ, ez a lényege, az ősi leleteken is tömegesen találunk körben ábrázolt kereszt szimbólumokat."
Igen, a kelta kereszt rendszerint körbe van belerajzolva, de pl a sumerek nem rajzoltak kört a kereszt köré, és a jelentése sem körosztó (mármint az ebből a keresztből kialakult írásjelnek)
"Tehát a fenti példák is az egyébként nyilvánvaló logikai kapcsolaton túl még írásbeli emlékek formája is azt mutatja hogy a KÖR hangalak más alakban is nyilvánulhat meg..."
Ez is benne van a pakliban... Vannak olyan hangok, mely bizonyos gyökökben egymással kiválthatók.
Alapvetően egyetértek az itt leírtakkal, de nem találsz magyarázatot arra, hogyan született a GÖR gyök, miért van benne a G hang a K helyett? Itt nem a magánhangzó, hanem pont a mássalhangzó miatt változik a gyök jelentése.
Mert ami görbe, az nem fut körbe, ezt Te is jól tudod. Ettől függetlenül rokonítható a jelentésük, de ezt az őket alkotó hangok adják.
Jelen esetben nem a K_R, hanem az _ÖR "váz" (hangok). Mint a pÖRőg, tÖRöl, tÖRik, sÖR, zÖRög, stb. gyökök esetében. Itt mindenütt _ÖR hangváz van.
