"Igen, vannak kérdőjelesek. De ha lefelezzük a finnugor eredetű szavak számát, még úgyis meggyőző marad."
Ha lefelezzük... azért az mégis csak fura, hogy lehet "felezni"... az állítólag egzakt tudományos módszerekkel igazolt etimológiákat.
(Ezzel lassan el is jutsz a Fejes féle "a számok nemszámítanak" - féle állításig, ami meg ugye a "homeopátiás hígításhoz" vezet - mint GéKI - óta ezt már tudjuk. )
De ha lefelezzük,akkor már egyálltalán nem lesz meggyőző a "innugorság" mert akkor ezek a számok állanak elő:
finnugor: 13
szláv: 1
német: 1
ótörök: 3
iráni: 2
bizonytalan: 22
És akkor már bizony az van amit én llítottam, hogy töbségben vannak a bizonytalan etimológiák, amiket akár magyarnak is nevezhetünk...és akkor meg a magyar egy rokontalan nyelv.
(Egyébként meg a magyar nyelv összes szótövéhez ( 10.000 ) mértem az 500- uráli örökségből fennmaradt szótövek számát és erre mondtam hogy "kevesebb mint 10%"... és nem pedig a legtöbbet használlt szavakban lévők arányát. )
Almát az almával ..., tartja a mondás. Akkor javaslom, hogy számsort a számsorral. Kósza példáid lehetnek véletlen hasonlóság, de elképzelhető persze az is hogy valós a kapcsolat. Amennyiben igen, úgy még mindig kérdéses a hatás iránya. Példáid az általad vélt összefüggésekre egyediek és kaotikusan szerteágazó irányba visznek. A tudományos álláspont hitelét rendszerszintű összefüggések felmutatása adja.
Sőt ez a "latin" IDENTITÁS szónál is működni látszik, meg a görög "ENDO" előtagnál is. Ha az ENTITÁS visszakapja a szókezdő "B" hangját, akkor már értelme lesz a dolognak, és az identitás szó, amelyet "önazonosság/öntudat" szavakkal fordítanak le akkor így ID(E)BENT-es formában már meg is értjük könnyen.
A görög ENDO is BENDO lehetett BENT jelentéssel, egy ENDOSZKÓP szónál máris kiolvashatjuk így a dolog lényegét, a BENTES KÉP jelentést. Sőt az ENDO--BENDŐ is összetartozhat, ha tudjuk hogy mire is jó ez a műszer...
Ez stimmel szerintem is. Az angolban is rengeteg magyar van elrejtve. Például itt van ez az ENTER dolog, ami azt jelenti feléjük hogy BELÉP. Felületesebb ránézésre nem tűnik fel talán hogy bármi köze volna két szónak egymáshoz.
De ha visszatesszük a szerintem kezdetben ott lévő B hangot az ENTER elé, egyből lőn világosság, mert akkor már BENTER a dolog. Az angol szó trükkje hogy lehagyott az elejéről egy B hangot. Ha ott van, egyből láthatjuk hogy a BELÉPÉS dolog a BENT TÉR lesz, hát ha bárhová belépünk akkor egy benti térbe kerülünk be. És ha ez igaz,(több mint gyanús hogy az) akkor ez sem angol szó, hanem egy magyar szó megmásítása mindössze...
Talán feltűnt, hogy a 7 és a 100 jelölésére ugyanazt a szót használják. Ezért a 100 használatakor kitehetjük a sāt elé, hogy jani̬ɣ (nagyobb), így egyértelművé válik, melyik számról van szó. A nem kerek számokat 20 fölött az északi dialektus szerint úgy képezzük, hogy a tízesek kerülnek előre, az egyesek hátra, közöttük pedig a nūpəl (jelentése: felé) névutó van. Amire ügyelni kell, az az, hogy a tízesek a következő tízesre utalnak. Úgy is ki lehet fejezni Riese nyelvtana (2001) szerint, hogy a tízes -n ragot kap. Dialektusokban más (számunkra logikusabb) kifejezési mód is létezik, amit itt nem tárgyalunk (például 21: χus jä akwä – „húsz és egy”).
Az 1, 9, 10 neve nem rokon a magyar számnév nevével. A számok 11-től 19-ig úgy képződnek, hogy az egyeseket a χujp-low szó követi, ami olyasmi, mint a magyar tizen-. Vigyázzunk, a manysiban a sorrend fordítva van:
nem : finnugor?? amikor van angol, szláv meg tadzsik ne
a több biztos finnugor? a finnben nem létezik, az etimológiai szótár magyarázat nem túl meggyőző
több [1372 u.] Megszilárdult középfokjeles alakulat, melynek alapszava ősi, uráli kori szó. Az alapszóra vö. zürjén top ’szorosan, szilárdan, szűken’, topÏd ’szűk, sűrű, szilárd; erős ’, votják tupÏt ’illő, megfelelő, kellő’. A finnugor alapalak *tepp ’sűrű’ lehetett.
Te jól vagy? Mondjuk nem rakem az új-ónemmagyarodat, de hol van itt fingár? Sehol. A magyar nyelv indogermán és germán nyelv, a hangkicnsje 99 százalékosan, az új-ónemmagyarnak indogermán, ettől a magyar 70 százalék, a germán.
Ezek hol élnek, ezek a debilek? Neked nehéz a magyar nyelv!
"Ismerema Fejes László cikkeit - éppen eleget vitáztam vele - ő 500 - körüliben jelölte meg a "örökségi"- szavakat. De ez nem számháború, akár 500- akár 700, az akkor sem több mit 10% - inkább kevesebb... a magyar nyelv szótövei biztos megvannak vagy 10.000 - en."
Lehet, hogy a 80% kissé túlzó, de a te 10%-s becslésed nagyon nem reális. Lássuk, hogy áll a fenti két mondatod!
Ismerema Fejes László cikkeit - éppen eleget vitáztam vele - ő 500 - körüliben jelölte meg a "örökségi"- szavakat. De ez nem számháború, akár 500- akár 700, az akkor sem több mit 10% - inkább kevesebb... a magyar nyelv szótövei biztos megvannak vagy 10.000 - en.
80%
Azt szokás mondani, hogy a közbeszédben, és írott szövegekben 80% az "örökölt" - szókincs használata... erre azonban igazán nincs komoly tanulmány - és nem a magyar nyelv tőszavai - ez tehát csusszantásocska.
Mint ahogyan a "nyelvrokonság" megállapításához elengedhetetlenül szükséges "alapszókincs" - összeállításához, sem mert még a Honti sem nekiveselkedni... vaj miért nem, ha az ennyire hangsúlyos hivatkozás???... bezzeg a laiksok szidalmazására mindíg kiszorít egy pár percet, ( mondatot ) szinte minden egyes megnyilatkozásakor.
"A magyar nyelv szókincsének túlnyomó többsége "ismeretken eredettű" - ként van megjelölve a TESZ - ben. Az uráli - finnugor - ugor - eredető szavaink száma kb 500 - ami "biztos etimológiával rendelkezik - ami nem igen haladja meg a 10% - ot"
"Sokan keveslik azokat a magyar szótöveket, amelyek az uráli örökséghez tartoznak, mondván hogy például az angolban sokkal nagyobb a germán eredetű szavak aránya. Tény, hogy az alig kétszáz (Honti László szerint 181) uráli eredetű magyar szótőnek körülbelül két-háromszorosa az angol nyelv germán eredetű szótöveinek száma. Csakhogy figyelembe kell venni, hogy a germán nyelvek igen későn, az első évezred közepe felé kezdtek egymástól elkülönülni, addig nagyjából egységes tömböt alkottak, míg az uráli nyelvek közös ősének életének végét, bár nagyon keveset tudunk róla, legalább kétezer évvel korábbra teszik. Valamivel jobb az eredmény, ha a közelebbi rokon obi-ugor nyelvek (a korábban osztyáknak nevezett hanti és a korábban vogulnak nevezett manysi) szókincsét hasonlítjuk a magyaréhoz. (Honti László szerint a nem uráli, csak finnugor eredetű magyar szótövek száma 357, a csak ugor eredetűek száma pedig 162. Az uráli, a csak finnugor és a csak ugor eredetű tövek száma tehát összesen 700, ez már elég jelentős.)
Tegyük hozzá, hogy ugyanúgy, ahogy az angolban a germán eredetű tövek a leggyakoribbak (még ha kevesebben vannak is, mint a francia eredetű tövek), a magyarban is az ugor, a finnugor és az uráli korból öröklött tövek a leggyakoribbak: kb. 80 százalékát teszik ki az előforduló töveknek."
"Egy példával szoktam cáfolni a finnugrista tételét.
Tegyük fel ( de nem megengedve ) hogy a "székely nyelv" egy idő után úgy megválltozik, hogy azt már magyar ember meg sem érti, mert hogy annyi román szókincsből átvett elemet tartalmaz.
Mit is mond ekkor a nyelvészet?
Két lehetőség van:
1. Büszkén kijelentjük, hogy a székely nyelv ma is magyar ( bár egy árva kukkot nem értünk már belőle )... mert hogy a magyarból származik.
2. A székely nyelv kihalt - max a román egy nyelvjárása lett - amiért viszont a székelyek egy része, valszeg a "kaszáért kapkodna"... !!!...hogy az Ő édes anyanyelvét valaki, lerománozza...!!!"
Ez nem cáfolat. Először is hipotetikus. Azonkívül az általad vázoltnál több, és akár valószínűbb eset gondolható el a székelyek nyelvhasználatának alakulására. Hosszútávon a legvalószínűbb,
hogy a szülőföldön maradó székelyek románra váltanak (nyelvcsere) mint nálunk a kunok, jászok szlovákok, németek, stb.
"Ha egy szó ismeretlen eredetű, akkor nem tudjuk, hogy jövevényszó („átvett szó”)-e vagy sem. Azt esetleg hangtani alapon feltételezhetjük, hogy nem alapnyelvből ránk maradt szó (hacsak nem valami szabálytalan fejlődés eredménye), de akkor is lehet valamilyen belső szóalkotás. Jövevényszónak csak akkor nevezhetünk valamit, ha legalább tippünk van arra, hogy honnan jött. Bizonytalanságok lehetnek (pl. közvetlen a törökből vagy délszláv közvetítéssel stb.), de ez max. bizonytalan etimológia, nem ismeretlen eredet. - Fejes László
A magyar nyelv szókincsének túlnyomó többsége "ismeretken eredettű" - ként van megjelölve a TESZ - ben. Az uráli - finnugor - ugor - eredető szavaink száma kb 500 - ami "biztos etimológiával rendelkezik - ami nem igen haladja meg a 10% - ot - és akkor egészen nagyvonalú voltam.
A nyelvrokonítás alapja, azonban a agyar nyelv alapszókincse... amelyet azonban a finnugrisztika ( összehasonlító-történetinyelvtudomány ) a mái napig képtelen volt összeállítani. Ezenközben persze azt állítják, hogy a magyar nyelvrokonság, egy tudományos alapokon nyugvó bizonyított tény... - ROFL
"Annyira nem lehet vitatni, hogy az eurázsiai nyelvekkel foglalkozó nyelvészek 95%-a nem is műveli összehasonlító-történeti nyelvészetet (a maradék is zömmel a nyelvemlékes korok történeti nyelvészetével foglalkozik mint filológus), mert ezen a téren nem lehet már új tudományos kutatási eredményekre jutni.”
Hát persze hogy nem miután bebizonyosodott, ( hála a GéKI – nek ) hogy az összehasonlító-történeti nyelvészet a homeopátia hígításos elvére van építve – amit viszont - ugye – a nemzetközi tudományosság egyértelműen kizárt a tudományosan elfogadható, kellőképpen meggyőző és reprodukálható bizonyítékokat produkáló eljárások, gyógymódok közül.
"Az utóbbi időben gyakorlatilag senki nem foglalkozik a magyar nyelv előtörténetével, nemhogy finnugor származásával, de az obi-ugor nyelvek és a magyar kapcsolatával sem. A finnugrisztikai képzésben ugyan mindenki elsajátítja a nyelvhasonlítás alapjait, de a gyakorlatban ezeket az ismereteket már nem használják. A tipikus mai magyar finnugristának nemhogy gyakorlata nincs egy etimológia megalkotásához, de még egy etimológia valószínűségének megállapítása is joggal bizonytalanítja el." - Fejes László
"A nyelvész szakma oldaláról jelezném, hogy az az összehasonlító-történeti nyelvész, aki az őstörténethez hozzászól, valójában nem nyelvészként, hanem őstörténészként nyilatkozik meg."
Vagyis minden nyelvész egyben őstörténész is ( ezért is nincs külön diszciplináris oktatása ) mert hogy az összehasonlító-történeti nyelvész még a legalapvetőbb kérdésre a "nyelvrokonság" kérdésére sem tud őstörténeti adatok nélkül, választ adni.
Idézzük ide a minden finnugristák finnugristájának ( Budenz József ) ebbéli nézeteit - amelyet Gombocz - foglalt össze:
„Ha nem tekintjük a finnugor-török ősrokonság eseteit, a melyek nem tekinthetők egy szorosabb magyar-török rokonság bizonyítékainak, nyilvánvaló, hogy a valódi történeti viszony, amely a magyar és a török nyelvek között forog fenn, csak azon magyar-török szóegyeztetésekben tükröződik vissza, melyeket kölcsönvétel folytán keletkezetteknek lehet tekinteni.” (NYTTK 7. 1908 Gombocz : 1).
Bár modern mai nyelven ugyan nem túl könnyű ezt a szöveget értelmezni, annyi azonban mindenképpen kihámozható belőle, hogy már Budenz is azért nem tartotta a magyar nyelvet töröknek, mert, hogy a valódi történeti viszonyokból nem lehet egy „magyar-török együttélésre következtetni, mivel a magyarok elődei és a törökség elődei szerinte nem élhettek egyetlen közösségben. Vagyis ahogyan azt Róna-Tas megfogalmazta nem élhettek egy „tartós együttélésen alapuló kommunikációs kényszerben” tehát nem alakulhatott ki egy közös „alapnyelv”. Ha meg nem volt közös alapnyelv, mert nem volt együttélés, akkor sem a nép sem a nyelv nem bomolhatott fel magyarra és törökre – tehát nincs rokonság!
Vagyis már Budenz sem tisztán nyelvészeti alapon jelentette ki a "finnugor rokonságot" - hanem bevonta a történészi ismereteit is... ???... vagy mit is... ???
"Az, hogy egy népesség átveszi egy másik népesség nyelvét (vagyis nyelvcserén esik át), gyakori esemény. Viszont ez nem jár egy másik nyelv születésével, hanem csak azzal, hogy az egyik nyelvet ezentúl többen fogják beszélni, a másik pedig alkalmasint kihal."
Egy példával szoktam cáfolni a finnugrista tételét.
Tegyük fel ( de nem megengedve ) hogy a "székely nyelv" egy idő után úgy megválltozik, hogy azt már magyar ember meg sem érti, mert hogy annyi román szókincsből átvett elemet tartalmaz.
Mit is mond ekkor a nyelvészet?
Két lehetőség van:
1. Büszkén kijelentjük, hogy a székely nyelv ma is magyar ( bár egy árva kukkot nem értünk már belőle )... mert hogy a magyarból származik.
2. A székely nyelv kihalt - max a román egy nyelvjárása lett - amiért viszont a székelyek egy része, valszeg a "kaszáért kapkodna"... !!!...hogy az Ő édes anyanyelvét valaki, lerománozza...!!!
