Ha aszondom, hogy ne láczdohányozz, az nem azt jelenti, hogy a napi öt szál czigit ajánlom, ha aszondom, hogy ne légy a heroin rabja, az nem azt jelenti, hogy a "mértékletes" heti egy belövés oké.
Salámon aszongya, hogy ne légy fölöttébb gonosz. Ebből azt vonod le következtetésként, hogy "mértékletesen" gonoszkodhatsz...?
a józan, szintúgy mint szerénted az oinosz, több jelentésű, mint ahogy már rámutattam, de te átengedted füleiden.
a józanság nem csak alkoholhot köthető...
ti: józan
1. nem részeg
2. megfontolt, komoly
3. valóságra építő
4. mindennapi életre jellemző
a kontextus véve, az utolsó időkről, az ördögről szólván, egyértelmű, hogy Péter a szélesebb jelentésre gondolt...
a "ne nézd a bort" szintúgy megvilágosítottuk számodra, de elengedted a füled mellett, miszerént a mértékletességről szól, ezt maga a Példabeszédek egyértelműsíti:
"Ne légy azok közül való, a kik borral dőzsölnek"
dőzsöl:
1. féktelenül mulatozik
2. telhetetlenül, fulladásig fogyaszt
ne csak oinoszizálj, hanem a többi szó értelmit is nézd ;)
Az irodalomtörténetből jól ismerjük azt a jelenséget, hogy egy nyelvben az a nyelvjárás lesz az „irodalmi nyelv”, amelyen egy kiemelkedő irodalmi alkotás meg-születik. Így volt ez Dante Komédiájával is. Az azonban teljességgel ismeretlen, s egyúttal életszerütlen jelenség, hogy egy jelentős irodalmi alkotás oly „nyelvjárásban” íródjék, amelyet soha senki nem beszélt. A Koránnal pedig – bármily furcsa – ez a helyzet.
Amint Simon Róbert írja a Korán világa című munkájában: „…a Korán lényegében a költői koiné nyelvén készült (…) A nyelvészeti kutatások valószínűsítették, hogy a költői koiné is már egy hosszabb folyamat során kialakult mesterséges nyelvnek tekinthető, amelyet ebben a formában egyetlen törzs sem beszélt, ám mindegyik megértett.” (ld. Simon Róbert A Korán világa, Helikon Kiadó, Budapest, 1987., 493. oldal)
Hogy a pogánykori arab költészet számos – majd a legtöbb – darabja hamisít-vány, illetve perzsából való fordítás, azt Germanust idézve már említettük. A Korán nem létező nyelvjárása is ugyancsak arra mutat, hogy a mű nem az élő arab nyelv közegében született. Egyáltalán nem lehet tehát kizárni azt, hogy az arab nyelvű Korán csupán fordítása, átültetése egy eredetileg más nyelvű, esetleg éppen méd-perzsa alkotásnak. "
A mai spanyol irodalmi és köznyelv alapját képező kasztíliai nyelvjárás a történelmi Ó-Kasztília(Castilla la Vieja) területén beszélt vulgáris latin nyelvjárások folytatása. Pontos keletkezési helye a mai Kasztília és León autonóm közösség északi csücskére, vagyis a Kantábria, Baszkföld és La Rioja tartományok által határolt elszigetelt területekre tehető, ahol a feltételezések szerint erős ibérszubsztrátum által érintett vulgáris latint beszéltek, egy részük kétnyelvűségben a máig fennmaradt baszk nyelvvel (több nyelvész e hatásoknak tulajdonítja a spanyol viszonylag egyszerű hangrendszerét a többi újlatin nyelvéhez képest, illetve a latin szókezdő f- eltűnését; ezekről később részletesen is szólunk). E keletkező újlatin nyelvjárások a Reconquista utáni keresztény betelepítéssel és a népvándorlással fokozatosan délebbre kerültek, ahol összeolvadásukkal egy közös nyelv, ún. koiné alakult ki: lényegében ezt nevezzük kasztíliai nyelvjárásnak, amely később nemzeti nyelvvé fejlődik......
Általánosítható hellenisztikus stílus egyáltalán nincsen, éppen a rendkívüli sokféleség és az atipikus elemek a jellemzőek. A helyi hagyományok mindenütt szívósan fennmaradtak, a művészetekben, a filozófiában különböző „iskolák” jöttek létre, melyek helyre jellemzőek, nem időre. A jogalkotás és törvényhozás a görög intézmények mellett a helyi szokásjogokat is figyelembe vette. Még az egyes országoknak sem volt egységes nyelvük, még akkor sem, ha néhány nyelv, mint például az arameus nagy területen elterjedt. Az egyetlen közös nyelv a hellének által koinénak nevezett középgörög köznyelv, amelynek eredeti szókincse sok jövevényszóval bővült. A koiné a legtöbb görög nyelvjárást kiszorította. A „hellén” megjelölés ekkor már nem „görögöt” takart, hanem a diadokhosz-államok arisztokráciáinak valamennyi tagját, tekintet nélkül az etnikumra, míg a köznép – ismét etnikai megkülönböztetés nélkül – a „népek”. A. A. Long a hellenizmus meghatározására is éppen elegendőnek tartja a koiné nyelv kialakulását. "
melyik koine nyelvjárásra gondoltál, mert olyan, hogy koine, nem egyértelműen csak egyet jelent az azzal a nyellvel, mert alapbol kettő részre osztható volt, de alapból tartományonként egészen más jelentéssel bíró szavak, fogalmak léteztek arra a szóra, avagy annak a szónak variánsaira, amúgy meg több száz éven át fejlődött a római birodalmomban is!
A koiné más tészta. A Biblia nyelvezete egyedi. Jézus nem adott volna erjedettől mán megittasodottaknak még erjedettet. Perzse színjózanoknak sem, hisz meg van írva: ne nézd...
rúgjuk ki még egy lábát az oinosz-szőlőlé mítosznak:
a görögben a "trux" szót használták a szőlőlé leírására.
"There was a Greek word available to the writers of the New Testament which might have been used to refer to grape juice (“trux”) if they had wanted their readers to understand that the common beverage used by Christ"
“The word employed is the normal word for wine,” agrees Howard Charles, a Protestant professor of NewTestament studies. “Both classical Greek and the papyri [ancient manuscripts in general] employed another word for unfermented grape juice [i.e., trux].
In 1 Corinthians 11:20-22, Paul rebukes the church in Corinth because certain people took considerably more than their share of the wine and became drunk. If this had simply been grape juice, how could anyone have gotten drunk from it? What the New Testament Church used was wine, the fermented juice of the grape. That is the common meaning of the Greek word used for wine, OINOS. There was another Greek word that meant unfermented grape juice, TRUX, but that word is not used in the New Testament
[Henry George Liddell and Robert Scott. A Greek-English Lexicon. (Oxford, UK: Oxford University Press, 1977), p. 1830.]
tehát ha a Biblia Istene úgy gondolta volna, hogy szőlőléről van szó, akkor a trux szót sugallmazta volna, amit akkoriban a szőlőlére mondtak. a Biblia Istene biztosan nem akarta, hogy az Ige olvasói bizonytalanságban maradjanak, ezért használta az oinosz szót a trux helyett, ami bort jelent, azaz a megerjedt és kiforrott mustot.
No de ha már beteltek "jó musttal" (vagy akár csak "kedvükre fogyasztottak" belőle), akkor miért lettek volna hajlandók még további adag (rosszabb) mustokat fogyasztani? Ez esetben inkább undoruk keletkezett volna, s így a vőfély említette szokásnak semmi értelme nem lett volna. Viszont ha ő borról beszélt, minden azonnal világossá és összefüggővé válik. Persze ha a kend ideológiai szemellenzője ezt az értelmezést kizárja, kend énvédő mechanizmusaival évekig úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna az ellenvetéseket.
"Hiszen aszongya a násznagy, hogy a rosszabbikat akkor szokták hozni, mikoron mán megittasodtak, te penig ekkorra tartogattad a jobbikat?!" - Éppen ezzel nem azonosította az "akkor" szó jelölte időpontot az "ekkorra" szóéval.
"A násznagy meg persze, hogy nem volt részeg, hiszen az oinos nemcsak erjedettet jelölhet, és nemcsak erjedettől lehet methuszkálódni." - Ezek igencsak félreeső, és alapjelentésnek nem vehető előfordulások, és alapértelmezésben a "methüszkó" továbbra is megrészegedést jelöl, az "oinosz" pedig bort. De hogy is lehetne másképp, hiszen a násznagy szerint elvben lett volna értelme annak, ha a methüszkált embereknek még oinoszt adnak, de vajon mi értelme van musttal betelt embereknek még mustot adni? Erre még sosem felelt kend.
"A teológika penig nem más, mint grammatika..." - Kend pedig ugyanolyan ügyetlen grammatikus, mint amilyen ügyetlen nickhamisító.
Máj pedigy Mojzes óta bort ittogáltak ha az igé bortot mondá, annak ellenére, hogy szerénted és a szánadék biblilyatudásod (hiánya) miánt - valamint EGW iránt érzett szerelmed okán tagadod eztet.
