Elszoktunk már a nagyívű elképzelésektől az EU-val kapcsolatban. Az elmúlt néhány évben az integráció életét a realizmus, rövid távú tervezés, óvatosság, kivárás kulcsszavakkal lehetett leírni. (A pszichológiában ezt kudarckerülő magatartásnak nevezik.) Ezzel szemben éppen a jó értelemben vett vízió, az ideák, a hosszú távú előretekintés, a bátor kezdeményezés hiányzott szinte minden területen, vagyis az, amit a pszichológusok sikerkereső attitűdként aposztrofálnak.
Rengetegen leírták már, hogy a Kohl--Mitterrand--Delors trió távozásával a percemberkék dáridója jött el az unióban. És akkor egyszerre csak megjelenik Joschka Fischer, és egyértelművé teszi, hogy ő nem akar percemberke lenni. A német külügyminiszter újra ki merte mondani azt, ami valaha az integráció egyik fő hajtóereje, sikereinek egyik fő magyarázója volt: a föderalizmus a cél. Tovább kell mélyíteni az integrációt, saját alkotmányt, kormányt, valódi törvényhozásként működő kétkamarás parlamentet kell adni az EU-nak, s ha vannak olyan államok, amelyek nem kívánnak részt venni az együttműködés valamelyik új területén, ne akadályozhassák meg ellenállásukkal azokat, akik előre szeretnének lépni.
Micsoda szörnyűség, új szuperállam Európa néven -- sápítoztak rögtön az eurószkepszisben már évtizedek óta stabilan őrzött világrekordjukat a Blair-kormány hatalomra jutása óta újfent megdöntő brit konzervatívok. Pedig a föderálisnak nevezett tervek valójában inkább a konföderációhoz hasonlítanak: csak azokat az ügyeket vinnék uniós szintre, amiket "feltétlenül szükséges" -- mondta Fischer. Ezek körét a belső és a külső védelem megteremtésében és a monetáris ügyekben -- tehát meglehetősen szűken -- jelölte meg.
Magyarország szemszögéből legalább három fontos mozzanat emelhető ki a Fischer-féle javaslatból, illetve az azokra adott reakciókból. Egyrészt a jelek szerint senki nem akarja, hogy annak elemeiről az intézményi reformról most folyó kormányközi konferencia keretei közt kezdjenek vitázni. Ez jó hír, mert nem veszélyezteti a konferencia év végi lezárását, illetve ezen keresztül azt, hogy az EU 2003 januárjától készen álljon az első új tagok felvételére (bár szinte kizárt, hogy már akkor meg is teszi azt).
Másrészt üdítő megállapítani, hogy Magyarországnak föderalista külügyminisztere van -- bár lehet, hogy Martonyi János tiltakozni fog ezen jelző ellen. Tény viszont, hogy szóvivője útján közölte: "személyes véleménye és Európa jövőjével kapcsolatos gondolkodásmódja számos kérdésben azonos vagy igen közel áll a német diplomácia vezetője által kifejtett gondolatokhoz". Sokat nyerne az EU egy olyan Magyarország felvételével, amely előmozdítója, nem pedig kerékkötője az integráció mélyítésének.
A harmadik fontos mozzanat, hogy Fischer határozottan kijelentette: nem exkluzív jellegű "élcsapatban" gondolkodik, hanem olyanban, amely elvileg bármely tag előtt nyitott. Reméljük, ez tényleg így lesz. Máskülönben könnyen beigazolódhat az, amitől a magyar diplomácia már évek óta tart. Vagyis az, hogy a most élcsapat néven felbukkanó, eddig flexibilitásnak nevezett, még korábban a többsebességű Európa néven szereplő -- de mindig ugyanazt a gondolatot takaró -- elképzelés valójában a másodosztályú tagság rémét jelenti a csatlakozásra várók számára.
Egy befogadó jellegű élcsapathoz viszont egykor hazánk is csatlakozhat. Magyarország, mint az integrációs folyamat egyik előremozdítója? A finnekről is kevesen gondolták volna tíz évvel ezelőtt ugyanezt. Vízióra vízióval illik felelni.
Elnézést, hogy gyakran angol nyelvű cikkeket másolok ide! barco.
"The 21st Century will belong to the European Union," Financial Times, May 13- Michael Prowse
"An unbeatable bargain in the making: PAUSE FOR THOUGHT:" Michael Prowse argues that the 21st century will belong to that unique and underrated political organisation, the European Union.
To whom will the 21st century belong? A decade ago, pop historians had no doubts. Asia was rising. Europe, the argument went, reached its apogee of influence in the 19th century. The 20th century was indubitably America's.
But the US would have to make way for an Asian culture that married capitalism and Confucianism. Prepare, therefore, for China's global
triumph.
Today, pop historians sing a different tune. They still agree that the 20th century was America's. The difference is that they now see every future century as America's. History has stopped and the US has emerged the winner.
Indeed with globalisation, the game of picking regional winners has lost its point. The end of history means the Americanisation of the globe. CNN, Disney and McDonald's: this is the high plateau towards which the human race has been ascending for the past few million years.
Let me offer a different vision of the future - and past. The 19th century didn't belong to Europe: it was Britain's century. It was the century of liberal individualism. I agree that the 20th century was America's. The US outperformed everyone else economically, technologically and militarily. And it can rightly claim the credit for defeating fascism and communism.
Yet, despite its historical triumphs, I do not see it as offering a social model that will ultimately prove acceptable. Asian brands of capitalism are even less attractive.
I see the 21st century as belonging to Europe - to that unique and much underrated political organisation called the European Union.
Absurd, you will say. Even the Continentals now agree that their sclerotic social model has failed. After two decades of near double-digit unemployment, European leaders look to Bill Clinton and Tony Blair for leadership. They want to deregulate and liberalise. They want to become more individualistic. They accept globalisation. They love the internet, that ultimate ideological weapon of American libertarians. The end of history story is fundamentally correct.
Wrong. This century has only just begun. In 1900, few Englishmen understood how powerful the US would become. Today, few Americans grasp that a political entity of greater potential power than the US is now taking shape. This failure isn't surprising: it is always difficult to envisage an infant as an adult. And it shows itself in many quirky ways.
For instance, US newspapers are still reluctant to assign reporters to Brussels. They think policy must still be made in national capitals. Psychologically, many Americans still think of Europe in second world war terms, as a continent of squabbling nations.
They never believed that the Germans would sacrifice their beloved the D-mark in the cause of European unity. They never believed the euro would fly. Today they disparage it, failing to grasp that its depreciation against the dollar is a positive omen for Europe.
In the past 30 years the US enjoyed a competitive edge from a dollar that was usually too weak. Now the EU, against the wishes of some of its bone-headed bankers, is seizing for itself a competitive advantage that the US was long able to monopolise.
It can do this because the melding of separate currencies into the euro has greatly reduced the inflationary risks from currency depreciation. There are now two, rather than one, continental economies that can use the exchange rate aggressively as an export promotion tool.
I am not denying flaws in the European social model. The labour markets of some EU countries are still unnecessarily rigid. In many countries, public sector pensions are too generous and will need to be scaled back. But it is a logical fallacy to argue that because some forms of state intervention and regulation have proved inappropriate, the solution lies in no intervention and no regulation.
The solution actually lies in more intelligent intervention and regulation. After all, some European countries that are anything but laissez faire do manage to keep unemployment low: Switzerland is a case in point.
We should reject the false choice of either a low jobless rate or a civilised workplace in which employees enjoy security and dignity. Both goals can be achieved - provided Europeans set their sights high enough.
What the criticism of the European social model ignores is the fact that the US social model (if it has anything that deserves the title) is even more seriously flawed. We are in the closing stages of one of the strongest business cycle upturns in history. We are seeing irrational stock market exuberance on a scale never previously witnessed - not even in 1929. In these Belle Epoque times, it is only too easy to overestimate the advantages of American-style capitalism.
But once the next recession hits - and another recession is a certainty - the enthusiasm for everything American will diminish. And the advantages of continental Europe will become more evident: safe, beautiful cities; high-quality public services - including healthcare - that are available to all; a social safety net without holes; a commitment to redistribution; and a balanced attitude towards work and leisure.
The 21st century will belong to Europe because it will offer the world the most satisfying overall combination of individual liberty, economic opportunity and social inclusion. It will offer the individual more personal freedom than intolerant Asia. And the value of this freedom will be enhanced by a sense of community and a commitment to social welfare that is largely missing in atomistic America. That will make Europe an unbeatable bargain.
Persze, hogy az angol nyelv egyre jelentosebb lesz, ezt en sem tagadom. De ezzel meg nem veszitjuk el sajat nyelvunket, a hozzaszolasod pedig ezt mutatta szamomra, hogy ezt gondolod. Az hogy az uzleti vilag az angolt fogja hasznalni, egyertelmu, ez EU-nelkul is igy lenne egyebkent. De a lakotelepen, kutyasetatlatas kozben, a kis videki faluban tehenfejes kozben, majus kozepen az erettsegin...sorolhatnam meg...sohasem fogja senki az angol hasznalni. Ettol en nem tartok.
Az valoban egy jo kerdes, hogy ki mit ert fuggetlensegen. Hogy Magyarorszag, egy kis orszag tobb kis orszaggal korulveve valaha is volt, lesz e fuggetlen, lehet e gazdasagilag, en is megkerdojelezem. Illetve abban, hogy lesz e, biztos vagyok, hogy nem lehet fuggetlen gazdasagilag egy orszag Kelet-Kozep-Europaban, illetve a mai vilagban nem letezhet gazdasagilag fuggetlen orszag.
Azt irod eppen emiatt politikailag sem lehet fuggetlen egy orszag.
Az EU sem fuggetlen. Az EU orszagok sem lehetnek igy fuggetlenek politikiailag. De hat ez errol szol. Ezert mukodik az EU, ezert tud mukodni.
Most ezt aztan jol megallapitottuk, hogy teves az, hogy lemondunk fuggetlensegunkrol a csatlakozassal, mert mar nincs is fuggetlensegunk, egyszoval nincs mirol lemondani. Igy lenne ez. Igy azthiszem.
Valahogy ezt akartam megfogalmazni a bemutatkozo sorimaban, ha rakattintasz az adatokra, elolvashatod.
Kerdeseidet ugy erzem inkabb csak gondoltad, mintsem hogy fel is tetted volna. De mindegy. Igy mar egyenesebb.
Az euro letrehozasa. Nehez kerdes ketsegkivul, hogy miert van ra szukseg. Kettonkben kozos, hogy nem csag gazdasagi oldalarol probaljuk szemlelni az Uniot, es magat a csatlakozast, de ebben a temaban en kizarolag gazdasagi okokat latok. Az EGK, aztan az EK nagyreszt a gazdasagra epult, az EU ebben hozott mar egy kis attorest, de eppen e folyamat miatt az EU inkabb gazdasagi kozosseg jelenleg, amely egy olyan magas fokra jutott, amikor egy kozos penz bevezetese mindenkeppen elonyoket jelent egy kozos piac szamara, mint amilyen az EU is. Evtizedeken keresztul mar ezelott is ECU-ben hataroztak meg mindent, most ezt az ECU-t teszik kezzelfoghatova. Magyaran mondva nagy valtozas nincsen egyaltalan a rendszerben, csak az, hogy tenyleges fizetoeszkozze teszik az amugy mar letezo penzegyseget, mikozben persze ujabb kozgazdasagi manoverekkel biztonsagobba valik az (rogzitett arfolyamok, stb....de ez egy masik tema). Egy kozos piacnak szuksege van egy penznemre, ami kozos, ami altal kizarjak a spekulaciot. Kepzeld csak el, hogy Gorogorszagbol elindul egy szallitohajo, ami aztan Svedorszagba megerkezven mar veszit az ertekebol, mert kozben valtozik az arfolyam. Az arfolyam ingadozas nagyon sok lehetoseget ad a csalasra, amit az EU nagysaga megjobban felerosit. (Mielott megemlitened, tisztaban vagyok vele, hogy Gorogorszag nem tagja a euro-11-eknek, de rovidesen majd azza vallik.
Tudjuk mi ezt, hogy nem torodtek a kormanyok az orszagok velemenyevel ebben a temaban? Szerintem torodtek vele, tobb kis terseget is tudnek mondani, ahol az euro probaidon volt, es sikerrel szerepelt. Egyebkent az euro ermek egyik oldala megmarad az orszagnak, hogy kicsit egyenibbe tegyek azt. Ez mindenkeppen egy szep gondolat volt szerintem.
A kultúrális és nyelvi függetlenség természetesen fennmaradhat, de a nemzeti nyelv mellett egy közvetítő nyelv valószínüleg az angol fog egyre erőteljesebben feltűnni. Meg lehet figyeli a multiknál, pl echte német cégek angolt használnak munkanyelvként.
Az európai kultúrát jelenleg erősen befolyásolja az amerikai(angolszász) "kultúra" elég ha megnézel egy tv- vagy mozi műsor kínálatot, vagy épp az aktuális betseller könyvet,slágert.
A függetlenség esetében definiálni kéne ki, mit ért alatta, ha egy ország gazdasági erőforrásai idegen kézben vannak, és jelentősen el van adósodva, akkor a függetlenségnek nincs gazdasági alapja, tehát a politika kénytelen meghajolni a gazdasági szükségszerűség előtt, ahogy a FIdesz is folytatta a privatizációt és bár külpolitikailag kétséges utat választott, de a gazdasági vonalon sokkal óvatosabb, és már a felülvizsgálatokról sem hallani.
Ezzel nem azt mondom, hogy más utat kell választani, de nem nevezném a jelenlegi helyzetet függetlenségnek.
SZVSZ ha belépünk nőni fog a függetlenségünk kis mértékben mert belülről több jogunk lesz, ott fognak ülni Mo képviselői is a Tanácsban.
Hosszu eltunesed utan egy nagyon eroteljes hozzaszolassal tertel vissza.
Talan az elso alkalom, amikor nem ertunk egyet valamiben.
En nem hiszem, hogy teljesen le kellene mondanunk a fuggetlensegunkrol, illetve nem hiszem, hogy mar lemondtunk volna.
Az elmult napokban sok olasszal es franciaval beszeltem az EU-rol, az Europa-nap kapcsan. Nem tartjak magukat europainak, csak olasznak es francianak. Az Eu-val nagyon elegedettek, mint gazdasagi unioval, ugyanakkor a kulturalis uniobol semmit nem erzekelnek, azon kivul, hogy a gyerkocoknek az Europa Himnuszt tokeletesen kell enekelni.
Azt mondjak a kulturajuk nyelvuk nincs veszelyeztetve egy masik altal, mert annyira kulonbozoek.
Ez ezzel egyetertek, azzal mar nem, hogy nem lehetne behatarolni az europia kultura fogalmat. Szerintem ez letezik.
Miert gondolod, hogy egy nyelvet mindenki majd beszelni?
EU Expansion No Large Threat To Jobs, Says Commissioner
PRAGUE, May 11, 2000 -- (Reuters) The European Union's labor chief on Thursday played down fears that cheap workers from post-Communist countries would flood the EU when it expands.
A day after Austria called for immigration curbs on future EU members, Employment Commissioner Anna Diamantopoulou told reporters that the impact from expansion on labour migration should be slight, although transition periods may be imposed.
"The previous experience (of EU enlargement)...proves that the impact in the employment field and labour markets in the member states is not so big as some member states are afraid of, or some political powers are afraid of," Diamantopoulou said.
The commissioner, who is Greek, added that when Greece, Portugal and Spain joined the EU "we had exactly the opposite, the movement of immigrants back to the new member states because the economic conditions were different".
The 15 member European Union is currently in accession talks with 10 countries, six of which - Poland, the Czech Republic, Hungary, Estonia, Slovenia and Cyprus - are well along in the process, aiming to join the Union by the middle of the decade.
The European Union is scheduled to open negotiations with six on the sensitive chapter dealing with the free movement of labor on May 25.
On Wednesday, Austria said it would insist on temporarily limiting the number of foreign workers allowed to cross its borders in forthcoming negotiations on admitting eastern European countries into the EU.
Austria, which borders four EU candidate countries, said it expected up to 110,000 foreign workers to commute or emigrate in the five years after the EU opens itself to foreign labor.
Diamantopoulou, who spoke on the fringes of conference on labor in Prague, said transition periods had been used in the past for new EU members, but stressed that the free movement of citizens was a pillar of the Union.
"The free movement of people is one of the four basic freedoms of the European Commission Treaty. Of course there were transition periods in the past...(as) a result of negotiations between the EU and the applicant countries," she said.
"When the final decision is taken, we must take into account statistical data on the movement of immigrants between the borders...of countries bordering the EU. Until now, the level of movement is very low."
Diamantopoulou did not say when the EU would take a specific position on the labor chapter for each candidate state, but said the European Commission was awaiting a report to be released later this month containing data on migration.
Az ot napos tavolletem alatt osszegyult hozzaszolasokra es kerdesekre mielott valaszolnek, mindenkeppen szeretnem megemliteni, hogy majus 9-en volt az 50 evfoduloja a Shuman nyilatkozatnak. Emiatt minden evben ezen a napon az Europa-nap. Ez majd a csatlakozas utan Magyaroszagnak is fontossabb nappa lesz persze. Ezen a napon unneplik Europaban egyebkent azt az ideologiat, amirol lentebb vitatkoztam Erasmussal.
"Na jó, elesnénk a GDP néhány %-át jelető segélytől. Kérdés, hogy ez önmagában ér-e annyit, hogy emiatt feladjuk az önrendelkezésünket, azt a lehetőségünket, hogy a minket érintő ügyekben mi döntsünk magunkról. "
Mennyi is a GDP 1 %-a? 400-500 millió dollár!
Kb 2 milliárd körül kapunk a csatlakozás után, amelyre lévén már mindent eladtunk ( ezek után milyen önállóságról álmodozol még?) égető szükségünk lesz a kereskedelmi mérleg finanszírozása érdekében.
Maradék függetlenségünk egyik jelképe a Széchenyi terv 1 miliárd dollárt vesz tervbe...
Ha nem lépünk be pár éven belül újra elindul az adósságspirál.
"Persze, ma még komoly jelentősége van a nemzeti törvényhozásoknak is az EU-ban. Az egyik fő kérdésem éppen az, hogy ez nem fog-e fokozatosan csökkenni a jövőben."
Ez a cél. Különben az EU az ENSZ-hez lenne hasonlatos, ő pedig nem sokat ér.
Europa országainak le kell mondani a szívüknek oly kedves függetlenségi érzésről.
Egy hadsereg, egy pénz ,egy törvény, és idővel egy gazdaság és egy mindenki által beszélt nyelv.
Elgondolkoztál azon ,hogy mennyire független ma Magyarország?
SZVSZ a függetlenség és szabadság két pilléren áll a gazdaságin és a politikain.
Gazdasági szabadságunk minimális, politikai függetlenségünk erősen korlátozott, tehát már elvesztettük azt amit Te féltesz.
Bocsánat, de még valami eszembe jutott. Europeer, nem látom komolynak azt az érvedet, hogy ha nem lett volna a Római Szerződés, vagy nem jön létre az EGK, akkor oda a béke Európában. Nem hiszem, hogy az NSZK komoly háborús fenyegetést jelentett volna Franciaországra vagy az Egyesült Királyságra az EGK nélkül (amiről a Marshall-segély meg a hidegháború is tehet talán), sem pedig azt, hogy az EGK hosszú ideig létezhetett volna, ha nem járt volna jelentős gazdasági előnyökkel.
Egyébként nekem döntően nem az EGK-val van bajom - bár már az is a szuverenitás viszonylag nagymértékű feladásával járt -, hanem inkább az EU-val, és még inkább azzal a folyamattal, ami az előbbitől az utóbbihoz vezetett, és vezet tovább, ki tudja, hová.
Hasonló volt az a korábban elhangzott érv is, hogy "választhatunk a keleti és nyugati kultúra, szellemiség között". Azt hiszem, itt rossz a fogalmazás, mert bizonyára nem a Tolsztoj és Shakespeare közötti választás kényszeréről volt szó. Ami a politikai tömböket illeti, vagy "az orosz medve árnyékát", szerintem ezzel kapcsolatban elég a NATO csatlakozás. A NATO csak egy katonai szövetség, nem szól bele az államok belügyeibe (mert nem olyan átfogó jellegű, mint az EU). Ha meg valaki úgy érvelne, hogy ha Magyarország nem lesz az EU tagja, akkor "a Balkán szintjére süllyed", az támassza alá tényekkel és azokra alapozó logikus okfejtéssel.
Ja és még annyit, hogy Górcső legutóbbi hozzászólásában felteszi a kérdést, hogy jaj, mi lenne, ha nem csatlakoznánk?! Gondoljunk csak bele!
Szerintem semmi különös. Ezt abból gondolom, hogy az a két-három ember, aki az eddigi vitában felhozta már ezt, mint a csatlakozás melletti legfőbb érvet, semmi konkrétumot nem mondott ezzel kapcsolatban. Üres ijesztgetés?
Na jó, elesnénk a GDP néhány %-át jelető segélytől. Kérdés, hogy ez önmagában ér-e annyit, hogy emiatt feladjuk az önrendelkezésünket, azt a lehetőségünket, hogy a minket érintő ügyekben mi döntsünk magunkról.
Persze, ma még komoly jelentősége van a nemzeti törvényhozásoknak is az EU-ban. Az egyik fő kérdésem éppen az, hogy ez nem fog-e fokozatosan csökkenni a jövőben.
Europeer:
sajnálom, ha nem értettél meg (ld. 245. és 255. hozzászólásaimat). Nem voltak kérdéseim? Igaz, nem úgy fogalmaztam, hogy mi lesz, ha...? De azért vannak itt érdekes kérdések, amikre rámutattam.
Jó ötlet volt-e az euro létrehozása? Ennek alapvetően inkább pozitív vagy negatív hatása lesz? Miért nem törődtek Németország és Franciaország vezetői ezzel kapcsolatban a saját népük aggodalmával és ellenkezésével?
Mi lesz az európai szociáldemokrácia és a jóléti állam jövője? Ha e téren negatív változásak várhatók, azok talán könnyebben és gyorsabban érvényesülhetnek egy központosított Európában, mint egy olyanban, amely politikailag tagolt (szuverén, autonóm nemzetállamok), nem?
Persze, az EU politikai struktúrája nem felel meg teljesen a mai USA-énak. De nem is kell teljesen pontosan megfelelnie sem ma, sem a jövőben ahhoz, hogy egy az USA-hoz hasonlóan egységes állam jöjjön létre.
Említettem a luxemburgi Bíróság óriási egységesítő szerepét - ezt figyelemre sem méltattad. Pedig úgy tűnik a számomra, hogy ez éppoly erős szerve a központosításnak, mint a Bizottság, csak nincs annyira szem előtt, ezért nem látják benne annyira a központosítás fő ágensét. Te hogyan látod ezt?
Azt írod, hogy újabban nő a Bizottság szerepe, dehát ebből nem kell olyan messzemenő következtetéseket levonni. Szerintem meg nem kell olyan "rövidlátónak" lenni. Azt kéne egyszer alaposan áttekinteni, hogy a Bíróságnak, a Bizottságnak, meg az EP-nek hogyan változott a szerepe, a súlya, a jogköre az elmúlt évtizdekben, és ha van valamilyen tendencia, azt tovább projektálni a következő évtizedekre. Nekem az a halvány benyomásom van, hogy itt egy központi intézményrendszer folyamatos erősödése történik. Valószínűleg előbb-utóbb (egy-két éven belül) ezt majd a tények precíz elemzésével is megpróbálom végigkövetni, de azt nem mondhatom, hogy most rögtön, mert (szemben az elképzeléseddel) nem vagyok politológus, és nincs rá időm. De te, aki a topic indítója, és fő életbentartója vagy, te bizonyára kapásból tudod cáfolni (tények idézésével) az aggályomat, ha az tényleg alaptalan, ugye?
Egyébként most már végigolvastam a teljes vitát, és ezek után ide kívánkozik még néhány megjegyzés.
Az EU téma alig ismert. Nemrég olvastam, hogy a magyar lakosság 70%-a az EU csatlakozás mellett van. Más kérdés, hogy Magyarországon az EU-t jól ismeri talán száz ember, valamit tud róla pár ezer, szinte semmit nem tud róla a többi tízmillió. Ehhez képest a különböző újságírók és politikusok szinte folyton azon görcsölnek, hogy jaj, csak bekerüljünk minél előbb. Biztos ennek köszönhető a 70%. Az emberek úgy tekintenek az EU csatlakozásra, mint a gyermekek a Mikulásra. Azt elfelejtik, hogy jön vele krampusz is.
Europeer, a 48. hozzászólásban idézel egy szöveget, mely szerint valaki 2500 milliárd forintra becsülte a csatlakozás teljes költségét Magyarország számára. Nem mondom, szép summa. Persze nem ártana, ha többen is megbecsülnék, mert hát ki tudja, hogy tényleg annyi lesz-e, és nem több?
A 159. hozzászólásban meg Görögország példáját említed. Túl korán csatlakozott, ezért nagy nehézségei voltak a csatlakozás után. Mi az, hogy korán, és mi az, hogy nagy? Magyarország szerinted milyen állapotban kell legyen - mondjuk a görögökkel összevetve -, hogy ne legyen számára túl korán a csatlakozás? (Adatokat kérek.) Úgy tudom, hogy Ausztriának is nagy nehézségei voltak a csatlakozást követően (üzemek mentek tönkre, megnőtt a munnkanélküliség). Te milyen fajtájú és mértékű nehézségeket nevezel "nagynak"?
"Szóval csak annyit akartam mondani, hogy nem lenne jó, ha csatlakozásunk után jönnének rá az emberek, hogy mégsem azt kapták, amire vártak. "
Ehhez nem kell hatás-tanulmány, ez így lesz, ld. rebdszerváltás...:-)
Hatástanulmányok: mind a mostani, mind az előző pártunk és kormányunk megkapta ezeket a figyelmeztetéseket - szerintem azért készültek, készülnek ilyenek (ld. körny.védelem), de Torgyi nem mer kiállni az ő népe elé...
Legyetek szkeptikusok, OK, csak nem jól teszitek fel a kérdést: nem azt kell kérdezni, hogy hogy járunk, ha belépünk, hanem azt, hogy mi lesz, ha nem jutunk el...
Kedves Ős-eb és Górcső'''!!!!
Valóban sok kifogásunk lehet az EU-ellen, de mint már korábban emlitettem, egyelőre azzal kell beérnünk, hogy a világ integrálódjon, s mindenkit elérjen a jó lét. Nem kell igyekezni az EU-ba s szerintem olyan feltételeket kell teremteni, hogy mire oda érünk már mindenki földhöz és épitkezési lehetőséghez jusson, előbbihez akár ingyen is.
Minél fejlettebben jutunk az EU-ba annál jobb feltételeket csikarhatunk ki magunknak, s annál nagyobb hasznunkra is lehet a csazlakozás.
Lehet hogy ez ellentmondásnak hangzik, de akár igy akár úgy ebben a világban csak együtt lehet haladni előre.
Gondoljatok csak meg, mi lenne ha mindenkinek lenne saját földje s mindent megtermelne magának amire szüksége van a létfenntartáshoz. Manapság ez képtelenség, lehet hogy tévútra került az egész világ????
Nem hiszem, hogy ilyen egyszerűen EU-pártiakról ill. EU-ellenzőkről lehetne beszélni. A "szkeptikusok" közül (köztük én is) sokan támogatnánk a csatlkozásunkat, ha a mézes-mázos EU-kép helyett hatás-vizsgálatok százai bizonyítanák mennyivel lesz jobb a gazdaságunknak, mennyire emelkednének béreink, stb. a várva-várt EU-tagságunktól. Az unió jelenlegi problémáiról, nehézségeiről ill. ezek hatásáról Mo.-ra nézve szintén kevés szó esik.
Szóval csak annyit akartam mondani, hogy nem lenne jó, ha csatlakozásunk után jönnének rá az emberek, hogy mégsem azt kapták, amire vártak.
Nem kell nekünk EU: magyar ember magyar budin magyar büszkeséggel...
Tudom, nem szabadna felkapnom a vizet, de az EU-t ellenzők egyszer is leültek, hogy megnézzék pro- és kontra? Ellenérvként olyasmiket hoznak fel, ami sokkal inkább az USA-ra mondható el... Hát elképzelhető, hogy a franciák pl. hagynák, hogy a nemzeti identitásnak ne legyen szerepe????!!!!
Ha par eve nem figyeltem volna fol ra, biztosan nem gondolnam, hogy Lengyelorszagnal is rosszabb helyzetben vagyunk csatornazottsagi teren.
Azoknak, akik nem hivei az EU-csatlakozas, vajon nem jelent es semmit, hogy 2010-ig 70%-ot el kell erni? Vajon EU-csatlakozas nelkul is elernenk ekkor ezt? Nem hiszem.
udv.:euroPeeR
(matol szamitva 5 napot tavol vagyok, ezert nem valaszolok, nem azert mert nem tudok...remelem nem sullyed ezalatt az ot nap alatt a topic.)
"Magyarországon másfél ezer szennyvíztelep építésére lesz szükség az EU-csatlakozással összefüggésben
Magyarországon jelenleg kevesebb mint 400 szennyvíztisztító telep működik, s az európai uniós csatlakozás kapcsán az elkövetkező 15 évben további mintegy 1.500 építésére lesz szükség - állapította meg Somlyódi László, a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség (MaSzeSz) elnöke a "Közép-kelet-európai régió az EU-csatlakozás előtt" címmel rendezett konferenciát követő sajtótájékoztatón Budapesten. A megépítendő telepek beruházásigénye eléri az 1.500 milliárd forintot, amire évente a nemzeti össztermék (GDP) 1,5-2 százalékát kellene fordítani. Ezzel szemben az elmúlt 8 évben összesen 800 milliárd forint jutott szennyvíztisztításra, valamint a csatornahálózat kiépítésére, amely a GDP 0,5 százalékát tette ki évente - mondta el az elnök. A beruházásokhoz szükséges pénzügyi forrásokról kifejtette: a Belügyminisztérium, a Környezetvédelmi Minisztérium és a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium képviseli az állami szerepvállalást, ezen kívül lakossági hozzájárulás, valamint jelentős külföldi alapok, Phare- és Ispa-támogatások is szerepet kapnak a finanszírozásban. Az idén az említett forrásokból összesen 20-30 milliárd forint jut szennyvíztisztítási beruházásokra. A szennyvíztisztítás magyarországi helyzetéről Somlyódi László kifejtette: ma az országban a 2.000 lakosú településeknél átlagosan 10 százalékos, a 2.000-10.000 lakosúaknál 50 százalékos, a több mint 10.000 lakosúaknál pedig 70 százalékos a csatornázottság. Gondot jelent, hogy a kiépített kapacitás fele kihasználatlan. Az országos adatok összesítése során kapott 50 százalékos csatornázottsági aránnyal számolva a régióban Csehországnál és Lengyelországnál rosszabb, Szlovákiánál, valamint a jugoszláv utódállamoknál viszont jobb helyzetben van Magyarország - hangsúlyozta az elnök. Hozzátette: az EU előírja, hogy Magyarországnak 2010-ig el kell érnie a 70 százalékos csatornázottságot."
Nem igazan ertem, mire nem valaszoltam, mert a viziodon kivul, ami szepen, jo szocial-politilogus (vagy valami hasonlo a szakmad, ha jol emlekszem) modjara volt megfogalmazva, nem sok mindent emlitettel. Ha elolvasod a topicot az elejetol, lathatod, hogy abban egyetertunk, hogy az EU-csatlakozas nem csak gazdasagrol szol, itt sokkal tobbrol van szo, itt valoban arrol az ideologiarol van szo, ami szerintem biztositja a beket Europaban napjainkban, es remelhetoleg az elkovetkezo evtizedekben.
Persze azon kivul, hogy nem sokmindent emlitettem, mivel nem is kerdeztel semmit, meg volt persze egy hibam is. Az Europai Bizottsagot feleltettem meg a Szenatusnak. Eleve en ezt igy nem mondtam ki, en csak a legkozpontositottabb EU intezmenyt emeltem ki, mint ahogy a Szenatus fontos az USA-ban. Az, hogy az EP hasonloan mukodik e, lehet e hasonlo funckioja mint a Szenatusnak azert veszti ertelmet, mert az EU intezmenyei jelenleg nem az USA kormanyzati rendszere szerint mukodnek. Van erre EU-s konyvekben jo par tablazat, a donteshozasi folyamatokrol, amit ha atnezel lathatod, hogy itt nagyon nem arrol van szo, mint ami az USA-ban mukodik. A legegyszerubb pelda erre a Te altalad elitnek emlegetett Tanacs, ami az Unio legfobb torvenyhozo szerve, ilyen alapon akkor ezt is vehetnenk az szenatus megfelelojenek. Ezert szeretnem visszautasitani azt, hogy valotlant allitottam, es tevedtem, mert itt nem az en tevedesemrol van szo, hanem arrol, hogy te mindenkeppen azonositani, osszehasonlitani akarod az EU-t az USA-val, ezt a kettot pedig ilyesforman nem lehet.
Kedves Europeer!!
Igazandiból én is feleslegesnek tartom egy parhuzamos egész világot átölelő katonai szervezet kiépitését az ENSZ-vel. Ha az ENSZ normálisan funkcionalna nem kellene semmilyen NATO, s remélem szavaimbol kiveheto volt hogy a NATO székházára a "Béke miatt megszűnt" táblát szivesen akasztanám fel akár személyesen is. (Abba most végképp ne menjünk bele úgy szolgálja-é a NATO a békeügyét ahogy az elvárható lenne, avagy az ebben a topicban igen népszerű multik s az USA saját gazdasági és politikai érdekait tartja szem előtt.)
Szoval téma az EU és annak elkötelezett hive vagyok, mint minden kezdeményezésnek mely arra irányul hogy a földet közös hazánkká tegye a szó teljes értelmében.
Na es arrol mi a velemenyed, hogy a jelenlegi legnagyobb konmanypart elnoke, Kover Laszlo semmit sem tud az EU-rol, a csatlakozasi targyalasokrol, es altalanosan inkabb egy eros, regionalis hatalamkent latna Magyarorszagot szivesen, az EU nelkul.
Egyetértek abban, hogy nekünk is kell az EU piaca. Csak kérdés mennyire kellenek ott a mi termékeink. Ugyan vannak erősségeink (főleg mezőgazdasági termékeink között), de piac-harc van bőven az EU-n belül is. Ugyanis azzal is számolni kell, hogy minden látszat ellenére ott is nagyon sokan preferálják saját nációjuk termékeit (főleg agrár-termékeknél, autóknál lehet ezt látni). Szóval unió-tagokként is nehéz lenne... (számold meg hány mezőgazdaságilag erős ország van az unióban).
Én közel se szeretném a multikat kivonni magyarországról. Befektetésre nagyon is szükség volt/van. Csupán azt szeretném, ha mindenki jól járna. A multik sokszorosát profitálják a mi olcsó munkaerönkkel annak, amit nyugati országokban termelnek. Tehát nem hiszem, hogy adómentesség nélkül nem jönnének. Kompromisszumot ők ismernek. Kisebb településeknél pedig sokszor a munkaerő elégtelen színvonala miatt húzzák a szájukat. De a nagyvállalati politikától függetlenűl továbbra is a kis- és középvállalatokat kellene versenyképessé és húzzóerővé tennie minden kormánynak, ugyanis most még nem azok.
Azt állítja, hogy az Orbán-kormány veszélyezteti az EU-csatlakozásunkat, miközben a napi események épp az ellenkezőjét mutatják (ld. pl. Lionel Jospin látogatása és az annak során elhangzott francia méltatások) - tehát ír egy olyan cikket, ami a tényekkel szöges ellentétben áll és egyetlen reális alapját a szerző Orbán elleni elenszenve képezi.
Olvassátok el: tényleg furcsa.
Az se rossz, amikor előveszi OV egy egyével ezelőtti, egy újságírói kérdésre adott - mondjuk: udvariatlan - válaszát, mint ami az EU-belépést akadályozza! Vajon az újságírón kívül kinek tűnt föl az a válasz és ki emlékszik még rá?
Az EU-ban egy hatalmas apparátus foglalkozik a bővítés előkészítésével és él belőle...
Magyarországon az egész gazdasági- és jogrendszer átalakítása ez irányban megy...
Erre ilyen pitiáner dolgok, mint egy lekezelő válasz, vagy egy egynapos államfői látogatás (akkor, amikor az EU is épp a szankciók feloldásán morfondírozik - ld. a Süddeutsche Zeitung cikkét) megfordítaná ezt? - Ilyen hülyeséget csak nagyon elfogult vagy nagyon buta ember írhat le.
Én sem gondolom, hogy erősen emelkednének majd béreink sem csatlakozásunkig, sem utána. Ez a lassú 2-3%-os reálbér-növekedés fog maradni. Tudom nem sok, de legalább nem csökken. Az EU-s bérekhez legalább 20-25 évet várhatnánk, ha most nem a multiknak adnánk adómentességet, hanem a mi kis- és középvállalatinkat tennénk nemzetközileg is versenyképessé. SZVSZ az EU csatlakozásunk elsősorban a gazdag, erős tagországok multiainak kényelmes és akadálymentes piacnyerését szolgálja majd elsősorban, és nem a béreink emelkedését. Tehát elsősorban saját versenyképességünket, termelésünk hatékonyságát kell a fejleszteni gazdaságunk, és béreink emelkedése céljából, függetlenül a csatlakozástól.
Ha nem ezt tesszük, megint akkora pofáraesés lesz, mint a rendszerváltozáskor. (Már látom, ahogy csatlakozásunk másnapján mezőgazdasági multik érdeklődnek mennyiért vehetik meg magyarország (olcsó, de kiváló minőségű)földjeit...
Europeer:
a NYEU szerintem lényegében mindig illúzió marad, mert egy az USA-éval összemérhető haderő kifejlesztése olyan csillagászati összegbe kerülne, hogy ezt soha nem lehetne "megetetni" az európai közvéleménnyel, de valószínűleg az EU gazdasági teljesítménye sem lenne elegendő alap ehhez.
Ami az ideológiát illeti szerintem ezen két dolgot érthető. Éspedig az európai államok szövetségének a fejlesztése és a demokrácia. E kettő évtizedeken át harmóniában volt, de ez az utóbbi egy-másfél évtizedben mmegbomlott. Az EGK/EK/EU országok közvéleménye egyre nagyobb aggodalommal szemléli, hogy mivé is fejlődik "ez az egész", de az euroszkeptikusok aránya láthatólag szinte minden jelentősebb európai politikai pártban alatta marad az EU további központosítása híveiének, a médiáról nem is beszélve. Úgyhogy a Tanácsban igenis az utóbbiak akarata érvényesül. A politikai elit tehát EU (vagy USE?) rajongó, míg a közvélemény nagy része, egyes helyeken már a többsége "euroszkeptikus".
Az amerikai Szenátusnak nem a Bizottság, hanem az Európa Parlament feleltethető meg (bár Európában csak egy kamarás). Ha ettől a pontatlanságtól eltekintenénk is, még csak meg sem próbálod bizonyítani, hogy akár a Bizottság, akár az EP nem tölthet be előbb-utóbb olyan szerepet, mint a Szenátus. Több más felvetésemre pedig egyáltalán nem válaszoltál.
Ős-eb említi, hogy "mi lenne ha" a béreink jelentősen nőnének az EU csatlakozásig. Szerintem sok ember azért híve hazánkban a csatlakozásnak, mert azt képzeli, hogy attól majd megnőnek a bérek. Dehát hogyan nőnének meg? Mégis, mitől?
(Ami a Haider-ügyet illeti, az nekem túllihegettnek tűnik. Olaszországban pár éve a poszt(?)fasiszta Fini pártja is részt vett a kormányban, a posztkommunista D'Alema-kormány meg most tette le a lyrát. Nem is beszélve a Miterrand-korszak kommunista minisztereiről. Na jó, hagyjuk ezt.)
A budapesti Schüssel-vizit "Európa szemében" szerintem nem oszt, nem szoroz, de röhejesnek tartom a csatlakozás 2002-re vagy 03-ra várását. Más kérdés, hogy eddigi véleményemből kicseng: tán nem kéne annyira sietnünk...
Orbán Viktor igazi konfliktuskereső alkat. Ez a meghatározó tulajdonság tiszteletre méltó és hasznos diktatúrák idején: az ilyen embert képtelen megvásárolni, korrumpálni, megfélemlíteni a hatalom. Nem véletlen, hogy Orbán a régi rendszerben a demokratikus ellenzék egyik vezéralakja volt, harcias karakterének teljes "fordulatszámon" való működtetésével akkoriban pótolhatatlan társadalmi szolgálatot tett. Ez a hajtóerő vitte fel pályafutásának erkölcsi csúcsára, az 1989 júniusában a Nagy Imre-újratemetésen elmondott beszédéig.
Orbán forradalmár csillapíthatatlanul konfrontatív természete azonban az Európai Unióba (EU) törekvő Magyarországon önsorsrontó magatartássá fajulhat, amiben nem az a legnagyobb baj, hogy Orbán személyes sorsát veszélyezteti - bár ő is jobbat érdemelne önmagánál -, hanem egy egész országét. Orbán nem érti, hogy az EU eredeténél, céljánál és működésmódjánál fogva konszenzusépítő politikai formáció, ahol a döntések egyre kevésbé születnek úgy, hogy ez vagy az a nagy formátumú kormány- vagy államfő megmondja, minek kell történnie. Az unióban ma már nem az a világ járja - amit Magyarországon is sokan visszasírnak -, mint amikor Kohl kancellár felhívta telefonon Mitterrand elnököt, és "minden le volt pacsizva". Mellesleg ha akkoriban Kohl és Mitterrand az integráció bővítését, nem pedig a mélyítését "pacsizza le", akkor a most csatlakozni vágyóknak talán könnyebb volna a dolguk, olyan, mint annak idején például Portugáliáé volt.
De a helyzet ma nem ez. Az integráció az utóbbi években töményebb lett, működésmódja viszont demokratikusabb, amelyben minden tagállamnak - kicsinek és nagynak, gazdagabbnak és szegényebbnek - folyamatosan és kikerülhetetlenül közös álláspontra kell jutnia. Az ügynek ez a szépsége és egyben a nehézsége; a döntések azért születnek olykor olyan fájdalmasan, a kívülállók számára idegesítően lassan, mert gyakran rendkívül nehéz megtalálni a konszenzust. És minél több a tag, annál nehezebb: az unió keleti bővítése pontosan e tény felismerése - és korántsem az EU által a szegényebb új tagoknak fizetendő anyagi áldozatok - miatt olyan súlyos elhatározás a már bent lévők számára. Ha viszont Orbán rendre olyan jelzéseket küld az EU-nak, amelyekből egyfelől konszenzusképtelensége derül ki, másfelől az is, hogy süket meghallani az uniótól emiatt érkező nehezteléseket, akkor olyan történelmi hibát követ el, amellyel semlegesíti saját korábbi hozzájárulását Magyarország politikai irányváltásához.
Márpedig ilyeneket küld. Amikor tavaly ősszel Orbán Brüsszelben járt, a tudósítói kérdésre, miként kommentálja az Európai Bizottság országjelentésében foglalt kritikai megjegyzéseket a kormány által a média és a jegybank elnöke ellen intézett támadásokra, Romano Prodi bizottsági elnök jelenlétében annyit vetett oda: "Ön bizonyára más jelentést olvasott, mint én!" Orbán látható élvezettel fitogtatja önállóságát az EU kontra Ausztria ügyben is. Úgy viselkedik, mint a "lázadó kamasz", aki csak azért is rágyújt, holott a felnőttek figyelmeztetik ennek veszélyeire. Nem veszi észre, hogy pont akkor látszana felnőtt, érett európai politikusnak, ha magától is rájönne, mi árt neki.
Meg ha megfontoltabban választaná meg "játszópajtásait", például nem lenne a kebelbarátja a Kövér Laci, aki nemcsak "csúnyán beszél", hanem a minap azt találta kijelenteni, hogy az EU úgy megbánta a csatlakozásra tett tíz évvel ezelőtti ígéreteit, "mint a kutya, amelyik kilencet kölykezett". A csatlakozás leghamarabbi dátuma szerinte 2005 lehet, mivel "az EU-nak akkor lesz új költségvetése, amelybe beleférhetnek a csatlakozni vágyó országoknak szánt pénzek is". Szóval butaságokat is mond. Lehet persze, hogy a csatlakozás valóban nem történik meg 2005 előtt, de nem azért, mert az EU-nak akkor lesz új költségvetése, az EU-nak ugyanis, ahol hétéves költségvetési tervezés folyik, csak 2007-ben lesz új büdzséje. Viszont az uniós politikusok arról értesülhettek, hogy a legnagyobb magyar kormányzó párt elnökének fogalma sincs alapvető uniós tényekről.
Ez a kisebbik baj, a nagyobbik, hogy a magyar polgár, akinek ismeretei szintén foghíjasak, könnyen hitelt ad Kövér László téves információinak, valamint az arra épített elméleteknek. Magyarországnak ugyanis senki sem ígérte meg tíz évvel ezelőtt az uniós felvételt, még az 1994-ben hatályba lépett társulási megállapodás sem tett erre határozott utalást. Az első komoly közösségi ígéretnek a tárgyalások megindításáról határozó, 1997 decemberi luxemburgi döntés tekinthető.
Magyarország a gazdaság terepén igencsak előreszaladt, ami jó dolog, de az EU - minden ellenkező híreszteléssel szemben - korántsem csak "közös piac", hanem nagy kínnal-keservvel, közösen kiküszködött és folyamatosan fejlesztett értékrend is. Ha a Fidesz és vezetői ezt nem veszik gyorsan észre, akkor - legrosszabb esetben - például abban a meglepetésben lehet részük, de sajnos nemcsak nekik, hanem valamennyiünknek, hogy Magyarország valóban kimarad a bővítés első köréből, amelynek várható menetrendjét ez év őszén már nagy valószínűséggel valóban vázolni fogja az EU. Vagyis az unió visszakozása önmagát beteljesítő jóslattá válik. Ennek megakadályozására két lehetőség van: vagy Orbánnak kell megváltoznia, vagy a kormányfőnek.
Hogy jobban ertheto legyen a lenti cikk, bemasolom a hozzakapcsolodo aprobbakat is, megegyszer bocs a sok masolasert:
HVG:
Kiegyezés?
"Nem leszünk többé éltanuló européerek , akiket a lihegő engedelmesség jellemez. A mostani osztrák kormány Európa-politikájában az lesz a legfontosabb szempont, hogy Ausztriának mi az érdeke" - így nyilatkozott a hét végén a kormányzó Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) parlamenti frakciójának külpolitikai szóvivője, Karl Schweitzer, aki szerint az unió kibővítésével kapcsolatban is a "használ-e Ausztriának" kérdést kell feltenni. A szóvivő hangoztatta ugyan, hogy az FPÖ alapvetően pozitívan áll a bővítés kérdéséhez, de ha az osztrák lakosság számára a kelet-európai országok csatlakozása összességében hátrányt jelent, akkor azt a párt nem szavazza meg.
A bővítés kérdése ugyanakkor szorosan összefügg Ausztria esetleges közép-európai külpolitikai ambícióival is. Nemrégiben a brüsszeli bizottság osztrák tagja, az agrárügyekért felelős Franz Fischler vetette fel, hogy az EU más tagjaihoz hasonlóan Ausztriának is tartoznia kellene egy szűkebb régióhoz, érdekcsoporthoz az unión belül, azaz a szomszédok riogatása helyett inkább az EU-hoz csatlakozó közép-európai országok élére kellene állnia. Hasonló megfontolás vezette már hét évvel ezelőtt az osztrák köztársasági elnököt, amikor kezdeményezte a térség államfőinek rendszeres találkozóját.
Az amúgy inkább formális csúcsok közül a legutóbbit - ahol az alapító Göncz Árpádtól búcsuztak elnöktársai - a múlt hét végén Székesfehérváron Thomas Klestil elnök megpróbálta arra felhasználni, hogy a résztvevőknek a bővítéshez osztrák támogatást ígérve megértést kérjen tőlük a bojkott miatt szenvedő bécsi kormány számára. Erre azonban sem a lengyel, sem a cseh, sem pedig a szlovák elnök nem mutatkozott hajlandónak, mindnyájan jelezték, hogy a brüsszeli barátságot többre tartják.
Az adott körülmények között az említett országokról nehezen feltételezhető, hogy a közeljövőben látogatásra hívják meg az osztrák kancellárt, ahogyan ezt Orbán Viktor tette. Ráadásul kétséges, hogy a jelenlegi osztrák kormány kerül-e olyan helyzetbe, amelyben meg tudja hálálni a múlt heti magyaros vendégszeretetet, a toleranciát. S legalább ennyire bizonytalan feltételezés, hogy a jelek szerint elhúzódó bojkott körülményei között Bécs a közép-európai térség szakértőjeként, netán szóvívőjeként léphet föl az EU-ban. Pedig ez most nem jönne rosszul Schüsselnek, akinek azért ügyelnie kell arra is, hogy elhárítsa azokat a párhuzamokat, amelyeket az ő kormányzati partnerei és a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) között vontak elemzők, éppen a budapesti vizit kapcsán.
Kétfejű tárca
Miben új az Orbán-kormány külpolitikája - egyebek között ezt kérdezte a HVG Németh Zsolttól, a Külügyminisztérium politikai államtitkárától.
HVG: Az Orbán-kormány egyes vélemények szerint "keményebb", az EU-hoz kevésbé alkalmazkodó külpolitikát folytat, mint elődje. Milyen szándékok húzódnak meg a tudjmani autokratikus horvát kormányzattal hirdetett "stratégiai partnerség", vagy az EU által ideiglenesen kiközösített Ausztria kancellárjának budapesti fogadása mögött?
N. Zs.: Magyarország számára meghatározó külpolitikai célkitűzés az európai integrációhoz való csatlakozás. Ugyanakkor Magyarország külpolitikája ma nem "keményebb" hanem szókimondó. Semmi veszélyét nem látjuk annak, ha megfogalmazzuk és partnereink számára világossá tesszük külpolitikai célkitűzéseinket. Mindenképpen új vonás, hogy mi nem alkalmazkodóképességünkről akarunk nevezetessé válni. Horvátország esetében mi nem "Tudjman-politikát", hanem Horvátország-politikát folytattunk, s bíztunk a horvát demokrácia erejében és a gazdaság teljesítőképességében. Úgy látom, hogy az idő igazolt bennünket. Nem teszünk másképp Ausztria vonatkozásában sem. Úgy látjuk, hogy Ausztriában az EU normáival kétségtelenül ellentétes elveket is valló politikai személyiség és mozgalom került a kormányrúd közelébe. Mindazonáltal az EU-szankciókhoz való csatlakozást - a hazai ellenzék folyamatos bírálata ellenére - önveszélyes gondolatnak tartjuk, mivel ezek az EU-tagállamok helyzetéhez fűződnek. Továbbra is megvannak a két ország közötti jószomszédi viszony fejlesztéséhez szükséges körülmények, s nem látjuk veszélyben az osztrák demokráciát sem. Bíznunk kell az elmúlt időszak nyilatkozataiban, s meggyőző volt a külügyminiszter asszony és a kancellár közelmúltbeli budapesti látogatása is.
HVG: Úgy tűnik, hogy múlóban van a kilenc éve úgy-ahogy meglévő parlamenti külpolitikai konszenzus. Mi az oka ennek?
N. Zs.: Kizárólag belpolitikai okokkal tudom magyarázni a kormányzatot érő ellenzéki kritikát. Egyébként nagyon kockázatos játéknak tartom a belpolitikai megfontolások külpolitikai kérdésekre való kiterjesztését. Jó példa erre az, hogy a Jugoszlávia elleni NATO-légicsapások idején az MSZP álláspontjának változása már fenyegette az ország megbízhatóságát is. Úgy vélem, ha az ellenzéknek a belpolitikán túlmutató bajai lennének a külpolitikával, akkor már előállt volna egy koherens alternatív koncepcióval.
HVG: Mi a munkamegosztás a külügyi döntéshozatalban?
N. Zs.: Kifogástalan a miniszter úrral való együttműködésünk. A tárcának két politikai vezetője van, s miközben mind a két vezetőnek át kell tudnia tekinteni a külpolitika egészét, tényleg van munkamegosztás közöttünk. A külügyminiszter úr európai uniós ismereteivel nemcsak én nem, hanem nagyon kevés magyarországi külpolitikai szakember versenyezhet, én pedig a nemzetpolitika és a regionális politika területén kaptam többletfeladatokat.
Német ragozás
Magyarországot automatikusan be szokták sorolni azoknak az államoknak a körébe, amelyek elsősorban Németországgal keresik a kapcsolatokat. Tehát függetlenül attól, hogy mi úgy gondoljuk, több lábon állunk, Európa nem mindig vélekedik rólunk úgy - nyilatkozta a Népszabadságnak 1998 júliusában a párizsi magánlátogatáson (a focivébé döntőjén) tartózkodó Orbán Viktor, aki aztán néhány nap múltán beiktatás utáni első hivatalos látogatásának helyszínéül is Párizst választotta - az elődei által preferált Bonn helyett.
A felsőszintű politikai kapcsolatok azóta is mintha valóban nélkülöznék az elmúlt évtizedben megszokott személyes jelleget. Helmut Kohl és Németh Miklós viszonyára megfigyelők szerint a nagybácsi-unokaöcs párhuzam illett. A nyugatnémet kancellár folyamatosan bátorította a reformokra elszánt és a keletről nyugat felé orientálódó magyar kormányfőt, aki még segítségre is számíthatott: 1989 novemberében például Kohl, ludwigshafeni házában azt is megígérte, ha netán energiagondok támadnának Magyarországon, Németh csak telefonáljon, hová és hány vagon szenet kell küldeni.
Antall József és Kohl kapcsolata két, hasonló korú, azonos világnézetű történész viszonya volt. Kohl nagyra értékelte Antall német orientációját, hogy Antall a különböző nemzetközi konferenciákon rendre németül szólalt meg. Az ő idejükre esik a két ország tíz évre szóló barátsági alapszerződésének megkötése, s a politikai szájhagyomány azt is tudni véli, hogy Kohl egyik budapesti látogatása során, egy pesti hídon átsétálva a két konzervatív politikus még össze is tegeződött.
Horn Gyulával a közös akció, az "együtt loptunk lovat" élménye kötötte össze a német kormányfőt: az 1989-es határnyitás emléke láthatóan minden ideológiai különbséget elmosott. Gyakran konzultáltak telefonon - Horn, akinek németországi nimbuszára Kohl a "soha-nem-fogjuk-elfelejteni" ismételgetésével újra meg újra ráerősített, még személyi döntésekről is tájékoztatta Kohlt.
A mindkét országban bekövetkezett politikai fordulat után a két hivatalban lévő kormányfő személyes kapcsolatáról eddig nem sok feljegyezni való akadt, Orbán inkább a konzervatív német tartományi miniszterelnökökkel keresi a kapcsolatot, mint a szociáldemokrata Schröderrel.
Elnezest a kovetkezo hossz cikkert, amit bemasolok, de ennek a cikknek itt a helye ugy erzem:
HVG:
Magyar külpolitika
Útszűkület
Saját útját járja a magyar kormány a külpolitikában is - mondják egyre gyakrabban vezető kormánypárti politikusok. Az Európai Unióhoz való csatlakozás lehetséges időpontjának kitolódása - vagy legalábbis ennek érzete - mindenesetre még táplálja is ezt a "dac-politikát", és szemmel láthatóan arra készteti a magyar kormányt, hogy a szomszédságban, illetve a kelet-közép-európai régióban próbáljon sikereket felmutatni.
Orbán Viktor miniszterelnök, a magyar külügyi gyakorlatban ritka eredménytelen látogatást tett két hete Romániában. Ez volt a magyar kormányfő első hivatalos látogatása Bukarestben, ahol ugyan rutinszerűen elmondták, milyen jók a katonai kapcsolatok, de már a másik fő téma, a tiszai ciánszennyezés ügyében maga Orbán állapította meg, hogy az - miután jogi útra terelődött - "kikerült a politikusok kezéből". A legbántóbb visszautasításban azonban a csíkszeredai és konstancai főkonzulátus - korábban már biztosra ígért - megnyitásának váratlan elhalasztása révén részesült a valószínűleg utolsó hónapjait élő konzervatív bukaresti kormánytól Orbán. A magyar kormány már eleve engedménynek szánta az egyébként érdektelen konstancai helyszínt is, információink szerint ugyanis a román fél ehhez kötötte a csíkszeredai irodanyitás engedélyezését. A magyar külügy annyira komolyan vette a románok ígéretét, hogy már ki is tűzte a főkonzulátusok megnyitóját augusztus 20-ára, s a kormány éppen az Orbán-látogatás napján megjelent határozatával már az irodák létszámáról és költségvetéséről is döntött.
Orbán később azzal indokolta a kudarcot, hogy Romániában választási év van, s ez megnehezíti a magyar külpolitika dolgát. Ez tény. Nehezebb már csak a várhatóan ősszel sorra kerülő választások után lesz, ha az előrejelzések alapján favoritnak tekinthető Ion Iliescu és pártja fut be. Az elemzők szerint ez esetben kiújuló magyar-román államközi feszültségek kikezdhetik Magyarország ma még általános jó megítélését is Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, ahol esetleg újra a térségbeli instabilitás egyik tényezőjének tekintik majd Budapestet.
A magyar kormányfő, mindenekelőtt különutas horvát és osztrák politikájával, már megtette az első lépéseket ebbe az irányba. Magyarországnak mindkét ország stratégiailag fontos partnere - ennek az előző kormányzat vezetői is tudatában voltak. Horvátországba - amelyhez már önállóvá válása pillanatában meghitt kapcsolat fűzte a horvát belügyi erőket korábban kalasnyikov géppisztollyal ellátó Antall-kormányt - ellátogatott korábban Horn Gyula, és Franjo Tudjman elnök is járt 1997-ben Magyarországon. Tudjman nemzetközi megítélése azonban az évek során egyre romlott - az Európai Unió tagállamaiban nem fogadták. A vele való szorosabb együttműködés, illetve Orbán megjelenése tavaly decemberben Tudjman temetésén az EU-országok vezetőinek tüntető távolléte közepette, rossz fényt vetett a magyar kormányra, mert az európai elvárásoktól való eltérést jelzett. Ugyanakkor - teszik hozzá elemzők - semmi kézzelfogható eredménye nem volt a jó politikai kapcsolatnak. Hiszen például sem a fiumei kikötő használatáról, sem a Mol és az INA horvát állami olajvállalat fúziójáról nem sikerült megállapodást tető alá hozni.
Tavaly decemberben egy rádióinterjújában Orbán elismerte, hogy "az Európai Unió országai között számosan vannak, amelyeknek vannak kételyei és fenntartásai a horvát demokrácia minőségét illetően", ám ezekre - mondotta - egy demokratikus választás a megfelelő válasz. Ez megtörtént, s a győztessé lett korábbi horvát ellenzék a jelek szerint nem tart haragot Orbán Tudjmannal kapcsolatos politikája miatt.
Orbán a Tudjmannal való kapcsolatával nyugati politikusi körökben szerzett rossz pontjainak számát csak szaporította az új osztrák kormányhoz való viszonyával. Már a Schüssel-kormányról tett első nyilatkozatában csodálkozását fejezte ki a 14 EU-tagállam szankciói miatt, s bár azóta uniós politikusok is egyre gyakrabban adnak hangot fenntartásaiknak, Brüsszelben a magyar kormányfő nyilatkozataiból azt olvassák ki, hogy olyan ország kéri a felvételét az EU-ba, amellyel előbb-utóbb ugyanúgy konfliktusba kerülhetnek a tagállamok, mint Ausztriával (lásd erről A lázadó kamasz című véleményt az 56. oldalon). Schüssel látogatása több kárt okoz Magyarországnak, mint amennyi hasznot hoz - opponált az ellenzéki oldalról Kovács László MSZP-elnök a Népszabadságnak. Szerinte a meghívást nem a függetlenség megnyilvánulásaként, hanem "kivagyiságként" értékelhetik az Európai Unióban. Martonyi János külügyminiszter a Magyar Televízió Aktuális című műsorában a múlt héten viszont kifejtette, hogy Ausztriával kapcsolatban tartalmi kérdésekben a magyar kormány egyetért az EU-val, ám kívülállóként nem kellett a szankciókhoz csatlakoznia. Megfigyelők szerint a magyar külügyminiszter ellenezte Schüssel meghívását - ez utóbbit egyébként Orbán Viktor Münchenben jelentette be az osztrák kancellárral szolidaritást vállaló Edmund Stoiber bajor miniszterelnökkel folytatott tárgyalása után -, s e tekintetben jelzésértéke volt, hogy a látogatás napján éppen nem tartózkodott Magyarországon. Szent-Iványi István (SZDSZ) a parlament külügyi bizottságának elnöke úgy véli, Schüssel meghívása elsősorban a magyar közönségnek szól: szerinte ez egyike azoknak a gesztusoknak, amelyekkel Orbán Viktor hitelesíteni akarja jobboldali fordulatát, ellensúlyozandó például a Fidesz emlékezetes parlamenti kivonulását a trianoni megemlékezésről 1990 júniusában.
Az EU-bővítéshez amúgy is szkeptikusan viszonyuló európai államoknak mindenesetre felesleges támadási felületet kínál a Schüssel-affér. Kormánypárti és ellenzéki politikusok Magyarországon néhány hónapja amúgy is érzékelik, hogy lelassultak a bővítési előkészületek. Már nemcsak az EU-tagállamok politikusai tesznek egyre távolabbi felvételi határidőket sejtető nyilatkozatokat, de a brüsszeli bürokrácia is látványosan halogat. Martonyi idén márciusban, a Magyar Külügyi Társaság előtt elmondta, hogy az EU "alapvető módszere az, hogy további tájékoztatásokat, felvilágosításokat kér" a magyar tárgyalási álláspontokhoz, s nem kizárt, hogy öt megválaszolt kérdés huszonöt további kérdést generál. Martonyi szerint azonban nem kell eltúlozni ezeknek a fejleményeknek a jelentőségét. Az azonban tény, mondta, hogy "a már megnyitott fejezetek körében sem igazán kaptunk álláspontokat". Kövér László, a Fidesz-MPP elnöke pedig már 2005-ös felvételi dátumot emlegetett a minap egy vidéki rendezvényen. A kormány információink szerint még ebben a hónapban átütemezi a 2001-re tervezett, s a bővítéssel kapcsolatos feladatokat.
Az EU intézményi reformjainak elhúzódása mellett az is közrejátszhat a bővítési folyamat lassulásában, hogy jelenleg nincs a kelet-európai tagállamok felvétele mellett igazán elkötelezett európai állam és vezető politikus. Németország a Kohl kormány leváltása után sokkal visszafogottabb lett a bővítés szorgalmazásában. Ráadásul a berlini kormányváltással Magyarország nemcsak brüsszeli protezsálóját veszítette el, hanem azt az egyedülálló kapcsolatot is, ami az előző magyar kabineteket fűzte a Kohl-kormányhoz (lásd keretes írásunkat a 12. oldalon). Ehhez hasonló különleges partneri viszonyt az Orbán-kormány más nyugati hatalommal sem épített ki.
Mindezen problémák ellenére a magyar NATO-tagság és a biztosra vehető EU-tagság felértékelte Magyarország szerepét Közép-Európában és a Balkánon. Az 1998-ban hivatalba lépett Orbán-kormány legalább is erre - illetve a magyar kisebbség reprezentatív szervezeteit is kormányba segítő szlovákiai és romániai demokratikus "félfordulatra" - alapozva célzott meg aktívabb magyar délkelet-európai politikát. "Az a nemzetpolitika, amit folytatunk, demokratikus körülmények között lehet igazán sikeres" - mondta Németh Zsolt pár hete a parlament plenáris ülésén. A tavaly nyáron erőteljes magyar propagandával bemutatott vajdasági autonómiaterv kudarca is lényegében ezt az állítást illusztrálja. Jugoszláviában várat magára a demokratikus fordulat, a stabilitási tárgyalásokon pedig még az EU-tagállamok figyelme sem terjedt ki a vajdasági etnikai feszültségre.
Az aktívabb magyar külpolitikát átmenetileg segítette ugyan, hogy a koszovói háború miatt ez a térség az érdeklődés középpontjába került, mára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az EU-nak nincs hosszú távú stratégiája Délkelet-Európára azon kívül, hogy jegeli a problémákat, s megelőzi a konfliktusok háborús eszkalációját. "A világ meglehetősen tanácstalan, s nincsen stratégiája, hogyan tovább" - vázolta borúlátóan a helyzetet Orbán Viktor egy március végi szegedi konferencián. Az EU érdektelenségével, s az újjáépítés ezzel együtt járó "minimálprogramjával" a magyar külpolitika lehetőségei is beszűkültek. Elszállni tűnnek ezzel azok az álmok is, hogy Magyarország, mint a térség kevés stabil államának egyike, afféle regionális központtá válik. "A fejlemények azt mutatják, hogy Magyarország szerepe csak alárendelt lehet a régióban, holott lényegesen nagyobb lehetőségek vannak helyzetünkből kifolyólag, mint amit a nyugatiak kihasználnak" - mondta a HVG kérdésére Csapody Miklós (MDF), a parlament külügyi bizottságának tagja. A magyar politikának megfigyelők szerint alárendeltsége ellenére is aktívnak kell mutatkoznia, s főleg a határon túli nagyszámú magyar kisebbségre tekintettel nem választhatja Szlovénia - Bodo Hombach balkáni EU-koordinátor által idézett - álláspontját, mely szerint "inkább legyünk utolsók Európában, mint elsők a Balkánon" (HVG, 2000. április 8.). Mindenesetre ezt fogja képviselni - Martonyi "európai vonalával" szemben a Németh Zsolt féle kelet-közép-európait erősítve - a Külügyminisztérium hamarosan hivatalba lépő két új helyettes államtitkára, az aktívabb regionális szerepvállalás elméleti megalapozásával már évek óta Fidesz-tanácsadóként, majd külügyminisztériumi főosztályvezetőként foglalkozó Lőrincz Csaba és a szomszédság-szakértő, 1992-1994 között a külügyet hasonló pozícióban már megjárt MDF-es Bába Iván.
Riba István - HVG"
Hat ez lenne az a cikk. Jo osszefoglalo mindenesetre.
Lehet valoban szerencsetlen volt a nevvel magyaraznom, hogy miert nem hiszek a NATO tovabbi elmelyiteseben. Habar a nev sok mindent takar szerintem.
Braziliara vonatkozo kerdesedkor az jutott eszembe, hogy lehet mar nem is lesz NATO, legalabbis ebben a hatalmi pozicioban, amikor Brazilia csatlakozna esetleg. Ezt arra alapozom, hogy az europai orszagok kozott napjainkban folyik az elmelyitese, felelesztese a Nyugat-Europai Unionak, ami egy katonai unio az europai orszagok kozott [ WEU-klikk . Elkepzelesek szerint az EU beolvasztana magaba ezt az Uniot, kiegesziteskent az Unio masodik pilleret, a kul-es biztonsagpolitikai koncepciot. A semleges orszagoknak ez nem kis fejtorest okoz, ez is mutatja mennyire elorehaladott allapotban van az ugy. Egyesek szerint ez a NATO veget jelenti, masok egy ketpolusu NATO-rol beszelnek, USA-Kanada, a masik oldal az EU, es nem feltetlenul kell egyuttmukodniuk, ezzel biztositva Europa katonai fuggetlenseget az USA-val szemben, mert ez sok kritika tagyra mint tudjuk.
En ebbol kiindulva ketelkedem tovabbi bovitesekben, mert eppen kisebb egysegek kialakitasanak lehetunk most szemtanui. Aztan, hogy ebbol mi minden valosul meg, azt meg most nem tudhatjuk.
