Feltétlenül nagy előnyt jelent, ha van lehetőség a kivit szélvédett helyre telepíteni. Az erős szél tavasszal vagy a nyár elején gyakran képes a hajtásokat letörni. A telepítés egyéb kritériumaihoz figyelmedbe ajánlanám a fórum utolsó 1-2 oldalán leírtakat.
Soha senki nevét nem említem (őszintén nem is tudom kiét kéne, de nem is érdekel, mert a tények alapján nem is érdemelné meg, hogy akár bírálat címén is említésre legyen méltatva), amikor arról a sajnálatos tényről beszélek, hogy Magyarországon a datolyaszilva tulajdonképpen ismeretlen, meg nem honosított faj. Mindez úgy, hogy a kertészeti egyetemek tankertjeiben félévszázadosnál idősebb termő példányok vannak. Nem több, mint elgondolkodtató, hogy semmilyen meghonosítási kisérletről soha hallani nem lehetett, a faj a hozzánk hasonló hobbisták körén kívül teljességgel ismeretlen a nagyközönség számára. Ha nem lennének olyan kertészeti zsenik és kreatív emberek, mint pl. Zotya papa, akkor még ez a kis szűk kör sem ismerhetné. Az is csupán a történelem műve, hogy a szupermarketek "jóvoltából" legalább a gyümölcsét láthatja (esetleg meg is kóstolja) a jónép. (Valami trópusi gyümölcsnek gondolván). Olyan állapot ez, mintha az állatorvostudományi kar udvarán lenne az országban fellelhető néhány kutya egyike, de több mint ötven éven át egyetlen oktatót és egyetlen hallgatót sem juttatna el ahhoz a feismeréshez, hogy ez egy hazánkban tenyészthető állatfaj. Én ezt csak így tudom értelmezni, sehogy másképp. A Guiness rekordok könyvében "The biggest professional indifference" (Legnagyobb szakmai közönyösség) címszó alatt szerepelhetne más ehhez hasonló magyar származású rekord mellett.
Úgy látom, sikerült kiszabadítanom a szellemet a palackból. Képzeljétek, mi lenne itt, ha a kivivel hasonlóan befürdöttek közül most mindenki rátalálna erre a fórumra. Én óvatosságból nevek említése nélkül, csak általában szeretném a banditizmusra, mint jelenségre felhívni a figyelmet, mert mintha ködösen felsejlenének olyan esetek, amikor nyílvánvaló banditák napnál is világosabban látható zűrös ügyekből hajszálgörbület nélkül vagy akár megdicsőülve jöttek ki. Így mindenkit lebeszélnék a névre szóló vádakról. Jómagam a passzív rezisztencia híve vagyok, önműveléssel próbálom a dolgokat magam és mások részére leleplezhetővé tenni. Innen kezdve elég a hamisságokat kikerülni, és az igazság mellé szolidáris híveket gyűjteni. A tények felülírhatatlanok, csak megfelelő szellemi erő és bátorság kell hozzá, hogy föl merjük fogni őket. Mindenben így van ez, még a kiviben is.
Nemcsak Rappai-féle un. önporzós kivi van forgalomban, hanem Sieberz-féle is. A csomagküldéstől számitott két hétig lehetett reklamálni, amikor vettem (kb 5 éve) tőlük. Sőt, ismerek olyat, akinek szőrös öntermékeny helyett a sieberz kopaszkivit küldött, de abból is két darab porzóst. Tudja valaki, hol lehet valami jogorvoslatot elérni? Mert ugye nemcsak arról van szó, hogy kidobott pénz és pár év elmegy, mire kiderül, semmi értelme, újabb pénz és évek telnek el, mire - talán - sikerül hozzá termő példányt felnevelni, amit vagy beporoz, vagy nem.
Nekem is van "önporzós" kivim, ami a leírás alapján a Tomuri nevű porzós kivire hasonlít, és jól porozza a termős kivijeinket. A termősek nem Hayward, hanem valószínűleg Bruno fajtájúak.
Egyébként nekünk azt modták, hogy ezeket az "önporzós" kiviket vegetatív úton, szövettenyészettel szaporították, úgyhogy nem értik, miért lettek porzósak. Ekkor vettünk újabbakat, hát azok is porzósak lettek. Ezután vettünk termős kiviket, amiről csak annyit tudtak a kertészetben, hogy "szőrös". A neten keresgélve jutottam arra, hogy Bruno lehet.
A mienknél jobban működő országokban egy-egy növényfaj bevezetését bő szakirodalom kíséri, mivel az egyetemi kutatók behatóan foglalkoznak vele és a nagyközönség számára is elérhető, népszerűsítő, praktikus publikációkat produkálnak. Csak nehogy egy magát érintettnek érző magyar "szakember" ezt most olvassa és megpróbálja a hiányt gyorsan pótolni, mert akkor aztán visszafordíthatatlanul metszhetjük a kivieinket "szőlő módjára" a Nap végső kialudtáig.
A kérdésedben benne van a válasz. Valóban akkor használható porzónak, ha lefedi pl. a Hayward virágzási idejét. A porzós növények egyébként jellemzően előbb kezdenek virágozni, mint a nőneműek és mivel virágzásuk hosszabban tart (éppen a fürtös jellegnek köszönhetően), jórészt egybeesik azok fővirágzási idejével. Rappait kéne megkérdezni, mit művelt a híres "önporzós" kivik szaporítása érdekében. Én rosszindulatot egyáltalán nem feltételezek, sokkal inkább alapvető ismeretek hiányát. Az feltételezhető, hogy valóban öntermékeny kivi gyümölcséből származó magokat vetettek el, azt gondolván, hogy abból öntermékeny egyedek kelnek. Amint arról már korábban írtam, amikor egyes beszerzési forrásokból ilyen-olyan címen vagy néven óriási hímivarú egyed tódul a piacra, a háttérben biztosra vehetően magvetés áll. A kártétel viszont jóvátehetetlen. Magyarországon immár általánossá vált a vélekedés a kivi mihaszna voltáról, miközben egyike az abszolút bio- módon termeszthető és kiemelkedő beltartalmi értékű gyümölcsöknek.
A korai fagyok miatt ,a kopasz kivik ,nagyon sok méretes hajtást hoztak.Itt az ideje a dugványozásnak,akit érdekel a dolog. Én próbálkoztam vele 22 db-ot csináltam, úgy néz ki,hogy sikerült.Sokan felvetették, hogy a kopasz kivi keveset terem.Ületetés előtt legalább a földet 1m2-en forgassuk át tőzeggel és rendszeresen öntözzük.Az én Issaim 80cm széles , 250 cm magas hálón rendszeresen 2-3 kg-ot terem.Egy jótanács.2-3 évente bontsuk le a hálóról a kivit legalább felénél , metszük le.Még abban az évben az egész hálót ,újra sokkal dúsabban benövi.Az időpontra ügyeljünk, mert ha későn vágjuk le, akkor nagyon tud folyni.
Mivel az újságcikkel meghatározott terjedelmen belül kellett maradni, nem adott lehetőséget arra, hogy a metszés részleteire kitérjek. A túl hosszú, nagy ízközű hajtások megjelenése a helytelenül kialakított és metszett növény tulajdonsága. Ilyenre az általam említett, rövidcsapos szőlő módjára "agyonmetszett" kivi hajlamos, amelynél a drasztikus csonkítás ilyen fokozott vegetációs hajlamot provokál. A "szakemberek" és "szakcikkek" azzal a szörnyű mondattal, hogy "metszése a szőlőéhez hasonlóan történik" felmérhetetlen károkat okoztak és végtelen mérvű hozzá nem értésről tettek tanúbizonyságot. Könyvem fejezeteinek írásakor a legtöbb energiámat az emészti fel, hogy a fogalmazásban moderáljam magam, mert újra meg újra a "szakma"( létezik-e egyáltalán vagy csak fantomokat kergetek, dehát egyetemek vannak) éles bírálatánál akaródzik kilukadni. Folytatás következik.
Igen, ez jó összefoglaló. Azt még a metszésnél meg lehetett volna említeni, hogy az erős növekedésű, hosszú futású, nagy ízközű hajtások nem nagyon hoznak virágot, ezért metszésnél ezeket kell kivágni, a rövid ízközűeket meghagyni. Ha csak erős növekedésű hajtások vannak, akkor egyáltalán nem szabad metszeni, legfeljebb a hajtások elvékonyodó hegyét visszavágni, így a következő évben már termő vesszőket hoz a növény.
Valahol azt olvastam (talán Velich írta?), hogy a kivit nem szabad kapálni, a magasan lévő gyökerek miatt. Én tavasszal virágot ástam ki közvetlenül mellőle, több helyről, és kb. 20 centi mélységig egy szál gyökérrel sem találkoztam. Igaz, nem is öntözöm orrba-szájba...
Ültetéskor leástam melléjük egy 5 literes műanyag kannát, aminek az alsó sarkát egérlyuk méretűre kivágtam. Ha nagy a szárazság, akkor lecsavarom a kupakot, bele a slagot, és az 5 literes kannába beleengedek vagy 30 liter vizet. Ez levezeti mélyebb rétegbe, és nem cserepesedik ki öntözés miatt a felszín.
Ezeket a normál kiviket megporozza az akármilyen mini kivi?
Valami még eszembe jutott. A kivi nem igényel permetezést, de aki ezt nem tudja, gyakran követ el olyan hibát, hogy a szőlőhöz használt szerekkel azt is megpermetezi, gondolván, hogy ártani biztos nem árt. Pedig de még mennyire, hogy árt! Egyes hatóanyagok okozhatnak klorózisnak tűnő tüneteket.
A további kérdésből arra következtetek, hogy jó diagnózist adtam, jóllehet a kérdés csak implicite fejezi ki, hogy a talajotok túl meszes. Az, hogy két növény között a klorózis mértékében eltérés van, nem feltétlenül a két növény közti különbségre, sokkal inkább a talaj kémhatás-beli "foltosságára" vezethető vissza. Gyakran az alapvetően bázikus, de még tűréshatáron belüli talajok egyes részein tűréshatárt meghaladó töménységű, meszes foltok vannak. Amennyiben az illető növény oda kerül, jelentkezik nála a klorózis, miközben a tőle pár méterre lévőn nem vagy alig. Meg lehetne próbálni azt a fűrészporos savanyítási módszert, amit a szélsőségesen savanyú talajt igénylő növények (pl. áfonya) esetében alkalmaznak.
A kivi levelének sárgulásáról: a kivinek nincs különleges talajigénye, de azért általában elmondható, hogy kémhatás tekintetében inkább a savasba hajló talajt kedveli. normál körülmények között nincs szüksége vastartalmú talajjavító szerre vagy lombtrágyára. Levélsárgulással járó klorotikus tünetek magas mésztartalmú talajok esetén jelentkeznek. Túlzottan magas aktív CaCO3 érték esetén már nehéz kezelni a klorózist nála (2-3%-on túl).
A gyökérzóna területe nagyban függ a növény korától (méretétől), a talaj minőségétől, a mesterséges öntözés meglététől vagy hiányától. Ezutóbbi tényezők jelentősen befolyásolják a növény gyökerének fejlődését. Leegyszerűsítve és a dolog lényegét megragadva:amíg a laza talaj és a mesterséges öntözés inkább a talaj felszíni rétegeiben, nagyobb területet foglaló, sekélyebben gyökerező növény fejlesztése irányába visz, addig a kötöttebb talaj és a mesterséges öntözés hiánya mélyebbre hatoló, kisebb átmérőjű gyökérzet fejlődéséhez vezet. Hogy mégis valamilyen, adattal kifejezett támpontot adjak: egy középkötött talajban lévő felnőtt növény gyökérzetének átmérője elérheti a négy métert. Ez magától értetődően azt jelenti, hogy a törzstől számított két méter sugarú körön belül talajba jutó vizet képes hasznosítani. Mindenkit arra biztatnék, hogy bátran kérdezzen. Ez megkönnyíti számomra annak érzékelését, hogy milyen információkra van leginkább igény. Ennek megfelelően igyekszem majd súlypontozni a kivi termesztéséről szóló, jelenleg készülőfélben lévő könyvem mondandóját. Különösen hálás lennék, ha eddigi akár negatív (sőt) tapasztalataitokról vagy tévedéseitekről részletésebben beszámolnátok, segítve engem annak érzékelésében, hogy milyen típushibákra kell a figyelmet felhívni és korrekcióikra az olvasókat rávezetni.
Kiegészítés a saját bevezetőmhöz: Magyarországon a legtöbb szakma ilyen színvonalon létezik. Mindenkit bátran biztatnék az önművelésre. Egy jóérzékű autodidakta, ha eléggé fanatikus az általa választott diszciplinában, akár néhány hónap alatt is az adott szakma nagyjai fölé kerülhet, különösen gyakorlati szemléletével és tapasztalataival. Aki nem hiszi, ne járjon utána, hanem próbálja ki.
Milyen jó lenne, ha ennek a fórumnak szélesebb látogatói köre lenne és legalább ötmillió magyarhoz eljuthatna az, amit most írok. A különböző kiviforgalmazóknak óriási "érdemeik" vannak abban. hogy kis hazánkban a kivi valójában nem terjedt el, mivel a vele való próbálkozást rendszerint kudarc kíséri. Ennek oka a rá vonatkozó ismeretek teljes hiánya, illetve az azokhoz való hozzáférés lehetőségének a hiánya is. A magyar kertészeti szakma nem létezik. A könyvesboltokban kapható, csodás fotókkal teli méregdrága, külföldiből magyarra fordított hobbikertészeknek szóló könyvek semmilyen hasznavehető információt nem tartalmaznak. Ma írtam egy megyei lap újságírójának egy cikket a kiviről, 3 db mellékelt fotóval (hímvirág, nővirág, helyesen kialakított kivilugas). Megkértem, hogy próbálja elérni, hogy ez cenzúra és "félrelektorálás" nélkül bekerülhessen a lapba, pontosan a virágzás idején. Íme a szöveg: A megyében elég sok házikertben található néhány tő kivi, de a hobbikertészek róla szerzett tapasztalatai igencsak vegyesek, gyakran negatívak. Kevesen gondolnák, hogy a balsikerek oka mennyire banális és hogy az eddig sikertelen kivitulajdonost mennyire egyszerű információk hiánya fosztja meg a saját termés örömétől. Mivel a kivi kétlaki növény, a nőivarú, termős példányon lévő virágok beporzásához szükség van egy, a közelében lévő hímivarú, porzós növényre is. A "meddő" kivire panaszkodók közül sokan csak egy magányos egyeddel rendelkeznek, amit valahol "önporzósként" szereztek be, de amiről a hozzáértő, különösen virágzás idején, könnyűszerrel meg tudja állapítani, hogy bizony vagy az egyik vagy a másik nemhez tartozó példányról van szó. Olyan is előfordul, hogy egy kertben több tő is van, de az mind azonos nemű. Ebből világosan következik, hogy sikerre csak akkor számíthatunk, ha a beszerzési forrásunk megbízható. Ha már kész helyzet előtt állunk termőképes korú, de egyivarú magányos, vagy több azonos ivarú növénnyel, a korrekció első lépése a nemek beazonosítása kell, hogy legyen. Virágzáskor a legkönnyebb ezt megtenni. A mellékelt fotók segítségével bárki megállapíthatja saját növényei nemét. A termős virág közepében nagyon jellezetes formát képező bibeszálak vannak. A sok alfajt és fajtát magába foglaló nemzetség görög nevének (Actinidia) első része is (actis) a kerékküllőre emlékeztető, sugaras alakzatra utal. ( a küldött képek közül a második.) Körülötte vannak ugyan portokok, de a bennük lévő pollen megtermékenyítésképtelen. Ezzel szemben a porzós virágban nincs bibe, virágpora viszont megtermékenyítőképes.( A küldött képek közül az első.) Nyilvánvalóan az így elvégzett szexvizsgálat fogja meghatározni, hogy melyik növényt kell pótolni. Fontos, hogy semmilyen eredmény ne szegje kedvünket. Türelemmel pótoljuk a hiányt, mivel néhány év múlva sokszorosan kárpótolva érezhetjük magunkat. A kivi a leghálásabb növényfajok egyike, semmilyen permetezést nem igényel, emellett rendkívül bőven terem. A kinevelésével és termőntartásával kapcsolatos tudnivalók legalább annyira egyszerűek, mint a nemekre vonatkozó ismeretek. Fontos, hogy az egyes töveket ne ültessük egymáshoz 2-2,5 méternél közelebb. A kiültetett növényt a nevelés első (szükség szerint második) évében csak függőlegesen, felfelé növesszük, hogy belőle a második vagy harmadik évben egy kb. embermagasságban 90 fokban vízszintesre hajlított, huzalhoz erősített termőkar legyen kialakítható. A következő évben az ebből kitörő vízszintesbe álló szálvesszők lesznek az első termés hordozói. A legelterjedtebb termő fajta a Hayward fajtanevet viseli. Erre különösen érvényes, hogy kizárólagosan szálvesszős műveléssel termeszthető, a vessző tövéhez közeli rügyei vakok vagy virág nélküliek. Így virágot és termést csak a vessző negyedik-ötödik rügyön túli szakaszától remélhetünk, a csak szálvesszőn termeszthető, jellemzően csemegeszőlő fajtákhoz hasonlóan. A többéves, már termőkorban lévő kivik virághiányának gyakori oka a szőlő rövidcsapos művelési módját követő metszés, amellyel a gazda, könnyen belátható módon, a vesszők eltávolításával, esetleg a teljes virágzattól képes a növényt megfosztani.A hímivarú Tomuri nevű fajta rövid csapon is hoz virágot, néhány, csupán elvétve forgalomban lévő nőivarú fajtához hasonlóan. Ennek virágai már kinyílás előtt is jól felismerhetőek az egy száron függő hármas alakulatról, míg a Hayward virágai jellemzően magányosak. A híres "önporzós" kivi nagyon ritka, lévén, hogy ilyen növény esetében a hermafroditizmus egy olyan furcsa egyensúlyáról van szó, amelyben a fentebb alaktanilag leírt nőnemű virág termékenyítőképes pollennel is rendelkezik. Ez a kényes genetikai állapot azonban csak speciális szaporítási módszerekkel tartható fenn. A vevőközönséghez került szaporítóanyagban a hímivarú egyedek feltűnően magas aránya a beszerzési forrás magvetésből származó állományáról árulkodik. Magvetés esetén ugyanis a kikelt hímivarú egyedek száma akár a 90%-ot is meghaladhatja.
A szóló virág a lányon és a hármas csoport a fiún stimmel. A párt mint Hayward-ot vették szüleim (több mint tíz éve) a St...rkl-tól, a porzósról külön persze nem volt infó.
A két tő hat éve került hozzánk (kivágás helyett), és ebből őt évig én is a "metsszük, mint a szőlőt" elv jegyében követtem el az általad emlegetett szarvashibát (is!).
Természetesen engem is érdekelne az ésszerű termesztési mód leírása!
Mikor fogadta érdektelenség a felajánlásod? már jó ideje olvasom rendszeresen a topikot, és nem emlékszem rá.
Mekkorák az oltványok? Tavaly a fámon 36 virág volt, de mind lepotyogott valami miatt, így ha fiatalok még a fáid, akkor szerintem le is fogja őket szórni még bogyós állapotban. Ha erősek, akkor megmarad, így szerintem nem fontos beleavatkozni a virágzásba.
Remélem, hogy tényleg sok fog teremni az idén nálam. Éppen most néztem meg, mutattam páromnak, ő meg a szokásos szöveget mondta: Úgy is le fog potyogni!
Hát ez az! Én meg várhatom, hogy mikor terem a kivim. Növöget, zöldel, de más még semmi.
A datolyaszilván rengeteg bimbó van, de ez várható is volt. Az oltások nem sikerültek, valószínűleg, mert alkoholtartalmú sebkezelővel kentem be, a körteoltványoknál nem okozott gondot.
A mini kivin tavaly csak az egyiken volt pár bimbó, amiket eldobált, idén egyiken kb. 100, másikon 200 bimbó van.
