Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Szerdán egy könyvbemutatón vettem részt, utána meg lehetett nézni az Űrhajózási kiállítást, nem is hagytam ki. Nálam szakértőbb ember kellene, aki méltassa, de mint laikus érdeklődő, szívesen nézegettem. Ezért láttam a Mir űrállomást, láttam a holdjáró autót, az Apolló parancsnoki kabinját, sok lenne mindet felsorolni. Ki volt állítva két űrruha (vagy legalábbis jó modellje), és mögéje állva lehetett fotózkodni. Ezt kihagytam, viszont felfigyeltem egy feliratra, miszerint érintsd meg a Holdat! Közelebb mentem, és kiderült, hogy egy átlátszó dobozban van a holdkőzet, ezen egy lyuk, és be lehetett dugni az ujjamat. Ezt viszont nem hagytam ki, mikor lesz még egyszer ilyen alkalmam?
A Mir űrállomásnál meglepett, hogy milyen kicsi. Eddig is nagyra becsültem az űrhajósokat, ezután még jobban azt fogom tenni.
Egyébként a kiállítás interaktív volt, sokan éltek is a lehetőséggel, de én a legtöbbet kihagytam. Egy-két kisfiú lelkesen vezette az űrsiklót, és saját maga produkálta hozzá a zajokat. Ezekből ítélve, legalább az egyik visszapattant a légkörről.
Nem ártott, hogy siettem, mert ez a kiállítás csak március 15-ig van nyitva.
A mi előadónk is társat keresett, először végigkérdezte az összes férfi barátját, de amikor meghallották, hogy 950 kilométert kell gyalogolni, mindenki visszamondta. Végül egy sportos negyvenéves nő szegődött melléje, és együtt végigjárték az utat. Csöppet sem könnyű, főleg nem nyáron, amikor ők vállalkoztak rá, de szerintük megérte. Sok szépet láttak, de nem tudom mindet leírni, hiszen akkor sosem lenne vége. Aranyos volt az előadótól, aki buszvezetőként dolgozik, hogy elmondta, egy utasa megköszönte azt, hogy ennyi újat megtudott, de hozzátette, hogy ha maga meghal, a nyelvét külön kell agyonverni. Tény s való, jó beszélőkéje volt, de az ott ülők meg jó hallgatók voltak, úgyhogy minden rendben.
Jó hogy eszembe juttattad... Ez egy-két hónapja volt valamelyik csatornán, csak marha későn. És előrelátó voltam, mert benyomtam a felvételt. Aztán a mobil-vinyómat a családból valaki kölcsönkérte hetekre, de már vissza is érkezett, csak közben tökre megfeledkeztem a felvételről.
Tegnap egy olyan férfi előadását hallgattam, aki megjárta az El Caminot. Persze képekkel illusztrálta. Érdekes volt, de nem akarok részletesen beszámolni róla. Két dolgot tartottam nagyon figyelemre méltónak. Az egyik spanyol kisvárosban olyan helyet talált, maire az volt kiírva: Nyugdíjasok játszótere. És tényleg, olyasmik voltak ott, hogy mérleghinta, csúszda, hinta, no meg egy csomó pad és valami golyójátékhoz (talán pétanque) szükséges szabad tér. Isten bocsá a mérleghintát szívesen kipróbálnám újra.
A másik, hogy ha megérkeztek egy kisvárosba, ahol volt zarándokszállás, egyszerűen lerakták a hátizsákjukat, biztosak lehettek abban, hogy ha visszamennek, ott is találják. Megszámolták, mennyi hátizsák volt előttük, megnézték, hogy hány férőhely van a szálláson, és ebből rögötn tudták, beférnek-e. Ehhez tartozik, hogy a zarándokút első negyven kilométerén van egy kőkereszt. Ennek a tpvében azok az emberek, akik visszafelé is erre mentek, akkor a használt, de jó állapotban lévő ruháikat, sőt, ami még fontosabb, a cipőiket is otthagyják, aki akarja vihet belőle. Mi több, még néhány eurót is letesznek, és csak az vesz belőle, akinek tényleg szüksége van rá.
Elmondása szerint a legtöbb szálláson kaptak vacsorát, ezért aztán a lencse harmincféle elkészítési módját ismerhette meg. Viszont aki legyalogolt harminc-negyven kilométert, annak általában jó étvágya van..
A Rózsa nevét elsőre én sem értettem minden részletében. Viszont másodjára-harmadjára is akadt benne felfedezni való. Arra gyorsan rájöttem, a főhőst miért hívják Baskerville-i Vilmosnak, és hogy a vak könyvtáros alakjával finoman Borges-re céloz, bár nem hinném, hogy ő egy humortalan ember lenne. Azt hiszem, ideje újból elővennem.
Csak A rózsa nevét olvastam és az ebből készült filmet láttam. A könyv nekem kicsit magasnak tűnt, lehet, újra kellene olvasnom.
Harper Lee is meghalt. Pont tavaly év végén vettem meg magamnak a Ne bántsátok a feketerigót c. kultikus regényét, elolvastam, tetszett is, de azt a nagy-nagy előzetes várakozást,amit keltett, nem váltotta be. Nem tudom,a filmet érdemes-e megnézni, igaz,hogy Gregory Pecket nagyon kedvelem. A másik Lee-regényhez valahogy nincs kedvem.
Nagy sajnálattal olvasom, hogy meghalt Umberto Eco. Szerettem és szeretem a regényeit, főleg az elsőt, a Rózsa nevét. A többi is jó, de hozzám valahogy ez áll közel.
Pontosan egy hete láttam az Ébredő erőt, méghozzá 4D kivitelben. Ez utóbbitól el sem tudtm képzelni, mit jelent, ezért választottam ezt a formát. Megkaptam a szemüveget, fel is raktam, aztán vártam, mi fog történni. Filmelőzetessel kezdődött, és meggyőződhettem arról, hogy valóban térhatású a mozi, mert úgy éreztem, egy pofátlan orkkal kishíján összeért az orrunk. Aztán figyelmeztették a nagyérdeműt, hogy a szék rázkódik, és ha leejtünk valamit, csak az előadás végén vegyük fel. Ami azt illeti, a szék rázkódott, időnként be is dőlt, néha szél csapta meg az arcomat, egyszer vízpűra, egyszer-kétszer még virágillat is. Nem bánom, hogy megtudtam, mi is az a 4D, de nem fogom megismételni. Ami a filmet illeti, a cselekmény szempontjából csalódás volt számomra, viszont nagyon tetszettek az első részekre tett finom utalások, no meg technikai kivitel. Két igazán katartikus pillanatot is átéltem, mindkettő Solo kapitánnyal volt kapcsolatban.
Csalódás ide, csalódás oda, várom a következő részt. Miért pont azt hagyjam ki?
A képeslapok válogatása továbbra is tart, és egyre érdekesebb számomra. Néhányszor nosztalgikusan sóhajtoztam, például Góliát, az óriásbálna láttán. Néhány címzett már-már személyes ismerősöm lett, például Csonka Julianna úrhölgy a Colombus utcából. Egyébként az egykori postások a boldog békeidőkben szép munkát végeztek! Az egyik lapon a kézzel írt dátum 1907. június 7, a felvevő postahivatal bélyegzőjén nincs dátumozás. A kézbesítő postahivatalén van, éspedig 1907. június 9. Két nap alatt megérkezett, a harmadik nap alighanem kézbesítették, és akkoriban nem volt gyakori a légiposta.
Érdekes, hogy jó néhány képeslap Kemenczéről íródott, olyan csodás látnivalókkal, mint például a szövetkezet magtára. Autókedvelőknek érdekes lehet, hogy az 1914-es dátumú lapon egy gépkocsi is látható, igaz, hátulnézetben.
A húszas évek elejének fürdőruhadivatja is figyelemre méltó, szerintem napjainkban előbb-utóbb utcai viselet lesz belőle, persze nők számára.
Találtam néhány olyan lapot, amin az Osztrák-Magyar Monarchia néhány népviselete látható. Magyar nincs köztük, ettől függetlenül érdekes, ráadásul a lapok színesek.
Folytatom a válogatást, azt hiszem, részem lesz még néhány meglepetésben.
Valamikor nagyon szerettem Kinget, de mostanában túlzottan hosszú lére ereszti a történeteit. Ez egyébként a többi népszerű szerzőre is igaz, elég összehasonlítani a Setét torony köteteit, de ilyen a Harry Potter sorozat is. Egy ismerősöm szerint a szövegszerkesztő az oka. Túl könnyű írni vele,
Úgy veszem észre, a kártyanaptár kihalófélben van.
Ami a szalvétagyűjtést illeti, népszerű volt a hatvanas években. de most már kevés maradt belőle.
Én is kifelejtettem a "szerintem" szócskát ! :-) Még egy kicsit Kingről: időről időre rámjön,hogy sorozatban újraolvasom "őt". Mivel sejtettem,hogy karácsonyra megkapom a nyomozós történetének 2. részét (Aki kapja, marja), gyorsan elolvastam az 1. részt,a Mr. Mercedest, majd utána az Álom doktort, az Újjászületést, most tartok a Hasznos holmiknál.
Más. Ma lehet,hogy megpróbálkozom A lehetetlen c. filmmel (Rtl klub),ami igaz történet alapján készült, a 2004-es cunami kapcsán egy család története. Ahogy olvasgattam,akinek tetszett,annak nagyon tetszett....
Csimpolyának:
Az én anyukámnak szalvétagyűjteménye volt, amit én gyerekkoromban nagyon szívesen nézegettem, sokféle gyönyörű szalvétája volt, alakra is különbözőek, nem tudom, honnan szedte össze az 50-60-as években. Nekem már csak a kártyanaptárgyűjtés jutott, szerettem csinálni...
Valóban nem veszünk össze :-)) Valóban úgy kellett volna írnom, hogy "szerintem legjobb filmje", mert tudom, hogy szinte mindenki a Remény rabjait tartja annak. Nálam mégis a Halálsoron a favorit. (Könyvben pedig a Holtsáv.)
Igazad van, tényleg voltak ezek a filmek is... A Napfivér, holdnővért régebben láttam, az Igazából szerelmet többször is, azért nem néztem most. De tegnap belenéztem a Büszkeség és balítélet azon feldolgozásába, ahol Donald Sutherland az apa és Keira Knightley Lizzie, ezt is meg lehet nézni.(Kicsit vitatkozom egyébként,Kingtől a legjobb film : A remény rabjai:-), de ezen biztos nem veszünk össze.
Mostanában képes levelezőlapokat válogatok. A gyűjtemény anyámtól maradt rám, jó részét már húsz éve kidobtam, most selejtezem a fennmaradó darabokat. Időnként érdekességekre is bukkanok, például egy olyan lapra, amin egy csomó pödröttbajszú úr és néhány olyan hölgy van, akinek földig ér a szoknyája, no meg három kisgyerek. Német nyelvtudásom enyhén szólva is hiányos, de azért a deutsches kaiserhaus feliratot megértettem.
Egy, a húszas évek elejéről való képeslapon a tanárnőjének küld üdvözletet a diákja, olyan csodás, kalligrafikus írással, aminek láttán elöntött a sárga irigység.
Azt hiszem, a válogatás eltart még egy darabig, de csöppet sem lesz unalmas. Olykor az az érzésem, hogy egy darabka történelmet tartok a kezemben.
Az evés-ivástól tartózkodtam, mert sokalltam az árakat. Tavaly rászántam magma, és megettem egy sültkolbászt, ami részint hideg volt, részint íztelen, ráadásul a mellette lévő kenyér is száraz. Maradt a nézegetés-gyönyörködés.
Tegnap pedig ismét Pesten jártunk, megnéztük a Játékkészítőt :-)
Nem mondom, hogy a csúcsok csúcsa - Presser Padlása pl összehasonlíthatatlanul jobb, - de unoka nagyon élvezte, meg a többi társaságunkban levő gyerek is. Ja, és a lányom is, aki tkp már tavaly óta fente rá a fogát :-) Szerintem az egyszer megnézhető kategória.
A műsor-újságot elnézve én meg pont azt állapítottam meg, hogy meglepően színvonalas filmeket is sikerült a karácsonyi kínálatba betenni, - igaz talán már az összeset láttam :-)
Pl 24- 25-én volt a Szenvedélyek vihara, aztán a két "karácsonyi kedvencem": az Igazából szerelem meg a Legyetek jók, ha tudtok, volt a Napfivér, Holdnővér, csak így kapásból. Még Kingtől is sikerült a - szerintem - legjobb filmjét kiválasztani: a Halálsoron-t , ami ugyan nagyon nem karácsonyi, de szvsz nagyon nagy film.
Idén pont volt egy olyan oktatásom Pesten, aminek révén volt időm elmenni a Vörösmarty téri vásárba. Sok éve nem voltam már, és nagyon-nagyon kellemes meglepetés volt. Én már meg bírom állni, hogy csak nézelődök, de azért egy-két vásárfia beugrott a családnak, pl volt egy kézműves sajtos, - hát ott valami isteni sajtokat vettem :-) És szuper jó pálinkás puncsot ittam, nem úgy mint itt nálunk, ahol már első nap sikerült valami botrányosan felvizezett krampampulit vennünk :-(
Az árusok is tényleg színvonalas cuccokat árultak, sok olyan volt, ami tényleg nem tucat-áru.
Hát a karácsonyi tévéműsor .... Bud Spencert már nem szeretem, a Reszkessetek betörők soha nem is volt az én világom. Tegnap viszont rádióújságnézegetés közben találtam egy filmet, amit gyorsan meg is néztem (számítógépen), az volt a címe,hogy Örök kaland. Semmi különleges, de a szereplőgárda már megéri (Sissy Spacek,William Hurt, Ben Kingsley, Alexis Bledel /Szívek szállodája/) Az I. vh. kitörésének évében játszódik az USA-ban, a 15 éves főhősnő eltéved az erdőben és találkozik egy különös családdal,akik miután ittak a földjükön lévő forrás vizéből, örök életűek...
A Bach-filmbe én is beleakadtam,de engem annyira nem nyűgözött le,hogy ottragadjak,csak néhány magyar szereplő tünt fel,úgyis mint Kozák András, Dörner György, Udvaros Dorottya. NDK-magyar kooprodukció volt.
Nem tudom, egyedül vagyok-e vele, de a tévéműsort nézegetve kezdem unni, hogy csupa reccs és ropp, lövöldözés, ilyesmi van benne, illetve szörnyen idétlen viccelődés. Ami számomra is nézhető volt, az a Jane Austen könyvklub. Láttam már, de most is tetszik, és erről a témáról rengeteg beszélnivalóm lenne.
A másik pedig a Johann Sebestian Bach. Nem vagyok túlzottan zeneértő, így csak véletlenül néztem bele, aztán ott is ragadtam. Végre egy emberi történet!
A stáblistát elnézve, rájöttem, hogy Magyarországon forgathatták, vagy legalábbis jó részét itt vették fel. Mind a jelmezek, mind a díszletek hitelesek voltak számomra.
Ami a Csillagok háborúját illeti, az első három résznek, amiről később derült ki, hogy voltaképpen a 4-5-6 rész elbűvölő mesehangulata volt és van, hiszen a népmesekincsre építkezik. A többi része nekem sem tetszett túlzottan, de ezt a legtöbb rajongó is elmondhatja. Viszont az új folytatás állítólag visszatér a gyökerekhez. Állítólag.
Tényleg turistazsebnek való, bár nem biztos, hogy egy tízliteres lábassal akarnak hazamenni. Viszont bevallom, hogy volt olyan, aminek nem tudtam ellenállni. Az egyik árusbódénál nagy meglepetésemre egy régi típusú Tuto lakatot, valamint a hozzá való kulcsot láttam, csinosan becsomagolva egy átlátszó tetejű dobozba. A feliratot, no meg a kiállított tárgykar megszemlélve, rájöttem, hogy csokiból van. Ilyen masszív kísértésnek nem tudtam ellenállni.
Már évek óta nem voltam ilyenkor a Vörösmarty téren, de amikor voltam is,megállapítottam, hogy inkább a turisták zsebének való, mint az enyémnek. Ettől függetlenül sok szép, érdekes dolgot lehetett látni.
Valahogy ez a Csillagok háborúja - történet nem tudott "elkapni", csak csodálom a rajongókat és kicsit irigylem is,hogy ennyire tudnak rajongani valamiért. Szóval ez ügyben kívülálló vagyok.... Pedig elmondhatom,hogy felnőtt korom ellenére sincs ellenemre a mese, pl. nagyon szeretem a Csillagpor c. filmet.
Nem tudom,miért nem jutott eszembe délelőtt,hogy utánanézzek a dallamnak, úgy látszik, évvége lévén lassan kapcsolok..... (Az utolsó versszakot nem énekli.)
Ma délelőtt meglátogattam a Vörösmarty téri kirakodóvásárt. Úgy vettem észre, kisebb, mint a tavalyi, nem is beszélve a tavalyelőttiről. Ennek viszont volt annyi előnye, hogy nem kellett tolakodnom-lökdösődnöm. Így is találtam néhány szép kézműves terméket, venni viszont csak egy-két érdekes dolgot vettem. Például csodaszép előjegyzési naptárak voltak, és remek fazekasmunkák. Mind a cserép bográcsba, mind a töltött káposzta főzéshez való termékbe beleszerettem, de ez egyoldalú érzelem volt. Mihez is kezdenék velük? Gyönyörködni viszont lehetett bennük, meg is tettem.
A vásár előtt benéztem a Nagycsarnokba, időnként itt is voltak érdekes árusítások, de most semmi ilyet nem találtam. Talán nem is baj, hiszen sokan voltak, és így könnyebben elfértek. Kárpótlásul ittam egy pohár gránátalmalevet, kicsit szokatlan, de jó íze volt.
Most egy darabig felfüggesztve a kultúra, úgy tervezem, hogy a két ünnep között megnézem a Csillagok háborúja esedékes részét.
Igen, bennem is felidéződik egy dallam töredéke, de nem tudom, hogyan és mikor hallttam. Valószínű, hogy anyu dudorászta, és néhány sor megmaradt bennem.
Fel nagy örömre! ma született, Aki után a föld epedett. Mária karján égi a fény, Isteni Kisded Szűznek ölén. Egyszerű pásztor, jöjj közelebb, Nézd csak örömmel Istenedet.
Nem ragyogó fény közt nyugoszik, Bársonyos ágya nincs neki itt. Csak ez a szalma, koldusi hely, Rá meleget a marha lehel. Egyszerű pásztor, térdeden állj! Mert ez az égi s földi király.
Glória zeng Betlehem mezején, Éjet elűzi mennyei fény; Angyali rendek hirdetik őt, Az egyedül szent Üdvözítőt. Egyszerű pásztor, arcra borulj, Lélekben éledj és megújulj!"
Boldog karácsonyt és új esztendőt mindenkinek !
(Jól dereng nekem, hogy ennek a versnek valamilyen dallama is van?...)
