„Tehát Szász joggal használhatná az "új fizika" fogalmat.
JimmyG legfeljebb az új metafizika fogalmat vallhatná magának. „
Ha jól tudom, akkor éppen Szász uramnak hozták létre az Újfizika rovatot, a tudomány rovatból való „kiűzetése” után. Rendes a dolog a véleményszabadság nevében.:-)
Amit Te itt művelsz az nem fizika és nem is új fizika.
"A metafizikának számos különböző meghatározása van forgalomban. A metafizika (1) a végső valóság tudománya, (2) a létezőnek mint létezőnek a tudománya, (3) a valóság mint egész tudománya, (4) az alapvető elvek tudománya, és még sorolhatnám.
E meghatározások homályosak, két dolog azonban világosan kiolvasható belőlük. Egyrészt az, hogy a metafizika a filozófia ama vállalkozása, amely a valóság természetéről kíván mondani valamit, és ez az, ami megkülönbözteti az episztemológiától, ami a filozófia ama vállalkozása, amely a valóságra vonatkozó ismereteink természetét kutatja. Tipikus metafizikai kérdések: „mik a tulajdonságok?", „mik az események?", „mik a fizikai tárgyak?". Tipikus episztemológiai kérdések: „mi a tudás?", „hogyan kell igazolni a hiteinket?", „hol húzódnak a tudásunk határai?". Másrészt az is világos a fentebbi meghatározásokból, hogy - ellentétben a különböző szaktudományokkal, melyek a valóságnak mindig csak valamely részét vagy aspektusát kutatják (a kémia a kémiai folyamatok természetét, a biológia az élettani folyamatok természetét, a pszichológia a lelki/mentális jelenségek természetét stb.) -, a metafizika elvonatkoztatva az egyes részektől és aspektusoktól, a valóság legáltalánosabb szerkezetével és természetével foglalkozik. ..
Az egyik fő különbség a fizika és a metafizika között módszertani: a fizika és a metafizika más módon foglalkozik a tárgyával. Míg a fizika empirikus (tapasztalati) tudomány, empirikus módon vizsgálja a valóságot, addig a metafizika pusztán gondolati (intellektuális) úton. Kicsit pontosabban: míg a különböző fizikai hipotézisek igazolása a posteriori, azaz valamilyen érzéki tapasztalatra való hivatkozással történik, addig a metafizikai hipotézisek igazolása a priori, azaz független az érzéki tapasztalatoktól. A metafizikát - ellentétben a fizikával - „karosszékben ülve" szokás művelni! Egyszóval: míg a fizikai kijelentések a posteriori szintetikusak, addig a metafizikai kijelentések a priori szintetikusak."
Ugye neked az az egyik legfőbb problémád, hogy létezik-e az éter? Meg hasonlóak. Amit karosszék filozofálással próbálsz megoldani.
A metafizika, mindig a végső valóságot az eredetet kutatja. Ez lehet hogy az érzékelhető valóságon túl van, de érzékelni is egyre jobban tudunk, amivel egyszer áttörhetjük a korlátokat.
Amennyiben a logikára is vonatkozik az evolúció, akkor igen.
„Logosz, igen különböző jelentésü szó a görögben, jelenti az észt, de a szót, nyelvet, beszédet általában is; továbbá gondolkodást, bizonyítást, okadatot, kutatást, rendszert, bölcsességet, logikát stb. A görög filozófiában a L. jelenti a világészt, mely a világot áthatja, benne rejlik; még fontosabb szerepe van ”
Azonban itt egy fordított evolúcióról van szó, amikor a világot szétfoszlatja az entrópia.:-(
A kvantummechanika segítségével olyan kísérleteket végeztek, amik igazolják az elméletet. Habár a határozatlansági reláció szerves része annak. Ha a determináltságot helyezzük előtérbe, akkor maradunk a klasszikus fizikánál, ha a índeterminációt, akkor el kell fogadni a valószínűség fogalmát, azt hogy lehet, vagy nem. De a középút lesz a járható, vagyis az is,is. ;-)
A matematika jelentős része axiomatkus és a fizika is megfertőződött vele. A legjobb példa erre a monoBigBang hiedelem és tudományos tévhit. Szerencsére nem minden része.
" ... a relativitáselmélet bevezetése a fizikai világképbe az egyik legfontosabb lépés volt annak egységesítésére és tökéletesítésére. Ez kitűnik a belőle adódó következményekből (a tömegfogalomnak az energiafogalomra való redukciója, a súlyos és tehetetlen tömeg azonosítása, a gravitációnak a Riemann-féle geometriára való visszavezetése stb.)."
A teljességében megismerhetetlen valós világ, és az érzékeinkkel is csak részben megismerhető világ, egy zárt buborékvilágot alkot számunkra. Ebben kell megtalálnunk a boldogulásunkat, a tudásunk teljes kiaknázásával. Ami nem érhető el, azért hiába nyújtózkodunk. A buborékon kívüli világot az „istenek” és a fantáziánk szülöttei uralják, mert az övék.
