Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Sajna, az orosz klasszikusokkal én is bajban vagyok, ideértve Tolsztojt, Dosztojevszkijt, mi több, még Bulgakovot is, bár őt kevésbé. A Háború és békét már negyven évvel ezelőtt elolvastam, de nem emlékszem rá. Csalódtam magamban, mert jó pár, általam kedvelt író hosszan lelkendezett róla. Remélem, enyhítő körülmény, hogy Ulickaját őszintén kedvelem, és sokat olvastam tőle.Van némi lelkifurdalásom, de hát annyi olyan könyv van, amit még el fogok olvasni.
Igen, a nagy áruházláncokét szoktam én is átolvasni. És iiigen,én is szoktam ilyen akciós sóletet venni néha (jó hogy eszembe jutattad,mert most is van itthon), jól ki lehet vele váltani egy-két ebédet:)
/Kultúra : a Csendes Dont olvasom, alapjában véve nem rossz, bár a naturális háborús-politikai részekkel lassabban haladok és sajnos be vagyok oltva az orosz nevek ellen... a sok ilyen olyan Ivanics,Alekszejevics, Szergejics..../
A nagy áruházláncokét többnyire áttanulmányozom, hátha van valami olyan leszállított áru termékük, ami érdekel. Többnyire nincs, ezért aztán nálam is megy a szelektív gyűjtőbe.Ha viszont akad, akkor sem mindig rohanok vásárolni, csak akkor, ha tényleg megéri. Rendszerint tömegcikket veszek, liszt, rizs, konzerv, ilyesmik. Két hónappal ezelőtt pl. sóletkonzervet vettem 620 forintért.Az nekem két napra is elég, úgyhogy nagyon megéri.
Ne is mondd a reklámújságokat... Nálam alapból a fele olvasás nélkül megy a szelektív kukába, a másik felét átlapozom és azután dobom ki, illetve néha-néha megtartok egyet-kettőt a szemetes aljába tevéshez. Ha még lenne klasszikus iskolás papírgyűjtés (asszem már nincs), rengeteget gyűjthetnének a gyerekek.
Régi újságokkal kapcsolatban mindig az jut az eszembe (és bocs, ha már írtam volna), hogy a barátnőm krumplipucolás közben tud elandalodni a krumplihéjnak odatett újságon, úgy hogy le is áll a pucolással :)
Rájöttem, milyen igaz az a mondás, hogy nincs unalmasabb, mint a tegnapi újság, és nincs érdekesebb, mint a tegnapelőtti. Ez utóbbit kissé tágabban értelmezem. Nekiálltam a régi újságok selejtezésének, mondhatom, nem volt könnyű. Amikor felfedeztem egy 1973-ból való Ludas Matyit, rögtön olvasni is kezdtem, még ott, a létra tetején. Akár ne is mondjam, hogy nem dobtam ki. Fájó szívvel ugyan, de megváltam egy csomó Állatvilágtól. Persze ebbe is belelapoztam. A Rakéta regényújság szinte minden száma megvan, ezeket nincs szívem kidobni.
Ezek után rájöttem, hogy csöppet sem egyszerű az, amibe belevágtam, és a további selejtezést későbbre halasztottam.
Filmet készítünk Tóth Krisztina Játszódjatok! című novellája alapján, erről részletesebben írok a blogomon is, ami fent van a neten is, itt olvashatjátok!
Az interneten gyűjtünk a filmünkhöz, és iszonyat hálásak lennénk, ha támogatnátok minket, illetve ha megosztanátok facebookon, vagy bárhol a linkeket. :)
Tegnap kilátogattam a könyvfesztiválra. Mondhatom, ott rögtön megértettem, hogy mit jelent a bőség zavara kifejezés. Annyi rengeteg könyv jelent meg, hogy kész szerencse, hogy csak egyet vettem, mert ha csak a tizedét megveszem, akkor is több hónapra akad olvasnivalóm, no meg hová tettem volna a köteteket? Egyébként sok helyen dedikáltak, a legjobb az volt, amikor egy római katona nyomta a kezembe az erre szóló meghívót. Jó darabig kerestem is a dedikálót, de annyian voltak mindenhol, hogy csak oldalt fordulva fértem el, és feladtam a keresgélést.
Szerencsére csodás idő volt, nyugodtan lehetett nézelődni, a könyvekbe belelapozni, időnként az eladóval, jobb esetben az íróval is szót váltani.
Hiába no, a jó öreg Murphynek mindig igaza van. Hét végén lesz egy könyves rendezvény a Millenárison, egy barátnőmmel ott fogok találkozni, úgyhogy vigyáznom kell a kiadásokkal, mert nagy a csábítás.
Mondjuk most korrigálni kell az álláspontomat, olyan szigorú azért könyvek tekintetében nem vagyok magamhoz.
Tegnap időpontra mentem valahova,de elég sok időm maradt még előtte,így benéztem egy könyvesboltba. Volt is nálam elkölthető összeg utalvány formájában és baromi bosszantó módon persze nem találtam olyan könyvet, amit jó szívvel megvettem volna... Bezzeg amikor pénz nélkül megyek be, vagy nem magamnak választok, mindig egy csomó olyasmit látok, ami érdekelne....
Én szigorú vagyok magamhoz, mert csak egy könyves eseményt engedélyezek magamnak, ez pedig a könyvhét. Tudom,hogy most lesz a könyvfesztivál, mindenféle érdekeseket olvastam, hogy milyen könyvek jelennek meg és kik lesznek a vendégek, de megmaradok a könyvhétnél.
Egyébként rádióhallgatás az úúúútált takarításhoz is kell, azt másképpen nem tudom elviselni.... :)
Egyáltalán nem baj, hogy azt a rádiót hallgatod! Minden botfülűségem dacára olykor beugrik egy dallamtöredék, és ha sikerül utánakeresnem, megvan a sikerélmény. Ha ezekhez a slágerekhez van hangulatod, akkor rajta!
ezen a héten kultúratúltengésem lesz, ma megemlékezés Terry Pratchettre, holnap olvasókör szombaton meg könyvkiállítás (nem fogok sok pénzt vinni, mert elcsábulok). Jövő héten viszont mellőzni akarom a kulturálódást, legalábbis ilyen mennyiségben. Most valahogy összejött.
Én már szinte le sem merem írni,hogy melyik rádiót hallgatom mostanában... főleg egy ilyen kultúrtopikban:) Szóval azt,amelyik a 70-es, 80-as, 90-es évek slágereit adja. Úgy látszik,a lelkemnek most ez kell....
Egyébként Csimpolya megint nagyon jó programokon járt... :)
Ma délelőtt a nyugdíjasklubbal együtt meglátogattam a Petőfi Irodalmi Múzeumot. Régen nem jártam arra, és kellemesen lepett meg néhány újítás. Például az, hogy egy képernyőn meg lehetett nézni a kis Petrovics Sándor iskolai tankönyveit. Amin komolyan meglepődtem, az volt, hogy a számtankönyv is latin nyelvű volt. Szerencsére legalább a műveleti jeleket megértettem, legalábbis nagyjából.
Az is némi galád vigyorra adott okot, hogy egykori tanítója szintén egykori nádpálcáját is kiállították, szerintem annak idején nem dísznek használták. Persze az is lehet, hogy csak a padot csapkodta vele.
Örültem, mert egy csomó fiatal, ileltve gyerek is volt látogatóban.
Egy helyen családi fotókat állítottak ki, ami legjobban megmaradt az emlékezetemben, az Csáth Géza apjának a fényképe volt, díszmagyarban. Ránéztem, és megállapítottam, hogy őt alighanem Jókai Mór találta ki.
Jó sok interaktív lehetőség volt, eggyel-kettővel éltem is.
Egy külön teremben mutatták be F. Győrffy Anna műveit, ő az a rajzoló, aki a Mosó Masa mosodáját illusztrálta, illetve a legtöbb Pöttyös Panni könyvet is. Rajzolt továbbá diafilmet is, de ami a legjobban tetszett, az egy öltöztetőköny volt. Olyasmi, mint az öltöztetőbaba, fiú és lánydivatban egyaránt volt. A könyvből kinyúlt a fej és a két lába. És ha a könyvet lapoztad, kéményseprőnek vagy matróznak ruházhattad fül s fiút, ráadásul nem csak a ruha elejét, de a hátát is lehetett látni. Ezt látva rögtön elöntött a sárga irigység, de sehogy nem tudtam hozzáférni.
Volt még sárkánykiállítás is, az sem volt érdektelen, de ennyi is elég.
Ma reggelizés közben hallgattam a rádiót, és többek között azt is megemlítették, hogy a Budafoki Művelődési Házban ma és holnap indiai napok lesznek. Miután ez könnyen megközelíthető számomra, rászántam magam a látogatásra. Még most sem tudom eldönteni, nem lett volna jobb, ha inkább paradicsomot ültetek a telken, de végül is már mindegy.
Elvileg tízkor kezdődött a rendezvény, most az egyszer nem nyitásra, hanem fél órával később érkeztem, ami kész szerencsének bizonyult, mert a hivatalos megnyitó csak délben volt. Már-már azon gondolkodtam, hogy hátra arc, indulok haza, de végül is azt mondtam, nem hagyom veszni a belépő díjat. Ezért aztán felfedeztem, hogy van egy büfé, és mellette egy szabadpolcos könyvolvasó. A legnagyobb kötetet vettem kézbe, erről kiderült, hogy szegény megboldogult Rakéta regényújság 1974 évének első félévi példányait tartalmazza. Rendeltem egy kávét, és nekiláttam. Nem kellett csalódnom, sok érdekes olvasnivalót találtam, és még a kávé is jó volt.
A hivatalos nyitás valamivel tizenkettő után kezdődött, egyórás, és szörnyen unalmas volt.
Csak a vállalati értekezleteken kialakított rutinom, no meg a finom kávé óvott meg attól, hogy el ne aludjak, vagy ne kapjam elő a magammal hozott könyvet, és ne azt olvassam a pad alatt. Alig tudtam megállni, hogy oda ne szóljak, miszerint csapjunk már a lecsóba!
Az utána következő táncot azonban kár lett volna kihagyni! Egy fiatal, csodás ruhát viselő táncosnő (Shaumya Shukla) táncolt, éspedig egy tavaszt köszöntő táncot. Minden mozdulatából áradt az életöröm. A következőkben is ő táncolt, ezúttal élőzenére, amit Rajesh Gangani szolgáltatott, tableten. Ez utóbbi három dobból álló készlet volt. Nem hittem a szememnek, a mester időnként olyan tempóban dobolt, hogy szó szerint összemosódtak az ujjai, alig lehetett látni. A táncosnő pedig tökéletes ritmusban csörgette hozzá a bokapereceit. Aztán a tánc abbamarad, a zenész elmondta, hogy most lópaták dobogását fogja utánozni. Ez maradéktalanul sikerült is, méghozzá nem is egy lóét, hanem egy egész ménesét, ráadásul az a benyomásom támadt, hogy ezek alighanem harci paripák. Nagyon tetszett, és ezzel nem voltam egyedül.
Rövid ebédszünet következett, ekkor alkalmam nyílt megkóstolni a szamószát. Ez egy furmányosan összehajtogatott tésztabatyu, párolt zöldség töltelékkel. Nagyon ízlett.
Lett volna még egy-két dolog, ami érdekelt volna, például egy harcművészeti bemutató, de addigra kissé elfáradtam, úgyhogy irány haza.
A holnapi nap a jógának lesz szentelve, no, ezt kihagyom. Aki a jobb lábával megvakarja a bal fülét, az nem én vagyok, hanem a macskám. Bár időnként a csincsillám is megteszi.
Sziasztok! Rövidfilmet készítünk arról, hogy mennyire nehéz a saját országunkban munkát találni, hogy milyen messzire kell ezért menni, és hogy kint se leszel megbecsülve, ott is átvághatnak. Egy fiatal fiú és az apja kapcsolatán keresztül mutatnánk be a mai magyar valóságot Tóth Krisztina egy novellája alapján, Pálfi György konzultációs segítségével. Támogassatok minket, hogy elkészülhessen filmünk, vagy osszátok meg bárhol! Köszönjük! https://igg.me/at/szurkulet-nightfall/x/5664869
Úgy veszem észre, Topolcsányi Laura afféle háziszerző a Turay Ida színháznál. A Szellem a spájzban, illetve a Doktornők az ő műve, az előbbit láttam, az utóbbit nem, csak azt tudom, hogy az első világháborúban dolgozó orvosnőkről szól. Az elsőben játszott is egy apróbb, de humoros szerepet, sem a darab, sem az alakítása nem volt rossz, ezért akartam megnézni az új művet.
Teljesen megértelek... Én sem szívesen hagyok ott színházi előadást, talán még eddig meg sem történt,de néhányszor nagy ingerenciát éreztem rá. Pl. a Törőcsik Mari-féle színházigazgatás idején a Koldusopera előadást szívesen ott hagytam volna, ha egyedül vagyok. Lehet,hogy velem volt a baj és a Brecht-féle színház nem nekem való. Ilyenkor nem is a színházjegy árát sajnálom,hanem az eltékozolt időt...
Valami rémlik,hogy ez a Topolcsányi Laura igen fiatal szerző? (De lehet,hogy keverem valakivel....) Talán így megbocsátható neki,de azoknak a színházi szakembereknek kevésbé,akik zöld utat adtak az előadásnak.
Eddig általában akkor írtam valamiről, ha az tetszett nekem. Tegnap viszont megnéztem Topolcsányi Laura: Ikrek előnyben című zenés komédiáját. Tőle már láttam a Szellem a spájzbant, az kellemes vígjáték. Jó, nem volt egy Noël Coward, pláne nem egy Molnár Ferenc, de kellemes, jól fogyasztható történet lett belőle. Azon nem túlzottan lepődtem meg, hogy sokat énekeltek benne, elvégre ez egy zenés vígjáték. Ráadásul a történet egy szereplőválogatásról szól, egy bárba keresnek énekeseket és táncosokat. Viszont három dolgot hiányoltam: épkézláb cselekményt, kidolgozott (még ha vázlatosan kidolgozott) karaktereket, no meg a szellemes párbeszédeket. Ez utóbbi nyomokban azért megvolt. A színészek becsületére legyen mondva, megtettek minden tőlük telhetőt, nem rajtuk múlott az, hogy nem tetszett nekem. Az első felvonás után ittam egy pohár pezsgőt, ami a kedélyállapotomnak jót tett, a darabnak nem. Komolyan gondolkodtam azon, hogy a második felvonás közepén otthagyom az egészet, pedig ilyet sosem tettem idáig. Aztán erőt vettem magamon, és a tapsrend alatt egy kicsit összeütöttem a tenyeremet, aztán kislisszoltam.
Azt sem értem, hogy kik tapsoltak olyan hevesen, mi több, elragadtatott füttyöket is hallottam. Csak nem a szerző, illetve a színészek rokonai?
A Különben dühbe jövünk még most is tetszik, talán, mert úgy csattannak el óriási pofonok, hogy valahogy mégsincs erőszakos hatása, talán az együgyű gengszter, talán a bohózatba illő pszichológusa miatt. Van viszont egy titkos kedvencem, éspedig Paganini, "a bérgyilkosok tündérujjú virtuóza". Csak harmadszorra vettem észre, hogy egész idő alatt egy szót sem szólt. Szerintem a történtek után vége lett a szakmai hírnevének. Azt is ekkor hallottam meg, milyen zenei motívum kíséri a lépteit.
Jut eszembe: nem tudja valaki, mit énekelt a kórus?
További csodás jelenetsor az a motorkerékpáros lovagi torna, remek helyzetekkel.
Életemben eddig egy tüntetésen voltam, bár az túlzás,hogy tudatosan mentem volna oda. Talán 1988-ban volt a Hősök terén a romániai falurombolás elleni tiltakozás. Barátnőmmel keveredtünk valahogyan oda, nem szándékosan,csak valahonnan jöttünk. S ha már ott voltunk, kicsit maradtunk is. Itthon a családomnak nem azonnal vallottam be,hogy hol is voltunk...
Nagyon vigyázni kell régi könyvek újraolvasásával illetve régen tetsző filmek újranézésével .... :) Nagyokat lehet csalódni. (Filmben hirtelen az jut eszembe,hogy kisiskolás koromban nem volt olyan Bud Spencer-Terence Hill mozifilm,amit meg ne néztem volna. Aztán amikor 20 éves koromban videóm lett, elkezdtem felveszegetni és újranézni őket. Hatalmas csalódás volt. Azóta se értem,hogy a ker.tévék miért tudnak ezekkel a filmekkel még ma is nagy nézettséget elérni...)
Nagyon örülök, hogy tetszett a Film! :) (Ne bántsátok a feketerigót) És azt tudod, hogy ezért a szerepért (Atticus) megkapta a Golden Globe és az Oscar díjat is? :)
Jut eszembe a díjakról: nagyon meglepett, hogy a Saul fia három alkotója is Kossuth díjat kapott.
Tegnap végighallgattam egy előadást a Plútó bolygóról, és érdekesnek találtam. A bemutatott képek is figyelemre méltóak voltak, úgyhogy nagy érdeklődéssel hallgattam. Ami ebből ide tartozik, az a bolygó területeinek elnevezése volt. Egy valóban szuroksötét felület a Mordor nevet kapta, utalással Tolkien regényére. A Charon holdon pedig egy rész Kubrick nevét viseli. Almár Iván megjegyezte, hogy nem érti, miért nem kapott egy helyet Clarke is. Szerinte azért, mert Kubrick amerikai, Clarke pedig angol. Viszont Tolkien is angol. Miután mind a Plútón, mind a Charonon még rengeteg érdekes hely van, sor kerülhet Clarke-ra is. Bízom benne.
