Attól is függ, hogy milyen óráról van szó. A külföldi fórumokon olvasható, hogy bizony egy korabeli Speedmaster vagy Submariner vásárlásánál nem csak a számlap lakkozását, mutatók állapotát, a trícium meglétét, a betűk formáját stb. nézik, hanem a lünetta számozását, betűit, a kopását is, sok egyéb más szempont mellett. Ha valaki beír nekik, hogy találtam a sublótban egy régi Omegát, Rolexet, mi az értéke, az első tanács amit adnak, hogy nehogy hozzányúljon bárki is a számlaphoz, mert rögtön bukik rajta (ha el akarja majd adni). Ehhez persze "hard core" gyűjtők kellenek és igazán ritka, keresett órák. A nagypapa Doxáját, Poljotját nyugodtan fel lehet újíttatni.
Tanácsot és vémenyezését várnék :) adott egy AS1130 szerkezetű svájci óra , érdekelne hogy így képről "szerkezet" merjem e megvásárolni ? az eladója nem órákkal foglalkozik, szinte laikus,
"Igen kellemetlen lehet, amikor ottmarad a 3 karcos számlapú eredetid, mert került mellé egy még éppen száradó számlapú, amire NOS-t kiáltva ugrálnak rá. :)"
Én még nem találkoztam amúgy ilyen szituval, de ha van, akkor ennek az a tanulsága, hogy ha el akarod adni, újíttasd te is fel a számlapot.. ;-))
Egyébként meg ez szerintem csak azt mutatja, hogy a potenciális vásárlók többsége szép és hordható órát akar, nem teljesen autentikus, de üzemképtelen meg csúf roncsot, és adott esetben nem vagyonokért...
Igaz, az én szemléletmódom amúgy is más, mert sajnos ma az óraipar leginkább "tokot és számlapot" próbál eladni (még mindig...), és ahol nem ezt kapod - ott meg ma már nagyon mélyen kell a zsebbe nyúlni (lássuk be: az ésszerűség határain túlnyúló mélységbe...). Abban az időszakban azonban, amelyekben ezek a most emlegetett antik órák zöme készült - azokban még bizony a SZERKEZET jelentette a gyártót, nem az a tok, vagy számlap, amit egyébként még a legnagyobb gyártók is általában külső beszállítótól rendeltek. Az én szememben egy egyedileg készített (vagy akár jól utánmunkált kínai...) tokba beépített IWC zsebóra-szerkezet egy eredeti számlappal - az igenis egy IWC óra, nyilván nem olyan értékű és autentikusságú, mint egy minden elemében eredeti - de nem is holmi értéktelen, silány hamisítvány.
Tudom, hogy van, akinek erről más a véleménye - az nem is foglalkozik ilyennel. A világ ettől színes...
Erre nem nagyon lehet mit reagálni - hiszen végeredményben ezzel implicite kétségbe vonod a jogát egy régi óra tulajdonosának arra, hogy felújíttassa-megjavíttassa azt, ha szükségesnek látja..
Akkor, ha van egy régi autóm, és már csúf a fényezése, esetleg meg is sérült, betört a szélvédője - akkor ki kell dobnom? Nem fényeztethetem újra, nem javíttathatom ki - mert az "hamisítás"? És esetleg, potenciálisan becsapom vele majd azt, akinek eladom, ha mégis megunom?? Meg ettől esetleg kevesebbet fog érni annak a szintén régi autója - aki garázsban megőrizte, nem használta, és még eredeti, mégis jó a fényezése?
És mondd: miért muszáj, hogy ez érdekeljen engem..??.. ;-)))
Hogy esetleg a Patek nem fog kiadni certifikátot egy felújított számlapú órára? Lehetséges, de például a Rolex, és az emlegetett Omega meg az IWC kiad. Ezt tapasztalatból tudom mondani - ha a felújítás megfelelő minőségű és nem néz ki másképpen az óra, kiadják. Már csak azért is, mert maga a gyár kínált mindegyik emlegetett márkánál csere-számlapokat már anno is, amelyek között volt teljesen más kinézetű is. Kicseréltethetted például a gyárilag fehér számlapos Rolexed-IWC-d számlapját gyári feketére, ami nem ehhez a Ref.számhoz illő volt - és nem mondták azt rá, hogy ez innentől hamisítás és nem autentikus...
Szerintem túldimenzionáljuk ezt a kérdést, azt is tegyük gyorsan hozzá, hogy nagyon ritka kivételektől eltekintve olyan órákról beszélünk - amit a hasonló kategóriás új, mai modellek árának töredékéért vesznek meg a vásárlók. Ebbe igenis belefér ennyi... Akinek komolyan olyan nyűgjei vannak, hogy a réges-régi, kopott Patekjához legyen már gyári certifikát, de még gyári csatvég meg gyári jelzett bőrszíj is - az vegyen egy új órát a Patek butikban, annyiért, amennyiért adják, oszt jónapot...
Egyébként persze, szerintem is illik megmondani egy használt óra eladásánál, hogy a számlap felújított. Már, ha tudja az eladó? És akihez eleve úgy jut örökségből az óra, hogy talál egy arany Omegát, IWC-t a nagypapa holmijai között? És fogalma sincs arról, hogy a tok pesti, a számlap felújított - csak annyit lát, hogy ez egy "arany IWC"? Az mihez kezdjen? Dobja el, mert egyes puristák szerint ez nem is forgalomképes? Most komolyan??
Minden régiség piaca olyan, hogy aki szakértelem és tapasztalat nélkül megy el ott keresgélni dolgokat - az pórul járhat. Mi magunk is itt mind megfizettük a tanulópénzt. Ezen a piacon még csak nem is feltétlenül elvárható az eladótól, hogy tudja, pontosan mit is kínál...
Én elfogadom az álláspontodat minden további nélkül - mint magánvéleményt - de nem hiszem, hogy ezt ténynek és "alapigazságnak" kellene tartanunk. Olyan topictárs is van, aki szerint nem teljesen gyári, "NOS" állapotú antik óra "nem ér semmit", és nem azt mondja, hogy az "kevesebbet ér", hanem egyenesen azt, hogy az semmi, az egy hulladék, szemétbe dobandó. És bolond, aki egy fillért is ad egy picit is kopott, akár mégoly szép, de akár csak pár kis pettyel is "ragyázott" számlapú óráért, aki szerint ha egy régi míves zsebóra porcelán számlapján van egy akár csak szemmel alig észrevehető pókháló is, mozsárba való az egész. Ilyen is van, ezt is tudomásul veszem - de nem osztom. A világ szerintem nem bináris, a teljes tökéletesség és az abszolút entrópia állapota között azért vannak árnyalatok... ;-)))
Ezért írtam eredetileg, hogy "Kérdés, mennyire csúnya az eredeti".
Egy "szépen öregedett" címszóval árult
erősen penészfoltos számlap nyilván más eset.
"Nem egy gyári minőségben felújított számlapról meg sem tudom mondani ránézésre, hogy ez most felújított, legfeljebb bizonyos esetekben gyanakszom, egyszerűen azért, mert mondjuk tudom, hogy az adott modellből eleve kevés az ilyen állapotú eredeti (nem ritkán azért, mert az anno felhasznált festékek-lakkok esetleg nem voltak kellően időtállók)."
Ez látod a másik probléma. Amíg az interneten a 9 órásra átfestett - akár eredeti - beépítős számlapoknál megy a köpködés és a hamisítás vádja, addig senkit nem zavar, hogy esetleg az olaszosan felújított számlap gazdája ezt az apróságot kifelejti az eladás során.
Nem lennék a nem purista vevő helyében, mikor kipengeti a kis 150 euróját az Omega, IWC, Patek stb. extract of the archives-ra vagy certifikátra, és jön a hideg zuhany, hogy a számlap nem eredeti, az óra pedig nem autentikus.
Vagy amikor büszkén mutogatja valaki az új szerzeményt, és amikor mellékerül egy korabeli eredeti, akkor látszik, hogy a gyárilag finom szövegből-logóból rorschach teszt lett kis túlzással.
Mert míg a beépítéseknél ordít az átverés, egy 50-es évekbeli karóránál - akár a típus ismerete hiányában - könnyen be lehet ülni a hintába.
Már pedig az egész világon - de itthon különösen - feledékenyek az eladók, ha ilyesmiről van szó. :))
- "És mi legyen azokkal az órákkal - amelyek ilyenek?"
Oké, de mi legyen azokkal, akiknek megóvott és gyönyörű gyári portékájuk van, de rájuk rohad, mert a piac telis-tele felújított számlaposokkal, amik a lepukkant állapotból visszatérve egyenlő esélyekkel versenyeznek?
Igen kellemetlen lehet, amikor ottmarad a 3 karcos számlapú eredetid, mert került mellé egy még éppen száradó számlapú, amire NOS-t kiáltva ugrálnak rá. :)
"De tény, hogy a jó állapotban megmaradt, eredeti számlapos-tokos órák nagyobb értékkel bírnak, mint a felújított számlaposak, vagy épp a Pesti tokosak."
Ez tény, hogy így van, de azért a kép ennél sokkal árnyaltabb. Nyilván a teljesen eredeti, abszolút "buheramentes", ellenőrizhető előéletű ("pedigrés", papíros-dobozos) és teljesen NOS állapotú antik óra elvileg a legértékesebb. Ahogy egy veterán autónál is így van.
Viszont egyáltalán nem biztos, hogy ez a legkönnyebben eladható, sőt... Előfordul, hogy egy ilyen órát "árában" alig tud valaki eladni, mert a piacon igen kevés a "purista" vásárló, aki ilyen állapotot várna el - és ezt meg is tudná/akarná fizetni. Annál több olyan van, aki nem egy széfben-vitrinben tartani, hanem hordani szeretné az órát, előre tudva, hogy ez idővel úgyis elhasználódással fog járni, ergo nem érintetlen új, hanem "szép-jó állapotú" órát keres, amit majd igyekszik nagyjából ezen a szinten meg is tartani.
Nyilván egy szépen felújított számlap elvileg visszalépés az újszerű gyári állapothoz képest. Ez sem vitás. De vajh visszalépés-e egy csúnya, sérült-foltos, nota bene teljesen tönkrement számlaphoz képest? És mi legyen azokkal az órákkal - amelyek ilyenek? És amelyek egyébként a megmaradt örökségek, piaci kínálat messze nagyobb hányadát is képezik?
Jó, hogy nem lesz olyan érték, mint egy NOS-originál, de használati értékben miben marad el attól? Akár esztétikai értékben is? Nem egy gyári minőségben felújított számlapról meg sem tudom mondani ránézésre, hogy ez most felújított, legfeljebb bizonyos esetekben gyanakszom, egyszerűen azért, mert mondjuk tudom, hogy az adott modellből eleve kevés az ilyen állapotú eredeti (nem ritkán azért, mert az anno felhasznált festékek-lakkok esetleg nem voltak kellően időtállók).
Persze, abban is igazad van, hogy néhány ritkaság esetében még a csúnya számlaphoz sem biztos, hogy jó döntés hozzányúlni - de azért lássuk be, a hétköznapi életben előforduló órák zöme (még akár a meglehetősen drágák is) nem holmi egyedi ritkaság, egy átlagos Omega xxxxMaster meg szinte minden esetben több százezres példányszámban készült tömegáru volt - ma is az, hiába nem filléres, szerintem nincs semmi blaszfémia abban, ha egy rossz számlapot kicserélnek/felújítanak rajta. SZVSZ.
De tény, hogy a jó állapotban megmaradt, eredeti számlapos-tokos órák nagyobb értékkel bírnak, mint a felújított számlaposak, vagy épp a Pesti tokosak.
Nem azt írtam, hogy "Kérdés, mennyire csúnya az eredeti"?
De.
Könnyen lehet, hogy valaki 3-4 karc miatt újítana
fel egy kortörténeti-ipartörténeti emlék számlapot.
Egyszer eljön a pillanat, amikor valaki egy ma már nem létező számlap dizájn utolsó példányát tünteti el így.
És mivel tudjuk/látjuk, hogy dolgoznak az olaszok, nem, nem lesz ugyanolyan a felújítás után. Szép lesz, de nem ugyanolyan.
Hadd kapjon információt arról a kérdező, hogy ez nem feltétlen jó ötlet, attól függetlenül, hogy vannak emberek - mint úgy tűnik, te is - akiket ez nem érdekel.
Kérdés, mennyire csúnya az eredeti. Érdemes lehet típus-azonos számlap után is szétnézni felújítás előtt.
Mert ha felújíttatod, már nincs visszaút. Lesz egy nem eredeti számlapod. Az olasz ( és más ) számlap felújítóknak semmi joga eredeti gyártói logókat, márkaneveket jól azonosítható tipográfiával számlapra nyomni.
És ez vissza fog köszönni az adott óra megítélésében, értékében is.
Igazából vannak kitételek, mint pl. hogy a költségekben nem elszámolható az az alapanyag, ami Svájcban is rendelkezésre áll stb.
De a lényeg, hogyha majdnem mindent Kínában gyártatsz le, és pár dolgot összességében drágábban mellé Svájcban, attól még bizony lehet Swiss Made a végtermék.
Na most tudván, hogy egy ETA kézihúzós mondjuk 14 csavarját drágábban készítteted el-veszed meg Svájcban, mint amennyiért Kínában szerkezetet gyártatsz, ez már nem is olyan vicces. :)
Az óra Svájci, ha: - A szerkezete Svájci - Svájcban szerelték össze - Az ellenőrzést Svájcban végezte a cég - A gyártás költéségnek legalább a 60%-a Svájcban keletkezett
A szerkezet Svájci, ha: - Svájcban szerelték össze - Az ellenőrzést Svájcban végezte a cég - A gyártás költéségnek legalább a 60%-a Svájcban keletkezett - A szerkezet alkatrészeinek összértéke legalább 50%-a ( az összeszerelés költsége nélkül ) Svájci eredetű.
Svájci alkatrész: Amennyiben Svájcban ellenőrzött és a gyártási költség 60%-a Svájci eredetű.
Azért hagytak benne kiskaput bőven, nem véletlen. :)
De: Amin Swiss Made van a számlapon és/vagy a tokon, ott a tok is Svejci. ( Most hogy a hátlap kínai-e, és csak a gravírozás svájci, azt csak a jóisten tudja )
Mindenesetre az áraikat elnézve lehet is Swiss Made.
hat, felmutatasra nem hiszem. elotte el kell vinni a zaciba es penzze kell tenni, amin lehet repjegyet venni. praktikusabb megoldasnak tunik egy hitelkartya hasznalata.
