E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
1 Minden bölcsességnek az Úr a forrása, örök időkre otthon van az nála. 2 A tenger homokját, az eső cseppjeit s a letűnt idő napjait ki vehetné számba? 3 Az ég magasságát, a földnek szélességét, s a tenger mélységét ki tudná megmérni? 4 Minden más dolognál előbb teremtette a bölcsességet, öröktől fogva az okosságot. 5 A bölcsesség forrása Isten igéje a magasságban, útjai öröktől fogva való parancsok.6 A bölcsesség gyökere ki előtt tárul fel, avagy ki láthatott bele terveibe? 8 Csak egyetlen bölcs van, s roppant félelmetes, ahogy a trónján ül és onnan országol: 9 az Úr! Ő teremtette meg, látta, számba vette és kiárasztotta minden műveire. 10 Bőkezűen juttat belőle minden testnek, ajándékul adja azoknak, akik őt szeretik Az Isten félelme
11 Az Úrnak félelme tisztesség, dicsőség, csupa vidámság és ünnepi koszorú. 12 Az Úrnak félelme üdíti a szívet, ujjongó örömet ad s hosszú életet. 13 Jó véget ér, aki tiszteli az Urat, halálának napján irigykedve nézik. 14 A bölcsesség kezdete az Úr félelme; már anyjuk méhében megkapják a hűek. 15 Az emberi szívekben biztos alapra lelt, szilárdan fog állni utódaikban is. 16 A bölcsesség telje az Úrnak félelme, gyümölcseiből bőség fakad. 17 Megtölti házukat csupa drágasággal, szép alkotásaival a csűrjük megtelik. 18 A legfőbb bölcsesség az Úrnak félelme: békét s egészséget teremt maga körül. 19 Látta, megszámlálta: okosságot ad és érteni tudást, s dicsővé teszi, aki ragaszkodik hozzá. 20 A bölcsesség gyökere az Úrnak félelme, az ágai pedig napok sokasága,
21 egész házát megtölti termésével, s a tárházakat kincseivel.
Türelem és önuralom
22 Haragja a gonoszt nem teszi igazzá, inkább földre rántja haragjának súlya. 23 A türelmes kitart egy ideig, s ha az eltelt, örömben lesz része. 24 Hallgat, amíg el nem jön a beszéd ideje, bölcsességét aztán sok száj magasztalja.
A bölcsesség és tisztesség
25 A bölcsesség kincse a (sok) okos mondás, a bűnös irtózik Isten félelmétől. 26 Ha bölcs akarsz lenni, tartsd meg a parancsokat, akkor majd elhalmoz vele az Úr. 27 Az Úrnak félelme bölcsesség és műveltség, s ami kedves neki, az a hűség és szelídség. 28 Az Úr félelmével sose szegülj szembe, és megosztott szívvel ne járulj eléje.
.....................és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged,
mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.”
Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja?
Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak.
Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk?
Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk.
Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.
----------------------------------
Ezt ritkán veszik napirendre a szentbeszádben mert bár a VALÓSÁG igazolja de a pap nimbuszát gyengiti :))) a hivek komálják a kegyelem megbocsátás örök üdvözülés szavakat !
1 És megmutatta nekem az élet folyóját, kristályhoz hasonlóan ragyogott, Isten és a Bárány trónjából fakadt.
2 Az utca közepén és a folyam két partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek, a fa levelei meg a népek gyógyulására szolgálnak.
3 Átok többé nem lesz benne. Az Isten és a Bárány trónja áll majd ott, és szolgái hódolnak neki.
4 Látni fogják arcát, és a homlokukon lesz a neve.
5 Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpa világítására, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyogja be őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké.
Befejezés.
6 Aztán így szólt hozzám: „Ezek a szavak hitelesek és igazak. Az Úr, a próféták lelkeinek Istene elküldte angyalát, hogy hírül adja szolgáinak, aminek csakhamar be kell következnie.
7 Íme, hamarosan eljövök. Boldog, aki megszívleli ennek a könyvnek prófétai szavait.”
8 Én, János hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, arcra borultam az angyal előtt, aki ezeket megmutatta nekem, hogy imádjam.
9 De így szólt: „Vigyázz, ne tedd! Csak neked és testvéreidnek vagyok szolgatársa, a prófétáké és azoké, akik megtartják ennek a könyvnek a szavait. Az Istent imádd!”
10 Majd folytatta: „Ne pecsételd le ennek a könyvnek prófétai szavait, mert az idő közel van. 11Aki igazságtalan, legyen továbbra is igazságtalan. Aki tisztátalan, legyen továbbra is tisztátalan. De aki igaz, járjon továbbra is az igazság útján, és aki szent, legyen továbbra is szent.
12 Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalmam, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint.
13Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.
14Boldogok, akik megmossák ruhájukat (a Bárány vérében). Hatalmuk lesz az élet fája fölött, és a kapukon mennek be a városba.
15A kutyák, csalók, erkölcstelenek, gyilkosok, bálványimádók és mindazok, akik a hamisságot szeretik és művelik, kinn maradnak.
16Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy az egyházakban tanúsítsa ezeket: Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.”
17A Szellem és a menyasszony mondják: „Jöjj el!” Aki hallja, mondja: „Jöjj el!” Aki szomjazik, jöjjön. Aki kívánja az élet vizét, ingyen vegye.
18Tanúsítom mindenki előtt, aki ennek a könyvnek prófétai szavait hallja: Aki ehhez hozzáad, azt Isten azokkal a csapásokkal sújtja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben.
19S ha valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek szavaiból, Isten megvonja tőle a jogot az élet fájához és a szent városhoz, amelyek ebben a könyvben meg vannak írva.
20Aki mindezt tanúsítja, az mondja: „Igen, hamarosan eljövök. Ámen.” Jöjj el, Uram Jézus!
Sok mindent tudok róla , festményeken is láttam, ami sokban igaz !
És meg is győződtem róla !!!!!! Ez nekem nem új !!!!
De sajnos a Teremtőatyára és Jézusra is alkalmazzák, ami szomorú, külföldön láttam és nem értek egyet vele mert , dátum, előkép, és biblia idézetek ,ezek megegyeznek ! Amiről meg győződtem abban hiszek !
1 Ezután láttam egy másik angyalt, amint alászállt az égből. Nagy hatalma volt, s fénye beragyogta a földet. 2 Teljes erejéből kiáltozott: „Elesett, elesett a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett, minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke, minden tisztátalan és gyűlöletes állat odúja, 3 mert erkölcstelensége tüzes borából minden nemzet ivott, vele paráználkodtak a föld királyai, és a föld kereskedői meggazdagodtak határtalan fényűzéséből.”
A keresztények figyelmeztetése.
4 Egy másik szózatot is hallottam az égből, ez így hangzott: „Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben, és benneteket is érjenek csapásaik!
5 Bűneik az eget verik, de az Úr számon tartja gonoszságaikat.
1 Aztán láttam, hogy egy angyal szállt alá a mennyből, a mélység kulcsa volt nála, és nagy láncot tartott a kezében. 2 Megragadta a sárkányt, az őskígyót, vagyis az ördögöt, a sátánt, és ezer évre láncra verte.
3 Letaszította a mélységbe, bezárta, és lepecsételte, hogy ne vezesse félre többé a népeket, míg le nem jár az ezer esztendő. Akkor rövid időre szabadon engedik. 4 Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták.
És (láttam) a lelkeket, akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten szaváért lefejeztek, akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása előtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon.
Életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal.
5 A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. 6 Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban.
A második halálnak ezeken nincs hatalma, hanem Istennek és Krisztusnak lesznek papjai, és ezer évig uralkodnak vele.
7 Amikor eltelik az ezer esztendő, a sátán kiszabadul börtönéből, 8 és útra kel, hogy a föld négy sarkán félrevezesse a népeket, Gógot és Magógot, és harcra toborozza őket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye. 9 Felvonultak szerte az egész földön, bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost. És tűz szállt le az égből és elemésztette őket.
10 Az ördögöt, aki félrevezette őket, kénköves, tüzes tóba vetették – itt fog gyötrődni a vadállattal és a hamis prófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké.
Az utolsó ítélet.
11Akkor hatalmas ragyogó trónt láttam, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől menekült a föld s az ég, de nem maradt számukra hely. 12 Láttam, hogy trónja előtt állnak a halottak, kicsinyek és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint. 13 A tenger visszaadta a beleveszett halottakat. A halál és az alvilág is visszaadta halottjait, és mindenki fölött ítéletet tartottak a tettei alapján. 14 A halált és az alvilágot a tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál. 15 Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.
26 Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel.
27 A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét.
28 Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe.
29 Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal.
20 Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak. Akik a sötétséget világosságnak teszik meg, s a világosságot sötétségnek, ami keserű, azt édesnek, az édeset meg keserűnek.
21 Jaj azoknak, akik bölcsek a tulajdon szemükben, és okosaknak hiszik saját magukat.
22 Jaj azoknak, akik hősök a borivásban, és bátrak, ha mámorító italt kevernek.
23 Jaj azoknak, akik ha megvesztegetik őket, fölmentik a gonoszt, és attól, akinek igaza van, elveszik igazát.
24 Amint a tarlót felfalják a lángok, és az aszott fű elhamvad a tűzben, az ő gyökerük is hamuvá válik, virágjuk elszáll, mint a por. Mert elvetették a Seregek Urának törvényét, s megvetették Izrael Szentjének szavát.
Jeremiás könyve : 9: fejezet: 1-9, 11-13, 15-20, versek
1 Ha a pusztában akadna számomra utasnak való szállás, akkor itt hagynám népemet és messze mennék innét, mert mindnyájan házasságtörők, hitszegő népség.
2 Felajzzák nyelvüket, mint az íjat; a hazugság, s nem az igazság uralkodik az országban. Bizony, bűnt bűnre halmoznak, de az Urat, őt nem ismerik.
3 Ki-ki őrizkedjék barátjától, és még a testvérében se bízzék! Mert minden testvér Jákob szerepét játssza, és álnokul jár el minden jó barát.
4 Az egyik becsapja a másikat, s nem mondanak egymásnak igazat. Nyelvüket hazug szóra idomították; teljesen megromlottak, s már megtérésre is képtelenek.
5 Erőszakot erőszakra! Hazugságot hazugságra! De az Úrról nem akarnak tudni.
6 Ezért ezt mondja a Seregek Ura: Nos, megolvasztom és próbának vetem őket alá. Mert mi egyebet tehetnék velük gonoszságaik miatt?
7 A nyelvük halálos nyílhoz hasonló, csupa hazugság ajkuk minden szava. „Békesség” – mondogatják egymásnak, de a szívében cselt vet az egyik a másiknak.
8 Hát az ilyenekért tán ne büntessem meg őket – mondja az Úr –, és ne álljak bosszút ilyen nemzeten?
Siratóének Síon fölött
9Kezdjetek sírásba és jajgatásba a hegyek miatt, és a puszta legelői miatt mondjatok siratóéneket, mert fölperzselték őket, és senki nem jár arra, nem hallatszik többé a nyájak hangja. Az égi madaraktól a barmokig minden elfutott és elmenekült.
11 Hol van olyan bölcs ember, aki ezt megérti? Akihez az Úr szája szólhat, és így tudtul adhatja: Miért hever romokban az ország, s miért ég ki, mint a sivatag, ahol senki se jár.
12 Ezt mondja az Úr: Azért történt meg, mert elhagyták törvényemet, amelyet szabtam nekik; mert nem hallgattak szavamra és nem igazodtak hozzá.
13 Inkább szívük gonosz szándékát követték és a Baálok nyomába szegődtek, ahogy őseiktől tanulták.
15 És olyan nemzetek közé szórom szét őket, amelyeket sem ők, sem atyáik nem ismertek. Addig üldözöm őket a karddal, amíg csak meg nem semmisülnek.
16 Rajta! Hívassátok a siratóasszonyokat, hadd jöjjenek; küldjetek olyanokért, akik jól tudnak sírni!
17 Siessetek! Kezdjetek fölöttünk gyászénekbe, hogy szemünkből csak úgy peregjen a könny, és a szempillánk könnytől ázzék!
18 Magáról a Sionról is siralom szava hangzik: „Ó, hogy elpusztultunk, rettenetesen megszégyenültünk! Mert itt kell hagynunk az országot, és otthonaink elárvulnak utánunk.”
19 Halljátok, ti asszonyok, az Úr szavát, fogadja be fületek ajkáról a szót. Tanítsátok meg leányaitokat siralomra, tanítsátok meg egymást ezt a gyászéneket mondani:
20 „A halál bemászott ablakainkon, behatolt palotáinkba. Letarolta csecsemőinket az utcán, és ifjainkat a tereken.
1 Ekkor bothoz hasonló mérőnádat adott ezeknek a szavaknak a kíséretében: „Menj, mérd fel az Isten templomát az oltárral és a benne imádkozókkal együtt. 2 De a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd fel, mert a pogányoké lesz, akik a szent várost negyvenkét hónapig tiporják.”
A két tanú.
3„Két tanúmnak meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bűnbánatot.” 4 Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll. 5 Ha valaki ártani akar nekik, tűz csap ki szájukból, és elpusztítja ellenségeiket. Mert aki ártani akar nekik, annak így kell elpusztulnia. 6 Hatalmuk van, hogy bezárják az eget, hogy küldetésük idején ne essen az eső. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák, és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják. 7 Amikor befejezik tanúságtételüket, a vadállat feljön a mélységből, harcra kel ellenük, legyőzi és megöli őket. 8 Holttestük ott hever majd a nagyváros utcáján, amelyet átvitt értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol Urukat is keresztre feszítették. 9 Holttestüket sokan fogják nézni a népek, törzsek, nyelvek és nemzetek közül három és fél napon át, nem engedik, hogy tetemüket sírba tegyék. 10 Ezen a föld lakói ujjonganak és vigadnak, és örömükben ajándékot küldenek egymásnak, hiszen ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak. 11 De három és fél nap elteltével az Istentől az élet lehelete szállt beléjük, és talpra álltak. Akik látták őket, azokat nagy félelem fogta el. 12 Az égből hangos szózat hallatszott: „Gyertek fel ide!” S ellenségeik szeme láttára egy felhőn fölszálltak az égbe. 13 Abban az órában heves földrengés támadt, a város tizedrésze romba dőlt, a földrengés következtében hétezer ember meghalt, a többit pedig félelem fogta el, és dicsőséget zengtek az ég Istenének. 14 Elmúlt a második jaj, de hamarosan itt lesz a harmadik.
A hetedik harsonaszó.
15 A hetedik angyal is megfújta a harsonát. Nagy szózatok hallatszottak az égben: „Urunk és Fölkentje megszerezte az uralmat a világ felett, és uralkodni fog örökkön-örökké!” 16 Ekkor a huszonnégy vén, aki az Úr színe előtt a trónuson ült, arcra borult, és imádta az Istent: 17„Hálát adunk neked, mindenható Urunk, Istenünk, aki vagy és aki voltál, mert átvetted a főhatalmat és úralkodol. 18 A népek ugyan felbőszültek, de eljött haragodnak és a halottak fölötti ítélkezésnek ideje. Jutalmazd meg szolgáidat, a prófétákat, a szenteket és akik félik nevedet, a kicsiket és a nagyokat egyaránt! A föld megrontói meg pusztuljanak!” 19 Megnyílt az égben az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája a templomban. Erre villámlás, égzengés, földrengés és nagy jégeső támadt. ÁMEN !
jézus főpap Melkizédek rendje szerint. Zsidókhoz írt levél : 7: fejezet.
1 Ez a Melkizedek – Sálem királya és a fölséges Isten papja – eléje ment a királyok legyőzése után hazatérő Ábrahámnak, és megáldotta. 2 Ábrahám tizedet adott neki mindenből. A neve azt jelenti, hogy az igazságosság királya. Azonkívül Sálem királya volt, vagyis a békesség királya.
3 Nem ismerjük apját, anyját, családfáját, sem napjainak kezdetét vagy életének végét. Így az Isten Fiához hasonlítva marad pap mindörökké.
4 Gondoljátok meg, milyen nagy ember az, akinek ősatyánk, Ábrahám tizedet adott a zsákmány javából. 5 Léví fiainak, mivel papi tisztet viselnek, szintén megvan a törvényes joguk rá, hogy a néptől, vagyis testvéreiktől, akik Ábrahám leszármazottai, tizedet szedjenek. 6 Ő viszont, aki nem az ő nemzetségükből származott, Ábrahámtól kapta a tizedet, és megáldotta azt, akinek az ígéret szólt. 7 Kétségtelen azonban, hogy a magasabb rangú áldja meg az alacsonyabb rangút. 8 Itt halandó emberek szednek tizedet, ott meg az, akiről tanúsítják, hogy él. 9 Sőt Ábrahámra való tekintettel mondhatjuk, hogy Lévi is, aki tizedet szed, szintén fizetett tizedet, 10 hiszen jelen volt őse ágyékában, amikor Melkizedek találkozott vele.
Krisztus papsága magasabb rendű az ószövetséginél.
Ha levita papság, amelynek szolgálata idején a nép a törvényt kapta, elvezetett volna a tökéletességre, mi szükség lett volna még rá, hogy más főpap jöjjön, Melkizedek rendje szerint, nem pedig Áron nemzetségéből? 12 A papság megváltozásával azonban szükségképpen megváltozott a törvény is.
13 Akiről ugyanis ezeket mondjuk, az más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az oltárnál.
14 Hiszen köztudomású, hogy Urunk Júda törzséből származott, e törzzsel kapcsolatban pedig nem beszélt Mózes a papságról.
1 Még beszéltek a népnek, amikor a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduczeusok odamentek hozzájuk. 2 Rossz néven vették, hogy tanítják a népet, és hirdetik Jézus példájával a halálból való feltámadást. 3 Kezet vetettek rájuk, de mivel már este volt, másnapig őrizetben tartották őket. 4 Azok közül, akik a beszédet hallgatták, sokan hívők lettek, úgyhogy a férfi hívők száma mintegy ötezerre növekedett. 5 Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, a vének, az írástudók, 6 Annás főpap, Kaifás, János és Sándor s mindnyájan, akik a főpapi nemzetségből valók voltak. 7 Előállították és vallatóra fogták őket: „Miféle hatalommal vagy kinek a nevében tettétek?” 8 Péter a Szentlélektől eltelve így válaszolt: „Népünk elöljárói és ti vének! 9 Ha azért vallattok ma minket, amiért egy nyomorékkal jót tettünk, hogy vajon hogyan is gyógyult meg, 10 hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak a nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Az ő nevében áll itt előttetek egészségesen.
11 Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett. 12 Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.”
13 Amikor látták Péter és János bátorságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, csodálkoztak; s mikor felismerték őket, hogy Jézussal voltak, 14 ráadásul a meggyógyult ember is ott állt, nem tudtak mit mondani. 15 Kiparancsolták őket a főtanácsból, és egymás közt 16tanakodtak: „Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hisz egész Jeruzsálem tudja, hogy nyilvánvalóan csodát tettek, nem is tagadhatjuk. 17 De hogy a dolognak tovább ne terjedjen a híre a nép közt, fenyegessük meg őket, hogy többé senki emberfiának ne beszéljenek ennek a nevében.” 18 Ezzel behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. 19 Péter és János azonban így válaszoltak: „Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre? 20 Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” 21 Erre újra megfenyegették, aztán a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre. Mindenki dicsőítette az Istent a történtek miatt, 22 hiszen az ember, akivel ez a csodálatos gyógyulás történt, már több mint negyvenéves volt.
A hívek imája.
23Azután, hogy szabadon bocsátották őket, az övéikhez mentek, és elbeszélték, mit mondtak nekik a főpapok és a vének. 24 Ennek hallatára egy szívvel-lélekkel Istenhez emelték szavukat: „Uram, te alkottad az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. 25Szolgádnak, Dávid atyánknak szájával ezt mondtad a Szentlélek által: Miért háborognak a nemzetek, a népek miért kovácsolnak hiú terveket? 26A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr és az ő Fölkentje ellen. 27Mert valóban összefogott ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével fölkent, szent szolgád, Jézus ellen, 28 hogy végrehajtsák azt, amit hatalmad és akaratod előre elhatározott.29 És most, Uram, tekints fenyegetőzéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék szavadat. 30Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások menjenek végbe, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus nevében.” 31Amíg így imádkoztak, megremegett a hely, ahol összegyűltek. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették az Isten szavát.
A jeruzsálemi hívők élete.
32A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt. 33Az apostolok nagy erővel tanúsították Urunk, Jézus feltámadását, és mindnyájan bőségesen részesültek a kegyelemben. 34Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta, 35és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle, a szükséghez mérten. 36József, a ciprusi származású levita is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el, ami azt jelenti, hogy a vigasztalás fia, 37eladta földjét, az árát fogta, és az apostolok lába elé tette.
Jeremiás könyve : 9: fejezet: 1-9, 11-13, 15-20, versek
1 Ha a pusztában akadna számomra utasnak való szállás, akkor itt hagynám népemet és messze mennék innét, mert mindnyájan házasságtörők, hitszegő népség.
2 Felajzzák nyelvüket, mint az íjat; a hazugság, s nem az igazság uralkodik az országban. Bizony, bűnt bűnre halmoznak, de az Urat, őt nem ismerik.
3 Ki-ki őrizkedjék barátjától, és még a testvérében se bízzék! Mert minden testvér Jákob szerepét játssza, és álnokul jár el minden jó barát.
4 Az egyik becsapja a másikat, s nem mondanak egymásnak igazat. Nyelvüket hazug szóra idomították; teljesen megromlottak, s már megtérésre is képtelenek.
5 Erőszakot erőszakra! Hazugságot hazugságra! De az Úrról nem akarnak tudni.
6 Ezért ezt mondja a Seregek Ura: Nos, megolvasztom és próbának vetem őket alá. Mert mi egyebet tehetnék velük gonoszságaik miatt?
7 A nyelvük halálos nyílhoz hasonló, csupa hazugság ajkuk minden szava. „Békesség” – mondogatják egymásnak, de a szívében cselt vet az egyik a másiknak.
8 Hát az ilyenekért tán ne büntessem meg őket – mondja az Úr –, és ne álljak bosszút ilyen nemzeten?
Siratóének Síon fölött
9Kezdjetek sírásba és jajgatásba a hegyek miatt, és a puszta legelői miatt mondjatok siratóéneket, mert fölperzselték őket, és senki nem jár arra, nem hallatszik többé a nyájak hangja. Az égi madaraktól a barmokig minden elfutott és elmenekült.
11 Hol van olyan bölcs ember, aki ezt megérti? Akihez az Úr szája szólhat, és így tudtul adhatja: Miért hever romokban az ország, s miért ég ki, mint a sivatag, ahol senki se jár.
12 Ezt mondja az Úr: Azért történt meg, mert elhagyták törvényemet, amelyet szabtam nekik; mert nem hallgattak szavamra és nem igazodtak hozzá.
13 Inkább szívük gonosz szándékát követték és a Baálok nyomába szegődtek, ahogy őseiktől tanulták.
15 És olyan nemzetek közé szórom szét őket, amelyeket sem ők, sem atyáik nem ismertek. Addig üldözöm őket a karddal, amíg csak meg nem semmisülnek.
16 Rajta! Hívassátok a siratóasszonyokat, hadd jöjjenek; küldjetek olyanokért, akik jól tudnak sírni!
17 Siessetek! Kezdjetek fölöttünk gyászénekbe, hogy szemünkből csak úgy peregjen a könny, és a szempillánk könnytől ázzék!
18 Magáról a Sionról is siralom szava hangzik: „Ó, hogy elpusztultunk, rettenetesen megszégyenültünk! Mert itt kell hagynunk az országot, és otthonaink elárvulnak utánunk.”
19 Halljátok, ti asszonyok, az Úr szavát, fogadja be fületek ajkáról a szót. Tanítsátok meg leányaitokat siralomra, tanítsátok meg egymást ezt a gyászéneket mondani:
20 „A halál bemászott ablakainkon, behatolt palotáinkba. Letarolta csecsemőinket az utcán, és ifjainkat a tereken.
