Mindazok a volt vezető pártállami politikusok, életkoruktól függetlenül tehát, akik a rendszerváltozás után az MSZP soraiban folytatták politikai tevékenységüket, az 56-os forradalom minden évfordulóján bizony bocsánatkéréssel tartoznak (tartoztak volna) a magyar társadalomnak a fentebb említett károkért.
Néhány dolgot nem értek az eszmefuttatásodból!
Miért csak azok, akik az MSZP soraiban folytatták? Akik az MDF-ben és más pártokban folytatták, azok miért nem?
Miért érzi úgy a mai magyar jobboldal, hogy 1956 után, az ortodox kommunisták által kivégzett ortodox kommunisták sírját csak nekik van joguk megkoszorúzni?
Konkrét érvelést kérnék, nem múltbamerengő mellébeszélést!
Hogy miért lettek sokan a KISZ és PÁRT fiatalabb vezetői közül "kommunisták" a rendszerváltás után, arra talán alkalmas az 1956-os forradalom leveréséért viselt felelősségről korábban részben közölt gondolatmenetem.Amúgy is közeledik az évforduló.
Egyébként nem a kommunista elvekről van szó jelenleg esetükben, hanem a vagyonról, befolyásról, a koncról.
Tehát: Gyakran halljuk vezető szocialista politikusoktól, akik az állampártban is magas pozícióba kerültek pl a nyolcvanas években, hogy ők még fiatal gyerekek voltak, vagy éppen meg sem születtek a forradalom idején, következésképpen nem felelősek annak elárulásáért, vérbefojtásáért.
Álláspontom szerint nem az a lényeg, hogy ki mikor született, hanem az, hogy valamikor élete során belépett az állampártba,és magas, döntéshozó, vagy közvetlen döntés előkészítő pozícióba került. Ugyanis az MSZMP/KISZ legitimitását, amelybe beléptek, (még a Párt új neve is 56-ban született a korábbi MDP-ből!) éppen az adta, hogy 1956 októberében ELLENFORRADALOM zajlott Magyarországon, Nagy Imre és társai hazaáruló gazemberek voltak, akiket törvényesen és jogosan végeztek ki. Továbbá ugyancsak jogos volt több, mint 400 ember kivégzése, ezrek bebörtönzése, tízezrek meghurcolása évtizedekig(!), százezrek emigrációba kényszerüléséről nem is beszélve.
Nos, akik beléptek akár a hetvenes vagy nyolcvanas évek során a fent említett két szervezetbe, és ott karriert építettek (az egyszerű, mezei párttagokat ne keverjük bele az ügybe!) ezzel utólag is MEGERŐSÍTETTÉK ezt a LEGITIMÁCIÓT! Akár tudatában voltak ennek, akár nem!
Tehát felelősek nemcsak a forradalom elfojtásáért, hanem a pártállam egész politikai irányvonaláért, a zsákutcás gazdasági-társadalmi irányért, az eladósodásért, a társadalom mentális és erkölcsi elnyomorításáért. (Például besúgóhálózat kiépítése és működtetése, az 56-osok egy részének megfigyelése egészen 1989-ig! Egyes halálra itélt, a Vörös Hadsereggel szembeforduló, később emigrált volt katonatisztek ítélete egészen 1990-ig érvényben volt!) Sőt felelősek a rendszerváltozás utáni gazdasági-társadalmi zuhanásért is, mert ha nincs a létező szocializmus, nem lett volna rendszerváltás sem, és nincs a kényszerű, erőltetett, gyors igazodás a piacgazdaság körülményeihez. Évek alatt kellett hatalmas adósság alatt roskadozva, elszegényedve olyan szabályokhoz, környezethez alkalmazkodni, melyekhez Európa szerencsésebb fele évtizedek alatt szokott hozzá, illetve amelyeket a 2. világháború után közel fél évszázad alatt alakított ki.
Mindazok a volt vezető pártállami politikusok, életkoruktól függetlenül tehát, akik a rendszerváltozás után az MSZP soraiban folytatták politikai tevékenységüket, az 56-os forradalom minden évfordulóján bizony bocsánatkéréssel tartoznak (tartoztak volna) a magyar társadalomnak a fentebb említett károkért.
Nem ítélhetők tehát el azok az 56-os szervezetek, politikusok, amelyek/akik nem óhajtanak az ilyen múlttal rendelkező szocialista politikusokkal mindaddig együtt megemlékezni, koszorúzni a forradalom mártírjainak sírjánál, az emlékműveknél és a nyilvánosság egyéb fórumain, amíg ez a bocsánatkérés egyszer valóban, hangsúlyozottan meg nem történik.
Hogy nem a kényszerű, hanem a tényleges, lélekből jövő megbékélés ideje mikor jön el, ma még nem jósolható meg. Talán csak két generációval később.
Azért az bájos, hogy mostanában hirtelen így megszaporodtak a "infokurucok". Nagy Imréről nem is beszélve, aki ugye ott volt az alakuló Szovjetunióban, és elkötelezett kommunista volt. Szerintem a szocializmus után már soha nem fogjuk megérteni, hogy értelmiségiek és ifjú gazdagok mitől lettek kommunisták, és a kurucinfósok sem értik.
Az igaz magyar pokrócok - ha győz a forradalom - még majd betiltják azokat a műveket, amelyekben Greiner közreműködött: Mágnás Miska, Luxemburg grófja, Cigányszerelem, Ciklámen, Palika, Dollárpapa stb, tán még a Csárdáskirálynő is áldozatul esik :))
Nem hiszem, hogy 1950 után sok jót írt volna, inkább szerkesztett meg beszélt.
Ebben a kötetben a '45 utáni versei:
Jelentkező, Budapest, Ének a naphoz 1945 májusában, Dunaparti fák, Karácsonyra, Vigasztaló, Prológ, A kezdet, A darwinista, Egy miniszterhez, Nagybirtokos kisded éneke, Panamisták emlékkönyvébe, Dal az államtitkári állások csökkentéséről, A háborúban vészesek, Intelem, Beszélgetés, Petőfi szobránál, Mint füst, Négysoros, Válasz, Programvers, Erélyes elégia, Őszinte szó
Nagy Imre hiányzik belőle. Ő ugyanolyan moszkovita volt a többiek.
A kettős mérce ott lép működésbe igazán, amikor Vas Zoltánról van szó, aki tagja volt Nagy Imre kormányának, letartóztatták, stb. Ha őt is kivégezték volna, most Pokrócz őt is hősként tisztelné...
Inkább Rákosihoz kötődik a mondás, ahogy a viccben is:
Rákosi Mátyás szerint aki nincs velünk, az ellenünk van. Kádár János szerint aki nincs ellenünk, az velünk van. Orbán Viktor szerint aki nincs velünk, az nincs.
A korábban felsoroltakhoz hasonló sötét figurái még nem nagyon voltak elmúlt pár ezer éves történelmünknek. (Azt nem állítom, hogy nem lehetne a későbbiekben még ezt is überelni.) Tudatosan készítették fel őket a szovjetúnióban, hogy az ország katonai megszállása után teljessé tegyék a gyarmatosítást, nem csak katonai hanem ideológiai, és kulturális téren is. Ők heten lefedték az ország irányításának minden területét és remekül végrehajtották a feladatot, amivel ideküldték őket. Összegezve: a történelmi magyarország minden nyomának eltörlése, a '45 előtti uralkodó osztály fizikai megsemmisítése, az ország teljes kiszolgáltatása a szovjeteknek, a magyarság öntudatának végleges megtörése.
Az urak neveit néhány hozzászólással ezelőtt véletlenül rosszul írtam. Helyesbítsünk tehát szépen sorban:
Rosenfeld Mátyás Singer Ernő Weinberg Zoltán Kahána József Auspitz Gábor Greiner Andor Wolff Izrael
Vas Zoltán
1903. március 30-án született Budapesten. Tizenhat éves korától részt vett a kommunista ifjúsági mozgalomban. Tagja volt a Tanácsköztársaság megdöntése után megindult kommunista ifjúsági szervezkedésnek. 1921-ben letartóztatták, de 1922-ben fogolycsere révén kiszabadult és a Szovjetunióba került. 1924-ben illegális úton visszatért Magyarországra, s a KIMSZ titkára lett. 1925-ben letartóztatták, és elítélték. 1940-ben a Szovjetunió közbenjárása révén kiszabadult. 1945-től Budapest közellátási kormánybiztosa, majd polgármestere.
Jelentős munkát végzett a főváros közellátásának megszervezésében. 1945 és 1949 között a Gazdasági Főtanács főtitkára, mely az újjáépítés és a gazdaság irányító szerveként működött. 1949-ben az Országos Tervhivatal elnökévé nevezték ki, 1953-ban felmentették a Tervhivatal vezetése alól, ezután a Komlói Szénbányászati Tröszt igazgatója. 1945-től 1956-ig az MKP, illetve az MDP KV tagja, 1948 és 1953 között az MDP PB póttagja, illetve tagja. 1954-ben jelent meg Az új szakasz gazdaságpolitikájáról című cikke a Szabad Népben.
1956 júniusában részt vett a Petőfi Kör sajtóvitáján. Október 27-től a közellátási kormánybizottság elnökeként tagja a Nagy Imre-kormánynak. 1956. november 4-én a jugoszláv nagykövetségre menekült. November 18-án Lukács György és Szántó Zoltán társaságában elhagyta a követség épületét. A szovjetek elfogták, és Romániába deportálták. Az 1957 májusában összeülő Országgyűlés megfosztotta képviselői mandátumától. 1958 őszén visszatérhetett Magyarországra. 1973. február 20-án a Legfelsőbb Ügyészség utasítására „a Szovjetunió és a magyar nép barátságát sértő izgatás” címén ismét büntetőeljárást indítottak ellene, a Nem a tejes csenget címen tervezett életrajzi regénye miatt. 1980-ban halt meg.
2006.09.29 -én, este 10 órakor találkoztak az egyetlen igazmondó társak az utolsó nekifutásra. A gyülekező helye: Kossuth tér 1. az egyetlen igazmondók irodája előtti tér.
A futáshoz kapott kellékek kissé megnehezítették az éjszakai túra körülményeit, de jelenthetem, hogy ma reggelre megszépült a város. Egyes, a várost csúfító, kék és piros színű plakátokon ugyanis mindenfelé sikerült az igazmondó mozgalom jelszavát elhelyezni. Így kívánták felhívni a városlakók figyelmét arra, hogy a bunkóságnak is van létjogosultsága.
Mivel a gyülekező idejében személyesen találkoztam az egyetlen igazmondók több vezetőjével és tagjával kérem őket, hogy ne tagadják kiítűnő tettüket.
Jelzem a Gutenberg téren is láttam őket, éjfél körül volt.
Google-t már tudod használni, most akkor jöhetne az illemóra. De már késő, amit jó szüleid nem tanítottak meg veled, azt majd az élet, de az nem fog közben simogatni.
Így záros előtt a 6130-6126-as kedves hozzászólónak: szívesen adok át tudományt neked, anyukádnak, apukádnak és az összes pereputtynak, a periférián!
Most hallottam, Vass Lajos megígérte, ha nyer bevezeti a villanyt hozzátok!
Az ellenforradalom pedig a kommunistákkal együtt viszi börtönbe. Nagy nehezen szabadul és emigrál.
Következnek bécsi évei.
Ott, az emigránsok között fordul szembe a polgárokkal, és jut arra a következtetésre, hogy a magyar társadalmon csakis a szocialista átalakulás segíthet.
Ott, Bécsben válik harcos magyar kommunistává, aki ettől kezdve tollal harcol a magyar jövőért. Lelkében mindvégig itthon él, szüntelenül a magyarországi állapotok izgatják, negyedszázadon át gyötri a honvágy.
De ő csak egy megváltozott hazába jöhet haza. A magyar hazafias költészet legszebb lapjaihoz tartoznak honvágyát kifejező, egyszerre komor és reménykedő versei (például Az én hazám).
De fő műfaja ebben az időben a szatirikus publicisztika és mellette a harcosan szatirikus költészet. Indulatos cikkeinek kötetei rejtett utakon eljutnak haza is, eljutnak a szomszédos országok magyar lakói közé, és kijutnak a nagyvilágba.
A Horthy-rendszer személyes ellenséget lát Gábor Andorban és diplomáciai úton elérik, hogy az osztrák kormány kiutasítsa. Ekkor megy Berlinbe, ahol alig-alig van módja magyarul írni.
A német kommunista sajtó publicistája lesz. Egyre ismertebb a nemzetközi baloldali körökben.
Amikor Hitler uralomra jutása után Moszkvába megy, ott már úgy fogadják, mint irodalmi tekintélyt.
Ő lesz az ottani magyar irodalmi folyóiratnak, az Új Hangnak a főszerkesztője. Megint írhat magyarul, megint szemmel tarthatja az itthoni irodalmi és társadalmi eseményeket.
Kiderül, hogy kitűnő irodalmi szervező, és nagyon jó kritikus. Még mindig hasznára van a filozopterműveltség: szakemberként ért az irodalomhoz, és irodalmi műveltség alapján tud politizálni.
De közben, ha felkérik rá, német nyelvű antifasiszta szatirikus verseket is ír, különösen a második világháború idején, a rádió német adásai számára.
A második világháborúban felerősödik honvágya, hiszen tudja, hogy közeledik a hazatérés, de azt is tudja, hogy sok szenvedés következik addig. Ezekben az években megint egyre erősebben lírikus.
És végre 1945-ben a már hatvanegy éves költő, huszonöt évi távollét után, az elsők közt érkezik haza.
A módszer az úgy szól, hogy az általam irányított médiában minden magyar zászlót fel emelni merőt lefasisztázok, majd az általam irányított rendőrséggel még el is veretem őket, majd megkeresem a bírói karban azt, akivel meg el is ítéltethetem.
"A tömeg ezt követően szétoszlott, közben este a Kossuth téren a demonstrálók listát készítettek azokról a bírókról és ügyészekről, akik a tévészékház elleni ostromban részt vevők ügyét bírálják, illetve bírálták el. "
TÉNYLEG AZT HISZED, HOGY MINDENT TUDSZ, CSAK MERT NÉZTED A TÉVÉT?
Ha nincs más célod az életben, mint hogy magadat a legokosabbnak és legtapasztaltabbnak hidd, akkor nincs mit írnom neked.
De ha úgy sejted, a média mosolygó felszíne alatt nem csak apró kis disznóságok, de szégyenletes szennyhalmok is megbújhatnak, nézz ide vissza pár óra múlva, amikor befejezem az eseményekről kézzel írt naplóm legépelését, és elmondom, azóta mi történt velem és családommal.
tomcat
Az ávós verőlegények, pribékek java korábban nyilasként funkcionált.
Nem tudom, mi történhetett a sitten, de az ostrom után egy félmeztelen pocsolyarészeg koma a Hír TV arra a kérdésére, hogy "miért foglalták el a székházat?" azt hörögte a kamerába, hogy "azért foglaltuk el a TV-t mert magyarok vagyunk!". Már akkor sem teljesen értettem ezt az összefüggést.
Na ha ugyaígy adták elő a rendőrségen is akkor ezek után mindenki azt gondolhat amit akar.
Ebben a kötetben a '45 utáni versei: