Bevallom, azt hittem, élvezetesebb szellemi összecsapás lesz, de - amint látom - a macskafan nénék összecsinálták magukat az első macskaborda-roppanás hallatán, és ahelyett, hogy találékonyan fikáznának és ötletesen, szót szóba öltve igyekeznének megszégyeníteni engem, a Macskagyilkost, nos, ehelyett megfutamodtak. Vagy gyávák, vagy nincs intellektuális muníció. Vagy elfáradtak és ágyba bújtak a cicusokkal együtt.
Aha. Az ismerőseim (mert barátaim természetesen nincsenek, ellentétben veled, aki a társaság és népes családod kedvence lehetsz) Freddy Krugernek szólítanak a hátam megett. Ma van a születésnapom (06.06.06.), és átkom statisztikailag 99,99%-ban megfogan. Kedvenc időtöltésem a viviszekció (találd ki, mely élőlényeken...), a pincében csinálom, miközben a Szenes turnéról készült MTV-felvételek látványában tobzódom.
Mi van, csak nem trafáltam bele? Gondolom, a felsorolt macskabarát háziasszony-típusok közül legalább kettő rád is illik. Amúgy természetesen macskára lőttem hármat. Kettő talált is, az egyik ólom az orrát érte, csak úgy fröccsent a taknyos vér :-)
A légyölő galóca /Amanita muscaria (L.)Pers./ - az Antarktiszon kívül - minden földrészen elterjedt. Mérsékelt égövön tehát minden kontinensen megtalálható, de egyes vidékeken nagyon ritka. Erdőkben nő, az északi féltekén júliustól novemberig. Észak-Ázsia tetemes részén ez az egyik leggyakoribb gomba. A tudományban hosszú időn át - valószínűleg túlzóan - veszélyesen mérgező, ráadásul - nyilvánvalóan helyesen - pszichotikus, hallucinogén gombának tartották. Mérgezőségét egyik, már 1869-ben azonosított alkaloidjának, a muszkarinnak tulajdonították, míg 1957-ben a svájci Peter G. Waser és Konrad Eugster kételyüket fejezték ki, hogy elsősorban a muszkarin felelős a mérgező és pszichotikus hatásokért. Mindenesetre több más esetleg veszélyes kémiai anyagot mutattak ki benne, de továbbra sem tisztázott, hogy pontosan mi okozza a mérgező és pszichotikus hatását. Eugster és más svájci tudósok szerint fő hatóanyagai szintén alkaloidok: az iboténsav, a muszcimol és a muszkazon - tehát nem egy alkaloid felelős mérgező és pszichotikus hatásaiért, hanem egyszerre több (Schurr 1995). Ráadásul mindez elsősorban az eurázsiai légyölő galócára vonatkozik, az amerikai hatóanyagai valamelyest eltérnek ettől. Mindenesetre a nyugati köztudatban, a mesekönyvektől a tudományos szakirodalomig évszázadokon át erőteljesen mérgezőnek tartották, s irányában viszonylag alaptalanul bizonyos "amanitofóbia" alakult ki (Rätsch 1995 a: 9). Magyar szempontból érdekes, hogy obi-ugor nyelvrokonaink, a vogulok (manysik) és osztjákok (hantik) hallucinogén, révületkeltő szerként fogyasztják, legalábbis fogyasztották. Ezekre a néprajzi párhuzamokra (például Munkácsi 1907, Bán 1908, Balázs 1954: 418-120, Vértes 1990: 195-7) alapozva, s ősi magyar samanizmust feltételezve régi, s a legutóbbi időkig élő és alighanem kellően megalapozott feltételezés, hogy honfoglaló őseink, legalábbis sámánjaink révületkeltő szerként használták a légyölő galócát (Grynaeus 1996: 171, Józsa 1996: 34). Ami a honfoglaló magyarság gombaismeretét illeti, valószínű, hogy a taplókat és a pöfetegeket vérzéscsillapítónak használták (Kicsi 1998), ugyanakkor a gombák ételként való fogyasztása - esősorban nyelvészeti bizonyítékok alapján - valószínűleg csak szláv hatásra terjedhetett el (Gregor 1973). Tulajdonképpen a néprajzi adatokból kiinduló feltételezésnek további általánosítása az a hipotézis, hogy általában az uráli népek (finnek stb.) is, legalábbis sámánjaik révületkeltőként használták a légyölő galócát.
Hagyjad, Thick, nincs kivel beszélni. Egyes macskabolond háziasszonyokról (akik pl. hosszasan beszélgetnek az állatukkal és emberi tulajdonságokkal ruházzák fel azt) nekem meg az a tapasztalatom, hogy:
1.) nincs emberi társuk és arra a szerencsétlen macskára zúdítják a szeretetüket és tőle várják a szeretet-igényük kielégítését; 2.) nincs gyerekük, és a macska olyan gyerekpótlék-féle; 3.) esetleg társuk is van és gyerekük is, csak igazi emberi kapcsolatok kiépítésére és fenntartására képtelenek.
A másik alfaj a pincsi-tartó háziasszony... De ez egy másik topik témája :-)
Sokkal jobb így élni, mint mondjuk egy olyan gyerek apjának lenni, akinek az anyja terhessége alatt fertőzést kapott egy rohadt macskától. Az egyik unokahúgom toxoplazmózisban szenved emiatt. Nem kívánom senkinek. Még a macskabarátoknak sem.
A tó vize is magas, ennyire az elmúlt 7 évben nem volt fent. Sajnos kénytelenek vagyunk fűteni.
Nekem is van egy érdekes allergiám. Szerencsémre nem a kutya, vagy macskaszőr. Ma is egy párnányit keféltem ki belölük, hanem az ételizesitőkre. Semmit nem tudok használni, igazság szerint már újra megtanultam főzni, mint nagyszülők, nekik sem volt, és mégis finom kajákat főztek.
Nekem tetszett nagyon a felvétel, mivel ebben a hidegben egy kis vígságot hozott, de ép ez váltotta ki kétkedésem az évjárat irányában.
Nem szoktam a piacon venni sem meggyet, sem cseresznyét, mivel terem. Egy a fura, hogy még most kezdett fehéredni a szem, a korán érő cseresznyénél is.
Ez egy általunk cseresznyemeggynek nevezett fajta.... nézz szét a piacon, van-e már ilyen... (...mellesleg mit változtat az évjárat? ha tavaly lett volna, akkor se mókusok vagy macskák csinálták) üdv M.
