Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Lassacskán megtudtam az Örkény István, a Móricz Zsigmond, illetve a Károly körúton lévő Alexandra könyvesbolt programját. Azt hiszem, ez elég is lesz egy darabig.
Tényleg nem nagyon érti az ember, hogy manapság az internet korában miért nem lehet egy esemény előtt 1 héttel pontos tájékoztatást adni....
Egyébként "kedvenc" példám kb.10 évvel ezelőtti, karácsony és újév között szerettünk volna kolleganőmmel valami kiállítást megnézni a Várban, a Hadtörténeti Múzeumban. Mondjuk nem épp szokásos,hogy két nő a hadtörténet iránt érdeklődjön, de a kolleganőmnek valamilyen családi vonatkozása is volt a kiállításhoz. A hely internetes oldalán mindent megnéztünk (hogy lehet odajutni, meddig van nyitva,stb.) Odamentünk és egy szép kiírás fogadott, a két ünnep között zárva vannak.... Erről egy árva szó nem volt a honlapon... Dühítő, bosszantó volt. (Persze mi voltunk a hibásak,mert miért nem telefonáltunk... Csak gondoltuk, itt az új technika -akkor még viszonylag újnak számított.)
Ez még mindig nem a teljes program, de azért valami.
A Móricz Zsigmond Könyvesbolt Irodalmi kávézójában, különleges kávékkal, egzotikus teákkal és egészséges smoothie-kkal várjuk Önöket egész nap.
És még fokozzuk az élményt! Október 8-án délután 17 órától este 22 óráig az Ady Endre Gimnázium diákjai szórakoztatják az irodalom kedvelőit. "Kedvenc versem, költőm, íróm" címmel közös beszélgetések, versolvasások csábítanak egy kávéra, egy teára egy smoothie-ra. A szépirodalmi művek felolvasásának szüneteiben Mészáros Melissza játszik fuvolán.
Persze hogy ez a bolt a Móricz Zsigmond körtéren van.
Most találtam néhány érdekes programot, csak az nem derült ki, hogy ez hol és mikor lesz? Pesten, Pécsen, Győrben, Szegeden? No és hány órakor? Egyszóval, valóságos gyöngyszeme az antitájékoztatásnak.
Ebből kiemelem számodra ezt, mert régebben írtad,hogy nagyon érdekes volt ez az ember:)
Nyugati tér, Alexandra
19:00 Könyvek, kémek, (hír)szerzők. Hemingway, Le Carré és társaik. Tiboru (Tóth Tibor), a Konteó-könyvek népszerű szerzője a szépirodalomban és a kémhistóriák terepén is otthonosan mozgó hét egykori hírszerzőt mutat be, kapcsolódva ezzel frissen megjelenő Kémek krémje című könyvéhez.
Bosszankodom, mert sehol nem találok részletes programot az Olvasás Éjszakájáról, pedig rohamosan közeleg. Viszont eszembe jutott, hogy tavaly egy könyvesboltban láttam ilyet, délután megnézem, hátha most is van.
Bár én magam nem vagyok facebook-s, de van néhány író,akinek időnként nézegetem az oldalát (már ha épp nem takarja el egy bazi nagy lépj be a facebookra,mert akkor többet látsz - felirat) Ezek között van Szabó T. Anna, Lackfi és Dragomán is. Olvastam az egészet elindító verseket, tényleg szellemesek,de majd rákeresek a többire is. (Büszke vagyok egyébként magamra, mert én nagyon sokáig olyan voltam,hogy nekem Petőfinél - na jó, Radnótinál - befejeződött a költészet, ehhez képest már tudom,hogy vannak jó kortársak is....)
Lackfi-ról jut eszembe: Szabó T. Anna írt neki egy verset a negyvenedik születésnapjára: A férfi, ha negyven....
Aztán egy idő múlva Lackfi válaszolt rá: A nőci, ha negyven..
Mindkét vers zseniális :-)
Közzétették a neten, és megindult a vers-áradat. Az áradatból könyv született: Vers-lavina, stílszerűen 40-et válogattak össze benne. Eszméletlen jó.
Éééés: csütörtökön a könyvtárba ez a Szabó T. Anna jön író-olvasó találkozóra, egy - számomra ismeretlen - gitáros fickóval. Nagyon várom, biztos szuper jó lesz.
A verseket meg keressétek meg itt neten, szuperek :-)
A nyári szünet után kezdenek beindulni a dolgok. Múlt hét szombaton egy ún. cosplay rendezvényen jártam. Ez jelmezes szerepjátékot jelent, beöltöznek különféle képregény, illetve anime (japán rajzfilmsorozatok) figuráinak. Kissé kényelmetlenül éreztem magam, mert én ezek közül egyet sem ismertem. Kicsivel később úgy határoztam, hogy inkább arra figyelek, milyen ötletes a ruhák kidolgozása, de főleg a frizurák. Tulajdonképpen érdekes volt, de azért nem biztos, hogy még egy iylet megnézek.
Tegnap viszont láttam, igaz, nem csak ezt. Hungarocon volt, (a magyar sci-fi klubok és rajongók találkozója) méghozzá a huszonötödik. Ott szerencsére sok mindenről szó esett, pl. a férfi képregény, illetve filmhősök alakulásáról.Érdemes gondolatban összevetni pl. John Wayne figuráját James Bondével, az egyik jellegzetesen amerikai, a másik angol.
A legjobb persze a sok régi, kedves ismerőssel való találkozás volt.
Készülök az Olvasás Éjszakájára, de idáig még nem találtam részletes programot róla. Sebaj, odáig még két hét van hátra.
Gondolkodom rajta (mármint a Színházak Éjszakáján) de az eddigi tapasztalataim nem túl kedvezőek. Előzetes regisztráció kell, és nagyon sokan tolonganak mindenütt. A múzeumoknál legalább megoszlik a tömeg. Az Olvasás Éjszakáját persze nem hagyom ki, jó lenne ott is találkozni Zsillével vagy Lackfival, de Tóth Tiborral is beérem. Amit folyton kihagyok a nagy duhajkodásból, az az Állatkertek Éjszakája, arra is sort kéne keríteni. Talán legközelebb.
Én valakinek ajándékba vettem meg a Lackfi-könyvet a magyarokról, az első részt, ha jól emlékszem. Mielőtt átadtam, beleolvasgattam és jól szórakoztam rajta. (Kellene Lackfit is olvasni... és még annyi mást...) Egyébként nagy hibám, hogyha másnak választok is könyvet, néha úgy érzem, inkább magamnak vettem. Volt már olyan, hogy később visszamentem a könyvesboltba és vettem egy másik ajándék könyvet, mert beláttam, hogy az előzőt inkább magamnak választottam.)
Most délelőtt hallottam,hogy jövő héten Színházak Éjszakája lesz, nem mész? Te szoktál minden ilyen éjszakákra menni és a lustáknak beszámolni:)
A tegnapi napon az Írószövetség könyvtárában volt egy rendezvény, ezen ki-ki bemutatta a kedvenc könyvét, egy kicsit felolvasott belőle. Később Zsille Gábor olvasta fel a verseit, azok is tetszettek, de Zsille személye sokkal jobban! Szellemes ember és kitűnő előadó, szívesen hallgattam. Aztán fél kilenckor megjelent Lackfi János, ő felolvasott a Milyenek a magyarok c. könyvéből. Illetve ez így pontatlan, mert inkább előadta. Merem állítani, hogy színésznek sem rossz, sőt! Azon is nagyot derültem, hogy amikor Bulgáriában is megjelent a könyve, az ottaniak azt mondták, hogy ha a magyarok szót kicserélik a bolgárokra, akkor is találóak az észrevételei.
Nem voltunk sokan, de akik ott voltak, azok jól érezték magukat.
Köszi az élménybeszámolót! A tortákra majd én is kíváncsi leszek, az Áfonyahercegnő elnevezés nem hangzik rosszul:)
Én itthon teszem a semmit illetve fontos megbízatásom élelmezni a szomszéd 11 éves skótjuhász kutyusát és még a tűzijáték(ok) előtt gondosan megkötni, nehogy világgá menjen. (Bár már kissé süket...)
Kultúra szempontjából azt a másfél napot tudom említeni, amikor idén nyáron Kaposváron jártam, életemben először. Nagyon tetszetős város, csupa szobor és szökőkút és virág, tiszta és rendezett. A Csíky Gergely Színház messziről nagyon szép épület (szecessziós, ugye), de ha közel megy az ember látja, hogy nagyon ráférne egy alapos felújítás, mielőtt teljesen tönkremegy... nem szépek az "omlásveszély" táblák....
A Rippl-Rónai Villába érdemes kilátogatni a Róma-hegyre (15-ös busz megy oda:), csodás rendezett park, műterem és villa, a látógatóközpontban pedig az 1918-ban elpusztult, de nem oly régen újraépített Andrássy-ebédlő. A Stühmer-kávéházban meg gyönyörű 20-as évekbeli berendezés, finom kávék, a városban pedig - legalábbis Budapesthez képest - igen olcsó és nagy adag fagyik:) Bánatomra ugyan nem diabetikusak, de néha azért bűnözhet az ember:-)
Ma délelőtt a Daru-dombra látogattam el. Ott időztem délután egy óráig, nem is bántam meg. A programok egy része már tavaly is volt, ezért ezeket nem részletezem. Az íjászbemutató nagyon tetszett, ezúttal, hogy így mondjam, az íjásziskola szerepelt, különböző korú gyerekek mutatták be a tudásukat. Meglepődtem, mert elég sok lány is volt köztük, viszont nem nevezhető stílustalannak, hiszen Sarolta fejedelemasszony is alighanem járatos volt benne. Szerepelt négy huszár, már meg sem lepődtem, hogy ezek közül három szintén nő volt. Volt szerencsém egy középkori torna klubhoz, nagyon tetszett a bemutatójuk. Láttam a kenyérszentelést, ha sorban állok, alighanem nekem is jut egy vekni, no de volt itthon, úgyhogy ezt elmulasztottam. A prédikációban úgyis a kenyér megbecsülésére intettek, siettem szót fogadni.
Megkóstoltam az ország tortáját, éspedig az Áfonyahercegnő fantázianevűt, nagyon finom volt.
Aztán egy ostorosbemutató nézegettem egy darabig, isten’bocsá, de legjobban a méltóságos külsejű, és remekül idomított szürkemarha, nevezetesen egy bika tetszett, bár mindkét szereplő mesterien bánt az ostorral.
Ami az emberi szereplőket illeti, ott legjobban egy ötven év körüli férfi tetszett, aki hálószövéssel és kötélfonással foglalkozott, mindkettőt be is mutatta. A kinézetele és a ruhája alapján nem volt nehéz elképzelnem, hogy már Árpád apánkat is ő segítette át a csepeli réven. Érdekes módon ott volt a Várban is, pont a jakutokkal szemben, csak akkor nem vettem észre. Az egyik faragóval mamutagyar elég jól össze is haverkodtak.
Most pár napig nem megyek sehová, és kulturálatlan akarok maradni, ez alól csak az olvasás a kivétel.
A tegnapi napon ellátogattam a Várba, a Mesterségek Ünnepére. Szeretnék beszámolni róla, de nem nagyon fog menni, ugyanis túl sok. Túl sok a sátor, az áru, az ember, a néznivaló. Négy órán keresztül járkáltunk minden különösebb terv nélkül egy barátnőmmel, és egyfolytában ámultunk-bámultunk. Ez a barátnőm babakészítő, csodaszép, népviseletbe öltöztetett babákat gyárt. Miután a rendezvény mottója ezúttal a játék volt, a babákat nem sokáig kellett keresgélni. Tetszettek is egytől-egyig, de a kedvencem egy szűrbe öltöztetett, bajszos, kalapos figura volt, betyárnak néztem, aki éppen a csárdába készül egy-két pint borra. Remélhetőleg jól fogja magát érezni, és nem kapják el a pandúrok.
Szintén a játék kategóriába tartoznak azok a kézzel faragott, részletesen kidolgozott kocsik, amiket ló vagy ökör húzott, Továbbá remek bababútorok, aprócska edények, volt olyan, hogy a szekrény még négy-öt női ruhát, táskát, kalapot is tartalmazott. De szívesen eljátszottam volna velük, pedig gyerekkoromban volt ilyenen, csak éppen akkor természetesnek tartottam őket.
Volt tadzsik, türkmén, sőt még ujgur és jakut sátor is. A türkméneknél vettem egy szépséges, faragott fadobozt, olyasmi, mint egy tolltartó, csak sokkal mívesebb. A jakutok kiállításán legjobban a nyírfából faragott kumiszivásra szolgáló pohár tetszett, én is szívesen ittam volna belőle bármilyen folyadékot. Volt továbbá mamutot ábrázoló képecske – ezt el is vártam tőlük -, alighanem hűtőmágnesként szolgált, de ez valahogy nem tetszett. Most sajnáltam igazán, hogy a nyolc éven át tanult orosz nyelvet szinte teljesen elfelejtettem, pedig jó lett volna, ha emlékszem rá.
A külföldi kiállítók között Kína volt a legnagyobb számú, ami igazán érthető. Nos, ott is volt egy-két-három giccses tárgy, e a nagy többségük csinos, ízléses, egyedi darab volt. Persze, hogy ott is volt baba, és meglepődtem, hogy az őket készítő kínai nő és a barátnőm orosz-angol keveréknyelven milyen jól megértették egymást. Aztán akadt egy tolmács, gondolom, olyan valaki, aki egy ideje itt él, és megtanult magyarul. Később rájöttem, hogy minden sátornál van egy ilyen, rendszerint csinos, fiatal lány, aki szívesen tolmácsol. Jól kitalálták!
Ahogy írtam, elég sokan voltunk, bár szerencsémre hétköznap mentem, akkor is délelőtt kezdtem, ezért elviselhető volt a dolog. Ami kellemesen lepett meg, hogy az emberek most tudtak viselkedni, mi több, időnként kifejezetten udvariasak voltak.
Ami az ételeket-italokat illeti, nagy bőségben voltak, úgyhogy aki éhen-szomjan maradt, az vagy nem akart jóllakni, vagy nem volt elég pénze.
Egy biztos: ha jövőre is megnézem, ami elég valószínű, fontolóra veszem, hogy előtte kirablok egy bankot.
Annak a töredékét tudtam leírni, amit láttam, de már ez is sok. Mára még van programom, de holnaptól a kultúra kizárva, mert ilyen minőségen roppant fárasztó, főleg a lábam érzi a tegnapiakat.
A ma délelőttöt a Petőfi Csarnok előtti bolhapiacon töltöttem. Az még megvan, szerencsére. Viszont nagyon érződik rajta a pusztulás hangulata. A járda réseit felverte a gyom, és mind az árus, mind a vevő sokkal kevesebb volt, mint egy évvel ezelőtt. Persze lehet, hogy csak azért, mert elég korán, kilenc óra körül érkeztem. Azért így sem bántam meg, hogy arra jártam, mert a hangulata azért megvan, Vettem is egy csinos kis porcelánbabát, valami, általam nem ismert népviseltben van.
Hazaérkezve azt láttam, hogy a telekhez közel pörköltfőző verseny zajlott, illetve inkább csordogált, mert csak négy vagy öt résztvevő volt, tavaly-tavalyelőtt heten-nyolcan voltak. Viszont meg kell adni, hogy a főztjüknek csodás illata volt! A kóstolójegyet is elfogadható áron adták, ennek ellenére most kihagytam. Azért elég sokan voltak, és jól is érezték magukat, és ez a lényeg!
Megvalósítottam az egyik topictársunk ötletét, vettem egy szép füzetet, és oda ragasztom a belépőjegyeket, illetve karszalagokat. Jó lesz így emlékezni az eseményekre.
Kezdem tervezni az augusztus 20-i programot, elég sok érdekesség van, csak keresni kell.
Nagyon jól tetted,hogy kimozdultál. Én még egy rövid, két utcányira lévő rokoni látogatásra sem tudom rávenni magam ebben az esős időben....
Mindig azt szoktam mondani,hogy ebben az időben: karosszékbe vackolódás,kockás pokróc, forró tea (kávé) és egy jó könyv kell. Lehet,hogy meg is valósítom délután.
Tegnap egy operettest volt a közelemben, elmentem megnézni. Tíz perc séta a lakásomtól, ráadásul még ingyenes is volt. Persze, nem egy egész darabot mutattak be, néhány örökzöld hangzott el, plusz két kabaréjelenet.Az énekesnő lelkes buzdítására a közönség is besegített egy kicsit, teszem azt a legyen a Horváth kertben Budán kezdetű dal esetén. A kabaréjelenetek közül az egyik nagyon ismerős volt, Latabár játszotta az egyik szerepet. Ebben egy színésznő szerepet tanul, és ennek következtében se lát, se hall. Viszont betoppan a szenesember, aki azt hiszi, a szöveg neki szól. Jópofa ötlet, ki is használták.
Mindent egybevéve, jól éreztem magam, kellemesen szórakoztam, és hazafelé menet, no meg otthon is dudorásztam magamban.
