A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
"egy irányba nézve végtelenségig járhatjuk körbe-körbe.
de nem a 3D-ben végtelen. ...illetve ha az, akkor az, hogyan születetthetett meg egy pillanat alatt? (kérdem én)"
Az univerzum minden irányban végtelen, de mi csak egy véges részét látjuk. A többiröl nincs semmi fizikai információnk, ezért csak FILOZÓFÁLNI TUDUNK RÓLA.
Az univerzumunk anyaga megszámolhatóan sok stabil elemi részecskékböl, e, p, P, E, áll, amik csak összegyülni és szétszóródni tudnak. Ezek megsemmisülni és keletkezni soha nem tudnak. Ez viszont megenged fizikailag is következeteni az általunk nem látott univerzum részére.
ha mindenfele nézve, időben az Ősrobbanásohoz közeli galaxisokat látjuk, akkor a középpontnak a közelünkben kell lennie. ha abból még most is árad a hideg vákuum, akkor ott bizony egy üres gömb van. ...és akkor azt mi miért nem látjuk sehol?
A kvantum határozatlansági reláció miatt nem lehet szó egyetlen kiterjedés nélküli pontról. Nincs kiinduló pont, az is egy tartomány. Éppen ez a probléma a fekete lyuk szingularitásával is.
ha nem áramlik a középpontból az "utánpótlás", akkor csak a "lökéshullámon", az Univerzum "szélén" lennének galaxisok. (ha egyáltalán van olyan "vastag" az a "szél"!)
már megbocsássatok, de mi az, hogy a 3D-s tér egyből ott volt és az anyag tágul benne 1 pontból kiindulva?! hogyan? abból a pontból jön a folyamatos galaxisutánpótlás?
A te mondataid nem valami fantáziálások, hanem fizikai szakkifejezésekhez némileg hasonló szavak értelmetlen kutyuléka. Mint amikor egy hároméves lurkó püföli valami lehangolódott zongora billentyűit.
"Semmiféle módon nem ellenőrizheted, hogy jóval a láthatáron túl is ugyanúgy tágul."
Jeleztem, hogy ez nem igaz.
De szó se volt itt végtelen távolságról, hanem csak a horizont sokszorosáról.
Most meg a végtelen és a 13 milliárd arányát kéred rajtam számon.
Talán már arra se emlékszel, mit beszéltél pár órával ezelőtt?
Egyébként pedig a 13 milliárd is teljesen rossz szám, mert a horizontunk átellenes oldalainak jelenlegi távolsága nem 13 milliárd, de nem is 26 milliárd fényév, hanem sokkal több. Még akkor is kb. 40 milliárd, ha nem vesszük figyelembe a legújabb kori gyorsuló tágulást, ezzel együtt pedig 70-90 milliárd fényév.
Ha esetleg nem csak a saját elmeszüleményeid érdekelnek, hanem például az is, miként jön ki a horizont mérete, akkor kezd pl. itt:
Amit műszereinkkel és a szemünkkel látunk az univerzumból, az a legnagyobb távolságon már homogén, izotróp (irány független) eloszlású anyagot mutat. A középpontban ezért mindig a szemlélője tartózkodik. Nem véletlen az, hogy a geocentrikus világkép, csak a tudomány és a „messzelátó eszközök”fejlettsége után lett „relatív centrikus”. :)
